LAM Extra Háziorvosoknak

Váz-, izomrendszeri megbetegedések prevalenciája mentődolgozók körében

PÉK Emese, BÁNFAI Bálint, DEUTSCH Krisztina, JEGES Sára, BETLEHEM József

2014. DECEMBER 05.

LAM Extra Háziorvosoknak - 2014;6(05)

BEVEZETÉS - A mentődolgozók munkájuk során nap mint nap nagyfokú lelki és fizikai megterhelésnek vannak kitéve. Utóbbi adódhat a nehéz eszközök és a betegek hosszú távon való mozgatásából. Vizsgá­latunk célja az volt, hogy két hazai régióban felmérjük és összehasonlítsuk a kivonuló dolgozók körében előforduló váz-, izomrendszeri panaszokat. MINTA ÉS MÓDSZER - Anonim, keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunk szerves részét képezte egy skandináv váz-, izomrendszeri kérdőív (Nordic Musculoskeletal Questionnaire). Beválasztásra kerültek az észak-magyarországi és a nyugat-dunántúli régió 18. életévét betöltött, kivonuló szolgálatot teljesítő mentődolgozói. EREDMÉNYEK - Reprezentatív vizsgálatunkat összesen 810 fő bevonásával végeztük (n=810). Közülük 587 főnek (72,5%) volt már élete során valamilyen mozgás-szervi panasza. Legtöbben derék- (448 fő, 55%), hát- (318 fő, 39%) és nyaktáji (250 fő, 30,9%) fájdalomról számoltak be. Az életkor és a munkában eltöltött idő előrehaladtával egyre többeknél jelentkezett diszkomfortérzés (p=0,013; p=0,020). A másodállás megléte negatív hatással volt a kialakulás gyakoriságára (p=0,005). KÖVETKEZTETÉSEK - A vizsgált mentődolgozók több mint 70%-ánál fordult már elő élete során valamilyen váz-, izomrendszeri panasz, melynek megléte ronthatja a dolgozó munkavégzésének minőségét, ezáltal a betegellátás színvonalát. A probléma kezelésének eszközei közé sorolandó a primer prevenció a rendszeres szűrések keretében, valamint a megfelelő kezelési, rekreálódási lehetőségek biztosítása.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

LAM Extra Háziorvosoknak

Polyneuropathiaként jelentkező mikroszkópos polyangiitis esete

ZÖLD Éva, HORVÁTH Ildikó Fanny, TARJÁN Péter, BARTA Zsolt, ZEHER Margit

A mikroszkópos polyangiitis (MPA) a kis-ereket érintő, nekrotizáló gyulladással jellemzett szisztémás kórkép, mely az ANCA-asszociált vasculitisek csoportjába tartozik. A betegség általános tünetek mellett leggyakrabban a vese, bőr, idegrendszer, tüdő vagy más szervek megbetegedését okozza. ESETISMERTETÉS - 2013. januárban az 56 éves nőbetegnél felső légúti hurutos tüneteket követően, fogyás, alsó végtagi zsibbadás, járásnehezítettség, majd alsó végtagi petechiák jelentkeztek. Egy hónappal később laboratóriumi leleteiben romló vesefunkciós paraméterek, fokozódó anaemia és gyulladásos markerek voltak észlelhetőek. Részletes bakteriális infekció és tumor irányú vizsgálatai történtek, negatív eredménnyel. A tünetek hátterében szisztémás vasculitis merült fel, melyet a vesebiopszia szövettana és az ENG-vizsgálat is támogatott, glomerulonephritissel és szenzoromotoros polyneuropathiával járó mikroszkópos polyangiitis volt véleményezhető. Provokáló tényezőként hepatitis B-vírus (HBV) -hordozásra derült fény. Kortiko­szteroid- és ciklikus ciklofoszfamidkezeléssel remisszió volt indukálható, vesefunkció­ja javult, tünetei regrediáltak. Aktiválódott HBV-fertőzése miatt 2013 októberében antivirális kezelése indult. Újonnan jelentkező pulmonalis manifesztáció miatt 2013 novemberében ciklofoszfamiddal szinkronizált plazmaferézis-kezelése történt jó effektivitással. Bázisterápiaként jelenleg methotrexatot kap, remisszióban van, veseműködése tartósan rendezett. KÖVETKEZTETÉS - Az eset részben ritkasága miatt érdemes közlésre, részben a késlekedő diagnózis veszélyeire hívja fel a figyelmet. A polyneuropathiás tünetek és kórlefolyás alapján felmerülő szisztémás vasculitisnél a mihamarabbi diagnózisra, majd korai, hatékony immunszuppresszív kezelésre kell törekedni. A provokáló tényezők feltárása és szanálása a kezelés része. Rendszeres követéssel a betegségre jellemző relapszusok idejében felismerhetőek, ezáltal a maradandó szervkárosodások elkerülhetőek.

LAM Extra Háziorvosoknak

Zeneterápia Parkinson-kórban szenvedő betegekkel

KOLLÁR János

Az először James Parkinson (1755-1824) által leírt betegség az agytörzsi bazális ganglionok károsodásával és emiatt a finom mozgásokért felelős ingerületátvivő anyag, a dopamin szervezetbeli szintjének csökkenésével járó, elsősorban a középkorú vagy idősebb embereket veszélyeztető kór.

