Ideggyógyászati Szemle

Stroke-prevenció - Lakossági szűrőnap Budapest XII. kerületében

FOLYOVICH András, BAKOS Mária, KÁNTOR Zita, HERTELENDY Anna, HORVÁTH Eszter, ZSIGA Katalin, LAKATOS Henriette, VADASDI Károly

2012. MÁRCIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2012;65(03-04)

Az akut stroke kezelésében elért eredményekkel párhuzamosan új törekvések jelennek meg a cerebrovascularis kórképek mind eredményesebb megelőzése érdekében. A nagy kockázatú betegek felkeresésének egyik módja a lakossági szűrés, mellyel mind több nemzetközi és hazai tapasztalat gyűlik össze. Ez a törekvés azonban igen nagy költségvonzatú, így a különböző módszerek közül a hatékony, a helyi sajátságokat figyelembe vevő lehetőséget kell kiválasztani. A XII. kerületben elhelyezkedő Szent János Kórházban szerveztünk stroke-szűrőnapot, majd a nyert adatokat feldolgoztuk. Kihasználva a nagy kórház kedvező szakmai lehetőségeit, széles körű, a dolgozók által vállalható méretű kockázatfelmérést végeztünk. A szűrőnap programja és elérhetősége a kerületi lapban jelent meg. Negyvennyolc kerületi lakos adatait elemeztük. A munkában neurológusokon kívül radiológus, kardiológus és szemész szakorvos vett részt a szakdolgozók mellett. A mindenkiről felvett adatlap tartalmazta az ismert kockázati tényezőket, a mért testtömegindex-, vérnyomás- és szérumkoleszterin-értéket. Minden esetben történt carotis-vertebralis duplex ultrahangvizsgálat, kardiológiai állapotfelmérés és szemészeti vizsgálat. A feldolgozás anonim módon történt, de hozzájárulás után rögzítettük a személyek lakhelyének irányítószámát, iskolai végzettségét. A szűrt 48 személy közül 35 volt nő és 13 férfi. Átlagéletkoruk 62,86 (±8,57) év volt, jellemzően magasabb iskolai végzettségűek vettek részt a szűrésen. Öt személy esetében nem volt jelen ismert kockázati tényező, a legtöbben 2-3-ról tudtak, de a halmozott kockázat sem volt ritka: hat és hét kockázati tényezővel terhelt személyt is találtunk. Huszonhét ismert hypertoniás beteg közül 20 volt célértéken. Duplex ultrahangvizsgálattal 36 esetben enyhe, négy esetben jelentős mértékű atherosclerosist mértünk, szignifikáns carotis stenosis vagy occlusio nem volt. Szemészeti vizsgálattal 26 esetben keringési betegségre utaló jelek (elsősorban hypertoniás funduskép) mutatkoztak. Kardiológiai állapotfelméréssel 14 személy volt cardiovascularis kockázatú. A kerületi alapellátás kedvező színvonalára utalt, hogy közülük mind a hat nagy kockázatú személy már háziorvosi gondozás alatt állt. Az adatlapok értékelése után levont következtetések között vezető érvényű, hogy a szűrőnapra hívásban meghatározó a helyi sajtó szerepe, a családok, lakóközösségek összetartó ereje. Az eredményesség és költséghatékonyság növelése érdekében a háziorvosokat be kell vonni a program tervezésébe, mert a nagy kockázatú személyek előzetes kiválasztásával a hatékonyság növelhetõ.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Neurológia Szerkesztő: Szirmai Imre

BERECZKI Dániel

A neurológia a klinikumban az egyik leggyorsabban fejlődő tantárgy. A gyors fejlődés miatt indokolt a klasszikus szerkezetű neurológiai tankönyv nemzeti nyelven, körülbelül ötévente történő felfrissítése és kiadása. A Szirmai Imre professzor által szerkesztett, általa és munkatársai által írt Neurológia tankönyv első alkalommal 2001-ben, másodszor 2005-ben, végül harmadik javított és bővített kiadásban 2011 őszén jelent meg.

