A hosszú ápolási idejű, intézményi keretek között nyújtott szociális idősellátások elemzése
HORVÁTH Zoltán1,2, ENDREI Dóra1,3, MOLICS Bálint1,4, ÁGOSTON István1, BONCZ Imre1
2015. JÚNIUS 01.
Lege Artis Medicinae - 2015;25(04-05)
HORVÁTH Zoltán1,2, ENDREI Dóra1,3, MOLICS Bálint1,4, ÁGOSTON István1, BONCZ Imre1
2015. JÚNIUS 01.
Lege Artis Medicinae - 2015;25(04-05)
CÉLKITŰZÉS - Tanulmányunk célja, hogy bemutassuk a hosszú ápolási idejű, intézményi keretek között biztosított szociális ellátásokat. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - A közlemény elkészítéséhez a Szociális Ágazati Információs Rendszer, a Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer, valamint a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtuk fel. Az elemzés a 2001-2012. közötti időszakra terjed ki. Elemeztük a rendelkezésre álló férőhelyek és az ellátásban részesülő személyek mutatóit. EREDMÉNYEK - 2001 és 2012 között az országos férőhelyszám 28,56%-kal, 42 658 férőhelyről 54 840 férőhelyre emelkedett. Az ellátottak számában 2001 és 2005 között éves szinten közel 3%-os növekedést tapasztaltunk, 2007-től azonban a bevezetett kapacitásszabályozás hatására csökkent a növekedés üteme. A férőhely-kihasználtsági mutató 2001-ben 97,51% volt, majd 2002 és 2007 között 96,26 és 96,87% között stabilizálódott. 2008-ban lecsökkent 93,44%-ra, ahonnan folyamatosan emelkedve a 2011-es és 2012-es években meghaladja a 95%-ot. KÖVETKEZTETÉS - A vizsgált években a szociális intézményi kapacitások és ellátott személyek száma magas kihasználtság mellett emelkedő tendenciát mutatott.
Lege Artis Medicinae
Manapság „az orvos” ábrázolásához csupán két kellékre van szükségünk: fonendoszkópra és fehér köpenyre. Pedig e két attribútum egyike sem igazán régi, a fonendoszkóp elődjét, a sztetoszkópot Laënnec francia orvos alig 200 éve találta föl, a membrános fonendoszkóp pedig csak körülbelül 70 éves.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - A 21. században megfigyelhető az orvosi hivatás deprofesszionalizációja. E jelenség fontos összetevője a hivatás rekrutációjának és a pályaválasztás körülményeinek átalakulása. MÓDSZER - Vizsgálatunk a négy hazai orvosegyetem hallgatóinak körében végzett országos, kvantitatív felmérésen (n=733) és kvalitatív kutatáson (n=45) alapul. A jelen kutatásunk a hivatásválasztás három fő aspektusának vizsgálatára irányult: az (orvos) szülők hatásának felmérésére, valamint a hivatásválasztás idejének és motivációs hátterének vizsgálatára. EREDMÉNYEK - A kvantitatív és a kvalitatív módszer együttes alkalmazása megerősítette, hogy az orvosi hivatásválasztás körülményeiben markáns változás figyelhető meg. Az orvosi pálya feminizálódik, és a hallgatók kis hányada érkezik orvos családból. A hallgatók közel 70%-os arányban későn köteleződnek el az orvosi hivatás mellett, és nem kizárólag gyógyítóként vagy klinikusként képzelik el a jövőjüket. A pályaválasztás altruisztikus szempontjai mellett a természettudományos érdeklődés és a megfelelő elhelyezkedési lehetőségek egyre nagyobb arányban jelennek meg a motivációk közt. KÖVETKEZTETÉSEK - A fenti átalakulás mellett kutatásunk felhívja a figyelmet az „elnőiesedő hivatás” kihívására, amelyre az elkövetkező évek képzési programjainak és munkakörnyezeti változásainak minden bizonnyal reflektálniuk kell.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - Magyarországon évről évre növekszik a túlsúly és az elhízás gyakorisága a gyermekek körében, amellyel párhuzamosan bizonyos tápanyagok hiányos vagy éppen túlzott bevitele is jellemző. A helytelen életmódbeli szokások felnőttkorra történő továbbvitele jelentősen rontja a felnövekvő generáció egészségi kilátásait. MÓDSZEREK - A Budapest és Kecskemét 4-10 éves gyermekeire reprezentatív minta kiválasztását követően a felmérés nemzetközileg ajánlott, „háromnapos táplálkozási napló” használatával történt. A gyermekek antropometriai paraméterei közül a testtömeg és testmagasság mérését követően testtömegindex (BMI) számítására, valamint Cole módszere szerinti kategorizálására került sor. EREDMÉNYEK - A túlsúly és elhízás aránya összességében 21%-ot tett ki a felmért gyermekeknél (19% a 4-6, míg 24% a 7-10 évesek körében), míg a gyermekek 13%-a bizonyult alultápláltnak. A felnőtt lakosságra is jellemző táplálkozási hibák nyomai, mint a túlzott zsírbevitel (33 E%), annak kedvezőtlen összetétele, a kiemelkedően magas nátrium- (3010 és 3580 mg a 4-6 és 7-10 éveseknél), illetve a hiányos kalcium- és D-vitamin-bevitel a gyermekeknél is megjelenik. KÖVETKEZTETÉSEK - A kapott eredmények bizonyítják, hogy a gyermekek egészséges táplálkozásra nevelése kiemelt jelentőségű, és ebben fontos szerepe van a szülők aktív közreműködésének, valamint minden érintett - kormányzat, egészségügyi és oktatási intézmények, szakmai szervezetek, élelmiszer-ipari szereplők - bevonásának.
