Lege Artis Medicinae

A neutropenia és infektológiai jelentősége hematológiai kórképekben

SINKÓ János

2005. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2005;15(05)

A neutropenia a hematológiai gyakorlatban gyakran előforduló immunhiány-állapot. Az abszolút granulocytaszám kritikus csökkenésének hátterében veleszületett vagy szerzett kórkép állhat. Neutropeniás betegek körében gyakoriak a súlyos, nemritkán fatális infekciók. A fertőzés súlyosságát, kimenetelét, a kórokozók típusát jelentősen befolyásolják a járulékos rizikótényezők, így a T- és B-lymphocyták működészavara, valamint a biológiai barrierek sérülése. A neutropeniás infekciókat bizonyítékokon alapuló elvek szerint kell kezelni. Egyes betegcsoportokban azonban, randomizált vizsgálatok híján, az antimikrobás terápiát és profilaxist az immunhiány valamennyi kimutatható tényezőjének figyelembevételével, egyénre szabva kell alkalmazni.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A kábítószerek hatása a cardiovascularis rendszerre

VÁLYI Péter

A kábítószer-fogyasztás az egész világon, így hazánkban is jelentős probléma. E szerek pszichés hatása mind a kábítószer-élvezők, mind az egészségügyi személyzet által jól ismert. Sokkal kevésbé ismertek a drogok - elsősorban a fiataloknál fellépő, nemritkán súlyos kórkép (myocardialis infarctus, extrém mértékű vérnyomásemelkedés, intracerebralis vérzés, hirtelen halál stb.) formájában jelentkező - cardiovascularis hatásai. A kábítószer-fogyasztás cardiovascularis szövődményeinek ellátása különbözhet a hasonló betegségben szenvedő, de kábítószert nem fogyasztókétól; az utóbbi esetekben jól bevált gyógyszerek - például β-receptor-blokkolók - ellenjavalltak lehetnek. Irodalmi összefoglalómban áttekintem a leggyakrabban használt kábítószerek - kokain, amfetaminok, heroin, LSD, marihuána, inhalatív szerek - hatását a cardiovascularis rendszerre. Nem foglalkozom a szedatohipnotikumok, az alkohol mint legelterjedtebb kábítószer, valamint a két másik gyakori élvezeti szer, a nikotin és a koffein cardiovascularis hatásával, mert ezek általánosan ismertek.

Lege Artis Medicinae

Izotóppal végzett szívvizsgálatok, a nukleáris kardiológiai módszerek lehetőségei

BALOGH Ildikó

A szív izotóppal végzett vizsgálata több évtizedes múltra tekint vissza, a vizsgálómódszerekben azonban folyamatos fejlődés figyelhető meg. A legfontosabb és legelterjedtebb vizsgálóeljárás a szívizom vérellátásának, perfúziójának kimutatására szolgáló myocardialis szcintigráfia; terheléses vizsgálattal egybekötve az ischaemiás szívbetegség meglétét, súlyosságát mutatja. Nyugalmi állapotban végezve az akut myocardialis infarctus már kialakulása pillanatában kimutatható. Sajnos a friss és régebbi keletkezésű infarktus nem különíthető el e módszerrel. Rétegvizsgálatként végezve (SPECT: single photon emission CT), valamint a kvantitatív analízis alkalmazásával a perfúziózavar lokalizációja, súlyossága, kiterjedése igen pontosan megállapítható. EKG-kapuzással (gated SPECT) kiegészítve a perfúzió elemzése mellett a bal kamra funkciója is vizsgálható. A bal- (és jobb-) kamra-funkció elemzésének gold standard nem invazív módszere az EKG-kapuzással végzett vérpool-szcintigráfia (MUGA). Akut myocardialis infarctus néhány órával keletkezése után úgynevezett infarct avid szcintigráfiával, azaz infarktusban dúsuló radiofarmakonok segítségével mutatható ki. A szívizom metabolizmusának detektálása egyaránt lehetséges SPECT (főként thallium nyugalmi redisztribúciós szcintigráfiával) és PET módszer (pozitronemissziós tomográfia, például a glükózanyagcsere vizsgálata F-18-FDG-vel) alkalmazásával. E módszerek a myocardialis infarctus utáni állapotban, károsodott kamrafunkciónál a szívizom életképességének megállapítására nyújtanak lehetőséget; egymástól elkülöníthető a hibernált, alvó myocardium - ez revascularisatióval működésében és vérellátásában is reverzíbilis állapotot jelent -, illetve a necrosis (az elhalt, írreverzibilisen károsodott myocardium). Az adrenerg receptorokhoz kötődő radiofarmakonnal a szív szimpatikus beidegzése vizsgálható. E módszerrel szívtranszplantáció után idővel az új szív reinnervációja, malignus kamrai ritmuszavarban a ritmuszavar gyakorisága, a betegség prognózisa állapítható meg.

Lege Artis Medicinae

Az újraélesztés időszerű gyakorlata és kérdései

DIÓSZEGHY Csaba

A cardiopulmonalis resuscitatio a váratlan keringésmegállás progresszív ellátása, amelynek során a spontán keringés helyreállítása és a vitális szervek funkcióinak megőrzése a cél. A kórházon kívül bekövetkező hirtelen szívhalál még most is a fiatal, aktív populációt érintő vezető halálok, pedig szakszerő ellátása - amelynek nyilván első lépése a resuscitatio - jó életminőséget biztosíthat. Az újraélesztések hoszszú távú sikerét elsősorban a túlélési lánc elemei, azaz a korai észlelés, a korán megkezdett alapfokú újraélesztés, a korán végzett elektromos defibrillálás és a minél korábban elkezdett, emelt szintő szakellátás határozza meg. Jelen öszefoglaló közlemény célja, hogy sorra vegye azokat, a mai tudomány szerint legfőbb irányelveket, amelyek segítségével az újraélesztés sikeresen véghez vihető.

Lege Artis Medicinae

FÓKUSZBAN A BÕRBETEGSÉGEK

HORVÁTH Attila

- Mely bőrelváltozások hajlamosak leggyakrabban malignus átalakulásra, illetve melyeknél kell már megjelenésükkor malignitásra gondolnunk?

Lege Artis Medicinae

SCD-HeFT (Sudden Cardiac Death in Heart Failure Trial)

MATOS Lajos

Kezelés: Az elsõ betegcsoport amiodaront kapott egy hétig napi 800 mg telítõadagban, majd három hétig napi 400 mg-ot. Ez után testsúlytól függõen: 91 kg fölött 400 mg, 68-91 kg között 300 mg és 68 kg alatt 200 mg volt a fenntartó adag. A másik betegcsoport placebót szedett, a harmadik csoport betegeinek pedig cardioverter-defibrillátort (ICD) implantáltak (egyelektródás, csak sokkra programozott Medtronic készülék, amelynek érzékküszöbét >187 ütés/ percben szabták meg).

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Gombafertőzések az onkohematológiában és hemopoetikus őssejtátültetés kapcsán

PRINZ Gyula, SINKÓ János, NIKOLOVA Radka

A malignus hematológiai betegségek kezelése során és a hemopoetikus őssejtátültetések kapcsán gyakoriak az invazív mycosisok. Leggyakrabban Candida és Aspergillus speciesek okozta fertőzésekkel kell számolni. A közelmúltban bevezetett új antifungalis szerek - voriconazol, caspofungin - és a diagnosztikus lehetőségek megváltoztatták az invazív mycosisok kezelési stratégiáját. A szerzők áttekintik a klinikai szempontból legfontosabb gombafertőzések diagnosztikáját, profilaxisát és kezelését.

Ideggyógyászati Szemle

A pitvarfibrilláló betegek antikoaguláns kezelésének jelentősége a stroke megelőzésében – a nemzetközi adatok és az újabb terápiás lehetőségek áttekintése

MIROLOVICS Ágnes, PAPP Csaba, ZSUGA Judit, BERECZKI Dániel

Az ischaemiás stroke leggyakoribb cardiogen oka a pitvarfibrilláció, mely ötszörösére emeli a stroke kialakulásának kockázatát és kétszeresére emeli a halálozási arányt. A pitvarfibrilláció előfordulása nemzetközi adatok alapján körülbelül 2%, azonban az életkor előrehaladásával gyakorisága nő. A nonvalvularis pitvarfibrilláció okozta stroke prevenciójában, az orális antikoagulálás szükségességének eldöntésében nagy szerepe van a stroke-rizikó becslésének. Ebben segít a CHADS2-, illetve a prediktívebb CHA2DS2-VASc-pontozórendszer. A már antikoagulált betegek vérzésveszélyének becslésére pedig a HAS-BLED-pontozóskála alkalmazható. Az orális antikoagulálás évtizedekig a K-vitamin-antagonisták alkalmazását jelentette. Nemzetközi adatok alapján látható, hogy jóval kevesebb beteg részesül antikoagulálásban, mint az elvárható lenne, továbbá az antikoagulált betegek jelentős részénél a nemzetközi normalizált ráta nincs a terápiás tartományban (cél-INR: 2–3). A K-vitamin-antagonistáknak, noha bizonyítottan hatékony antikoagulánsok, több hátránya ismert, például: gyógyszer-étel interakció, rendszeres INR-monitorozás szükségessége, fokozott vérzésveszély, ezért új támadáspontú készítmények kerültek kifejlesztésre. Ezek az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) két nagy alcsoportra oszthatók: a direkt trombininhibitorok (dabigatran etexilat), illetve a Xa-faktor-inhibitorok (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) csoportjára. Előnyük, hogy fix dózisban adhatók, ritkábbak az interakcióik egyéb gyógyszerekkel, élelmiszerekkel, nem szükséges rendszeres vérvétel a terápia megfelelőségének monitorozására. Emellett több vizsgálat is alátámasztja, hogy hatékonyabbak lehetnek az ischaemiás stroke prevenciójában, mint a K-vitamin-antagonisták, és hasonló arányú vagy kevesebb vérzéses szövődményt okoznak.