Ideggyógyászati Szemle

Egyéves követéses vizsgálat stroke után: Megvalósíthatósági előtanulmány a budapesti Józsefvárosban

SZŐCS Ildikó, SZATMÁRI Szabolcs, FEKETE Klára, ORBÁN-KIS Károly, VASTAGH Ildikó, FOLYOVICH András, AJTAY András, BERECZKI Dániel

Magyarországon többszörös területi különbségek vannak a stroke mortalitásában és morbiditásában. Kevés adat van arról, hogy mi lehet e regionális különbségek oka. A pontos válaszhoz követéses összehasonlító vizsgálatokra van szükség, és erre a legmegbízhatóbb a személyes találkozás a beteggel vagy a hozzátartozójával. Több felmérés alapján jelentős időés költségmegtakarítással hasonlóan megbízható adatok nyerhetők a telefonos vagy postai kérdőíves követéssel is. A részletes összehasonlító felmérés előtt ezzel a vizsgálattal a következő kérdésre kerestük a választ: 1. A vizsgált földrajzi régióban egy évvel a stroke után milyen arányban sikerül telefonon kapcsolatot létesíteni a beteggel vagy hozzátartozójával? 2. Sikertelen telefonos kapcsolatfelvétel után növelhető-e a követés hatásfoka postán kiküldött kérdőívekkel? 3. A telefonos és postai kérdőíves követés együttesen elégséges-e a régióban tervezett nagyobb felmérés során a kielégítő mértékű követéshez? A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájára akut stroke vagy TIA miatt 2008. január-februárban egymás után felvett 135 beteg követését kíséreltük meg a kórházi kezelés után egy évvel. Telefonon a betegek 76%-át értük el. A kiküldött postai kérdőívvel további 12 betegről kaptunk információt - a két módszerrel együttesen a követés hatásfoka 84% volt. A klinikára akut stroke vagy TIA miatt felvett betegeket lakhelyük szerint három csoportba soroltuk: a gazdaságilag hátrányos helyzetű VIII. kerület (Józsefváros), más budapesti kerületek és Pest megye egyéb települései. Az ischaemiás csoport kórházi halálozása a VIII. kerületi betegek körében 32%, míg a más budapesti kerületek csoportjában 5% volt (p=0,029). A túlélés a stroke/TIA után egy évvel a józsefvárosi lakosok csoportjában mindössze 39% volt, míg más kerületek lakói esetében 66%-os, a más Pest megyei betegek körében 75%-os (p=0,006). A vizsgált régióban a telefonos és postai kérdőíves követés még kombináltan alkalmazva sem elég hatékony módszer követéshez a stroke után egy évvel. Már a kis létszámú betegcsoport előzetes adatai alapján felvetődik, hogy a stroke kezdeti súlyossága és kimenetele is összefügghet a társadalmi-gazdasági helyzettel. A tervezett nagyobb összehasonlító felmérésben pontosabb csoportmeghatározás és hatékonyabb követéses módszerek szükségesek.

Ideggyógyászati Szemle

Felhívás

VÉCSEI László

NEUROPENEWS On 1 January 2012 the new EFNS online magazine NEUROPENEWS will go online www.neuropenews. efns.org. NEUROPENEWS will be available free of charge for everybody. Interaction with the editors and authors as well as other users will be possible for registered users.

Ideggyógyászati Szemle

Szerkesztőségi megjegyzés

RAJNA Péter

Szerkesztőségi megjegyzés Folyovich A, Bakos M, Kántor Z, Hertelendy A, Horváth E, Zsiga K, Lakatos H, Vadasdi K: Stroke prevention - a population screening day In district xii of budapest és Szőcs I, Szatmári Sz, Fekete K, Orbán-Kis K, Vastagh I, Folyovich A, Ajtay A, Bereczki D: Egyéves követéses vizsgálat stroke után: Megvalósíthatósági előtanulmány a budapesti Józsefvárosban című tanulmányához

Ideggyógyászati Szemle

Az érfalvastagság és érfalmerevség összehasonlító vizsgálata dohányzó és nem dohányzó egyetemisták körében

