Ideggyógyászati Szemle

Stroke-prevenció - Lakossági szűrőnap Budapest XII. kerületében

FOLYOVICH András, BAKOS Mária, KÁNTOR Zita, HERTELENDY Anna, HORVÁTH Eszter, ZSIGA Katalin, LAKATOS Henriette, VADASDI Károly

2012. MÁRCIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2012;65(03-04)

Az akut stroke kezelésében elért eredményekkel párhuzamosan új törekvések jelennek meg a cerebrovascularis kórképek mind eredményesebb megelőzése érdekében. A nagy kockázatú betegek felkeresésének egyik módja a lakossági szűrés, mellyel mind több nemzetközi és hazai tapasztalat gyűlik össze. Ez a törekvés azonban igen nagy költségvonzatú, így a különböző módszerek közül a hatékony, a helyi sajátságokat figyelembe vevő lehetőséget kell kiválasztani. A XII. kerületben elhelyezkedő Szent János Kórházban szerveztünk stroke-szűrőnapot, majd a nyert adatokat feldolgoztuk. Kihasználva a nagy kórház kedvező szakmai lehetőségeit, széles körű, a dolgozók által vállalható méretű kockázatfelmérést végeztünk. A szűrőnap programja és elérhetősége a kerületi lapban jelent meg. Negyvennyolc kerületi lakos adatait elemeztük. A munkában neurológusokon kívül radiológus, kardiológus és szemész szakorvos vett részt a szakdolgozók mellett. A mindenkiről felvett adatlap tartalmazta az ismert kockázati tényezőket, a mért testtömegindex-, vérnyomás- és szérumkoleszterin-értéket. Minden esetben történt carotis-vertebralis duplex ultrahangvizsgálat, kardiológiai állapotfelmérés és szemészeti vizsgálat. A feldolgozás anonim módon történt, de hozzájárulás után rögzítettük a személyek lakhelyének irányítószámát, iskolai végzettségét. A szűrt 48 személy közül 35 volt nő és 13 férfi. Átlagéletkoruk 62,86 (±8,57) év volt, jellemzően magasabb iskolai végzettségűek vettek részt a szűrésen. Öt személy esetében nem volt jelen ismert kockázati tényező, a legtöbben 2-3-ról tudtak, de a halmozott kockázat sem volt ritka: hat és hét kockázati tényezővel terhelt személyt is találtunk. Huszonhét ismert hypertoniás beteg közül 20 volt célértéken. Duplex ultrahangvizsgálattal 36 esetben enyhe, négy esetben jelentős mértékű atherosclerosist mértünk, szignifikáns carotis stenosis vagy occlusio nem volt. Szemészeti vizsgálattal 26 esetben keringési betegségre utaló jelek (elsősorban hypertoniás funduskép) mutatkoztak. Kardiológiai állapotfelméréssel 14 személy volt cardiovascularis kockázatú. A kerületi alapellátás kedvező színvonalára utalt, hogy közülük mind a hat nagy kockázatú személy már háziorvosi gondozás alatt állt. Az adatlapok értékelése után levont következtetések között vezető érvényű, hogy a szűrőnapra hívásban meghatározó a helyi sajtó szerepe, a családok, lakóközösségek összetartó ereje. Az eredményesség és költséghatékonyság növelése érdekében a háziorvosokat be kell vonni a program tervezésébe, mert a nagy kockázatú személyek előzetes kiválasztásával a hatékonyság növelhetõ.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Egyéves követéses vizsgálat stroke után: Megvalósíthatósági előtanulmány a budapesti Józsefvárosban

SZŐCS Ildikó, SZATMÁRI Szabolcs, FEKETE Klára, ORBÁN-KIS Károly, VASTAGH Ildikó, FOLYOVICH András, AJTAY András, BERECZKI Dániel

Magyarországon többszörös területi különbségek vannak a stroke mortalitásában és morbiditásában. Kevés adat van arról, hogy mi lehet e regionális különbségek oka. A pontos válaszhoz követéses összehasonlító vizsgálatokra van szükség, és erre a legmegbízhatóbb a személyes találkozás a beteggel vagy a hozzátartozójával. Több felmérés alapján jelentős időés költségmegtakarítással hasonlóan megbízható adatok nyerhetők a telefonos vagy postai kérdőíves követéssel is. A részletes összehasonlító felmérés előtt ezzel a vizsgálattal a következő kérdésre kerestük a választ: 1. A vizsgált földrajzi régióban egy évvel a stroke után milyen arányban sikerül telefonon kapcsolatot létesíteni a beteggel vagy hozzátartozójával? 2. Sikertelen telefonos kapcsolatfelvétel után növelhető-e a követés hatásfoka postán kiküldött kérdőívekkel? 3. A telefonos és postai kérdőíves követés együttesen elégséges-e a régióban tervezett nagyobb felmérés során a kielégítő mértékű követéshez? A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájára akut stroke vagy TIA miatt 2008. január-februárban egymás után felvett 135 beteg követését kíséreltük meg a kórházi kezelés után egy évvel. Telefonon a betegek 76%-át értük el. A kiküldött postai kérdőívvel további 12 betegről kaptunk információt - a két módszerrel együttesen a követés hatásfoka 84% volt. A klinikára akut stroke vagy TIA miatt felvett betegeket lakhelyük szerint három csoportba soroltuk: a gazdaságilag hátrányos helyzetű VIII. kerület (Józsefváros), más budapesti kerületek és Pest megye egyéb települései. Az ischaemiás csoport kórházi halálozása a VIII. kerületi betegek körében 32%, míg a más budapesti kerületek csoportjában 5% volt (p=0,029). A túlélés a stroke/TIA után egy évvel a józsefvárosi lakosok csoportjában mindössze 39% volt, míg más kerületek lakói esetében 66%-os, a más Pest megyei betegek körében 75%-os (p=0,006). A vizsgált régióban a telefonos és postai kérdőíves követés még kombináltan alkalmazva sem elég hatékony módszer követéshez a stroke után egy évvel. Már a kis létszámú betegcsoport előzetes adatai alapján felvetődik, hogy a stroke kezdeti súlyossága és kimenetele is összefügghet a társadalmi-gazdasági helyzettel. A tervezett nagyobb összehasonlító felmérésben pontosabb csoportmeghatározás és hatékonyabb követéses módszerek szükségesek.

Ideggyógyászati Szemle

PhD tézis Új noninvazív transcranialis stimulációs technikák a neuroplaszticitás kutatásában

DANIELLA Terney

For more than 20 years, non-invasive transcranial stimulation techniques like repetitive transcranial magnetic stimulation (rTMS) and transcranial direct current stimulation (tDCS) have been used to induce and potentiate neuroplastic-like effects in the human cortex, leading to synaptic alterations, namely the experience- and activity-dependent modification of synaptic transmission.

Ideggyógyászati Szemle

Neurológia Szerkesztő: Szirmai Imre

BERECZKI Dániel

A neurológia a klinikumban az egyik leggyorsabban fejlődő tantárgy. A gyors fejlődés miatt indokolt a klasszikus szerkezetű neurológiai tankönyv nemzeti nyelven, körülbelül ötévente történő felfrissítése és kiadása. A Szirmai Imre professzor által szerkesztett, általa és munkatársai által írt Neurológia tankönyv első alkalommal 2001-ben, másodszor 2005-ben, végül harmadik javított és bővített kiadásban 2011 őszén jelent meg.

Ideggyógyászati Szemle

Botulinum neurotoxin-A terápia migrénben

TAJTI János, SZOK Délia, TUKA Bernadett, CSÁTI Anett, KURIS Anikó, MAJLÁTH Zsófia, LUKÁCS Melinda, VÉCSEI László

A migrén nagy prevalenciájú, fejfájásrohamokkal jellemezhető, az életminőséget rontó betegség. Elsődleges oka és patomechanizmusa nem ismert. Vizsgálati eredmények a trigeminovascularis rendszer jelentőségére irányították a figyelmet. A rendszer aktiválódása nyomán vazoaktív neuropeptidek [kalcitonin gén-rokon peptid (CGRP), P-anyag (SP)] felszabadulása, neurogen inflammatio, perifériás és centrális szenzitizáció jön létre. A botulinum neurotoxin-A (BoNT-A) erőteljes toxin, melyet a Clostridium botulinum termel. A BoNT-A idegrendszeri hatását a SNARE komplexre (soluble N-ethylmaleimide-sensitive factor attachment protein receptor) hatva fejti ki, elsősorban a SNAP-25 (synaptosomal- associated protein of 25 kDa) funkciójának gátlása révén. A folyamat eredményeként a fájdalom-pályarendszerben szerepet játszó CGRP, SP és glutamát preszinaptikus felszabadulását akadályozza meg. Krónikus migrénben a BoNT-A hatását két tanulmány, a PREEMPT 1 és 2 (Phase 3 Research Evaluating Migraine Prophylaxis Therapy) adatai alapján elemezték. Placebóhoz képest statisztikailag igazoltan csökkentette a fejfájásos napok és a migrénes epizódok számát. A BoNT-A mérsékelte a fejfájásroham-gyógyszerek használatát, normalizálta a fejfájáshatásteszt eredményeit, és javította az életminőséget. A BoNT-A-kezelések biztonságosak és jól tolerálhatók voltak.

Ideggyógyászati Szemle

Fingolimodterápia sclerosis multiplexben: a hatásmechanizmus kérdése

TAR Lilla, VÉCSEI László

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer autoimmun gyulladásos, neurodegeneratív betegsége. Az eddigi terápiás lehetőségektől eltérő hatásmechanizmusú szer az újonnan felfedezett, orálisan szedhető fingolimod (FTY720). A szervezetben foszforilálódva hatását az öt szfingozin-1- foszfát-receptor közül négyen fejti ki. A fingolimod-foszfát (FTY720-P) a lymphocyták sejtmembránjában a szfingozin- 1-foszfát-receptorok internalizációját és degradációját okozza, így a szfingozin-1-foszfáttal ellentétben funkcionális antagonista hatást vált ki. A fingolimod a sclerosis multiplex állatkísérletes modelljében - experimentális autoimmun encephalomyelitisben - lelassítva a lymphocyták szfingozin- 1-foszfát-gradiens-vezérelt kiáramlását a nyirokcsomókból csökkentette a perifériás sejtszámot, köztük a közismerten encephalitogen Th17-es alosztály sejtjeinek számát. A nyirokcsomók sinusait bélelő és a vér-agy gátat alkotó endothelsejtek modulációja is hozzájárul az összetett hatásmechanizmushoz. Továbbá lipofil természetének köszönhetően képes átjutni a vér-agy gáton, így a perifériás immunrendszeri hatáson kívül valószínűleg közvetlenül befolyásolja a központi idegrendszer sejtjeit. Feltételezhetően az astrocyták és oligodendrocyták aktivitásának megváltoztatásával képes csökkenteni a neurodegeneráció során kialakult astrogliosis mértékét. A jelenleg is zajló klinikai tanulmányok eredményei is igen biztatóak mind a kedvező hatásokat, mind a tolerálható mellékhatásprofilt illetően.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Hasonlóságok és különbségek a hypertoniabetegség ellátásával foglalkozó legjelentősebb nemzetközi irányelvekben

KÉKES Ede, VÁLYI Péter

A hypertonia diagnózisával és kezelésével foglalkozó irányelveknek óriási szerepe van Földünkön az egészség fenntartásában, hiszen a megbízható előrejelzések szerint 2025-ben már 1,6 milliárd feletti magasvérnyomás-betegségben szenvedő egyénnel kell számolnunk. Az irányelvek betartása létkérdés minden hypertoniás beteg számára, ennek ellenére még a gazdasági szempontból fejlett országokban sem kielégítő a jól kontrollált hypertoniások aránya. Földünk öt kontinensén az irányelvek sajnos több szempontból is eltérő vagy nagyon eltérő javaslatokat adnak a vérnyomás mérése, a diagnózis felállítása, a cardio­vascularis kockázat becslése, a célérték meghatározása vonatkozásában, bár az utóbbi években bizonyos területeken megindult a „konszenzusra” irányuló törekvés. Közleményünkben ezeket a különböző véleményeket és állásfoglalásokat kívánjuk bemutatni az ACC/AHA, az ESC/ESH, a NICE, a kanadai és az ausztrál irányelvek elemzésével. Figyelembe vettük a WHO és az ISH állásfoglalásait is. Leírjuk az irányelvekben észlelhető elvi és gyakorlati közeledéseket és a már megvalósult konszenzusokat.

Ideggyógyászati Szemle

A pitvarfibrilláló betegek antikoaguláns kezelésének jelentősége a stroke megelőzésében – a nemzetközi adatok és az újabb terápiás lehetőségek áttekintése

MIROLOVICS Ágnes, PAPP Csaba, ZSUGA Judit, BERECZKI Dániel

Az ischaemiás stroke leggyakoribb cardiogen oka a pitvarfibrilláció, mely ötszörösére emeli a stroke kialakulásának kockázatát és kétszeresére emeli a halálozási arányt. A pitvarfibrilláció előfordulása nemzetközi adatok alapján körülbelül 2%, azonban az életkor előrehaladásával gyakorisága nő. A nonvalvularis pitvarfibrilláció okozta stroke prevenciójában, az orális antikoagulálás szükségességének eldöntésében nagy szerepe van a stroke-rizikó becslésének. Ebben segít a CHADS2-, illetve a prediktívebb CHA2DS2-VASc-pontozórendszer. A már antikoagulált betegek vérzésveszélyének becslésére pedig a HAS-BLED-pontozóskála alkalmazható. Az orális antikoagulálás évtizedekig a K-vitamin-antagonisták alkalmazását jelentette. Nemzetközi adatok alapján látható, hogy jóval kevesebb beteg részesül antikoagulálásban, mint az elvárható lenne, továbbá az antikoagulált betegek jelentős részénél a nemzetközi normalizált ráta nincs a terápiás tartományban (cél-INR: 2–3). A K-vitamin-antagonistáknak, noha bizonyítottan hatékony antikoagulánsok, több hátránya ismert, például: gyógyszer-étel interakció, rendszeres INR-monitorozás szükségessége, fokozott vérzésveszély, ezért új támadáspontú készítmények kerültek kifejlesztésre. Ezek az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) két nagy alcsoportra oszthatók: a direkt trombininhibitorok (dabigatran etexilat), illetve a Xa-faktor-inhibitorok (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) csoportjára. Előnyük, hogy fix dózisban adhatók, ritkábbak az interakcióik egyéb gyógyszerekkel, élelmiszerekkel, nem szükséges rendszeres vérvétel a terápia megfelelőségének monitorozására. Emellett több vizsgálat is alátámasztja, hogy hatékonyabbak lehetnek az ischaemiás stroke prevenciójában, mint a K-vitamin-antagonisták, és hasonló arányú vagy kevesebb vérzéses szövődményt okoznak.

Ideggyógyászati Szemle

[Kórházban kezelt akut stroke-os betegek jellemzőinek összehasonlítása két nagy közép-kelet-európai adatbázis alapján ]

ORBÁN-KIS Károly, SZŐCS Ildikó, FEKETE Klára, MIHÁLKA László, CSIBA László, BERECZKI Dániel, SZATMÁRI Szabolcs

[Célkitűzés – Európában a stroke a harmadik leggyakoribb halálok. A csökkenő tendencia ellenére a stroke-kal összefüggő halálozás még mindig magasabb Magyarországon és Romániában, mint az európai átlag. A jelenség oka a gyakoribb előfordulás, a súlyosabb kórlefolyás és a kevésbé hatékony kezelés lehet. Módszerek – A vizsgálatban marosvásárhelyi (Románia) és debreceni (Magyarország) kórházi adatbázisokat használtunk a stroke-os betegek demográfiai jellemzőinek, a kockázati tényezőknek, a stroke súlyosságának és a rövid távú kezelésI eredmények összehasonlítása céljából. Eredmények – A betegek nemi megoszlása hasonló volt az európai adatokhoz, azonban a stroke kialakulása átlagosan négy évvel korábbi életkorban következett be, mint az európai átlag. A stroke miatt kórházban eltöltött idő különböző volt a két országban, de mindkét esetben mintegy fele volt annak, mint amiről a nyugat-európai vizsgálatok beszámolnak. A halálos kimenetel aránya mindkét adatbázisban, nemtől függetlenül, hasonló volt az európai és egyéb országok adataihoz. Mindkét országban nagyszámú, sokszor átfedő kockázati tényezőt találtunk. A kockázati tényezők gyakorisága (magas vérnyomás, dohányzás, hyperlipi-­ daemia) magasabb volt, mint más országokban, ami ma-gyarázhatja az ismétlődő stroke-esetek nagy arányát. Megbeszélés – Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a két nagy adatbázis összehasonlításával találtunk néhány hasonlóságot, különösen a könnyen befolyásolható és ezért a primer prevencióban fontos kockázati tényezők nagyszámú előfordulásában. ]

