Háttér és célkitűzések - A sclerosis multiplex betegségterhére vonatkozóan nagyon kevés adat áll rendelkezésre kelet-, közép-európai országokból. Vizsgálatunk célja a sclerosis multiplexes járó betegek életminõségének, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének és költségeinek felmérése Magyarországon. Módszerek - Keresztmetszeti kérdõíves vizsgálatot végeztünk két neurológiai járóbeteg-rendelésen 2009-ben. Felmértük a kórelõzményt, az igénybe vett egészségügyi ellátásokat az elmúlt 12 hónapra vonatkozóan, valamint a betegek állapotát a Kiterjesztett Rokkantsági Skála és az EQ-5D kérdõívekkel. A költségszámítást társadalmi perspektívából végeztük. Eredmények - Hatvannyolc beteget (nõk 70,6%) vontunk be a vizsgálatba, átlagos életkor 38,0 (SD 9,1) év, betegségfennállás 7,8 (SD 6,7) év. Ötvenöt (80,9%) beteg relapszálóremittáló alcsoportba tartozott és 52 (76,5%) beteg szedett immunmoduláns szert. A kérdõívek átlagértékei a következõk voltak: Kiterjesztett Rokkantsági Skála 1,9 (SD 1,7), EQ- 5D 0,67 (SD 0,28). A teljes költség átlaga 10 902 euró/beteg/ év (direkt orvosi 67%, direkt nem orvosi 13%, indirekt költség 20%). A legmagasabb költségtételek a gyógyszer, a rokkantnyugdíjazás miatti termelékenységi költség és az informális ellátás költsége volt. Az enyhe (Kiterjesztett Rokkantsági Skála 0-3,5) és közepesen súlyos (Kiterjesztett Rokkantsági Skála 4,0-6,5) betegség költsége átlag 9218, illetve 17 634 euró/beteg/év volt (p<0,01), ami alacsonyabb a nyugat-európai országokban közölt költségeknél. Következtetés - Vizsgálatunk alapvetõ adatokkal szolgál klinikai és egészség-gazdaságtani elemzésekhez, döntéshozatalokhoz és hozzájárul a sclerosis multiplex betegséggel összefüggõ terhek hasonlóságainak és különbözõségeinek megértéséhez az európai országokban.

Háttér, célok - Az egészségügyi szakdolgozók pszichés megbetegedésének fontos népegészségügyi következményei lehetnek. Körükben a kiégés és a depresszió prevalenciájáról és esetleges következményeiről kevés hazai adat áll rendelkezésre. Vizsgálatunk a kiégés és a depresszió szomatikus tünetekkel és betegségekkel fennálló kapcsolatát elemzi egészségügyi szakdolgozók körében. Módszer - A vizsgálat keresztmetszeti elrendezéssel, önkitöltős kérdőívek felvételével 1713 egészségügyi szakdolgozó körében készült. A kiégést a Maslach Kiégés Leltárral, a depressziót a Rövidített Beck Depresszió kérdőívvel, a szomatizációs tendenciát pedig a PHQ-15 Szubjektív Testi Tünet Skála felhasználásával mértük. A kiégés és depresszió egészségügyi korrelátumainak vizsgálatát lineáris, valamint logisztikus regresszióelemzéssel végeztük. Eredmények - A depressziós tünetek prevalenciája 35% volt, klinikai szintű depresszióval küzd a minta 13%-a. A közepes és erős emocionális kimerültség előfordulási gyakorisága 44%, a deperszonalizációé 36%, és a teljesítménycsökkenésé 74% volt. A kiégés és a depresszió előre jelzi a szubjektív testi tünetek gyakori előfordulását. Míg a kiégés a magas vérnyomás megjelenésének esélyét növeli, addig a depresszió csaknem minden vizsgált betegség - különösen a szívbetegség, a daganatos, illetve cerebrovascularis betegségek - megjelenésével áll kapcsolatban. Megbeszélés - A depresszió és a kiégés prevalenciája magas az egészségügyi szakdolgozók körében. Mivel a depresszió több komorbiditással járhat, mint a kiégés, függetkövetkezményei jelentősebbek. Mindkét jelenség megelőzése, felismerése és adekvát kezelése csökkentheti a következményes betegségek kialakulását.

A tanulmány fő célja, hogy preventív módon hívja fel a figyelmet mindazon tényezőkre, melyeket szükséges átgondolni egy külföldi, akár egzotikus utazás előtt, hogy a távollétet ne veszélyeztethesse olyan faktor, melyet előzetesen ki lehetett volna védeni megfelelő felkészüléssel. A kéziratban többek között bemutatásra kerül, hogy mekkora jelentősége van napjainkban a turizmusnak, melyet számadatok is alátámasztanak. Kitérnek az utazási tanácsadás körülményeire, valamint a Magyarországon napjainkban igénybe vehető védőoltásokra. Ezt követően a trópusi utazás során leggyakrabban előforduló betegségek kerülnek bemutatásra, terjedésük módja szerint, majd azok a betegségeket kerülnek részletezésre, melyek megelőzésére hatékony védőoltás áll rendelkezésre jelenleg hazánkban is. A tanulmány gyakorlati részében az utazók körében végzett kérdőíves felmérés (N=164) és a Nemzeti Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv vezetőjével készített interjú eredményei olvashatóak, melyek egyben megalapozták a legfontosabb következtetéseket és javaslatokat.

A vizsgálat célja: A szerzők célja a taxi gépkocsivezetők egészségi állapotának, életmódjának feltárása. A vizsgálati módszerek és minta: A keresztmetszeti vizsgálat 2017. évben, Miskolcon taxi gépkocsivezetők körében (N=100), egyszerű véletlen mintavételi technikával történt. Az adatgyűjtés papír-alapú anonim, önkitöltős kérdőív alkalmazásával történt. Az alkalmazott saját készítésű kérdőív alapját az Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF) standard, egészségmagatartásra vonatkozó felmérésnél alkalmazott kérdőív adta. A szerzők a kapott adatokat a Microsoft Office Excel 2016 program segítségével és leíró statisztikai módszerrel elemezték. Eredmények: A vizsgálatban résztvevők egészségértéke ötfokozatú skálán 3,39-es átlagértéket mutatott. A gépkocsivezetők 79%-a túlsúlyos, vagy elhízott. A krónikus betegségek közül legalább egy a sofőrök 56%-ánál fordul elő. Pszichoszomatikus tüneti skálán vizsgálva az egészségi állapotukat, leggyakrabban hát- és derékfájást és alvási problémákat jeleztek a válaszadók. Az Epworth aluszékonysági skála a dolgozók 8%-ánál eredményezett enyhén rendellenes aluszékonyságot. Az OSAS szűrésre használt segédlet alapján a válaszadók 36%-ánál lett pozitív a teszt. Következtetés: A vizsgálat eredményeiből megállapítható, hogy a válaszadók egészségi állapota nem kielégítő. Az eredmények ismeretében megállapítható, hogy a taxi gépkocsivezetők egészségi állapota több tekintetben is rosszabb a magyarországi átlaghoz képest. A felmérésben bebizonyosodott, hogy a taxi gépkocsivezetők egészségmagatartása a jövőben fejlesztésre szorul.

BEVEZETÉS - Vizsgálatunk az egészségi állapot szempontjából hasonló korosztályoknak a megbetegedéssel kapcsolatos hiedelemrendszerét, oktulajdonítási struktúráját kívánja feltárni. MÓDSZEREK - 1997-ben egy 720 fős budapesti mintán vizsgáltuk a 18 éven felüli népesség egészségi állapotát és betegségmagyarázatait. Az egészségi állapot szubjektív megítélése alapján mintánkban a negyvenedik és a hatvanadik életévet tekinthetjük az egészségi állapotban bekövetkező szignifikáns mértékű romlás „küszöbéletkorának”. A laikus betegségmagyarázatok vizsgálatánál erre a három eltérő egészségi állapotú korosztályra koncentráltunk. A megbetegedések okainak (laikus betegségmagyarázatok) vizsgálatára a Stainton és Furnham által kidolgozott és használt egészség- és betegségskálát alkalmaztuk. A magyarázó okok csoportosítására faktoranalízist végeztünk. EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉS - A betegségmagyarázati okok öt típusát tudtuk leírni, amelyeket a következő címkékkel láttuk el: lelkiállapot, külső környezeti hatások, munka és életmód, egészségügyi ellátás, determináció. Az egészségi állapot romlásával párhuzamosan a domináns betegségmagyarázatok megváltoznak, a hangsúly a munkáról és az életmódról a biológiai meghatározottságra tevődik át.