Lege Artis Medicinae

A hepaticus encephalopathia megelőzésének és kezelésének lehetőségei

HUNYADY Béla

2012. JÚNIUS 15.

Lege Artis Medicinae - 2012;22(05)

Az akut vagy krónikus májbetegségek előrehaladtával májelégtelenség, ennek részjelenségeként hepaticus encephalopathia alakulhat ki. Ez utóbbi a májcirrhosisban szenvedő betegek több mint 70%-ánál jelentkezik. A kognitív funkciók károsodása, az alvászavar, a memóriazavarok és a koordinációs zavarok miatt már enyhe formában is korlátozhatja az érintettek önálló életvitelét, cselekvőképességét, és életminőség- romláshoz, munkaképesség-csökkenéshez vezethet. Legsúlyosabb formája, a májkóma pedig a máj eredetű halálozás egyik vezető oka. Mindez egyúttal jelentős egészségügyi ráfordítást generál. A hepaticus encephalopathiát diétás megszorítások mellett a precipitáló tényezők megelőzésével és kezelésével, a toxikus anyagok (különösen az ammónia) termelődésének és felszívódásának gátlásával és a megbomlott aminosav-egyensúly korrigálásával kezeljük. A hagyományosan alkalmazott diszacharidkezelés (laktulóz, laktitol) mellett evidenciává vált az enteralis patogén baktériumokra ható, fel nem szívódó antibiotikum, a rifaximin hatékonysága és biztonságossága mind a megelőzésben, mind pedig a kezelésben. Újdonságot jelent továbbá a mesterséges májtámogató kezelés hazai bevezetése. Az összefoglaló a hepaticus encephalopathia kezelésére vonatkozó tapasztalatokat tekinti át a májbetegek ellátásában részt vevő kollégák számára.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Csőre és allövet - a klistély rövid története

MAGYAR László András

Az idősebb Plinius (Kr. u. 23-79) csodálatos Természetrajzában az állatok különleges képességeiről szólva a következőket írja (Hist. Nat. 8.41.): „Egyiptomban hasonlóra képes egy íbisznek nevezett madár is, aki görbe csőre segítségével azon a fertályán öblítgeti magát, amelyen át egészségünk érdekében táplálékunk maradékától szoktunk megszabadulni.”

Lege Artis Medicinae

Inzulindózis-titráció 1-es típusú cukorbetegségben: áldás vagy átok?

TAKÁCS Róbert

BEVEZETÉS - Inzulinnal kezelt betegeink többségénél jól alkalmazható kezelési szabályok állíthatóak fel az egyes inzulinok farmakokinetikai tulajdonságainak ismeretében. Mind a humán, mind az analóg bázis-bolus rezsim felépítése esetén első lépésként a napi inzulinszükséglet meghatározása a feladat, melyet a bázis- és bolusinzulinok optimális dózisarányának megállapítása követ. ESETISMERTETÉS - A 33 éves, mérsékelten elhízott 1-es típusú diabeteses férfi beteg esetében napi 180 E összinzulindózis mellett halmozódó, neuroglykopeniás tünetcsoporttal társuló, hypoglykaemiás rosszullétek jelentkeztek. Az eredeti inzulinrezsim felfüggesztését és analóg bázis-bolus kezelési rendszer felépítését követően mind a beteg cukoranyagcseréje, mind életminősége jelentősen javult. Az optimális anyagcserekontroll eléréséhez 50% feletti bázisinzulin- arányra volt szükségünk. KÖVETKEZTETÉS - A napjaink egyik legmodernebb inzulinkezelési formájának számító analóg bázis-bolus rendszer elemeit megfelelő adagban és dózisarányban alkalmazva lehetőségünk van arra, hogy megfeleljünk a modern kor által támasztott terápiás követelményeknek. A kezünkbe adott fegyvert azonban nem megfelelő módon használva képesek lehetünk arra, hogy azt a betegek ellen fordítsuk.

Lege Artis Medicinae

Heinrich Schliemann fülbetegsége és halála

GERLINGER Imre

Heinrich Schliemann német származású autodidakta archeológus volt, aki arra tette fel az életét, hogy feltárja a homéroszi eposzok színhelyeit, felfedezze Tróját, Mükénét és több más õsi hellén várost.