Lege Artis Medicinae
A foszfodiészteráz-4-gátló roflumilast a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) patogenezisében részt vevő egész sor gyulladásos sejtet és mediátort szupprimál. A cikkben áttekintem a roflumilast jelenlegi helyzetét a farmakokinetikára, hatásosságra és biztonságosságra fokuszálva. Fázis III. klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a roflumilast csökkenti az exacerbatiók gyakoriságát, mely együtt jár a légzésfunkció javulásával. Ez a hatás a legnagyobb mértékű a betegeknek abban a fenotípusában, akik gyakori akut exacerbatióban szenvednek, vagy/és akiket krónikus bronchitis jellemez. Feltételezhető, hogy a szisztémás gyulladást szintén csökkenti. Ez utóbbi hatást COPD-ben még nem dokumentálták. Általában jól tolerálható, a leggyakoribb mellékhatás a hasmenés, hányinger és fejfájás. A roflumilast ígéretes gyógyszer a terápia kiegészítésére, ha a tüneteket a hagyományos COPD-terápia nem kielégítően kontrollálja.
Lege Artis Medicinae
Posztmenopauzális betegünk jobb oldali emlődaganatát szűrővizsgálat során ismerték fel. 2011. szeptember 16-án vett részt komplex emlőszűrő-vizsgálaton. 2011. szeptember 20-án ismételt mammográfia és emlőultrahang, valamint citológiai mintavétel történt, majd 2011. október 14-én a betegnél emlő-MR-vizsgálatot is végeztek.
Ideggyógyászati Szemle
Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvű közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.
Lege Artis Medicinae
A SARS-CoV-2 okozta Covid-19-világjárványban az idősotthonokban élők különösen veszélyeztetettek voltak. Jelen tanulmányban a szerzők Budapesten, az Olajág Otthonok Vezér utcai telephelyén kialakult lokális járvány okait és a fertőzés megfékezésének lehetőségeit elemzik. Összefoglalják azokat az intézkedéseket, amelyek a betegek elkülönítése és kezelése során hatékonynak bizonyultak. A fertőzésben megbetegedettek számát, valamint a betegség lefolyását statisztikai adatokkal demonstrálják. A szerzők kiemelten fontosnak tartják a tünetmentes, de fertőzött lakók felkutatását, a szűrővizsgálatok gyors bevezetését, a protokollok szigorú betartását, a betegutak szabályozását és a fokozott, segítő kommunikáció alkalmazását.
Ideggyógyászati Szemle
Célkitűzés - A dementia epidemiológiájának és a betegségsúlyosság megoszlásának becslése Magyarországon, a rendelkezésre álló, publikált források alapján. Populációs becslés végzése 2008-ra és ennek kiterjesztése 2050-re. Módszer - A hazai és a nemzetközi szakirodalom, valamint a hazai források alapján áttekintjük a dementia magyarországi epidemiológiáját korcsoportos bontásban, valamint MMSE-kategóriák szerint, és ezek felhasználásával készítünk becslést a teljes populációra. Eredmény - A dementia becsült magyarországi epidemiológiája, a rendelkezésre álló hazai adatok alapján, jelentős eltérést mutat a nemzetközileg közölt adatokhoz képest. Korábbi felmérések adatai alapján a demens betegek becsült száma 2008-ban hazánkban 530-917 ezer fő. A nemzetközi prevalenciaadatokat alkalmazva a magyarországi korcsoportos népességszámra azonban ennél kisebb értéket, 101 ezer fős demens populációt kapunk. Következtetés - A hazai adatok alapján becsült érték valószínűleg a valós érték jelentős felülbecslése, a nemzetközi adatok alapján becsült érték pedig nagy valószínűséggel a valós érték jelentős alulbecslése. A dementia hazai epidemiológiájának megismerése érdekében reprezentatív felmérés elvégzése szükséges, ennek hiányában az egészségügyi és szociális ágazat nem tud felkészülni a várhatóan növekvő számú beteg ellátására.
Lege Artis Medicinae
Napjainkban egyre gyakoribb az idősödő életkorban jelentkező szellemi hanyatlás. A tünetek korai felismerése a családorvosi gyakorlatban lehetséges a legkorábban. A hanyatlás tüneteit különböző súlyosságú állapotokban ismerhetik fel, amiben fontos szerepet játszik a családorvos. A családorvos a gondviselővel rendszeres és eseti kommunikációt folytat. Szükség esetén saját életterében látogatja a demens beteget, így környezettanulmányt is végezhet, és igény szerint elrendelheti a háziápolást is.
Lege Artis Medicinae
A dementia tünetegyüttesként, szindrómaként definiálható. Klinikai szempontok alapján a kognitív és a viselkedési és pszichés tüneteket különíthetjük el a különböző eredetű dementiaszindrómákban. A dementia gyakorisága az életkor előre-haladtával folyamatosan növekszik, ami jelentős kihívást okoz a fejlett országok egészségügyi rendszerének. A dementiákkal kapcsolatos célkitűzésként a korai diagnózisalkotás, a progressziót lassító terápia időben történő elkezdése fogalmazható meg. Ugyanakkor a betegek és a hozzátartozók, valamint a kezelőszemélyzet képzése és pszichés támogatása is nélkülözhetetlen. A jövőbeli hatékonyabb terápiák alkalmazásához a tünetek hátterében álló patomechanizmusok pontosabb megismerése szükséges. A szerzők áttekintik az enyhe kognitív zavar és a dementiaszindrómák legfontosabb típusait, a klinikai és a diagnosztikai krité-riumokat és a terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a korai diagnózisalkotásra és megelőzésre.
1.
2.
3.
4.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás