A post-stroke állapotok értékelésekor a reziduális neurológiai tünetegyüttes mellett a pszichológiai zavarok kevesebb figyelmet kapnak. Stroke-betegeknél gyakran észlelhető hangulati nyomottság, depresszió, szellemi hanyatlás, szorongás, ritkábban schizoform vagy paranoid állapotok. A post-stroke depresszió az agyi érkatasztrófák leggyakoribb, s egyben a terápia számára leginkább hozzáférhető következménye. A kórkép akadályozza a rehabilitációt, negatív hatást gyakorol a kórlefolyásra, a reszocializáció folyamatára, és a hosszú távú mortalitásra is. A post-stroke depresszió etiológiájában pszichológiai, biológiai és szociális faktorok egyaránt szerepet játszanak. A kórkép kezelésének pszichoterápiás technikái egyelőre kiforratlanok; gyógyszeres kezelésében a triciklikus készítmények helyét egyre inkább a kevesebb mellékhatással rendelkező második generációs antidepresszánsok veszik át. Harminchárom, post-stroke depressziós beteg 6 hetes moclobemid kezelése során szerzett tapasztalataink szerint a betegek 80%-ánál a tünetek mérséklődését észleltük. A kezelés csökkenti a hospitalizáció időtartamát, növeli a fizikális és szociális rehabilitáció esélyét, hosszú távon javítja az élet minőséget és csökkenti a mortalitást
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás