LAM KID

Az urátkristályok kimutatásának egyszerű módszere formalinfixált szövetmintákon

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

2013. OKTÓBER 04.

LAM KID - 2013;3(03)

Korábbi dolgozatunkban azt a tételt cáfoltuk, amely szerint a formalinban fixált szövetmintákban azért nem (vagy csak kivételesen) mutathatók ki az urátkristályok, mert ezek a vizes formalinoldatban kioldódnak. Vizsgálataink szerint az urátkristályok kioldódását döntően a hematoxilin-eozin festési procedúra okozza (nem tagadva azt a tényt, hogy vizes oldatban az urátkristályok mérsékelten oldódnak, és a kis mennyiségben lerakódott nátriumurát teljesen kioldódhat a szövetmintákból). A jelen tanulmányunk célja az volt, hogy konkrétan megjelöljük a festési eljárásnak azokat a lépéseit, amelyek az urátkristályok kioldásához vezetnek. Eredményeink alapján az urátkristályok kioldását a festési eljárás során a hematoxilinfestés, az 1%-os vizes lítium-karbonátos kezelés, illetve az acetonos víztelenítés együttesen okozzák. Ajánlásunk szerint az urátkristályok kimutatásának legegyszerűbb szövettani módszere az, hogy a formalinban fixált és a hagyományosan beágyazott szövetminták deparaffinált festetlen (kanadabalzsammal és fedőlemezzel fedett) metszeteit polarizált fényben vizsgáljuk. Korábbi dolgozatunkban azt találtuk, hogy a hematoxilineozinnal festett és urátkristályokat nem tartalmazó szövetminták natív (festetlen) metszetein az urátkristályok az esetek több mint kétharmadában kimutathatók maradtak. Azokon a hematoxilin-eozinnal festett metszeteken pedig, ahol az urátkristályok polarizált fényben eredetileg is kimutathatók voltak, a natív festetlen metszetekben sokkal nagyobb tömegben maradnak meg, azaz a festettekhez képest lényegesen mérsékeltebb az oldódás.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM KID

A keresztcsont spontán törése

FERENC Mária, PUHL Mária, VARGA Péter Pál

HÁTTÉR - A keresztcsont osteoporoticus eredetű spontán törését - sacralis insufficientia fractura (SIF) - 1982-ben először Lourie írta le, melyet az időskor nehezen felismert szindrómájaként említett. Az irodalomban azóta azonban számos esetismertetés, kevés esetsorozat jelent már meg, de a beteganyagról Magyarországon még nem számoltak be. CÉL - A SIF felismeréséhez vezető diagnosztikai lépések és a terápia irányelveinek ismertetése. BETEGEK, MÓDSZER - Az Országos Gerincgyógyászati Központban (OGK) a 2009. január és 2010. első fele közötti időben 11 SIF-et diagnosztizáltunk. Vizsgáltuk a betegség klinikai jellemzőit, a radiológiai modalitásokat, a törés mintázatát, a felépülés ütemét és időtartamát. EREDMÉNYEK - A 11 beteg esetében különböző, a SIF-re prediszponáló etiológiai tényezőt találtunk. Valamennyi klasszikus törési forma - H-jelű, unilaterális horizontális, unilaterális horizontális és vertikális, valamint bilaterális mintázat - előfordult. A sokszor nem egyértelmű klinikai tüneteket mutató, valamint a kevéssé szenzitív és specifikus hagyományos radiológiai vizsgálatokat eredményező esetekben valamennyi szóba jövő leképezési technikát igénybe vettük a pontos diagnózis felállításához. KÖVETKEZTETÉS - Ha az anamnesztikus adatok, kockázati tényezők megléte esetén gondolunk a SIF-re, lerövidíthetjük a diagnosztikai folyamatot (primer tumorkeresés) vagy elkerülhetjük a szükségtelen vizsgálatok (biopszia) sorozatát.

