Lege Artis Medicinae

A korai gyomorcarcinoma endoszkópos rezekciója

SIMON László1, DOMJÁN Lajos2, BALOGH István3, DEÁK György4, FEHÉR István4

1992. SZEPTEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 1992;2(09)

Gyors közlemény

A korai gyomorcarcinoma sebészeti megoldásainak stratégiájában elsősorban japán szerzők tapasztalatai alapján szóba jöhet az elváltozás endoszkópos („limitált") rezekciója. A szerzők ismertetik az alkalmazható endoszkópos módszereket – közülük részlete sebben a nyálkahártya „csík-eltávolítást” – amelynek első sikeres hazai alkalmazásával az épben tudták eltávolítani egy magas műtéti kockázatú, idős beteg korai gyomorrákját. Két korai gyomorrákos eset részletesebb ismertetése kapcsán foglalják össze az eljárás javallatait, a beavatkozásra alkalmas esetek kiválasztásának kritériumait és az onkológiai szempontokat is magában foglaló, igen gondos szövettani feldolgozás követelményeit.

AFFILIÁCIÓK

  1. Tolna Megyei Önkormányzat Kórháza Gasztroenterológiai Osztály
  2. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Hollós József Kórháza Endoszkópia
  3. Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza Radiológiai Osztály
  4. Tolna Megyei Önkormányzat Kórháza Patológiai Osztály

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Thrombocytafunkció szerepe az Alzheimer-kórban

HASITZ Mária, LIPCSEY Attila, RÁCZ Zoltán

Korunkban a dementia, különösen az Alzheimer-kór az idősebb korosztály egyik legsúlyosabb betegsége. Úgy tűnik, hogy e kórképben a thrombocyták viselkedése is eltér a normálistól. A közleményben Alzheimer-kórban szenvedő betegek vérmintájából elkülönített thrombocytákkal végzett vizsgálatainkat és a hozzájuk kapcsolható szakirodalmi eredményeket foglaltuk össze. A thrombocyta alakjának jellemzésére használt paraméternek (oszcillációs amplitúdó), valamint a 50 uM adenozin-difoszfát (ADP) okozta aggregáció kezdeti sebességének a meghatározását ajánljuk az Alzheimer kór klinikai diagnózisának laboratóriumi alátámasztására. Az Alzheimer-thrombocyta ugyanis szférikus, és gyorsabban aggregál nagy ADP koncentrációra adenozin-difoszfát koncentrációra, mint az idős és/vagy más okból dementálódott személyek thrombocytája. Az Alzheimer-thrombocyták funkcióját két hatás alakítja: a környező plazma hatása és a thrombocytának genetikai okokra visszavezethető megváltozása. Vizsgálataink szerint a két hatás egymást is befolyásolja, és az in vitro funkció ezek eredője.

Lege Artis Medicinae

Echocardiographia az acut myocardialis infarctus ellátásában

LENGYEL Mária

Szerző irodalmi áttekintést ad az echocardiographia lehetőségeiről acut myocardialis in farctusban (AMI), saját ábrákkal illusztrálva az egyes megállapításokat. Az AMI diagnózisa a sérült falrészlet elvékonyodásán és akinesisen alapszik, 90%-os biztonsággal. Az acut szak súlyos, keringés-összeomlással járó szövődményeinek gyors echocardiographiás felismerése azonnali életmentő műtéti beavatkozást tesz lehetővé. Ide tartoznak a szívruptúra különböző formái: a szabadfali, a kamrai septum és a papillaris izom ruptúra. Echocardiographiával diagnosztizálhatók az acut, subacut és chronikus szak terápiás feladatait befolyásoló szövődmények is: a pericardialis folyadékgyülem, a balkamrai thrombus, az aneurysma és az álaneurysma. A helyes terápia megválasztásában és a terápia hatásának lemérésében fontos szerepe van az echocardiographiának a systolés és diastolés functio értékelésével. Ismerteti az echocardiographiával irányított anticoagulans terápia algoritmusát. A postinfarctusos beteg prognózisában a nyugalmi echocardiographián kívül a korai echocardiographiás terhelésnek is szerepe van. Ennek célja, az infarctustól távoli ischaemia provokálásával a többérbetegség prognosztizálása, az infarctus közeli falmozgászavar javítása alapján pedig a még élő, meg menthető myocardium kimutatása, vagyis a revascularisatio indicatioja. Az echocardiographia indicatioit az AMI acut szakában és a kibocsátás előtt a legújabb amerikai ajánlás alapján foglalja össze és csoportosítja.

