A szecesszió a múlt század végén született, és máig a közönség által az egyik legközkedveltebb és legjobban ismert művészeti irányzat Európában.

A Festõi találkozások olyan írások sorozata, amelyek különös festmények háttértörténetét tárják fel az olvasó elõtt. Abból indulunk ki, hogy vannak festmények (és a legtöbb festmény ilyen), amelyek keletkezéstörténetének ismerete nélkül - bármennyire is képesek vizuális élményt kiváltani a nézõbõl - szegényebbek lennénk.

Bécsben a múzeumok versengve mutatják be az 1862. július 14-én, tehát 150 éve született Gustav Klimt életművének ismert és eddig lappangó dokumentumait. Elsősorban a Leopold Múzeum anyaga gyakorolt mély benyomást rám, mivel egy az engem régóta foglalkoztató dilemmában foglalt állást.

BEVEZETÉS - A cseplesz szolid tumorai ritkák, különösen igaz ez a cseplesz primitív neuroectodermalis daganatára. Az angol nyelvű irodalomban csupán egyetlen közölt esettel találkoztunk. ESETISMERTETÉS - A szerzők 50 éves, ismert HBV-pozitív betegük esetét mutatják be, akit cirrhoticusan átépült mája miatt osztályukon és ambulanciájukon rendszeresen kontrolláltak. Kontroll hasi ultrahangvizsgálata során merült fel epigastrialis térfoglaló folyamat gyanúja. Panaszai, laborvizsgálatai nem utaltak intraabdominalis folyamatra. Hasi CT-vizsgálatot végeztek, a felvételeken neoplasiára gyanús elváltozást nem észleltek. Néhány hónapon belül a beteg ascitese (haskörfogata) jelentősen nőtt. A megismételt hasi ultrahangvizsgálat ismételten igazolta a közben progrediált térfoglaló folyamatot. A CT-felvételek újraértékelése során a belek és a hasfal között, az ascitesben helyet foglaló tumor jelenlétét fel lehetett ismerni. Az ascitespunctio után alma méretű rezisztencia vált tapinthatóvá. A diagnózist ultrahang vezérelte biopsziával, majd az exploráció során vett szövetminta hisztológiai feldolgozásával is megerősítették. A primer peritonealis, neuroectodermalis daganatot így ismerték fel. Ezt követően onkológiai kezelésben részesült; állapota fokozatosan, jelentősen javult. KÖVETKEZTETÉS - A ritkán előforduló és szokatlan lokalizációjú daganat kórismézésének és sikeres kezelésének bemutatásával a szerzők felhívják a figyelmet a klinikum, a képalkotó vizsgálatok egymásra utaltságára, a betegkövetés fontosságára.

A szervezet különleges sejtjei az őssejtek, amelyek egyrészt képesek egész életük folyamán önmaguk megújítására, másrészt képesek környezeti hatásokra differenciálódni és a különböző szöveti funkciókra elkötelezett sejteket létrehozni. Speciális tulajdonságaik miatt az őssejtek izgalmas lehetőséget hordoznak magukban arra, hogy megvalósuljon az orvosok régi álma, a károsodott sejtek, szövetek pótlása, megújítása. A regenerációs medicina („helyreállító orvoslás”) kétségtelenül új távlatokat nyit meg az orvostudományban, s eddig gyógyíthatatlan betegségekben szenvedők számára nyújt reményt. Röviden jellemezzük a különböző őssejttípusokat, azok forrásait. Érintjük e sejtek kísérleti vagy már klinikai felhasználásának néhány területét. A ma már hagyományos őssejtforrásnak tekinthető csontvelőn kívül ismertetjük az alternatív őssejtforrásokat. Közülük is kiemelten foglalkozunk a szülészet-nőgyógyászati gyakorlatban fontos két őssejtforrás, a köldökzsinór (Wharton-kocsonya) és a köldökzsinórvér jellemzőivel, a belőlük kinyerhető őssejtek tárolásának („őssejtbankok”) és felhasználásának lehetőségeivel. A szülésznőgyógyászoknak fontos szerepük és felelősségük van abban, hogy ezeket az őssejteket lehetőleg mind nagyobb számban vegyék le és szükség esetén hasznosítsák. A beteggel történő kommunikáció, az őssejtek potenciális felhasználási területeiről szóló felvilágosítás éppúgy része ennek a folyamatnak, mint a köldökzsinórvér levétele, illetve a köldökzsinór egy darabjának konzerválása. A szülész-nőgyógyász társadalomnak fontos szerepe és felelőssége van abban, hogy a szülés során „feleslegessé” váló, ugyanakkor multipotens mesenchymalis őssejtekben és haemopoeticus őssejtekben igen gazdag köldökzsinórt és köldökzsinórvért minél nagyobb arányban megmentsük és széleskörűen felhasználjuk a XXI. század orvostudományában.