LAM KID

Az urátkristályok kimutatásának egyszerű módszere formalinfixált szövetmintákon

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

2013. OKTÓBER 04.

LAM KID - 2013;3(03)

Korábbi dolgozatunkban azt a tételt cáfoltuk, amely szerint a formalinban fixált szövetmintákban azért nem (vagy csak kivételesen) mutathatók ki az urátkristályok, mert ezek a vizes formalinoldatban kioldódnak. Vizsgálataink szerint az urátkristályok kioldódását döntően a hematoxilin-eozin festési procedúra okozza (nem tagadva azt a tényt, hogy vizes oldatban az urátkristályok mérsékelten oldódnak, és a kis mennyiségben lerakódott nátriumurát teljesen kioldódhat a szövetmintákból). A jelen tanulmányunk célja az volt, hogy konkrétan megjelöljük a festési eljárásnak azokat a lépéseit, amelyek az urátkristályok kioldásához vezetnek. Eredményeink alapján az urátkristályok kioldását a festési eljárás során a hematoxilinfestés, az 1%-os vizes lítium-karbonátos kezelés, illetve az acetonos víztelenítés együttesen okozzák. Ajánlásunk szerint az urátkristályok kimutatásának legegyszerűbb szövettani módszere az, hogy a formalinban fixált és a hagyományosan beágyazott szövetminták deparaffinált festetlen (kanadabalzsammal és fedőlemezzel fedett) metszeteit polarizált fényben vizsgáljuk. Korábbi dolgozatunkban azt találtuk, hogy a hematoxilineozinnal festett és urátkristályokat nem tartalmazó szövetminták natív (festetlen) metszetein az urátkristályok az esetek több mint kétharmadában kimutathatók maradtak. Azokon a hematoxilin-eozinnal festett metszeteken pedig, ahol az urátkristályok polarizált fényben eredetileg is kimutathatók voltak, a natív festetlen metszetekben sokkal nagyobb tömegben maradnak meg, azaz a festettekhez képest lényegesen mérsékeltebb az oldódás.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM KID

A keresztcsont spontán törése

FERENC Mária, PUHL Mária, VARGA Péter Pál

HÁTTÉR - A keresztcsont osteoporoticus eredetű spontán törését - sacralis insufficientia fractura (SIF) - 1982-ben először Lourie írta le, melyet az időskor nehezen felismert szindrómájaként említett. Az irodalomban azóta azonban számos esetismertetés, kevés esetsorozat jelent már meg, de a beteganyagról Magyarországon még nem számoltak be. CÉL - A SIF felismeréséhez vezető diagnosztikai lépések és a terápia irányelveinek ismertetése. BETEGEK, MÓDSZER - Az Országos Gerincgyógyászati Központban (OGK) a 2009. január és 2010. első fele közötti időben 11 SIF-et diagnosztizáltunk. Vizsgáltuk a betegség klinikai jellemzőit, a radiológiai modalitásokat, a törés mintázatát, a felépülés ütemét és időtartamát. EREDMÉNYEK - A 11 beteg esetében különböző, a SIF-re prediszponáló etiológiai tényezőt találtunk. Valamennyi klasszikus törési forma - H-jelű, unilaterális horizontális, unilaterális horizontális és vertikális, valamint bilaterális mintázat - előfordult. A sokszor nem egyértelmű klinikai tüneteket mutató, valamint a kevéssé szenzitív és specifikus hagyományos radiológiai vizsgálatokat eredményező esetekben valamennyi szóba jövő leképezési technikát igénybe vettük a pontos diagnózis felállításához. KÖVETKEZTETÉS - Ha az anamnesztikus adatok, kockázati tényezők megléte esetén gondolunk a SIF-re, lerövidíthetjük a diagnosztikai folyamatot (primer tumorkeresés) vagy elkerülhetjük a szükségtelen vizsgálatok (biopszia) sorozatát.

LAM KID

Stroncium ranelattal kezelt betegek nagy esetszámú, európai, prospektív vizsgálata és hároméves utánkövetése

BALLA Bernadett

A posztmenopauzális osteoporosis Európában igen jelentős közegészségügyi probléma. Az 50 év feletti nők közel egyharmada szenved el élete során osteoporoticus törést. Ma már számos stratégia létezik az osteoporoticus törési rizikó csökkentésére, ideértve az esések megelőzését, a kalcium- és D-vitamin- pótlást, illetve speciális gyógytornagyakorlatok elvégzését.

LAM KID

Infektív sacroileitis

BARTHA Attila

BEVEZETÉS - A sacroiliacalis ízület szeptikus folyamatával a reumatológiai gyakorlatban ritkán találkozunk. Klinikai tünetei szerteágazóak, ezért a diagnózis felállítása gyakran késik. ESETISMERTETÉS - A szerző egy 67 éves nőbeteg esetét ismerteti. Anamnézisében lényegesebb megbetegedés nem szerepel, infekcióra hajlamosító tényezője nincs. Nehéz fizikai munka végzése után öt nappal erős, a derékból a jobb alsó végtagba sugárzó fájdalmat érzett. Lumboischialgia lateris dextri diagnózissal idegosztályra került. Magas vörösvérsejt-süllyedés- és Creaktív- protein-érték, illetve járásképtelenség miatt elsősorban tumor irányú kivizsgálása történt. A helyes diagnózist az MRI alapján lehetett felállítani: jobb oldali, a környező szövetekre is ráterjedő infektív sacroileitis. Az ultrahangvezérelt biopszia sikertelen volt, így empirikus antibiotikus kezelést kezdtünk. A beteg 35 napi ápolás után távozott a kórházból, még otthonában is szedte a clindamycint. A hat hónapos ellenőrző vizsgálat során tünet- és panaszmentes volt, a laboratóriumi leletek nem mutattak gyulladásos aktivitást. Az MRvizsgálaton még kiterjedt oedema volt látható. KÖVETKEZTETÉS - Láz és leukocytosis hiányában, hajlamosító tényező nélkül is gondolnunk kell szeptikus arthritisre. A pontos diagnózis mielőbbi megállapításával, az időben megkezdett, tartós antibiotikus terápiával az ízületi destrukció megelőzhető és a beteg meggyógyítható.

