Magyarországon is egyre több diabeteses felnőtt és gyermek használja ezt az eszközt. A pumpákkal ma már pontosan, az élettani inzulinelválasztáshoz hasonlóan lehet beállítani az adagolást, és a technikai fejlődésnek köszönhetően a szövődmények száma jelentősen csökkent.

A béta-receptor-blokkolók a legtöbbet használt gyógyszerek közé tartoznak a cardiovascularis farmakoterápiában. A 90-es évek közepén elsőként választandó vérnyomáscsökkentők voltak az essentialis hypertonia kezelésében. Később, az újabb szerek megjelenésével bővült az első vonalbeli kezelésként alkalmazható gyógyszerek sora. Az elmúlt évek nagy hypertoniavizsgálatai, amelyek a konvencionális (béta-blokkoló és/ vagy diuretikum) és az újabb gyógyszeres kezelést (kalciumantagonista, angiotenzinkonvertázgátló, angiotenzinreceptor-blokkoló) hasonlították össze, egyre több kétséget ébresztettek a béta- blokkolók preventív hatásait illetően. Végül 13 tanulmány metaanalízise egyértelműen igazolta, hogy szívbetegségben nem szenvedő hypertoniások esetében a béta-blokkoló kevésbé előnyös, mint az egyéb típusú szerek. Ugyanakkor a hypertonia mellett az egyéb indikációkban (ischaemiás szívbetegség, szívelégtelenség, aritmiák) a béta-blokkolók változatlanul a terápia egyik igen fontos pillérét jelentik.

Dobó Katalin családorvos és belgyógyász szakorvos több mint 15 éve dolgozik családorvosként. Életútja megmutatja, hogy a pszichoterápiás tudás milyen nagymértékben kamatoztatható a háziorvosi praxisban. A Bálint Mihály-féle esetmegbeszélő csoportok újjáélesztésének és e módszer alkalmazásának is aktív részese.

A krónikus köhögés a betegek számára komoly pszichés megterhelést és életminőség-romlást jelent. A klinikai tanulmányok szerzőinek többsége egyetért abban, hogy ép immunrendszerű, nem dohányzó, angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) -gátlót nem szedő, negatív mellkas-röntgenfelvétellel rendelkező betegek esetében a krónikus köhögés leggyakoribb okai a következők: váladékcsorgás a garatba (post-nasal drip syndrome, PNDS), allergia vagy krónikus rhinosinusitis, asthma, gastrooesophagealis (GERD) vagy laryngopharyngealis reflux (LPR). A PNDSre nem rendelkezünk specifikus diagnosztikai teszttel, ugyanakkor ezek a betegek jól reagálnak első generációs antihisztaminokra. A krónikus köhögés kiváltásában - a közhiedelemmel ellentétben - a garatba, illetve gégébe csorgó nyáknak nincs oki szerepe. PNDS-ben, köhögéssel társuló asthmában és GERD-ben emelkedett az alsó légutakban a gyulladásos mediátorok szintje, aláhúzva, hogy a gyulladás az „egységes légutakat” érinti. Az orr és melléküregeinek betegsége az alsó légutak egyidejű érintettsége okán krónikus köhögéshez vezethet; a legvalószínűbb mechanizmusok az eozinofil sejtes, illetve a mastocytás infiltráció. Közleményében a szerző áttekinti a leggyakoribb fül-orr-gégészeti, pulmonológiai és egyéb, krónikus köhögéshez vezető kórképeket, s a háziorvos számára jól hasznosítható terápiás algoritmust javasol.

Kezelés: Dabigatran, naponta 2×110 mg vagy 2×150 mg. A kontrollcsoport warfarint szedett, 1, 3, 5 mg dózisban, hogy a legalább havonta ellenőrzött INRérték 2,0-3,0 között legyen. Kísérő kezelés: Napi <100 mg adagban nem volt akadálya acetilszalicilsav adásának. A vizsgálat elején a kinidinnel kezelt betegek szedhették ezt a gyógyszert is, de két év múlva a vizsgálati tervet módosították, és a kinidinterápiát kizárták a tanulmányból, mert fölvetődött, hogy kölcsönhatásba kerülhet a dabigatrannal.