Lege Artis Medicinae

A pitvarfibrilláció kezelésének mindennapi gyakorlata

KISS István, BENCZÚR Béla

A pitvarfibrilláció mint a leggyakoribb ritmuszavar gyakorlati jelentőségét az adja, hogy ötszörösére növeli a stroke/szisztémás embolisatio esélyét, ezáltal jelentősen hozzájárul a cardiovascularis morbiditás/mortalitás növekedéséhez. Pitvarfibrillációban a legfontosabb teendő a stroke kivédése, mely a hosszú távú orális alvadásgátló-kezelés segítségével igen hatékonyan elérhető. Egészen a közelmúltig csak a K-vitamin-antagonisták (VKA) álltak rendelkezésre, és használatukat számos tényező korlátozta, például a vérzésveszély, a szűk terápiás tartomány, az egyéb gyógyszerekkel, ételekkel fennálló interakció és a havi rendszeres INR-kontroll szükségessége. Az új orális alvadásgátlók megjelenésével a VKA-k számos nehézsége kiküszöbölhe­- tő, ráadásul legalább olyan hatékonyak, ugyanakkor biztonságosabbak, mint a ha-gyományos kezelés. Ezek az előnyök a betegek jobb együttműködését is elősegítik, mely a hatékonyabb stroke-prevenció egyik legfontosabb eleme. A NOAC-ok a való életben és a speciális betegcsoportokban (például idősek, 2-es típusú diabetesesek, vesebetegek) is nagyobb biztonsággal alkalmazhatóak a VKA-kezeléshez képest, így hozzájárulnak a hatékony cardiovascularis kockázatcsökkentéshez.

Ideggyógyászati Szemle

[Az ischaemiás stroke kockázati tényezői és a stroke jellemző altípusai krónikus vesebetegeknél ]

GÜLER Siber, NAKUS Engin, UTKU Ufuk

[Háttér - A vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsuk, milyen kockázati tényezők jellemzőek a különböző ischaemiás stroke altípusokban, különböző súlyosságú krónikus vesebetegségben szenvedőknél. Módszerek - A retrospektív vizsgálatot ischaemiás stroke miatt kórházi kezelésben részesült betegek adatait felhasználva végeztük. A vizsgálatba olyan krónikus vesebetegeket vontunk be (n = 198 fő), akiket 3-as vagy ma­gasabb stádiumú ischaemiás stroke-kal diagnosztizáltak. Eredmények - A cardioemboliás eredetű ischaemiás stroke hátterében leggyakrabban az időskor, coronaria­betegség, mérsékelt vesebetegség állt. A nagy artériákat érintő betegség leggyakoribb kockázati tényezői a hipertenzió, a hyperlipidaemia, a dohányzás és az alkoholfogyasztás voltak. A kis artériákat érintő betegség leggyakoribb kockázati tényezői a női nem és az anaemia voltak. Ismeretlen etiológiájú ischaemiás stroke a leggyakrabban dialízisben részesülő és súlyos vesebetegségben szenvedő betegeknél fordult elő. Az egyéb etiológiájú stroke-ok hátterében leggyakrabban a következők álltak: férfi nem, diabetes mellitus, korábbi stroke, enyhe vesebetegség. Az egyéb etiológiájú stroke-okkal összehasonlítva, a kis artériákat érintő betegség következtében kialakuló stroke esetén statisztikailag szignifikáns mértékben (p = 0,002) alacsonyabb National Institute of Health Stroke Scale (NIHSS-) pontszámokat kaptunk. Következtetés - A krónikus vesebetegeknél jelentkező ischaemiás stroke prognózisának javítása érdekében fel kell ismernünk a háttérben álló kockázati tényezőket, és a kezelést ezek figyelembevételével kell kialakítanunk.]