Ideggyógyászati Szemle

Subfrontalis meningeomák tapadása és vérellátása

DR. HULLAY J.1, DR. VELOK Gy.1, DR. BORUS F.1, GOMBI R.1

1974. MÁJUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1974;27(5)

A szerzők 13 subfrontalis meningeoma kórrajzi adatait, műtéti jegyzőkönyveit, osteo- és angiographiás rtg-képeit értékelték. Beszámolójuk 20 előzőleg tanulmányozott eset 8 éve közölt megfigyeléseiből indul ki, arra támaszkodik, azt erősíti meg és azt egészíti ki néhány új részlettel. Eszerint a PM tapadási helyén gyakori csontdomb nem csak a planum sphenoidale közepén ülhet, hanem elől az os sphenoidale spina ethmoidalisán is és lehet paramedian helyzetű is. Az OM és PM elkülönítése a klinikum, az osteo- és angiographiás rtg.-képek alapján nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű is. Angiogrammokon szemléltetik táplálóér szerinti elkülönülésüket és rámutatnak arra, hogy vérellátásukban a carotis interna — a. ophthalmica, recurrens ága, a. ethmoidalis anterior, posterior, a. meningea anterior — mellett a carotis externa — a. maxillaris interna, a. meningea média — is résztvesz. Az ékcsonton tapadó subfrontalis meningeomákkal kapcsolatban arra hívják fel a figyelmet, hogy az ékcsonti meningeomák sokkal nagyobb csoport, ha nemcsak a kis- és nagyszárnyiakat sorolják oda, hanem a planumon, a tuberculumon és a dorsumon tapadókat is.

AFFILIÁCIÓK

  1. Debreceni Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmeklinika, Idegsebészet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Időskorú betegek psychopharmaconokkal való kezelésének különleges szempontjai

DR. SIMKÓ Alfréd

A psychopharmaconok klinikai alkalmazása során alapkövetelmény a szerek hatásmechanizmusának, metabolismusának, eliminatiójának, az adagolás módjának, az indicatiós területnek és a contraindicatióknak, valamint a várható mellékhatásoknak és szövődményeknek pontos ismerete. Az idős szervezet sajátosságainak egyik csoportját az általános reagibilitásbeli változások képezik. További jellegzetességeket jelentenek az időskor sajátos physiologiai változásai, az adaptatiós mechanizmusok mennyiségi és minőségi eltolódásai, valamint az önszabályozó rendszerek merevebbé válása. Az egyes gyógyszerekkel szembeni tolerancia-változások megbeszélése a maior- és minor-tranquillansok, az antidepressivumok és az altatók csoportosítása alapján történik. — Különös fontossággal bírnak öregeknél a vascularis rendszert és az extrapyramidiumot érintő nemkívánatos mellékhatások, továbbá az interneuronalis transmitterek inetabolismusát akadályozó károsodásokból származó veszélyek. A szerek hatáserősségi rangsorának betartása és a változások valamennyi paraméterének egyidejű figyelembevétele a geriatria alapelve.

Ideggyógyászati Szemle

Residualis dimenzió és defectus

PETHŐ B., HORVÁTH Szabó K., MÓROTZ K., HAJTMAN B., SAJGÓNÉ Molnár I.

