A vizsgálat célja: A kutatás célja az Országos Mentőszolgálat állományában dolgozók pszichés állapotának vizsgálata volt a kiégés vonatkozásában, és cél volt azon tényezők azonosítása, amelyek kedvezőtlenül hatnak a mentőszolgálatnál dolgozók pszichés állapotára. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti kutatás keretein belül 1979 fő került bevonásra. A kiégettség szintje a Pines-Aronson féle Kiégés Önértékelési Skála alkalmazásával került felmérésre. Az adatok feldolgozása az SPSS 17.0 statisztikai szoftver segítségével történt Khi-négyzet próba, ANOVA és korrelációelemezés alkalmazásával. A szignifikancia határ p<0,05 volt. Eredmények: A mentődolgozók majdnem 40%-a küzd a munkájával járó stresszel, azonban az állandó készenléti helyzet nem hagy időt az átélt események értékelésére, megbeszélésére. Szignifikáns összefüggés mutatkozott a kiégési szint, az OMSZ-nál elöltött idő, és a munkahelyi légkörrel való elégedettség között. Következtetések: Az eredmények alapján különböző prevenciós és beavatkozási lehetősé gek kerültek megfogalmazásra, amelyekkel a mentődolgozók körében mért kiégés kezelhető.

BEVEZETÉS - A mentődolgozók munkájuk során nap mint nap nagyfokú lelki és fizikai megterhelésnek vannak kitéve. Utóbbi adódhat a nehéz eszközök és a betegek hosszú távon való mozgatásából. Vizsgá­latunk célja az volt, hogy két hazai régióban felmérjük és összehasonlítsuk a kivonuló dolgozók körében előforduló váz-, izomrendszeri panaszokat. MINTA ÉS MÓDSZER - Anonim, keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunk szerves részét képezte egy skandináv váz-, izomrendszeri kérdőív (Nordic Musculoskeletal Questionnaire). Beválasztásra kerültek az észak-magyarországi és a nyugat-dunántúli régió 18. életévét betöltött, kivonuló szolgálatot teljesítő mentődolgozói. EREDMÉNYEK - Reprezentatív vizsgálatunkat összesen 810 fő bevonásával végeztük (n=810). Közülük 587 főnek (72,5%) volt már élete során valamilyen mozgás-szervi panasza. Legtöbben derék- (448 fő, 55%), hát- (318 fő, 39%) és nyaktáji (250 fő, 30,9%) fájdalomról számoltak be. Az életkor és a munkában eltöltött idő előrehaladtával egyre többeknél jelentkezett diszkomfortérzés (p=0,013; p=0,020). A másodállás megléte negatív hatással volt a kialakulás gyakoriságára (p=0,005). KÖVETKEZTETÉSEK - A vizsgált mentődolgozók több mint 70%-ánál fordult már elő élete során valamilyen váz-, izomrendszeri panasz, melynek megléte ronthatja a dolgozó munkavégzésének minőségét, ezáltal a betegellátás színvonalát. A probléma kezelésének eszközei közé sorolandó a primer prevenció a rendszeres szűrések keretében, valamint a megfelelő kezelési, rekreálódási lehetőségek biztosítása.

Az energiaitalok piacra kerülésük óta tö­retlenül népszerûek, elsôsorban a fiatalok és a gyermekek körében. A nemalkoholos üdítôitalok közé sorolt termékek fogyasztásával a gyártók a teljesítmény és az állóképesség fokozását ígérik. A vitaminok és nö­vényi kivonatok mellett nagy mennyiségû koffein és egyéb stimuláns (taurin, guarana) van bennük. Az aktív összetevôk közül ki­emelkedô hatása és ez által veszélye a koffeinnek van, hiszen túlfogyasztása az enyhébb hemodinamikai változások mellett akár súlyos szív- és érrendszeri következményeket, szívritmuszavarokat, ioncsatorna-betegséget, fokozott véralvadást, szívizominfarktust vagy az agyi véráramlási sebesség csökkenését is okozhatják az arra hajlamos fogyasztók esetében. Számos esettanulmány számolt be a fiatal krónikus energiaital-fogyasztók körében tapasztalt súlyos cardiovascularis eseményekrôl is. Az energiaitalok túlzott és hosszú távú fogyasztásának az egészségre gyakorolt hatásait egyre többen vizsgálják, azonban a fogyasztás biztonságosságára és teljesítményfokozó hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok száma korlátozott és ellentmondó.