Lege Artis Medicinae

Génmódosított immunsejtek: új fegyverek nem csak daganatok ellen

SZÖŐR Árpád

Az elmúlt évtized onkológiai áttörése minden bizonnyal a CD19-specifikus CAR T-sejtek alkalmazása volt a különböző hematológiai kórképek kezelésében. A klinikai vizsgálatokban szerzett tapasztalatok, pá­ro­sulva a magánszektor és gyógyszeripar befektetéseivel, a meglévő CAR T-sejt-ké­szítmények kereskedelmi forgalmazásával, sok kutató figyelmét irányította rá az új típusú immunsejtekben rejlő lehetőségekre, és azok nem onkológiai célú fel­hasz­ná­lására. A közlemény célkitűzése, hogy rö­viden bemutassa azokat a preklinikai alkalmazásokat, ahol a CAR T-sejteket sikerrel próbálták ki autoimmun és infektológiai kórképekben.

Ideggyógyászati Szemle

Az inváziós spektrum prognosztikai jelentősége glioblastomában

SZIVÓS László, VIRGA József, HORTOBÁGYI Tibor, ZAHUCZKY Gábor, URAY Iván, JENEI Adrienn, BOGNÁR László, ÁRKOSY Péter, KLEKNER Álmos

A glioblastoma a leggyakoribb központi idegrendszeri rosszindulatú daganat; sebészi kezelése a da­ganatok invazív jellegénél fogva nem lehetséges, onko­te­rá­piája pedig csupán szerény eredményeket hoz – a bete­gek átlagos teljes túlélése (OS) 16–24 hónap. A betegek egy része alig reagál az alkalmazott kezelésre; a klinikumban jelenleg nincs olyan prognosztikai vagy prediktív marker, ami segítené a betegek túlélésében tapasztalható jelentős szórás érdemi feltérképezését és a kezelési algoritmus optimalizálását. Jelen kutatásban az invázióban sze­re­pet játszó extracelluláris mátrix (ECM-) molekulák expresszió­jának prognosztikai jelentőségét kívántuk meghatározni. Eltérő prognózisú betegcsoportokat létrehozva (A csoport OS < 16 hónap, B csoport OS > 16 hó­nap) vizsgáltuk meg glioblastomás betegek gyors­fa­gyasz­tott tu­mor­mintáiban a szakirodalom által jelenleg elismert mar­kerek (IDH1 mutációs és MGMT metilációs státusz) je­len­lé­tét, továbbá 46 inváziós ECM-molekula mRNS-szintjét. A DE KK Idegsebészeti Klinikán operált és az Onkológiai Klinikán utókezelt betegek klinikai adatai nem mutattak jelentős különbségeket a túlélési adatokat (progressziómentes és teljes túlélés) és a reoperációs arányt leszámítva. Minden minta IDH vad típusú volt. Je­len­tős különbség volt a jobb és a rosszabb túlélésű be­­te­gek kö­zött az MGMT promoter hipermetiláció arányá­ban (28,6% vs. 68,8%). Az inváziós ECM-molekulák expressziós mintá­zata, az inváziós spektrum szintén jelentős különbséget mutatott; szignifikáns különbség mutatkozott az integrin β2, kadhe­rin-12, FLT4/VEGFR-3, verzikán molekulák expressziójá­ban. Az inváziós spektrum megbízhatóságát statisztikai osz­tályozóval tesztelve a módszer a minták 83,3%-át sorolta a megfelelő prognosztikai csoportba (PPÉ: 0,93). A különböző túlélésű betegcsoportok összehasonlítása során a reoperációs arányban megfigyel­hető különbség az irodalmi adatokkal összevágó tény. Az MGMT promoter metiláltságának vizsgálata hazai ­ újdonság, az eredmény az eddigi ismereteket megerősítve sürgeti a vizsgálat rutinszerű bevezetését. Az inváziós spektrum vizsgálata többletinformációt ad a tumorról, prognosztikai markerként segíthet felismerni az ag­resszívabb tumorokat, továbbá felhívja a figyelmet az antiinvazív ágensek jövőbeni használatának szükségességére a GBM terápiájában.