LAM KID

Tanácsok köszvényben szenvedőknek - Berlin-Chemie-szimpózium

BALLA Bernadett

A Balatonfüreden megrendezésre került 2013. évi Oszteológiai Kongresszus résztvevői a Berlin-Chemie/A. Menarini által szponzorált tudományos rendezvényen színes előadásokat hallhattak a köszvény kezelésének reumatológiai és gazdasági szemszögeiről.

LAM KID

A szekunder hyperparathyreosis hatása az antireszorptív terápiák hatékonyságára

BALLA Bernadett

A kilencvenes évek közepén végzett nemzetközi epidemiológiai tanulmány alapján az 50 év feletti magyar lakosság több mint fele szenved csontritkulásban. Az osteoporosis prevalenciája 32,3% a nők és 23,6% a férfiak körében.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élô tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletû ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértôi testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitûzése volt olyan egyértelmû ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

LAM KID

A köszvény korszerű gyógyszeres és diétás kezelése az új amerikai ajánlás tükrében

SZEKANECZ Zoltán

Több évtizedes „csendet” követően az elmúlt években számos újdonság és áttörés jelentkezett a hyperuricaemia és köszvény területén. Közelebb kerültünk a betegség (immun)patogenezisének megértéséhez, új gyógyszerek és diétás, életmódi adatok születtek. Végül, 2012-ben megjelent az Amerikai Reumatológiai Kollégium (ACR) terápiás ajánlása, amely igen részletes algoritmusok formájában követi végig a köszvény egyes stádiumaiban és speciális helyzetekben alkalmazandó kezelési elveket. Bár az európai gyakorlat néhány ponton eltér az amerikaitól, ez az új ajánlás, hazai adaptáció mellett, jól alkalmazható a köszvény és társbetegségeinek célirányos kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

Kékes Ede és Kiss István (szerk.): Hyperuricaemia. - Az emelkedett húgysavszint cardiovascularis-renalis kockázata és terápiás befolyásolási lehetősége

BUDA Béla, KIS János Tibor

Az utóbbi évtizedben már ismertté vált, hogy a szérum húgysavszintje nem csupán a köszvény (a Horatius által is megénekelt „tarda podagra”) vagy a vese urátköve miatt veszélyes és kezelendő (illetve a megfelelő diéta segítségével megelőzendő), hanem a hyperuricaemia a cardiovascularis betegségeknek is komoly kockázati tényezője. Részt vesz az érfal károsításában és ez által oki tényező a szívinfarktus és a stroke kialakulásában, de károsítja a vesét is, rontja a vesefunkciót.

Hypertonia és Nephrologia

A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban

ALFÖLDI Sándor

A hosszú távú prospektív epidemiológiai vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérumhúgysavszint és a cardiorenalis betegségek, azaz a hypertonia, az obesitas, a 2-es típusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperurikaemia esetén, hanem már a magas-normális húgysavszint (310-360 µmol/l) esetében is. Az oki kapcsolat fennállását támasztja alá, hogy a vizsgálatok szerint a szérumhúgysavszint emelkedése megelőzi a cardiorenalis betegségek megjelenését. A gyógyszeres terápia részeként elsőként a xantinoxidáz-gátlók (allopurinol, febuxosztat) ajánlottak. Közülük a febuxosztat használata a közelmúltban megjelent CARES tanulmány után háttérbe szorult, mivel az allopurinolhoz képest kevésbé csökkentette a cardiovascularis és összhalálozást. Az új ajánlások szerint nagy cardiovascularis kockázatú betegekben hyperurikaemia vagy köszvény esetén az elsőként választandó szer az allopurinol, és a húgysavszint célértékig történő csökkentéséig folytassuk a kezelést.

LAM KID

Az elõdök igazsága - Záró gondolatok az urátkristályok oldhatóságáról-oldékonyságáról

BÉLY Miklós, KRUTSAY Miklós

A szerzők az urátkristályok oldódását vizsgálták alkoholban, 8%-os vizes formaldehidoldatban és acetonban. Azt találták, hogy az urátkristályok legnagyobb mennyiségben az alkoholban maradnak vissza. A vizes formaldehidoldatban - az alkoholban találtakhoz képest - megfogyatkoztak az urátkristályok, ezzel a szerzők megerősítették az elődök azon korábbi ajánlását, hogy köszvény gyanúja esetén a szövetmintákat alkoholban kell rögzíteni. Az urátkristályok legnagyobb mértékű megfogyatkozása az acetonban következett be. A szövettani laboratóriumok általánosan használják az acetont a paraffinos beágyazást megelőző víztelenítésre, így ez - az esetleg helytelenül alkalmazott vizes formaldehidfixálás mellett - szintén hozzájárul az urátkristályok kioldásához. Az urátkristályok kioldását a hematoxilineozinnal festett metszetekből - a szerzők korábbi vizsgálatai szerint - elsősorban a hematoxilinnal történő magfestés okozza, így az urátkristályok kimutatásának legcélravezetőbb módszere a festetlen metszetek vizsgálata.