LAM KID

D-vitamin-terápia: hormonkezelés a rászoruló betegeknek vagy egyszerűen étrend-kiegészítés mindenkinek

SPEER Gábor

A különböző szakmai társaságok eltérő ajánlásokat fogalmaznak meg a D-vitaminhiány megelőzésére és kezelésére. A jelentős különbségek egyik alapvető oka az, hogy eltérően ítélik meg a D-vitamin normális szintjét, illetve teljesen más matematikai modellt alkalmaznak a D-vitamin-kezelés D-vitamin-szintet emelő hatásának előrejelzésére. Az Institute of Medicine (IOM) a 20 ng/ml érték elérését tartja szükségesnek, az Endocrine Society (ES) pedig a 30 ng/ml-t ajánlja minimális célértéknek. Az ES abból indul ki, hogy a D-vitaminszint 1 ng/ml-es emelését napi 100 NE bevitelével el lehet érni, az IOM viszont ezt 3,6 ng/ml-ben állapítja meg. Ezenfelül az IOM azt is állítja, hogy a kezelés nem lineárisan emeli a szérumszintet. Mindezekből alapvetően az következik, hogy a kezelés mellett fellépő mellékhatások rizikóját különbözőképpen ítélik meg. Az IOM 400 NE-et javasol egyéves kor alatt, 800 NE-et 70 év felett, míg mindenki másnak 600 NEet. Az ES minden csecsemőnek 400-1000 NE-et ajánl, felnőtteknek napi 1500-2000 NE-et. A szűrést azonban egyik társaság sem ajánlja. A nagyobb dózisú D-vitaminkezelés mellékhatásaival kapcsolatos bizonytalanságok megoldásában különösen nagy jelentőséggel bír a különböző módon forgalmazott (receptköteles, vény nélkül kapható) készítményeket gyártó vagy forgalmazó gyógyszeripar úgynevezett farmakovigilancia- rendszere működésének megértése, így használata és segítése. A közlemény második részében erre szeretné a szerző az olvasó figyelmét felhívni. Ennek használatával a nagyobb dózisú D-vitamin- terápia helyének alátámasztását, elfogadását segítheti elő maga az orvos, és a beteg is.

LAM KID

Lehet-e paradigmát váltani a következő törés megelőzésének napi gyakorlatában?

TAKÁCS István

Az osteoporosis kezelésében alkalmazható modern készítmények birtokában egyre kevésbé fogadhatók el „természetesnek” az osteoporosis talaján kialakuló ismételt csonttörések. Az ismétlődő törések megelőzéséhez a kezelést megfelelő időben el kell kezdeni, de emellett figyelmet kell fordítanunk a megfelelő kezelés kiválasztására, ha szükséges, a terápiaváltásra is. A terápia kiválasztásakor el kell dönteni, hogy a választott kezelés megfelel-e az osteoporosis súlyosságának, törési kockázatának. Ehhez a könnyen értékelhető denzitásérték mellett mindig figyelembe kell venni a csontminőséget, az esetleges korábbi töréseket, a corticalis csontok állapotát és a választott készítmény hatásmechanizmusát. Ehhez a döntési folyamathoz próbál gyakorlati segítséget nyújtani ez a közlemény.

LAM KID

Infektív sacroileitis

BARTHA Attila

BEVEZETÉS - A sacroiliacalis ízület szeptikus folyamatával a reumatológiai gyakorlatban ritkán találkozunk. Klinikai tünetei szerteágazóak, ezért a diagnózis felállítása gyakran késik. ESETISMERTETÉS - A szerző egy 67 éves nőbeteg esetét ismerteti. Anamnézisében lényegesebb megbetegedés nem szerepel, infekcióra hajlamosító tényezője nincs. Nehéz fizikai munka végzése után öt nappal erős, a derékból a jobb alsó végtagba sugárzó fájdalmat érzett. Lumboischialgia lateris dextri diagnózissal idegosztályra került. Magas vörösvérsejt-süllyedés- és Creaktív- protein-érték, illetve járásképtelenség miatt elsősorban tumor irányú kivizsgálása történt. A helyes diagnózist az MRI alapján lehetett felállítani: jobb oldali, a környező szövetekre is ráterjedő infektív sacroileitis. Az ultrahangvezérelt biopszia sikertelen volt, így empirikus antibiotikus kezelést kezdtünk. A beteg 35 napi ápolás után távozott a kórházból, még otthonában is szedte a clindamycint. A hat hónapos ellenőrző vizsgálat során tünet- és panaszmentes volt, a laboratóriumi leletek nem mutattak gyulladásos aktivitást. Az MRvizsgálaton még kiterjedt oedema volt látható. KÖVETKEZTETÉS - Láz és leukocytosis hiányában, hajlamosító tényező nélkül is gondolnunk kell szeptikus arthritisre. A pontos diagnózis mielőbbi megállapításával, az időben megkezdett, tartós antibiotikus terápiával az ízületi destrukció megelőzhető és a beteg meggyógyítható.