LAM Extra Háziorvosoknak

A kardiológiai és angiológiai szakasszisztensképzés kézikönyve

SZENCZI Tóth Károly

Angiológia. Élettani, klinikai ismeretek. A kardiológiai és angiológiai szakasszisztensképzés kézikönyve. Szerkesztette: Dr. Meskó Éva Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet, Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság, 2013

LAM Extra Háziorvosoknak

Egészség-magatartás és szűrővizsgálat

DÖBRŐSSY Lajos, KOVÁCS Attila, CORNIDES Ágnes, BUDAI András

A dolgozat arra keres választ: mi befolyásolja a népesség részvételét a szűrővizsgálaton? A választ az egészség, egészségtudatosság, egészségkultúra, egészségmagatartás fogalmi rendszerén keresztül kö­zelíti meg, és azt igyekszik feltárni, milyen tényezők befolyásolják az egyének egész­ségtudatosságát. A szűrővizsgálaton való részvétel az egészségmagatartásnak részét képezi, amelynek befolyásolásában az egészségnevelésnek lehetőségei és felada­tai vannak.

LAM Extra Háziorvosoknak

Pszichomanteum - Ókori séta a tudattalanunkba és vissza

CSERÉP Edina, BALÁZS Anett, FRECSKA Ede

„Úgy tűnik, hogy a misztikus élmény kinyit egy egyébként nehezen hozzáférhető ajtót az emberi tudatban, és olyan biztonságélményt ad, ami még a halált is transzcendálja. Így az egyén képes arra, hogy pszichés energiáit felszabadítsa és arra használja, hogy értelmesen vegyen részt a jelenben.”

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Pszichés állapot és kiégés a mentők körében

IVÁNKOVITS László

A vizsgálat célja: A kutatás célja az Országos Mentőszolgálat állományában dolgozók pszichés állapotának vizsgálata volt a kiégés vonatkozásában, és cél volt azon tényezők azonosítása, amelyek kedvezőtlenül hatnak a mentőszolgálatnál dolgozók pszichés állapotára. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti kutatás keretein belül 1979 fő került bevonásra. A kiégettség szintje a Pines-Aronson féle Kiégés Önértékelési Skála alkalmazásával került felmérésre. Az adatok feldolgozása az SPSS 17.0 statisztikai szoftver segítségével történt Khi-négyzet próba, ANOVA és korrelációelemezés alkalmazásával. A szignifikancia határ p<0,05 volt. Eredmények: A mentődolgozók majdnem 40%-a küzd a munkájával járó stresszel, azonban az állandó készenléti helyzet nem hagy időt az átélt események értékelésére, megbeszélésére. Szignifikáns összefüggés mutatkozott a kiégési szint, az OMSZ-nál elöltött idő, és a munkahelyi légkörrel való elégedettség között. Következtetések: Az eredmények alapján különböző prevenciós és beavatkozási lehetősé gek kerültek megfogalmazásra, amelyekkel a mentődolgozók körében mért kiégés kezelhető.

Lege Artis Medicinae

Váz-, izomrendszeri megbetegedések prevalenciája mentődolgozók körében

PÉK Emese, BÁNFAI Bálint, DEUTSCH Krisztina, JEGES Sára, BETLEHEM József

BEVEZETÉS - A mentődolgozók munkájuk során nap mint nap nagyfokú lelki és fizikai megterhelésnek vannak kitéve. Utóbbi adódhat a nehéz eszközök és a betegek hosszú távon való mozgatásából. Vizsgá­latunk célja az volt, hogy két hazai régióban felmérjük és összehasonlítsuk a kivonuló dolgozók körében előforduló váz-, izomrendszeri panaszokat. MINTA ÉS MÓDSZER - Anonim, keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunk szerves részét képezte egy skandináv váz-, izomrendszeri kérdőív (Nordic Musculoskeletal Questionnaire). Beválasztásra kerültek az észak-magyarországi és a nyugat-dunántúli régió 18. életévét betöltött, kivonuló szolgálatot teljesítő mentődolgozói. EREDMÉNYEK - Reprezentatív vizsgálatunkat összesen 810 fő bevonásával végeztük (n=810). Közülük 587 főnek (72,5%) volt már élete során valamilyen mozgás-szervi panasza. Legtöbben derék- (448 fő, 55%), hát- (318 fő, 39%) és nyaktáji (250 fő, 30,9%) fájdalomról számoltak be. Az életkor és a munkában eltöltött idő előrehaladtával egyre többeknél jelentkezett diszkomfortérzés (p=0,013; p=0,020). A másodállás megléte negatív hatással volt a kialakulás gyakoriságára (p=0,005). KÖVETKEZTETÉSEK - A vizsgált mentődolgozók több mint 70%-ánál fordult már elő élete során valamilyen váz-, izomrendszeri panasz, melynek megléte ronthatja a dolgozó munkavégzésének minőségét, ezáltal a betegellátás színvonalát. A probléma kezelésének eszközei közé sorolandó a primer prevenció a rendszeres szűrések keretében, valamint a megfelelő kezelési, rekreálódási lehetőségek biztosítása.

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

HEROLD Róbert, VARGA Eszter, MIKE Andrea, TÉNYI Tamás, SIMON Mária, HAJNAL András, FEKETE Sándor, ILLÉS Zsolt

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínûsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvû közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.