A pantethein - amelynek stabil diszulfid formája a pantethin - a koenzim A terminális egysége, s központi szerepet játszik a lipid- és szénhidrát-anyagcserében. Koenzim A szükséges több mint 70 anyagcsereút zavartalan működéséhez. Ezek közül a legfontosabbak: a zsírsavak oxidációja, a szénhidrátok metabolizmusa, a piruvát- és aminosav-katabolizmus, a haem és az acetil-kolin szintézise, a II. fázisú detoxikálás és az acetiláció. A molekula jótékony hatását elsősorban vascularis kórfolyamatokban vizsgálták, ahol igazolódott lipidcsökkentő, thrombocytafunkciót gátló és lipidperoxidációt mérséklő effektusa. Emellett neuroendokrin szabályozó szerepe, valamint nefrológiai (cystinosis) és szemészeti (cataracta) alkalmazása is bebizonyosodott. A pantethin igen jól tolerálható, s mellékhatása nem számottevő. Preklinikai és klinikai eredmények alapján javasolható alkalmazása kiegészítő terápiaként.

Az atherosclerosis nemcsak a leggyakoribb halálesetet okozó cardiovascularis betegségek legfőbb okaként, hanem az erek rugalmasságának korral járó elvesztésében mindenkiben lényeges szerepet játszó tényezőként is fontos napjaink egészségügyi ellátásában. Az utóbbi két évtized nagy vizsgálatai kimutatták, hogy a magas koleszterinszint kezelésével csökkenteni lehet a car­diovascularis események gyakoriságát és az összhalálozást, valamint igazolódott az is, hogy a már kialakult atheroscleroticus plakk nagysága is csökkenthető. Ez utóbbi a gyógyszeres kezelésben szinte egyedül­álló. Lipidcsökkentéssel nemcsak megelőzhetők az éresemények, hanem gyógyítani is tudjuk az atherosclerosist, ha megfelelő módon végezzük azt. Jelenleg három gyógyszercsoport (statinok, ezetimib és PCSK9-gátlók) mögött áll teljes értékű evidencia arra, hogy alkalmazásukkal csökkenteni lehet a cardiovascularis események számát és plakkregresszióra is képesek. A számos meggyőző klinikai vizsgálat ellenére a lipidcsökkentő terápia a cardiovascularis prevenciós palettán a megtűrt vagy kényszeredetten alkalmazott kategóriában áll. Ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségeket megfelelő szinten kiaknázzuk, objektíven, tényleges súlyának megfelelően kell nekünk, orvosoknak is közelednünk hozzá, és a betegeink felé azt kell sugároznunk, hogy olyan, élethosszig tartó kezelésről van szó, mellyel nemcsak a cardiovascularis események fellépésének valószínűségét csökkenthetjük, hanem ereink öregedését is lassítani tudjuk.

A korai atherosclerosis és csökkent érfali tágulékonyság meghatározása kiemelt jelentőséggel bír a szív- és érrendszeri károsodás korai felismerésében a fokozott kockázatú betegcsoportok esetén. A 90-es évek óta mintegy 630, az érfalrugalmasság- csökkenéssel kapcsolatos közlemény látott napvilágot felnőtt- és gyermekgyógyászati vonatkozásban. A felnőttek esetében a korai kockázatfelismerés eszközeit az ajánlásokban pontosan megfogalmazzák. E közlemény célja a noninvazív módszerek alkalmazásának ismertetése fiatal felnőttek és gyermekek esetében az American Heart Association ajánlása szerint, ami támpontot adhat a jövőben a cardiovascularis kockázatfelmérést célzó vizsgálatok során alkalmazott mérési metodikák megválasztásához. Távolabbi célunk kell legyen olyan többcentrumos vizsgálatok elvégzése, amelyek végső célja a Framingham-pontrendszerhez hasonló kockázatbecslési stratégia létrehozása, amely a primer prevenció hatékonyan alkalmazható eszköze lehet a veszélyeztetett gyermekpopuláció szűrésére a mindennapi gyakorlatban.

Az atherosclerosis keletkezését illetően Gerő Sándor az irodalomból ismert két elméletet állítja szembe egymással. A primer hyperlipidaemiás infiltráció koncepciója szerint az atherosclerosist a vér magas koleszterintartalmának érfalba történő beáramlása okozza. Ezzel szemben a primer vascularis koncepció az érfal alkotóelemeinek, a rostoknak, a mukoidnak és a mukopoliszacharidnak a strukturális változását tartja elsődlegesnek, és ezt követi a vérlipidek intimalis beszűrődése. A szerző e két elméletet experimentális és klinikai adatok alapján vizsgálja és megállapítja, hogy az atherosclerosis keletkezésében az érfal elváltozásának van nagyobb szerepe.

Az atherosclerosis során természetes jelenség az életkor előrehaladtával, hogy a generalizált érbetegség részeként megjelenik az erectilis diszfunkció (ED). A dohányzás, a diabetes mellitus, az atherogen dyslipidaemia, a túlsúlyos állapot, a szisztolés hypertonia és az érbetegségek jelenléte (carotis, coronaria, perifériás) bizonyítottan tovább rontja az ED-t, amelynek incidenciája átlagosan 19,2%, de az életkortól (30-80 év) függően igen eltérő a gyakorisága (2,3-53,4%). Az ED megjelenése a cardiovascularis betegség figyelmeztető előrejelzője lehet. A hypertoniás férfiak esetében az ED kezelésének az alapja a dohányzás és az alkoholfogyasztás csökkentése, elhagyása. A testsúly optimalizálása magában foglalja a zsír- és szénhidrátszegény étrendet. A hypertoniás férfiak kezelése során az ED-t figyelembe véve igen megfontolandó a centrálisan ható szerek, a nagy dózisú diuretikumok (kivéve az indapamidot) és a β- blokkolók (kivéve a carvedilolt és a nebivololt) adása. A kalciumcsatorna-blokkolók és ACE-gátlók neutralitásuk miatt biztonsággal adható készítmények. Az ARB-kkel kapcsolatban egyre több bizonyíték mutatja, hogy kedvező hatásúak az erectilis működésre és a libidóra egyaránt. Csökkent tesztoszterontermelés esetén hatékony segítséget jelent az urológus által kontrollált hormonpótlás. A szájon át alkalmazható foszfodiészterázgátlók (PDE-5) hypertonia esetén is biztonsággal alkalmazhatók. A 40-80 év közötti nők körében 47%-os a szexuális diszfunkció (SZD) gyakorisága. A csökkent női szexuális vágy hátterében pszichológiai, emocionális, hormonális okok, illetve gyógyszerek mellékhatása áll a leggyakrabban. Nők esetén több tanulmányban is igazolták a hypertonia, az emelkedett koleszterinérték, a dohányzás, valamint a különböző érbetegségek és az SZD közötti összefüggést. A lokális (clitoris, vagina) vérellátási zavar épp úgy kimutatható korai jel, mint férfiak esetében. Az ARB-k alkalmazása nők esetében is javítja a libidót. Az ösztrogénterápia nagy fokban enyhítheti az SZD tüneteit. Az elmúlt években a sildenafiladás kedvező eredményeiről több közleményben is beszámoltak.