Napjainkban sokféle lehetőség van a diabetes kezelésére, amelyek közül gyakran igen nehéz kiválasztani az optimálisat. Az alábbi összefoglaló a 2-es típusú diabetes inzulinkezelésével kapcsolatos lehetőségekről ad áttekintést azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a betegek jobb ellátásához a mindennapi klinikai gyakorlat számára.

Magyarországon évente mintegy 50-100 milliárd forint cserél gazdát orvosok és betegek között. Nem azért hungarikum a hálapénz, mert a világon máshol nem csúsztatnak borítékot az orvosok zsebébe.

Számos vizsgálatban igazolták az LDL-koleszterin szerepét a cardiovascularis kockázatban, ezért a jelenlegi ajánlások szerint a lipidcsökkentő terápia elsődleges célja az LDL-koleszterin-szint mérséklése. A lipidcsökkentők közül a statinok mérséklik legeredményesebben a cardiovascularis kockázatot. A nagy statinvizsgálatok szerint azonban - még az agresszív kezelési csoportokban is - jelentős residualis kockázattal számolhatunk. Jól ismert, hogy a statinterápia ellenére a betegek nagy része továbbra is dyslipidaemiás marad, illetve az, hogy nem minden cardiovascularis betegnek magas az LDL-koleszterin-szintje. Mindezek arra utalnak, hogy az LDL-koleszterinen kívül más lipideknek is szerepük van az atherosclerosis kialakulásában. Egyre növekvő figyelem irányul a non- HDL-koleszterinre mint cardiovascularis kockázati tényezőre. A non-HDL-koleszterin- célérték kiszámítása egyszerű, mert az LDL-koleszterin-értékhez 0,8-et adva kapjuk meg. A non-HDL-koleszterin számos atherogen lipoproteint foglal magában [VLDL, IDL, LDL és lipoprotein (a)]. Az apoB-tartalmú liporpoteinek (LDL, IDL-C és VLDL) atherogen hatása viszont jelentős, ezért még az LDL-koleszterinnél is erősebben jelezheti a coronariabetegség kockázatát. Tekintettel arra, hogy az apoB és a non-HDL-koleszterin között igen erős a korreláció, illetve az apoB-mérésnek jelentős korlátai vannak (standardizáció, költség), ezért a non-HDL-koleszterin használhatóbb paraméter és terápiás cél, különösen a 2,26 mmol/l feletti trigliceridszint esetén.

A következőkben összefoglaljuk a dabigatrannal kapcsolatos ismereteinket elsősorban a klinikai gyakorlat szempontjából, különös tekintettel a stroke és szisztémás embolia prevenciójára, a dabigatrannal folytatott antikoaguláns kezelés sarkalatos jellemzőire, a lehetséges gyógyszer-interakciókra és mellékhatásokra nonvalvularis pitvarfibrillációban. Röviden ismertetjük a dabigatran legfontosabb molekuláris jellemzőit is. A dolgozat keretei között felhívjuk a figyelmet a legfontosabb, a már mindennapos gyakorlat során felmerült biztonságossági információkból levonható tanulságokra is.

A rosszindulatú daganatok kifejlődése időben elhúzódó, több szakaszos folyamat. A klinikai tünetek és szubjektív panaszok megjelenését szabályszerűen megelőzi a preklinikai kimutathatóság szakasza, amely alatt a tünetmentes daganat már jelt ad magáról; ez a szakasz alkalmas szűrővizsgálatokra. A fejlődésmenet ismeretének gyakorlati fontossága van a szűrési stratégia megválasztásában. A szűrővizsgálatok értékelésénél ajánlatos figyelembe venni a daganatbiológiai okokra visszavezethető torzulásokat.