Számos vizsgálatban igazolták az LDL-koleszterin szerepét a cardiovascularis kockázatban, ezért a jelenlegi ajánlások szerint a lipidcsökkentő terápia elsődleges célja az LDL-koleszterin-szint mérséklése. A lipidcsökkentők közül a statinok mérséklik legeredményesebben a cardiovascularis kockázatot. A nagy statinvizsgálatok szerint azonban - még az agresszív kezelési csoportokban is - jelentős residualis kockázattal számolhatunk. Jól ismert, hogy a statinterápia ellenére a betegek nagy része továbbra is dyslipidaemiás marad, illetve az, hogy nem minden cardiovascularis betegnek magas az LDL-koleszterin-szintje. Mindezek arra utalnak, hogy az LDL-koleszterinen kívül más lipideknek is szerepük van az atherosclerosis kialakulásában. Egyre növekvő figyelem irányul a non- HDL-koleszterinre mint cardiovascularis kockázati tényezőre. A non-HDL-koleszterin- célérték kiszámítása egyszerű, mert az LDL-koleszterin-értékhez 0,8-et adva kapjuk meg. A non-HDL-koleszterin számos atherogen lipoproteint foglal magában [VLDL, IDL, LDL és lipoprotein (a)]. Az apoB-tartalmú liporpoteinek (LDL, IDL-C és VLDL) atherogen hatása viszont jelentős, ezért még az LDL-koleszterinnél is erősebben jelezheti a coronariabetegség kockázatát. Tekintettel arra, hogy az apoB és a non-HDL-koleszterin között igen erős a korreláció, illetve az apoB-mérésnek jelentős korlátai vannak (standardizáció, költség), ezért a non-HDL-koleszterin használhatóbb paraméter és terápiás cél, különösen a 2,26 mmol/l feletti trigliceridszint esetén.

Napjainkban sokféle lehetőség van a diabetes kezelésére, amelyek közül gyakran igen nehéz kiválasztani az optimálisat. Az alábbi összefoglaló a 2-es típusú diabetes inzulinkezelésével kapcsolatos lehetőségekről ad áttekintést azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a betegek jobb ellátásához a mindennapi klinikai gyakorlat számára.

BEVEZETÉS - A koenzim-Q10 fehérjekomplex a mitokondriumban elektronszállító molekulaként szerepet játszik az ATP képződésében, emellett erős antioxidáns hatással is rendelkezik. Több vizsgálatban igazolták a koenzim-Q10-szint csökkenése és a szívelégtelenség súlyossága közötti összefüggést. A szívelégtelenség multifaktoriális eredetű funkciózavar, amelynek kialakulásában fontos szerepet játszik a kóros energiametabolizmus is. ESETISMERTETÉS - A 61 éves nőbeteg szívinfarktus után kialakult szívelégtelenségben szenvedett. Optimális kezelés mellett is fáradékonyságról, dyspnoéról, csökkent fizikai terhelhetőségről panaszkodott. Terápiáját koenzim-Q10-zel kiegészítve terhelhetősége és életminősége jelentősen javult, panaszai enyhültek. KÖVETKEZTETÉS - A krónikus szívelégtelenség gyógyszeres kezelése bizonyítékokon alapuló komplex terápiát jelent. A komplex kezelés ellenére még mindig megfigyelhető a magas morbiditás és halálozás. Számos vizsgálatban igazolták, hogy koenzim-Q10-szubsztitúcióval javíthatók a szívelégtelenségben szenvedő betegek klinikai és hemodinamikai paraméterei. Ezekből az eredményekből kiindulva a szívelégtelenség kezelésében egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a komplex kezelés mellett a koenzim-Q10 alkalmazásának, mint járulékos terápiának.

Az 55 éves férfi nyakán növekvő zsírtömeg olyan óriási méreteket öltött, hogy kifejezett fulladásos panaszokat okozott. Az állapot több operáció ellenére sem javult.

Magyarországon évente mintegy 50-100 milliárd forint cserél gazdát orvosok és betegek között. Nem azért hungarikum a hálapénz, mert a világon máshol nem csúsztatnak borítékot az orvosok zsebébe.