A fibromyalgia krónikus, nem gyulladásos fájdalomszindróma, amelyet főleg diffúz izomfájdalom, bizonyos tenderpontok fokozott nyomásérzékenysége jellemez. A betegség pontos oka, patomechanizmusa nem ismert. Hátterében a nociceptio és a központi idegrendszer fájdalomfeldolgozó zavarát feltételezik. Elsősorban a középkorú nők megbetegedése. A fibromyalgia prevalenciája 1-4% közé esik, de a reumatológiai rendelésen akár 20%-os arányban is előfordulhat. A prevalenciaadatokat figyelembe véve a fibromyalgia kezelési költsége Kanadában 1993-ban 350 millió dollár volt, magyar adat sajnos nem áll rendelkezésünkre. A kórképet gyakran vegetatív és funkcionális tünetek kísérik. Jellemző tünet az alvászavar, emiatt már reggel fáradtan kelnek a betegek. Kezelése nem megoldott, eredmény elsősorban csapatmunkától várható, amelyben a gyógyszeres (elsősorban amitriptilin-) kezelés, a pszichoterápia, a mozgásterápia (aerobik), az ezt segítő elektro- és hidroterápia játszik szerepet. A beteg tanítása, a kezelésbe bevonása szintén alapvető fontosságú a jó terápiás eredményhez, a munkaképesség mielőbbi visszanyeréséhez.

Csodálatos év, annus mirabilis volt 1999, mert különös jelentőséget tulajdonítanak az 1-est követő három 9-esnek. 1999-ben ünnepeltük Henrik Sjögren (1899-1973) születésének 100. évfordulóját, továbbá annak századik évfordulóját is, hogy az acetilszalicilsavat bevezették az orvosi gyakorlatba.

A szerzők áttekintik a csípőarthrosis műtéti kezelésének fejlődését, az enyhe esetekben biomechanikai rekonstrukciót ígérő ízületmegtartó, a súlyos esetekben ízületmegszüntető, illetve ízületpótló beavatkozásokat. Az indikációk, kontraindikációk és a lehetséges szövődmények rávilágítanak a sebész felelősségére és az idők folyamán bekövetkezett szemléletváltozásra. A külföldi és a hazai gyakorlatot is tükröző irodalmi hivatkozásokkal a csípőarthrosis műtéti kezelésének „state of the art” ismertetését nyújtják.

Az etika ügye hazánkban különösen aktuális, mert az egészségügy szűnni nem akaró vajúdással végbemenő átalakításának egyik alapvető feltétele az orvosi munka etikájának érvényesítése a gyakorlatban. Másképpen úgy is mondhatjuk, hogy a vajúdás azért tart olyan sokáig, mert ez a feltétel eddig nem valósult meg.

A képalkotó vizsgálómódszerek fontos szerepet játszanak abban, hogy a daganatot megtaláljuk, diagnosztizáljuk, meghatározzuk a stádiumát, a kezelés hatékonyságát, majd kövessük a beteget és kimutassuk a korai recidívát. A digitális képalkotó módszerek (CT, ultrahang, MR) forradalmasították a daganatok diagnosztikáját. Az MR a központi idegrendszer optimális vizsgálómódszere. A fej-nyak régió, ízületek, végtagok csont- és lágyrész-daganatainak ábrázolására az MR-t alkalmasabb eljárásnak tartjuk, mint a CT-t. A mellkasi szerveknél az MR-t kiegészítésként, differenciáldiagnosztikai célból alkalmazzuk. A has elsődleges vizsgálómódszere az ultrahang és a CT, az MR problémamegoldó szerepet játszik. Primer és szekunder májgócok vizsgálatára számos tanulmány szerint az MR hatékonyabb, mint a CT vagy az ultrahang. Az MR alkalmazása egyre nagyobb jelentőségű a kismedence vizsgálatában. A hagyományos mammográfiás képalkotás mellett az emlő-MR-vizsgálatot egyre gyakrabban vesszük igénybe. A technika fejlődésével az MR szerepe megváltozott, jelentősége nőtt, ezáltal a tumor kimutatásának és karakterizálásának gyakran elsődleges eszköze.