LÉRÁNT Brigitta, CHRISTINA Straesser, OLÁH László, KARDOS László, CSIBA László

Célkitűzés - Vizsgálataink célja a dohányzás érfalvastagságra és érfalrugalmasságra kifejtett káros hatásainak kimutatása volt fiatal, egészséges egyetemistákban. Kérdésfelvetés - Néhány évnyi dohányzás okoz-e mérhető vascularis eltéréseket egyébként egészséges fiatalok esetében. Módszerek - Meghatároztuk az arteria carotis communisokon az intima-media vastagságot (IMT) nyaki ultrahang segítségével és arteriográffal rögzítettük a stiffnessparamétereket [pulzushullám-terjedési sebesség (PWV), augmentációs index (Aix)]. A vizsgálat alanyai - Huszonöt dohányzó és 25 nem dohányzó, 19-33 év közötti fiatalt vontunk be a vizsgálatokba. Ismert betegség, kórosan magas vérzsírértékek és 30 ttkg/m2 feletti testtömegindex szerepeltek kizárási kritériumként. A dohányzó csoportba a legalább fél éve rendszeresen dohányzó, legalább napi öt szál cigarettát elszívó jelentkezőket soroltuk. Eredmények - A dohányzó csoportban mind a morfológiai, mind a hemodinamikai és stiffnessparaméterek nagyobb értéket mutattak. A kétoldali átlagos intima-media vastagság (IMT) értéke dohányzók esetében 0,52±0,034 mm, míg nemdohányzók esetében 0,46±0,036 mm volt (a különbség szignifikáns: p<0,01). A PWV és szívfrekvencia is szignifikánsan nagyobbnak bizonyultak a dohányzó csoportban (PWV: p<0,01; szívfrekvencia: p<0,05). Nemre, életkorra és dohányzási státusra korrigálatlan esetben szignifikáns korrelációt találtunk az IMT- és a PWV-értékek között (0,1 mm-es IMT-növekedés esetén a PWV 0,6354 m/s-mal gyorsabb). Nemi különbségek mutatkoztak a dohányzás hatására létrejövő elváltozásokban. Következtetések - Már fiatalkorban, mindössze néhány évnyi dohányzás után kimutathatók a dohányzás érfalra gyakorolt káros hatásai. Mind az IMT vastagodása, mind a PWV gyorsulása érzékenyen jelzi a vascularis károsodást.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A pitvarfibrilláló betegek antikoaguláns kezelésének jelentősége a stroke megelőzésében – a nemzetközi adatok és az újabb terápiás lehetőségek áttekintése

MIROLOVICS Ágnes, PAPP Csaba, ZSUGA Judit, BERECZKI Dániel

Az ischaemiás stroke leggyakoribb cardiogen oka a pitvarfibrilláció, mely ötszörösére emeli a stroke kialakulásának kockázatát és kétszeresére emeli a halálozási arányt. A pitvarfibrilláció előfordulása nemzetközi adatok alapján körülbelül 2%, azonban az életkor előrehaladásával gyakorisága nő. A nonvalvularis pitvarfibrilláció okozta stroke prevenciójában, az orális antikoagulálás szükségességének eldöntésében nagy szerepe van a stroke-rizikó becslésének. Ebben segít a CHADS2-, illetve a prediktívebb CHA2DS2-VASc-pontozórendszer. A már antikoagulált betegek vérzésveszélyének becslésére pedig a HAS-BLED-pontozóskála alkalmazható. Az orális antikoagulálás évtizedekig a K-vitamin-antagonisták alkalmazását jelentette. Nemzetközi adatok alapján látható, hogy jóval kevesebb beteg részesül antikoagulálásban, mint az elvárható lenne, továbbá az antikoagulált betegek jelentős részénél a nemzetközi normalizált ráta nincs a terápiás tartományban (cél-INR: 2–3). A K-vitamin-antagonistáknak, noha bizonyítottan hatékony antikoagulánsok, több hátránya ismert, például: gyógyszer-étel interakció, rendszeres INR-monitorozás szükségessége, fokozott vérzésveszély, ezért új támadáspontú készítmények kerültek kifejlesztésre. Ezek az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) két nagy alcsoportra oszthatók: a direkt trombininhibitorok (dabigatran etexilat), illetve a Xa-faktor-inhibitorok (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) csoportjára. Előnyük, hogy fix dózisban adhatók, ritkábbak az interakcióik egyéb gyógyszerekkel, élelmiszerekkel, nem szükséges rendszeres vérvétel a terápia megfelelőségének monitorozására. Emellett több vizsgálat is alátámasztja, hogy hatékonyabbak lehetnek az ischaemiás stroke prevenciójában, mint a K-vitamin-antagonisták, és hasonló arányú vagy kevesebb vérzéses szövődményt okoznak.