Lege Artis Medicinae

A bázis-bolus elv érvényesítése analóg inzulinokkal praepubertas korú cukorbeteg gyermek esetében

BLATNICZKY László

BEVEZETÉS - Az 1-es típusú diabetes mellitus gyermekkorban alkalmazott inzulinkezelésének kombinációját az életkoron kívül a diéta befolyásolja alapvetően. Ugyanakkor az egyes gyermekek életritmusában igen nagy eltérések vannak. Ez szükségszerűen vezet ahhoz, hogy a kezelésnek - a rendelkezésre álló, különböző hatásgörbéjű inzulinkészítmények optimális megválasztásával - egyénre szabottnak kell lennie. A cél természetesen az évekig-évtizedekig fenntartandó közel normoglykaemia. ESETISMERTETÉS - A szerző jelenleg 10 éves kislány esetét ismerteti, akinél az immár négy éve fennálló diabetes inzulinkezelése során számos kombinációt alkalmaztak. Több mint két évig előkevert inzulinnal is jó anyagcsere-egyensúly volt biztosítható. Az ezt követően humán inzulinokkal végzett intenzív kezelés azonban csak szerény eredményre vezetett. Ennek oka elsősorban az volt, hogy bár a gyermek diétája - életkorának megfelelően - napi hat étkezést tartalmazott, napirendje és étkezési szokásai igen szertelenek voltak. A hatszori étkezés megtartását, de belső arányainak megváltoztatását követően analóg glargin-glulizin kombinációs kezelést alkalmaztak, a bázis-bolus arány jelentős növelésével. A kezelés bevált, a HbA1c a céltartományba került, anélkül, hogy - a rapid analóg elméleti hatása okán - a mellékétkezések előtt hypo-, utána pedig hyperglykaemiás periódusok váltakoztak volna. KÖVETKEZTETÉS - A remisszió ideje alatt előkevert humán inzulinnal akár évekig jó anyagcsere-egyensúly biztosítható, miközben napi (legalább) két szúrást megtakaríthatunk. Praepubertasban lévő, napi hatszori étkezést igénylő gyermekek esetében az analóg inzulinokkal (glulizin/glargin) folytatott intenzifikált inzulinkezelés rendszertelen életvitel esetén megpróbálható. Az emelt arányban adott glargin képes kompenzálni a minimálisra csökkentett mellékétkezések vércukoremelő hatását.

Lege Artis Medicinae

Etikai kérdések a pszichoterápiában - II. rész

KOVÁCS József

Cikkünk második részében az egyes pszichoterápiás irányzatok, módszerek, technikák speciális etikai kérdéseit vesszük sorra.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

LAM KID

Emésztőszervi betegségekhez társuló csontanyagcsere-eltérések

LŐRINCZY Katalin, LAKATOS Péter László, MIHELLER Pál, RÁCZ Károly

A csontritkulás gyakori szövődménye egyes emésztőszervi megbetegedéseknek. Leggyakrabban coeliakiában, gyulladásos bélbetegségekben, krónikus májbetegségben szenvedő és gyomorműtéten átesett betegek esetében kell számolnunk csontritkulással. A megelőzés, a kórisme és a kezelés az időskori és a menopauza után jelentkező csontritkulás kapcsán szerzett tapasztalaton alapul. Jelen összefoglalóban az emésztőszervi betegségekhez szövődött csontvesztéssel kapcsolatos ismereteket összegezzük.

Lege Artis Medicinae

Rifaximin-α - több mint antibiotikum

TALLER András

Az antibiotikus kezelés megváltoztathatja a bélflórát. A következmény, azonnali egyértelmű klinikummal vagy a nélkül, a dysbacteriosis. A széles spektrumú, fel nem szívódó antibiotikum, a rifaximin jótékony hatása számos gasztroenterológiai és hepatológiai kórképben régóta ismert. Az újabb adatok azt igazolják, hogy a rifaximinnek nemcsak antibiotikus, hanem antiinflammatorikus, és egészen speciális, egyedi eubiotikus hatása is van. Úgy állítja helyre a bélflórát és serkenti a jótékony baktériumok növekedését, hogy az egyénre jellemző diverzitást nem változtatja meg.

Ca&Csont

A csontfejlõdés zavara kísérletes májcirrhosisban, növekedésben lévõ patkányokban