A psychosisok residualis dimenziójának psychopathologiai és szociálpsychiatriai szempontból egyaránt jelentős és aktuális problémáját cycloid psychosisban és hebephreniában szenvedő betegek két, jól kiegyenlített csoportjának a vizsgálatával közelítettük meg. A kvalitatív klinikai vizsgálat mellett tünetbecslés-skálát és psychologiai teszteket (Taylor-féle Manifest Szorongás Skála, Eysenck-Brengelmann-féle kérdőív, Wechsler-féle intelligenciateszt, Rorschach teszt és Klinikai Gondolkodásvizsgálati Séma) alkalmaztunk. Betegeinket felvételkor és elbocsátáskor egyaránt részletesen és rendszeresen megvizsgáltuk és számbavettük az előtörténeti tényezők, a kezelés és a kórlefolyás adatait is. Ez alkalommal — célkitűzésünknek megfelelően — az elbocsátási jellemzőket tárgyaljuk, annyit használva fel a felvételi, előtörténeti stb. adatokból, amennyi éppen szükséges. Megállapítottuk a következőket: 1. A residualis dimenzió nem egységes, nem homogén és nosologiailag nem neutrális, hanem complex, sokrétű és jelentős mértékben nosospecifikus jellegű; 2. A cycloid psychosisok residualis dimenziójának az elemzéséhez elengedhetetlenül szükséges, de a (systhematikus schizophreniákhoz tartozó) hebe- phreniák esetében is hasznos az előalakjellegű maradványtünetegyüttes felmérése; 3. A cycloid psychosisok előalak jellegű maradvány-tünetegyüttessel jellemzett residualis dimenziójában egymástól jól elkülönült a) endogén kötöttségű, nosospecifikus morbogen hatás, b) endogen kötöttségű nem nosospecifikus hatás, c) nem-endogen és nem nosospecifikus, hanem a (complementer) characterogen, psychogen és pharmacogen hatások játékterének szabaddá-válásával érvényesülő morbogen hatás ismerhető fel; 4. Az irreversibilitas criteriumának alkalmatlansága miatt empirikusan használható és korszerű, szociálpsychiatriai igényeknek is megfelelő defectus-fogalom kialakítása szükséges. Klinikai defectusról az inkább életműködésük zavarát jelző manifest tüneteknek és a reszocializáció inkább élettörténeti természetű tüneteinek a szerves összekapcsolódása esetén beszélünk, feltárható defektusnak pedig (a tesztpsychologiai módszerekkel) feltárható tüneteknek a reszocializáció zavarával való szerves kapcsolódását nevezzük. Hangsúlyozzuk, hogy a psychiatriai defectus felmérése az antropologiai horizonton értelmezhető defectushoz képest kétszeresen resignatiós ismeretmód, azonban az empirikus haszon éppen a tudatosan vállalt korlátozásból adódik. 5. Klinikai defectust csak a hebephreneknél találtunk. A cycloidoknál cognitiv defectust, a hebephreneknél személyiség-defectust tártunk fel. A cycloidoknál feltárható defectus nagy aktuális jelentőségén túlmenőleg a catamnestikus vizsgálatokra vár a residualis dimenzióban rejlő, defectus-jelző tendenciák validálása. 6. A klinikai és a feltárható defectus nosologiai szempontból semmiképpen sem neutrális, hanem jelentős mértékben nosospecifikus jellegű. 7. A residualis dimenzió és a defectus felmérése során az élmény- és magatartástünetek következetes elkülönítése elengedhetetlenül szükséges. 8. A tiszta defectus elmélete és azok az egyéb, részben a pharmacogen pathomorphosis koncepciójával kapcsolatos álláspontok, amelyek szerint a „residualis psychosyndroma” általános, differenciálatlan és noso-aspecifikus, nem állják ki a kritikát: a nosologiai és antropologiai megközelítést psychopathologiai és pathopsychologiai vizsgálatokkal egyesítő empirikus vizsgálatok a fenti, újszerű eredményekre és meggondolásokra vezetnek.

Ideggyógyászati Szemle

Összefüggés az agyon átáramló vér gáz-tensióinak változása és az agyi elektromos tevékenység között relaxatióban végzett elektroshock alatt

DR. SZIRMAI Imre, DR. BOLDIZSÁR Ferenc, DR. FISCHE Járnos

A szerzők 23 psychiatriai osztályon kezelt beteget vizsgáltak relaxatiós elektroshock alatt. Az agyi elektromos tevékenység folyamatos regisztrálása mellett vérmintákat vettek a véna jugularis internából és az artéria femoralisból. A vérmintákban radiometriás módszerrel meghatározták az oxigén-tensiót és saturatiót, a széndioxid-tensiót, a pH-t valamint a serum bicarbonát mennyiségét. Megállapították, hogy: 1. A görcsök alatt nem alakul ki anoxiás anoxia az agyszövetben. A therapiás hatás szempontjából a vérgázértékek változása nem látszik számottevőnek. 2. A görcsöket követő restitutio alatt az agyban mind az oxigén-felhasználás mind a széndioxid termelés csökken. A változásokat a glucose-oxidatio romlásával, és az agyban bekövetkező haemodinamikai változásokkal hozzák összefüggésbe. A restitutióban felvett agyi elektromos tevékenységben jellegzetes szakaszok állapíthatók meg. A szakaszok és a vérgázértékek változása között szoros összefüggés van.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

A stroma szerepe a rosszindulatú daganatok viselkedésében

KOVALSZKY Ilona, BAGHY Kornélia

A daganatok stromáját hosszú időn át úgy tekintették, mint ártatlan mellékszereplőt, ami nem befolyásolja a tumorok biológiai viselkedését. Ez a nézet az elmúlt 20 évben jelentősen megváltozott. Ismereteink gazdagodásával bebizonyosodott, hogy a stroma minden egyes sejtes eleme és alapállománya is aktív résztvevő a daganat kialakulásában és progressziójában. A kezdetben védőszerepet is játszó stromát a daganatsejtek gyorsan saját szolgálatukba állítják. Gyakorlatilag nincs olyan stromalis komponens, amely ne befolyásolná a rosszindulatú daganatok viselkedését. Ez lehet a daganatsejtek proliferációjának, inváziójának serkentése a stroma merevségének növelésével, energiatermelés a tumorsejtek számára, citokinek, növekedési faktorok előállítása és prezentációja, a daganatok vérellátása. Ez a felismerés vezetett új típusú, a daganatos neostroma komponenseinek gátlását célzó terápiák tervezéséhez. Ezek közül a legsikeresebb az immun- és az angiogenezist gátló terápia, de számos más target gátlására is folyamatos próbálkozások tanúi lehetünk.

Ideggyógyászati Szemle

Spinalis meningeomák műtéti kezelését befolyásoló tényezők és a sebészi kezelés hosszú távú eredményei

CZIGLÉCZKI Gábor, NÉMETH Fanni, BERÉNYI György, BANCZEROWSKI Péter

Bevezetés, célkitűzés - A spinalis meningeomák a spi­nalis tumorok 25-46%-át alkotják. Kezelésükben a mű­téti eltá­volítás az elsődlegesen ajánlott kezelési módszer. Irodalmi adatok alapján számos sebészi kimenetelt befolyásoló tényezőt írtak le (köztük életkor, preoperatív neurológiai státusz, a reszekció mértéke és a szövettani alaptípus/grade). Közleményünk célja, hogy elemezzük sebészi tapasztalatainkat, a kimenetelt befolyásoló tényezőket és hosszú távú utánkövetési eredményeinket. Betegek és módszer - 2008-2016 között az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben spinalis meningeomával diagnosztizált és kezelt betegek retrospektív adatbázisát készítettük el. Vizsgáltuk a demográfiai adatokat, a pre­operatív neurológiai tüneteket, a diagnosztikai képalkotó eredményeket, a patológiai eredményeket, az alkalmazott kezelési típusokat és a posztoperatív eredményeket. A vizsgálatba bevont összes beteg rendszeres klinikai és radiológiai utánkövetésen esett át. Eredmények - Adatbázisunkba összesen 153 beteg került, akik mindegyike sebészi kezelésen esett át. 112 nő és 41 férfi beteget vizsgáltunk. A betegek átlagos életkora 65,5 év volt. A műtétet követő 6. héten történő posztoperatív kontroll­vizsgálatok 98,7%-ban a szenzoros és motoros funkciók javulását mutatták. A funkciók javulása a műtét után már közvetlenül észlelhető volt. Mindösszesen két esetben (1,30%) figyeltük meg a preoperatívan fennálló panaszok változatlanságát. Recidívát négy esetben (2,61%) tapasztaltunk. Következtetések - Eredményeink alapján spinalis meningeomák esetében a mielőbbi diagnózis és műtéti eltávolítás ajánlott, ami hatékony és elégséges kezelést tesz lehetővé. Hosszú távú utánkövetési adatok alapján a betegek meghatározó része tartósan tünetmentessé válik, és a betegség recidívájával is csak kevés esetben kell számolni.

