Lege Artis Medicinae

A „küszöb alatti” pszichiátriai diagnózisok elõfordulása Magyarországon öngyilkossági kísérletet elkövetett személyeknél

BALÁZS Judit, BITTER István, YVES Lecrubier, CSISZÉR Nóra, OSTORHARICS György

2002. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2002;12(05)

Számos vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy az öngyilkosságot, illetve öngyilkossági kísérletet elkövetettek között igen magas a pszichiátriai betegségek elõfordulási aránya.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Mennyit ér egy köldökzsinórvérbank-betét?

MASSZI Tamás

Mostanában egyre gyakrabban tűnik fel a médiában a kifejezés: köldökzsinórvérbank. Sõt, bizonyos hazai aktivitás megindulásáról is szó lévén, többször elõfordult velem, hogy várandós asszonyok vagy leendõ apák kerestek fel, hogy születendõ gyermekük köldökzsinórvérét szeretnék - „a gyermek jövõjét biztosítandó” - fagyasztva tárolni.

Lege Artis Medicinae

Az ozmoreguláció vizsgálatának helye a modern orvosi gyakorlatban

BODA Domokos

Az ozmoreguláció törvényeinek tanulmányozása három területen elért haladás révén vált időszerűvé: 1. A legújabb kutatási eredmények kimutatták, hogy a sejt egyik legfőbb funkciója térfogata állandóságának fenntartása az extracellulárisan és intracellulárisan keletkező ozmoláris zavarokkal szemben. A sejtek térfogatuk állandóságát a membrántranszport-folyamatok által szabályozott ionos és nem ionos ozmolitok felvétele, illetve leadása által biztosítják. 2. A vazopresszin aktivitását az újonnan felfedezett saját receptoraira való hatással felszabadított akvaporin vízcsatorna-fehérjék közvetítésével fejti ki. 3. A korszerű laboratóriumi ozmométerek elősegítik a vese koncentrálóképességének és a szervezet egyéb ozmotikus folyamatait jellemző paramétereknek a pontos meghatározását a klinikai gyakorlatban. A sejttérfogat-állandóság szabályozásának és az akvaporin vízcsatorna-fehérjék szerepének a megismerése lehetővé teszi a folyadék- és elektrolitzavarok biztonságosabb kezelését, valamint a folyadékegyensúly-zavarok diagnosztikájának és kezelésének javítását veleszületett és szerzett nephrogen diabetes insipidusban, célszerűtlen ADH-elválasztás szindróma (SIADH) és egyéb patológiás folyamatokban.

Lege Artis Medicinae

A keresőképtelenségre vonatkozó adatok BNO alapú gyűjtése Vas megyében

BONCZ Imre, FLAMIS László, GYŐRVÁRI Sándor

BEVEZETÉS - A táppénzes adatok statisztikai feldolgozása és értékelése komoly kihívást jelent a biztosító számára. A standardizált adatgyűjtés során fontos kívánalom a táppénzes esetek diagnózis alapú feldolgozásának megteremtése. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - Az adatok a Vas Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz a táppénzre vételi helyek (zömében háziorvosok) által leadott keresőképtelenségi jelentésekből származnak. Az elemzés újdonsága, hogy a beérkező jelentéseken a táppénzre vétel oka is szerepel, BNO-kódok szerint. Az adatfeldolgozás az 1998. naptári évet fogja át. EREDMÉNYEK - A vizsgált időszak alatt a jelentések során használt kódok számában érdemi változást nem találtunk. A 30 napnál rövidebb idejű keresőképtelenségi ügyek esetszám alapján (84,43%) jóval nagyobb arányt képviselnek az összes eseten belül, mint a keresőképtelenségi napok aránya (41,05%) az összes keresőképtelenségi napon belül. A leggyakoribb BNO-főcsoportokat vizsgálva láthatjuk, hogy míg az esetszám alapján az első helyen a X. főcsoport (Légzőszervi megbetegedések) állnak, addig az igénybe vett keresőképtelenségi napok száma alapján a XIII. főcsoport (Csont- és izomrendszer megbetegedései) vezeti a listát. A további sorrend jelentősen eltér férfiak és nők esetében. A főcsoportokon belüli diagnózisokat az esetszámok alapján rangsorolva, az esetek jelentős részét elsősorban a légzőszervi megbetegedések és másodsorban a mozgásszervi megbetegedések teszik ki. A keresőképtelenségi napok száma alapján végezve el a rangsorolást, domináns helyre a mozgásszervi megbetegedésekkel kapcsolatos diagnózisok kerülnek. KÖVETKEZTETÉS - A kapott eredmények fontos információt szolgáltatnak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az orvos kollégák számára egyaránt, és hozzájárultak az országos Keresőképtelenségi Monitor Rendszer bevezetéséhez.

Lege Artis Medicinae

Tüdőrákszűrés CT-vel?

HARKÁNYI Zoltán

Már több mint három éve, hogy Budapesten egy ismerõs külföldi vezetõ radiológussal beszélgettem a tüdõrák radiológiai diagnosztikájáról és a CT szerepérõl. Elmondta, nem sokkal azután, hogy a legújabb spirál-CT-készüléket megkapták, saját magán próbálta ki.

Lege Artis Medicinae

Változó tendenciák a retinaleválás sebészetében

MILIBÁK Tibor

Az ablatio retinae az üvegtest és a retina kapcsolatának kóros megváltozása következtében kialakuló betegség, amely kezelés nélkül a látás elvesztéséhez vezet. Bár ma sem gyógyítható meg minden retinaleválásban szenvedő beteg, az elmúlt 20 év folyamán jelentősen javultak a kezelés lehetőségei. Az új műtéti eljárásoknak köszönhetően olyan retinaleválásokat is sikerrel operálunk, amelyek azelőtt inoperábilisnak számítottak. Ezek a módszerek a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul kisebb traumát jelentenek a betegnek. Megszűnt a betegek hosszas fektetése műtét előtt és után, a narkózist felváltotta a regionális érzéstelenítés, töredékére csökkent a kórházi bennfekvési idő, és nincs szükség arra, hogy a betegek műtét utáni fizikai aktivitását korlátozzuk. A preventív beavatkozások az akut panaszokkal járó retinaszakadások kezelésére szűkültek be.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülô beteggel a sürgôsségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitûzés – Kérdôíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgôsségi ellátást követôen. Kérdésfelvetés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminôsége az idô függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgôsségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdôívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdôíveket 308 betegtôl (110 férfi, 198 nô, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgôsségi diagnózisok megoszlása a következôképpen alakult: centrális eredetû (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idô leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendô azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgôsségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgôsségi osztályon felállított diagnózis és a késôbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkezô betegek sürgôsségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nôket érint, így a családtervezés kiemelkedôen fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelmûen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetôen. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvô számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekrôl a témákról elsôsorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és elônyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekrôl tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelô betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség idôskorban – rizikótényezôk, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idôsödés korába (60 év) lépô, idôs (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentôs terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megôrzése idôskorban is kiemelkedôen fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-tôl 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentôsen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fô, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az elsô három, a világon az elsô 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az idôskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedô tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelôzésére, az öngyilkossághoz vezetô tényezôk feltárására és az öngyilkosságot megkísérlôk ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsôsorban a prevenció kérdéseire.