Lege Artis Medicinae

A komplementer medicina jogállása és szabályozása Európában

HEGYI Gabriella, VINJAR Fønnebø, TORKEL Falkenberg, HÖK Johanna, SOLVEIG Wiesener

2013. AUGUSZTUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2013;23(07-08)

CÉLKITŰZÉS - A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az Európai Unió (EU) 27 tagállama és a 12 társult állama vonatkozásában a komplementer medicina (CAM) jelenlegi jogszabályi helyzetét. MÓDSZER - Kapcsolatot létesítettünk az összes részt vevő ország egészségügyi minisztériumával, oktatási intézményeivel, nemzetközi és helyi és regionális európai uniós CAM-társaságokkal és a CAMbrella EU-s projektben részt vevő tagországok képviselőivel. A szakirodalmi adatok gyűjtése a következőkön alapult: a helyi kormányzati szervek, tudományos, ismeretterjesztő internetes oldalak, egészségügyi minisztériumok, illetve uniós és magyar jogi dokumentumok alapján. EREDMÉNYEK - A 39 ország mindegyike egymástól eltérő jogszabályi háttérrel rendelkezik, ezen belül a CAM szabályozása is különböző. Tizenhét tagállam egészségügyi jogszabályai szabályozták a CAMtevékenységet, 11 speciális CAM-törvényt alkotott, és hat állam egészségügyi törvénye magában foglalja a CAM-mal kapcsolatos szakaszokat. Egyes országok csak a CAM tevékenységéhez sorolható néhány kezelési formát szabályoznak. A CAM körébe tartozó készítmények, szerek, gyógynövénytermékek hasonló engedélyezési előírások alá tartoznak mindenhol, a gyógykészítményekhez hasonlóan. Kivétel ez alól a hatékonysági vizsgálatok dokumentálási kötelezettsége. Az EU-s irányelvek, rendeletek és határozatok hatással lesznek azoknak a feltételeknek a kialakítására, amelyek befolyásolhatják a jövőben a CAM előírásai szerint történő gyógyításokat Európában. KÖVETKEZTETÉS - Rendkívüli sokszínűséget tapasztaltunk az egyes országokban a jogszabályok és a CAM gyakorlatát illetően, ugyanakkor nem láttunk különbségeket a CAM-hoz tartozó gyógynövénykészítmények, gyógyszerek szabályozásában. A betegeket, a szakembereket és a kutatókat is ez ösztönzi az európai országhatárok átlépésekor. A jelenlegi jogszabályi környezetben lehetségesnek tartunk egyfajta európai uniós jogharmonizációt: a kulturális hasonlósággal rendelkező régiók egyes államainak össze kellene hangolniuk a CAM-ot szabályozó jogszabályaikat. Ez valószínűleg hatással lenne a nem megfelelően indokolt, akár túl- vagy akár alulszabályozott gyakorlat kialakítására nemzeti szinteken is. Magyarországon jelenleg előkészítés alatt van a 40/1997. (III. 05.) Kormányrendelet és a 11/1997. (V. 28) NM. rendelet módosítása a Szakmai Kollégiumi Tagozat ajánlásai alapján. Ez a sok tekintetben már korszerűtlen magyar rendelet újragondolásra szorul, hiszen a 17 éves szakmai gyakorlat is megmutatta, melyek azok a tevékenységi körök, amelyeket érdemes megtartani, oktatni és alkalmazni az egészségügyi ellátórendszeren belül, és melyeket kell kihagyni.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

„Olykor úgy éreztem, én jobban értem még, mit akar a beteg mondani” Orvosi antropológia - orvostanhallgatók terepmunkatapasztalatai

ZANA Ágnes, ZSINKÓ-SZABÓ Zoltán

A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.

Lege Artis Medicinae

Az első Nobel-díjas orosz orvos

MOLNÁR László

Ivan Petrovics Pavlov 1849. szeptember 14-én (az új időszámítás szerint: 26-án) a rjazanyi kormányzóság székhelyén, a Trubezs folyó közelében látta meg a napvilágot.

Lege Artis Medicinae

Az allergiás rhinitis kezelése a szakmai ajánlástól a hétköznapi gyakorlatig

SZILASI Mária, FODOR Andrea

A klinikai irányelvek célja, hogy a napi gyakorlat számára adott konkrét ajánlásokkal javítsák a betegellátás minőségét. Sok tényező befolyásolhatja az irányelv végrehajtását a gyakorlatban. Az irányelvek alkalmazási korlátait megfelelően elemezve javíthatunk azok végrehajtásán.

Lege Artis Medicinae

Az allergiás rhinitis korszerű kezeléséről

LIPTÁK Judit

Az augusztus-szeptember hagyományosan nehéz időszak Magyarországon a szezonális allergiás betegek számára. Ilyenkor virágoznak a legerősebb allergének közé tartozó fűfélék, valamint a parlagfű és az üröm. A pollenallergia légúti tüneteket okoz, gyakrabban szénanáthát, ritkábban asthmát is.