Lege Artis Medicinae

A polymyositis, dermatomyositis klinikai és immunológiai sajátosságai

DANKÓ Katalin, SZEGEDI Gyula, ZILAHI Zsolt

A polymyositis, dermatomyositis a vázizmok gyengeségével, gyulladásos beszűrődésével járó megbetegedések, amelyek az idiopathias gyulladásos myopathiák közé sorolhatók, a betegség patogenezisét tekintve pedig az autoimmun kórképek csoportjába tartoznak. Mint minden autoimmun megbetegedés, a polymyositis és a dermatomyositis is multifaktoriális eredetű. Feltételezhető, hogy genetikus és külső tényezők együttese különböző immunológiai mechanizmusokon keresztül vezet a betegség kialakulásához. Az immunológiai patomechanizmus eltérő (T-sejtes, autoantitestes, egyéb humorális tényezők) irányultságai egymással is társulhatnak, egymást kiegészíthetik. A patomechanizmus pontosabb megismerése révén további elkülönítések, alcsoportok kialakítása válik lehetővé. Így az utóbbi időben próbálják elkülöníteni az úgynevezett anti-szintet az autoantitest pozitivitással rendelkező betegek csoportját, mint egy sajátságos klinikai képpel bíró csoportot.

Lege Artis Medicinae

Jobb kamrai szívinfarctus

KISS Gabriella

A jobb kamrai infarctus előfordulhat izoláltan és lényegesen gyakrabban bal kamrai – inferior vagy ritkábban anterior – infarctussal együtt. Az akut jobb kamrai infarctus diagnózisa elsősorban a jellegzetes klinikai tünete ken, az EKG- és 2D-echokardiográfiás vizsgálaton alapul. A pontos lokalizációs diagnózis felállításának meghatározó szerepe van az akut szak terápiájának megválasztásában. Adekvát terápiával az akut mortalitás még súlyos esetekben is jelentősen csökkenthető. A jobb kamrai infarctus prognózisa jobb, mint a bal kamrai infarctusé. A szerző ismerteti a betegség diagnosztikus és terápiás vonatkozásait.

Lege Artis Medicinae

Az ultrahangvizsgálat szerepe a szeptikus csípőendoprotézis lazulás diagnosztikájában

BÁLINT Géza, FÖLDES Károly, BÁLINT Péter, GAÁL Marianna, KISS Csaba

A szerzők célul tűzték ki a non-invaziv ultra hangvizsgálat alkalmazását csípőendoprotézis műtét szövődményeinek kimutatására. Jelen munkájuk során arra a kérdésre kerestek választ, hogy milyen diagnosztikus segítséget nyújthat az ultrahangvizsgálat az endoprotézis-infekció gyanúja esetén. 39, csípőendoprotézis műtéten átesett beteget vizsgáltak, akik közül 20-nál klinikailag infekció gyanúja állt fenn, míg 19 beteg panaszmentes volt, és kontrollként szolgált. A 20 panaszos betegből ultrahangvizsgálattal 17 esetben mutattak ki folyadékgyülemet az endoprotézis nyaka körül. 10 esetben reoperáció 6 esetben pedig ultrahangvezérelt arthrocentesis során igazolták ultrahangvizsgálati eredményüket. Arra a következtetésre jutottak, hogy a fájdalomról panaszkodó, csípőendoprotézis műtéten átesett betegnél a korábbi képalkotó mód szerek miatt az ultrahangvizsgálat igen hasznos segítséget nyújthat infekció gyanújának felvetésében, illetve annak kizárásában.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

KISS Geza Jozsef, JARABIN András János, MOLNÁR Anna Fiona, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, GION Katalin, FÖLDESI Imre, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Ideggyógyászati Szemle

[A percutan endoszkópos interlamináris lumbalis discectomia és a microdiscectomia direkt költségeinek összehasonlítása: török eredmények]

ÜNSAL Ünlü Ülkün, ŞENTÜRK Salim

[A microdiscectomia (MD) a lumbalis porc­korongsérv műtéti kezelésének standard technikája. Az egy munkacsatornás percutan endoszkópos in­ter­lamináris lumbalis discectomia (PELD) egy másik műtéti lehetőség, ami a rövidebb kórházi ápolási idő szüksé­ges­sége és a gyorsabb funkcionális gyógyulás miatt egyre nép­szerűbbé válik. Nagyon kevés tanulmány elemzi e két technika költségeit. Jelen tanulmány célja az MD és a PELD összes kórházi költségének összehasonlítása. Negyven 22 és 70 éves kor közötti, PELD vagy MD módszerrel és különböző aneszteziológiai technikával operált beteget osztottunk négy csoportba: 1. PELD + helyi érzéstelenítés (PELD-Local) (n = 10), 2. PELD + ál­ta­lános ér­zéstelenítés (PELD-General) (n = 10), 3. MD + spi­nalis ér­zés­­telenítés (MD-Spinal) (n = 10), 4. MD + ál­ta­lános érzés­telenítés (MD-General) (n = 10). Az egészség­ügyi költsé­ge­ket a direkt költés összegeként definiáltuk. A költségek direkt összehasonlíthatósága érdekében az ada­tokat az érzéstele­nítés módja szerint elemeztük. A direkt költségeket az MD- és a PELD-csoportok között hasonlí­tottuk össze. A PELD-Local-csoportban az összes költség összege 1249,5 $, a PELD-General-csoportban 1741,5 $, az MD-Spinal-csoportban 2015,6 $, az MD-General-csoportban 2348,7 $ volt. Az összes költség összege magasabb volt az MD-Spinal- és MD-General-csoportokban, mint a PELD-Local- és PELD-General-cso­portokban. A mű­tét, a sebészi eszközök, az anesz­tézia (az aneszteziológus díja), a kórházi tartózkodás, az érzéstelenítés során használt gyógyszerek és anyagok, a laboratóriumi vizsgálatok, az ápolás és a posztoperatív gyógyszerelés költsége szigni­fi­káns mértékben eltért a négy csoport között (p < 0,01). Vizsgálatunk igazolta, hogy a PELD kevésbé költséges, mint az MD.]