Ideggyógyászati Szemle

[Szekretoros meningeoma koponyacsont-infiltrációval és orbitalis terjedéssel ]

KÁLOVITS Ferenc, TAKÁTS Lajos, SOMOGYI Katalin, GARZULY Ferenc, TOMPA Márton, KÁLMÁN Bernadette

[A szekretoros meningeoma a meningeomák ritka formája, mely a meningothelialis altípusból differenciálódik. Jelentős peritumoralis oedema és sajátos immunhisztokémiai és molekuláris genetikai profil jellemzi. Tanulmányunkban bemutatunk egy középkorú nőbeteget, akinek a szekretoros meningeomája az elsődleges agyalapi lokalizációból terjedt a csontos orbitára és az orbitaűrbe, így exophthalmust okozott, amit ritkán írtak le ilyen tumorokban. A tumor gazdag érellátottsága és a társult agyi oedema sebésztechnikai kihívást jelentett az eltávolítás során. A képalkotó és immunhisztokémiai feldolgozás a szekretoros meningeo­mák jellegzetességeit tárta fel. Míg hisztológiailag jóindulatú volt a tumor, az orbitalis csont- és lágyszövetek infiltrációja miatti posztoperatív neurológiai maradványtünetek kezelése nem kis kihívást jelentett. Tanulmányunk bemutatja a meningeomák ritka formájának megkülönböztető klinikai, radiológiai és hisztológiai jellegzetességeit, melyek további ritka sajátosságokkal társultak esetünkben. ]

Nővér

Evidenciák a nyomási fekély kialakulását befolyásoló tényezők bemutatásában

CSERNUS Mariann

A nyomási fekély kialakulása, valamint gyógyulása több tényező együttes jelenlététől függ. A beteggel összefüggő tényezők (fizikai hatások, biológiai és pszichoszociális tényezők), valamint a nehezen gyógyuló sebbel kapcsolatosan felmerülő befolyásoló hatások (pl. a seb tartalma, elhelyezkedése, mérete, vérellátása, a sebalap állapota, fertőzés jelenléte, a kezelésre adott válasz) szoros kapcsolatban vannak a beteg általános állapotával, valamint alapbetegségével. Jelentős szerepük van továbbá az egészségügyi személyzettel összefüggő (képesség, szakmai felkészültség, attitűd), illetve az egészségügyi rendszerrel összefüggő (technikai-gazdasági fejlettség, a prevenciós és sebellátási eszközök, minőségbiztosítás, oktatás) tényezőknek is. A szerző ezen tényezők részletes, szakmai evidenciákkal alátámasztott ismertetésére vállalkozott.

Hypertonia és Nephrologia

Nemi különbségek az intramuralis coronariák ér-biomechanikai tulajdonságaiban és kontraktilitásában angiotenzin II indukálta hypertoniában

MÁTRAI Máté, NÁDASY György L, HETHÉSSY Judit, SZEKERES Mária, MONOS Emil, SZÉKÁCS Béla, VÁRBÍRÓ Szabolcs

Ismert, hogy a hypertonia mind patogenezisét, mind terápiáját illetően számos nemi különbséget mutat. A folyamatok mélyebb megértése közelebb vihet a személyre szabott terápiás stratégia kialakításához, ezért állatkísérletes körülmények között a szív vérellátása szempontjából kiemelt fontosságú intramuralis kis koszorúsereken tanulmányoztuk a hypertoniás éradaptáció kezdeti jelenségeit. Kísérleteink során 10-10 hím és nőstény Sprague-Dawley-patkányba ozmotikus minipumpát ültettünk, amely négy hétig 100 ng/ttkg/perc dózisú angiotenzin II acetátot bocsátott ki. Négy hét múlva az állatokat feláldoztuk, a szívtömegek mérését követően intramuralis kis koszorúsereket preparáltunk ki a szív fő tömegét ellátó arteria coronaria sinistra ágrendszeréből. In vitro szervfürdőben vizsgáltuk az erek biomechanikai tulajdonságait és farmakológiai válaszkészségét. A fajlagos szívtömeg és a falvastagság a nőstény állatokban nagyobb volt, mint a hímekben. Ugyanakkor a nyugalmi értónus és a tromboxánagonistára adott vasoconstrictiós válasz a hímekben volt szignifikánsan nagyobb. A bradikininre adott relaxációs válasz szintén a nőstényekben volt nagyobb. Míg a nőstényekben befelé irányuló eutroph remodelinget találtunk, a hímekben a falfeszültség és az elasztikus modulus növekedése dominált. Összegzésként megállapítható, hogy az angiotenzin II-függő hypertonia kezdeti lépései jelentősen különböző nembeli adaptációs mechanizmusokat aktiválnak.