Lege Artis Medicinae

A szellem embere - Buda Béla emlékére

KAPÓCS Gábor

Megint kevesebben lettünk, ismét egy nagy emberrel. Eltávozott közülünk Buda Béla, a „muszáj Herkules”, a szellem embere.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Gyógynövények a májbetegségek terápiájában

SCHULLER János

Az alternatív medicina napjainkban is egyre népszerűbb a betegek körében. A májbetegek is jelentős arányban veszik igénybe a komplementer terápiát, elsősorban a gyógynövényeket, kezelőorvosuk tudtával vagy a nélkül. Ez az egyik ok, amiért a konvencionális medicina orvosai nem zárkózhatnak el e szerek ismeretétől. A másik ok az, hogy a mai, konvencionális terápiában alkalmazott gyógyszerek 20-30%-át az orvostudomány eredetileg növényekből állította elő, tehát az alternatív gyógyítás szerei a jövőben a konvencionális medicina gyógyszereivé válhatnak. A referátum a bizonyítékokon alapuló orvoslás irodalmának tükrében tekinti át azoknak a gyógyszervizsgálatoknak az eredményeit, amelyeket a hepatológiában leggyakrabban használt gyógynövényekkel végeztek. Ilyen a silymarin, a glycyrrhizin, a Phyllantus amarus, a CH-100, a LIV.52, a sho-saiko-to, a bin gan, a compund 861 és az oxymatrin. Fontos, hogy tájékozottak legyünk a potenciálisan hepatotoxikus gyógynövényekkel kapcsolatban is.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség idôskorban – rizikótényezôk, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idôsödés korába (60 év) lépô, idôs (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentôs terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megôrzése idôskorban is kiemelkedôen fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-tôl 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentôsen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fô, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az elsô három, a világon az elsô 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az idôskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedô tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelôzésére, az öngyilkossághoz vezetô tényezôk feltárására és az öngyilkosságot megkísérlôk ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsôsorban a prevenció kérdéseire.

Lege Artis Medicinae

Milyen változásokat hoz a pszichiátriában a BNO-11?

SZEKERES György

Az Egészségügyi Világszervezet 2018. jú­nius 18-án Genfben jelentette be, hogy 10 évi munka után elkészült a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 11. vál­to­za­ta. Kezdettől egyértelmű célkitűzés volt a korábbi változatokhoz képest a felhasználóbarát fejlesztés, és első alkalommal a teljesen elektronikus kivitelezés. A medicina dinamikus fejlődését tükröző formai és tartalmi megújulás keretében a 11. kiadás új fejezeteket is tartalmaz, az immunrendszer betegségei, az alvászavarok, a szexuális egészség és a hagyományos gyógyászat témában. 55 000-re bővült a lehetséges kódok száma, ami 2022. januártól lép életbe a tagországokban. Az addig rendelkezésre álló idő alatt kell a felhasználóknak, orvosoknak, biztosítóknak, egyetemeknek felkészülni alkalmazására. A mentális és viselkedési zavarok kódolása is jelentősen megváltozik. A következőkben az általános rész rövid ismertetése után a pszichiátriát érintő leglényegesebb pontokat tekintjük át.

Lege Artis Medicinae

„Vires unitae agunt” - Az egységesedés útján: orvosi professzionalizáció Magyarországon a 18-19. században

SIMON Katalin

Az európai és hazai orvoslás és képviselői óriási változáson mentek keresztül a 16- 19. század folyamán. Az orvoslás sokszínű piaca a 18. századtól kezdve jelentősen átalakult. A felvilágosult abszolutizmusnak a köz, az állampolgárok egészségét szem előtt tartó intézkedései indították el a modern orvosképzést és az orvosi professzionalizációt eredményező folyamatokat. Ennek során az orvoslás bizonyos képvise­lőit kiemelték a kézművesek, népi gyógyászok sorából (sebészek, gyógyszerészek, bá­bák, állatorvosok), másokat viszont ki­szorítottak (olejkárok). A felülről jövő kezdeményezést a reformkorban az orvosok, sebészek „öntudatra ébredése” követte, s megjelentek az önszerveződés első formái, igény a szakmai továbbképzésre, diszkusszióra az új folyóiratokon, egyesületeken, gyűléseken keresztül. A korszak legnagyobb kérdése a középkorból örökölt, ám a sebészet és a medicina új vívmányainak köszönhetően idejétmúlttá vált orvosdoktori és sebészmesteri kettős képzés megszüntetése, egyesítése volt, ami 1872-ben valósult meg, a doctor medicinae universalis cím bevezetésével. A modern orvosi hivatás kialakulásához hozzájárult az 1876. évi XIV. tc., azaz a közegészségügyi törvény, valamint az orvosok önálló érdekvédelmi szervezetei, az 1897-ben alakult Buda­pes­ti, valamint Vidéki Orvosszövetségek.