LAM KID

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság 2013. évi Kongresszusa

BALLA Bernadett

Idén májusban 14. alkalommal került megrendezésre a MOOT szervezésében és az MRTOS részvételével az Oszteológiai Kongreszszus Balatonfüreden. Az esemény minden évben központi helyen szerepel a magyar oszteológiai eseménynaptárban.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élô tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletû ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértôi testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitûzése volt olyan egyértelmû ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

LAM KID

A köszvény korszerű gyógyszeres és diétás kezelése az új amerikai ajánlás tükrében

SZEKANECZ Zoltán

Több évtizedes „csendet” követően az elmúlt években számos újdonság és áttörés jelentkezett a hyperuricaemia és köszvény területén. Közelebb kerültünk a betegség (immun)patogenezisének megértéséhez, új gyógyszerek és diétás, életmódi adatok születtek. Végül, 2012-ben megjelent az Amerikai Reumatológiai Kollégium (ACR) terápiás ajánlása, amely igen részletes algoritmusok formájában követi végig a köszvény egyes stádiumaiban és speciális helyzetekben alkalmazandó kezelési elveket. Bár az európai gyakorlat néhány ponton eltér az amerikaitól, ez az új ajánlás, hazai adaptáció mellett, jól alkalmazható a köszvény és társbetegségeinek célirányos kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia. - Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége

BUDA Béla, KIS János Tibor

Az utóbbi évtizedben már ismertté vált, hogy a szérum húgysavszintje nem csupán a köszvény (a Horatius által is megénekelt „tarda podagra”) vagy a vese urátköve miatt veszélyes és kezelendő (illetve a megfelelő diéta segítségével megelőzendő), hanem a hyperuricaemia a cardiovascularis betegségeknek is komoly kockázati tényezője. Részt vesz az érfal károsításában és ez által oki tényező a szívinfarktus és a stroke kialakulásában, de károsítja a vesét is, rontja a vesefunkciót.

LAM KID

Az elõdök igazsága - Záró gondolatok az urátkristályok oldhatóságáról-oldékonyságáról

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

A szerzők az urátkristályok oldódását vizsgálták alkoholban, 8%-os vizes formaldehidoldatban és acetonban. Azt találták, hogy az urátkristályok legnagyobb mennyiségben az alkoholban maradnak vissza. A vizes formaldehidoldatban - az alkoholban találtakhoz képest - megfogyatkoztak az urátkristályok, ezzel a szerzők megerősítették az elődök azon korábbi ajánlását, hogy köszvény gyanúja esetén a szövetmintákat alkoholban kell rögzíteni. Az urátkristályok legnagyobb mértékű megfogyatkozása az acetonban következett be. A szövettani laboratóriumok általánosan használják az acetont a paraffinos beágyazást megelőző víztelenítésre, így ez - az esetleg helytelenül alkalmazott vizes formaldehidfixálás mellett - szintén hozzájárul az urátkristályok kioldásához. Az urátkristályok kioldását a hematoxilineozinnal festett metszetekből - a szerzők korábbi vizsgálatai szerint - elsősorban a hematoxilinnal történő magfestés okozza, így az urátkristályok kimutatásának legcélravezetőbb módszere a festetlen metszetek vizsgálata.

Hypertonia és Nephrologia

A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban

ALFÖLDI Sándor

A hosszú távú prospektív epidemiológiai vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérumhúgysavszint és a cardiorenalis betegségek, azaz a hypertonia, az obesitas, a 2-es típusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperurikaemia esetén, hanem már a magas-normális húgysavszint (310-360 µmol/l) esetében is. Az oki kapcsolat fennállását támasztja alá, hogy a vizsgálatok szerint a szérumhúgysavszint emelkedése megelőzi a cardiorenalis betegségek megjelenését. A gyógyszeres terápia részeként elsőként a xantinoxidáz-gátlók (allopurinol, febuxosztat) ajánlottak. Közülük a febuxosztat használata a közelmúltban megjelent CARES tanulmány után háttérbe szorult, mivel az allopurinolhoz képest kevésbé csökkentette a cardiovascularis és összhalálozást. Az új ajánlások szerint nagy cardiovascularis kockázatú betegekben hyperurikaemia vagy köszvény esetén az elsőként választandó szer az allopurinol, és a húgysavszint célértékig történő csökkentéséig folytassuk a kezelést.