FERENCZ Viktória és munkatársai

BEVEZETÉS - A hepaticus osteopathia patomechanizmusa még nem minden részletében tisztázott. Azt vizsgáltuk, hogy a csontanyagcserére jellemzõ bizonyos paraméterek hogyan változnak a növekedésben lévõ patkányokban, kísérletesen elõidézett zsírmáj, cirrhosis és hepatocellularis carcinoma esetén. MÓDSZEREK - Szén-tetraklorid (CCl4), fenobarbitál, valamint egyszeri dietilnitrózamin-injekció adásával idéztünk elõ májbetegséget Fischer-344 patkányokban (n=55). A kísérleti állatokat két csoportra osztottuk, és egyik felüknél a kezelés nyolcadik, másik felüknél a kezelés 16. hetében távolítottuk el a femurokat, túlaltatva õket.Vizsgáltuk a femur ásványianyagtartalmát (BMC), a csont hosszát, a corticalis indexet (corticalis vastagság és a teljes átmérõ hányadosa a diaphysis területén), továbbá a maximális terhelõerõt (Fmax). A mindhárom ágenssel (dietilnitrózamin-fenobarbitál-szén-tetraklorid) kezelt DPCcsoport (n=21) eredményeit a kezeletlen kontrollcsoport (KO, n=14), és a csupán dietilnitrózamin-fenobarbitál kezelést kapó kontrollcsoport (DP, n=20) eredményeivel vetettük össze. EREDMÉNYEK - A vizsgálat nyolcadik hetén leölt DPCcsoportba tartozó állatok mindegyikénél (n=10) kialakult zsírmáj, illetve cirrhosis. A 16. hétre a DPC-kezelt állatokban hepatocellularis carcinoma is megjelent (n=11). Ebben a csoportban a nyolcadik héten a csontanyagcsere vizsgált jellemzõiben nem találtunk eltérést, azonban a 16. kezelési héten kisebb BMC-t, rövidebb csonthosszt, kisebb corticalis indexet és alacsonyabb Fmax-ot mértünk a kezeletlen és DP-kezelt kontrollcsoporthoz viszonyítva (p<0,05, minden esetben). A DP-kezelt patkányokban a nyolcadik héten sem zsírmáj, sem májcirrhosis nem alakult ki. Ezekben az állatokban a femur hossza és az Fmax nagyobb volt, mint a kezeletlen kontrollcsoportban (p<0,05, mindkét paraméter esetén). A 16. héten azonban nem találtunk eltérést a DP-kezelt és a kezeletlen kontrollcsoport között. KÖVETKEZTETÉS - A kísérletesen indukált májcirrhosisban és hepatocellularis carcinomában szenvedõ patkányokban a csontnövekedés gátolt, a csont ásványianyag-tartalma kisebb, a corticalis vastagsága csekély, valamint a csontok mechanikai teherbíró képessége csökkent.

LAM KID

Szekunder osteoporosisok gasztroenterológiai kórképekben

FUSZEK Péter

Az osteoporosis okát keresve ritkábban jut eszünkbe, hogy gastrointestinalis betegséget feltételezzünk, mint ahogy azok ténylegesen előfordulnak. Számos emésztőszervi betegségben, esetenként pedig az ezekre szedett gyógyszerek miatt felszívódási zavar, malabszorpciós szindróma alakulhat ki. Ezek következtében elégtelenné válhat a kalcium, a foszfát, a magnézium, a D- és K-vitamin, a fehérjék felszívódása, ami osteopeniát, osteoporosist, osteomalaciát okozhat. Az összefoglaló célja, hogy áttekintsük az osteoporosishoz vezető gasztroenterológiai betegségeket és a kezelési lehetőségeket.

Lege Artis Medicinae

Ciklikus rifaximinkezelés hatása szövődménymentes vastagbél-diverticulosisban Nyitott, önkontrollos klinikai tanulmány

SIMON László, SALAMON Ágnes, FELFÖLDI Ferenc, TAM Beatrix, SÁNTA Judit, VADÁSZ Edit

BEVEZETÉS - A szerzett vastagbél-diverticulosis igen gyakori a fejlett országokban. A rosszul felszívódó antibiotikumok eredményesek lehetnek a kezelésben. Nyitott, bevezető tanulmányunkban a rifaximin tünetcsökkentő és preventív hatását vizsgáltuk. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Ambulanciánkon a megjelenés sorrendjében 30 beteget választottunk ki, akiknél a szövődménymentes colondiverticulosis lege artis igazolódott. A betegeknek nagy rosttartalmú diétát ajánlottunk, emellett minden hónap első hat napján 2×200 mg rifaximint kaptak. Havonta ellenőriztük őket: tízpontos vizuális analóg skála értékelésével vizsgáltuk a tünetek - alhasi fájdalom, felhasi fájdalom, puffadás, tenesmus, hasmenés, hasi érzékenység - változását, akut diverticulitis fennállását - hasi rezisztencia, láz, ultrahangeltérés alapján - kizártuk. EREDMÉNYEK - A vizsgálatot 29 betegnél sikerült befejeznünk. A globális tüneti pontszám hat hónapos kezelés után minden betegünk esetében szignifikáns mértékben csökkent, legmarkánsabban az alhasi fájdalom, tenesmus, puffadás és hasi érzékenység terén észleltük a javulást. Öt esetben normalizálódott a kezdetben fokozott vörösvértest-süllyedés és CRP-érték, a többi betegnél a kezdeti normális értéken maradt. Akut diverticulitist, más szövődményt vagy mellékhatást nem észleltünk. KÖVETKEZTETÉSEK - Tájékozódó nyílt vizsgálatunk eredménye megerősítette, hogy a viszonylag kis dózisú ciklikus rifaximinkezelés csökkentheti a hasi panaszokat és jó hatást fejt ki a szövődmények megelőzésében. Ez a hatás nagy valószínűséggel a bél bakteriális flórájának metabolikus aktivitása csökkentésén keresztül alakul ki.