Májcirrhosisban szenvedő és portoszisztémás sönttel kezelt betegek egy részében csak enyhe fokú kognitív zavar fejlődik ki, amelyet gyakran nem ismernek fel. A kognitív károsodásnak nincsenek nyilvánvaló tünetei, nincsenek jelentősebb kóros jelek a neurológiai vagy mentális statusban, csak neuropszichiátriai tesztekkel igazolhatók az eltérések.

Kis túlzással azt lehet mondani, hogy azt a néhány képet, amelyet szerte a világon korra és nemre való tekintet nélkül mindenki ismer, az itáliai reneszánsz mesterei alkották.

Az onkológiai ellátás nem merül ki a daganatterápiában, a betegek sokféle más panasszal is küzdenek, amelyek közül a legismertebb és talán az életminőséget leginkább rontó a fájdalom. A teljes fájdalommentesség elérése a betegség minden stádiumában fontos cél.

„Először azt hittük, hogy sír, de aztán hallottuk, hogy énekel, ilyen keserveset énekel. Aztán megállt a folyosó közepin és emelgette a lábit.” Mondják a betegek a nővéreknek, s a nővérek az orvosoknak, hogy éjszaka megint gond volt Olgával. Úgy mondják, mintha árulkodnának

A primer májrák mindmáig igen kedvezőtlen prognózisú betegség. A betegek zöme előrehaladott stádiumban, rossz májfunkcióval kerül kórismézésre, és ekkor a kezelési lehetőségek már korlátozottak. A nagy kockázatú betegek aktív követése és szűrése elengedhetetlen a korai diagnózis érdekében. A szisztémás kemoterápia nem változtatott a betegek prognózisán, hiszen alacsony remissziós rátával és számos szövődménnyel járt. Napjainkban új terápiás lehetőségek jelentek meg, beleértve azokat a célzott terápiákat, amelyek a hepatocarcinogenesisben szerepet játszó jelátvivő rendszereket blokkolják. Az orális multikináz-inhibitor sorafenib az első szisztémás szer, amelynek alkalmazásával túlélési előnyt igazoltak előrehaladott májrákban. Számos egyéb, ígéretes terápiás lehetőség áll klinikai kipróbálás alatt. A jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse a kialakulóban levő új diagnosztikai és terápiás stratégiákat.