Ideggyógyászati Szemle

[Kórházban kezelt akut stroke-os betegek jellemzőinek összehasonlítása két nagy közép-kelet-európai adatbázis alapján ]

ORBÁN-KIS Károly, SZŐCS Ildikó, FEKETE Klára, MIHÁLKA László, CSIBA László, BERECZKI Dániel, SZATMÁRI Szabolcs

[Célkitûzés – Európában a stroke a harmadik leggyakoribb halálok. A csökkenő tendencia ellenére a stroke-kal összefüggő halálozás még mindig magasabb Magyarországon és Romániában, mint az európai átlag. A jelenség oka a gyakoribb előfordulás, a súlyosabb kórlefolyás és a kevésbé hatékony kezelés lehet. Módszerek – A vizsgálatban marosvásárhelyi (Románia) és debreceni (Magyarország) kórházi adatbázisokat használtunk a stroke-os betegek demográfiai jellemzőinek, a kockázati tényezőknek, a stroke súlyosságának és a rövid távú kezelésI eredmények összehasonlítása céljából. Eredmények – A betegek nemi megoszlása hasonló volt az európai adatokhoz, azonban a stroke kialakulása átlagosan négy évvel korábbi életkorban következett be, mint az európai átlag. A stroke miatt kórházban eltöltött idő különböző volt a két országban, de mindkét esetben mintegy fele volt annak, mint amiről a nyugat-európai vizsgálatok beszámolnak. A halálos kimenetel aránya mindkét adatbázisban, nemtől függetlenül, hasonló volt az európai és egyéb országok adataihoz. Mindkét országban nagyszámú, sokszor átfedő kockázati tényezőt találtunk. A kockázati tényezők gyakorisága (magas vérnyomás, dohányzás, hyperlipi-­ daemia) magasabb volt, mint más országokban, ami ma-gyarázhatja az ismétlődő stroke-esetek nagy arányát. Megbeszélés – Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a két nagy adatbázis összehasonlításával találtunk néhány hasonlóságot, különösen a könnyen befolyásolható és ezért a primer prevencióban fontos kockázati tényezők nagyszámú előfordulásában. ]

Ideggyógyászati Szemle

[Az ischaemiás stroke kockázati tényezői és a stroke jellemző altípusai krónikus vesebetegeknél ]

GÜLER Siber, NAKUS Engin, UTKU Ufuk

[Háttér - A vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsuk, milyen kockázati tényezők jellemzőek a különböző ischaemiás stroke altípusokban, különböző súlyosságú krónikus vesebetegségben szenvedőknél. Módszerek - A retrospektív vizsgálatot ischaemiás stroke miatt kórházi kezelésben részesült betegek adatait felhasználva végeztük. A vizsgálatba olyan krónikus vesebetegeket vontunk be (n = 198 fő), akiket 3-as vagy ma­gasabb stádiumú ischaemiás stroke-kal diagnosztizáltak. Eredmények - A cardioemboliás eredetű ischaemiás stroke hátterében leggyakrabban az időskor, coronaria­betegség, mérsékelt vesebetegség állt. A nagy artériákat érintő betegség leggyakoribb kockázati tényezői a hipertenzió, a hyperlipidaemia, a dohányzás és az alkoholfogyasztás voltak. A kis artériákat érintő betegség leggyakoribb kockázati tényezői a női nem és az anaemia voltak. Ismeretlen etiológiájú ischaemiás stroke a leggyakrabban dialízisben részesülő és súlyos vesebetegségben szenvedő betegeknél fordult elő. Az egyéb etiológiájú stroke-ok hátterében leggyakrabban a következők álltak: férfi nem, diabetes mellitus, korábbi stroke, enyhe vesebetegség. Az egyéb etiológiájú stroke-okkal összehasonlítva, a kis artériákat érintő betegség következtében kialakuló stroke esetén statisztikailag szignifikáns mértékben (p = 0,002) alacsonyabb National Institute of Health Stroke Scale (NIHSS-) pontszámokat kaptunk. Következtetés - A krónikus vesebetegeknél jelentkező ischaemiás stroke prognózisának javítása érdekében fel kell ismernünk a háttérben álló kockázati tényezőket, és a kezelést ezek figyelembevételével kell kialakítanunk.]

Ideggyógyászati Szemle

Az antithromboticus kezelés jelenlegi gyakorlata ischaemiás stroke-ban: magyar neurológusok körében végzett felmérés eredményei (angol nyelven)

SZTRIHA K. László, VÉCSEI László

Célkitűzések - Nagy multicentrikus vizsgálatokban elemezték a különböző antithromboticus kezelési módok hatékonyságát ischaemiás stroke-ban. Bizonyos klinikai helyzetekben azonban a vizsgálatok eredményeinek alkalmazhatósága nem egyértelmű. Tanulmányunkban elemeztük a neurológusok által alkalmazott antithromboticus kezelés különféle szempontjait. Módszerek - Széles körű felmérést végeztünk strokekezelésben jártas magyar neurológusok körében. A résztvevők kérdőívet töltöttek ki, amelyben az akut ischaemiás stroke-ban és a másodlagos prevenció során alkalmazott thrombocytaaggregáció-gátló és antikoaguláns kezelésre vonatkozó kérdések szerepeltek. Eredmények - A válaszadási arány 65%-os volt. A legtöbb (69%) klinikus akut stroke esetén mindig megvárja a képalkotó vizsgálat eredményét, mielőtt antithromboticus kezelést indítana. Az első ischaemiás eseményt követően a leggyakrabban adott thrombocytaaggregáció-gátló szer az acetilszalicilsav (100 mg/nap). Az első ischaemiás esemény után az acetilszalicilsav helyett egyéb hatóanyag felírásának gyakori okai közé tartozik a nagy kockázat és az acetilszalicilsav-allergia vagy -intolerancia. Az in vitro aggregometriás vizsgálatok eredményei gyakran befolyásolják a gyógyszerválasztást. Ha adott thrombocytaaggregáció- gátló kezelés mellett ismételt ischaemiás esemény következik be, a legtöbb válaszadó módosítja a gyógyszerelést. Néhány kolléga említést tett olyan nem kardiológiai indikációkról is, amelyekben alvadásgátlást vagy acetilszalicilsav és clopidogrel kombinációs kezelést alkalmaz. Következtetések - Ez a felmérés információt nyújt az általános neurológiai gyakorlatban alkalmazott antithromboticus kezelésről, beleértve az olyan mindennapi helyzeteket is, amelyekre vonatkozóan a szakmai irányelvek nem nyújtanak segítséget.

Ca&Csont

Az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezői magyar nők csoportjában: a Nemzeti Osteoporosis Kockázati Kérdőív (NOKK) vizsgálat eredményei

MEZŐ Tibor, TABÁK Ádám, BHATTOA Harjit Pál, LAKATOS Péter

BEVEZETÉS - A Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett viszgálatokból tudjuk, hogy a származás és a lakhely jelentősen befolyásolja az osteoporosis kockázatát. Kevesebbet tudunk ezekről az összefüggésekről Kelet-Európában. A szerzők célja volt, hogy leírják az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezőjét válogatott női populációban a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság irányításával végzett keresztmetszeti, többcentrumos vizsgálatban. ANYAG ÉS MÓDSZER - A vizsgálatban tíz véletlenszerűen kiválasztott regionális osteoporosiscentrumból összesen 2602, 18 évesnél idősebb nő vett részt. Adatokat gyűjtöttünk a kockázati tényezőkről, a vérnyomásról, az antropometriai változókról és a csontsűrűségről. EREDMÉNYEK - Többszörös regresszióval azt találtuk, hogy az idősebb életkor, az alacsonyabb diasztolés vérnyomás, a családi anamnézisben szereplő csonttörés, az elesés az előző évben és az alacsony T-pontszám független összefüggésben álltak a csonttöréssel. A femoralis osteoporosis kockázati tényezői közé tartozott az idősebb életkor, a kisebb testtömeg, a csonttörés a családi anamnézisben, a kisebb fizikai aktivitás, az elesés az előző évben és a glükokortikoid-kezelés. MEGBESZÉLÉS - Vizsgálatunk az első nagy epidemiológiai áttekintés, amelyben leírtuk az osteoporosis és a csonttörések kockázati tényezőit a magyar női populációban. Adataink alapján felmerül, hogy az alacsonyabb diasztolés vérnyomás is összefüggésben állhat az osteoporoticus csonttörésekkel.