Lege Artis Medicinae

A krónikus obstruktív tüdőbetegség és kezelési lehetőségei

LOSONCZY György

Az előrejelzések szerint a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) már valószínűleg a 3. leggyakoribb korai halálok. Fő kiváltó oka a több évtizedes dohányzás, amelynek hatására nagy részben visszafordíthatatlan nagy- és kislégúti gyulladás és obstrukció, valamint pulmonalis interstitialis elastolysis következik be következményes emphysemával. Az intrathoracalis légúti obstrukció miatt a kilégzés (főként fizikai megterhelés során) nem teljes, a tüdő és a mellkas hi­per­­inflálódik. A légzőizmok munkája megsokszorozódik, kimerülésük a beteg sorsát megpecsételi. A COPD-s légzészavart elő­ször hypoxaemia kíséri normocapniával, később, amikor a dyspnoe már régóta fennáll, és a légzőizmok fokozatosan kimerülnek, hypercapnia jellemző (globális légzési elégtelenség). A fenntartó terápiában in­halációs hosszú hatású hörgőtágítók és inhalációs kortikoszteroid-kezelés biztosítja a légúti obstrukció bizonyos mértékű csökkenését, a légszomj enyhülését, az exacerbációk ritkulását és a jobb életminőséget. Az exacerbációk a progressziót felgyorsítják és a várható élettartamot megrövidítik. A ke­ze­lés legfontosabb eleme a dohányzás abbahagyása. Krónikus parciális légzési elégtelenségben tartós otthoni O2-terápia biztosítható. Az oxigén túladagolásával kapcsolatos hypercapnia megelőzése érdekében az adagolt O2-mennyiség pontos be­állítása kórházban történik.

Ideggyógyászati Szemle

A sclerosis multiplex diagnosztikája: Összefoglaló a McDonald-kritériumok 2017-es felülvizsgálatáról

CSÉPÁNY Tünde

A neuroimmunológiai kutatások robbanásszerű fejlődése a sclerosis multiplex kórlefolyását módosító kezelések bevezetéséhez vezetett a múlt század végén, ami maga után vonta a minél korábbi diagnózis szükségességét. A Sclerosis Multiplex Nemzetközi Diagnosztikai Munkacsoportja 2001-ben megalkotta az első demyelinisatióra gyanús klinikai tünet(ek) és az MR-, illetve egyéb paraklinikai vizsgálatok eredményeit kombináló McDonald diagnosztikus kritériumrendszert. Bevezette a multiplex fehérállományi demyelinisatiós patológiára utaló térbeli disszemináció és a krónikus gyulladást tükröző időbeli disszemináció fogalmát, amelyeken a betegség korai diagnózisa alapul. Az idők folyamán egyre precízebb rendszer fejlesztésére törekedve 2005-ben, 2010-ben módosításokat végeztek, hogy iránymutatást nyújtsanak a mindennapi gyakorlatban és kutatásokban. Az elmúlt évek során szerzett bizonyítékok alapján az utolsó módosítást 2017-ben végezték, törekedve a hibás diagnózis elkerülésére. A 2017-es McDonald-kritériumok továbbra is elsősorban azoknál a betegeknél érvényesek, akiknél típusos klinikailag izolált szindróma áll fenn. Az összefoglalóban részletezzük a központi idegrendszeren belüli laesiók időbeli és térbeli terjedésének bizonyítási feltételeit, a liquorban kimutatható oligoclonalis gammopathia diagnosztikus jelentőségét, szem előtt tartva, hogy a kórképnek nem lehet jobb magyarázata. A jövőben a kritériumok változatos populációkon belüli validálása szükséges, további kutatás szolgáltathat bizonyítékot a látóideg-károsodás, kiváltott válaszok, optikai koherencia tomográfia, fejlett képalkotó eljárások, szérummarkerek beépítésének szükségességéről a diagnosztikus kritériumokba.

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

ILLÉS Zsolt, FEKETE Sándor, TÉNYI Tamás, HEROLD Róbert, MIKE Andrea, VARGA Eszter, SIMON Mária, HAJNAL András

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvű közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.

1.

Lege Artis Medicinae

Októberi Szám Melléklete
OKT 15.

2.

Lege Artis Medicinae

Novemberi Szám Melléklete
OKT 15.

3.

Lege Artis Medicinae

Március Szám Melléklete
OKT 15.

4.

Lege Artis Medicinae

Júniusi Szám Melléklete
OKT 15.

5.

Lege Artis Medicinae

Júliusi Szám Melléklete
OKT 15.