Az először James Parkinson (1755-1824) által leírt betegség az agytörzsi bazális ganglionok károsodásával és emiatt a finom mozgásokért felelős ingerületátvivő anyag, a dopamin szervezetbeli szintjének csökkenésével járó, elsősorban a középkorú vagy idősebb embereket veszélyeztető kór.

Angiológia. Élettani, klinikai ismeretek. A kardiológiai és angiológiai szakasszisztensképzés kézikönyve. Szerkesztette: Dr. Meskó Éva Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet, Egészségügyi Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóság, 2013

A mikroszkópos polyangiitis (MPA) a kis-ereket érintő, nekrotizáló gyulladással jellemzett szisztémás kórkép, mely az ANCA-asszociált vasculitisek csoportjába tartozik. A betegség általános tünetek mellett leggyakrabban a vese, bőr, idegrendszer, tüdő vagy más szervek megbetegedését okozza. ESETISMERTETÉS - 2013. januárban az 56 éves nőbetegnél felső légúti hurutos tüneteket követően, fogyás, alsó végtagi zsibbadás, járásnehezítettség, majd alsó végtagi petechiák jelentkeztek. Egy hónappal később laboratóriumi leleteiben romló vesefunkciós paraméterek, fokozódó anaemia és gyulladásos markerek voltak észlelhetőek. Részletes bakteriális infekció és tumor irányú vizsgálatai történtek, negatív eredménnyel. A tünetek hátterében szisztémás vasculitis merült fel, melyet a vesebiopszia szövettana és az ENG-vizsgálat is támogatott, glomerulonephritissel és szenzoromotoros polyneuropathiával járó mikroszkópos polyangiitis volt véleményezhető. Provokáló tényezőként hepatitis B-vírus (HBV) -hordozásra derült fény. Kortiko­szteroid- és ciklikus ciklofoszfamidkezeléssel remisszió volt indukálható, vesefunkció­ja javult, tünetei regrediáltak. Aktiválódott HBV-fertőzése miatt 2013 októberében antivirális kezelése indult. Újonnan jelentkező pulmonalis manifesztáció miatt 2013 novemberében ciklofoszfamiddal szinkronizált plazmaferézis-kezelése történt jó effektivitással. Bázisterápiaként jelenleg methotrexatot kap, remisszióban van, veseműködése tartósan rendezett. KÖVETKEZTETÉS - Az eset részben ritkasága miatt érdemes közlésre, részben a késlekedő diagnózis veszélyeire hívja fel a figyelmet. A polyneuropathiás tünetek és kórlefolyás alapján felmerülő szisztémás vasculitisnél a mihamarabbi diagnózisra, majd korai, hatékony immunszuppresszív kezelésre kell törekedni. A provokáló tényezők feltárása és szanálása a kezelés része. Rendszeres követéssel a betegségre jellemző relapszusok idejében felismerhetőek, ezáltal a maradandó szervkárosodások elkerülhetőek.

BEVEZETÉS - A mentődolgozók munkájuk során nap mint nap nagyfokú lelki és fizikai megterhelésnek vannak kitéve. Utóbbi adódhat a nehéz eszközök és a betegek hosszú távon való mozgatásából. Vizsgá­latunk célja az volt, hogy két hazai régióban felmérjük és összehasonlítsuk a kivonuló dolgozók körében előforduló váz-, izomrendszeri panaszokat. MINTA ÉS MÓDSZER - Anonim, keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunk szerves részét képezte egy skandináv váz-, izomrendszeri kérdőív (Nordic Musculoskeletal Questionnaire). Beválasztásra kerültek az észak-magyarországi és a nyugat-dunántúli régió 18. életévét betöltött, kivonuló szolgálatot teljesítő mentődolgozói. EREDMÉNYEK - Reprezentatív vizsgálatunkat összesen 810 fő bevonásával végeztük (n=810). Közülük 587 főnek (72,5%) volt már élete során valamilyen mozgás-szervi panasza. Legtöbben derék- (448 fő, 55%), hát- (318 fő, 39%) és nyaktáji (250 fő, 30,9%) fájdalomról számoltak be. Az életkor és a munkában eltöltött idő előrehaladtával egyre többeknél jelentkezett diszkomfortérzés (p=0,013; p=0,020). A másodállás megléte negatív hatással volt a kialakulás gyakoriságára (p=0,005). KÖVETKEZTETÉSEK - A vizsgált mentődolgozók több mint 70%-ánál fordult már elő élete során valamilyen váz-, izomrendszeri panasz, melynek megléte ronthatja a dolgozó munkavégzésének minőségét, ezáltal a betegellátás színvonalát. A probléma kezelésének eszközei közé sorolandó a primer prevenció a rendszeres szűrések keretében, valamint a megfelelő kezelési, rekreálódási lehetőségek biztosítása.

Óvatos becslések szerint 2030-ra világszerte kétszeresére fog emelkedni a diabetes (azon belül is túlnyomórészt a 2-es típusú diabetes) prevalenciája. Ez 366 millió beteget fog jelenteni. A becsléshez az elhízás terjedésének és a populáció elöregedésének mai tendenciáját vették figyelembe.