Ideggyógyászati Szemle

Propofol és Thiopental hatása a nervus medianus szomatoszenzoros kiváltottválasz-vizsgálatok eredményeire és az agyi vérátáramlás sebességére

MÉSZÁROS István1, KASÓ Gábor1, BÜKI András1, HUDVÁGNER Sándor1, PFUND Zoltán2, DÓCZI Tamás1, NAGY Ferenc2

1997. MÁJUS 20.

Ideggyógyászati Szemle - 1997;50(05-06)

Klinikai tanulmány

A propofol és a thiopental indukciós dózisának a n. medianus szomatoszenzoros kiváltott válaszokra és az agyi vérátáramlás sebességére gyakorolt hatását vizsgáltuk ágyéki degeneratív elváltozásban szenvedő 50 betegünkön, műtét előtt és altatás alatt. A propofol kisebb mértékben befolyásolja az agyi elektromos aktivitást és a vérátáramlás sebességét, mint a thiopental. Eredményeink alapján idegsebészeti beavatkozásoknál a propofolt alkalmasabb szernek tartjuk az agyi vérátáramlási sebesség és a szomatoszenzoros kiváltott válasz intraoperatív használatakor.

AFFILIÁCIÓK

  1. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Idegsebészeti Klinika
  2. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Neurológiai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A leber-féle hereditaer opticus neuropathia genetikai diagnózisa

HORVÁTH Rita, ERIC A. Shoubridge, KATHERINE Fu, SOMLAI Judit, HAJDA Márta, KARCAGI Veronika, KOMOLY Sámuel

Kétoldali nervus opticus laesióval járó esetekben vizsgáltuk a Leber-kórhoz asszociált mitochondrialis pontmutációk előfordulását. Perifériás vénás vérből fenol-kloroform módszerrel izolált DNS-en a polimeráz láncreakció felhasználásával Leber-kórra típusos patogén pontmutációkat határoztunk meg. Kétoldali látásromlásban szenvedő 14 beteg közül 5 esetében találtunk Leber-kórra jellemző egy vagy több, mitochondrialis pontmutációt. A betegek korábban feltételezett diagnózisa neuritis retrobulbaris, illetve toxicus opticus neuropathia volt. A betegek családtagjainak vizsgálata során több tünetmentes mutációhordozót is észleltünk. A Leber-kór diagnózisa mitochondrialis DNS pontmutációk kimutatásán alapul. Ezek vizsgálata a klinikai gyakorlatban hasznos segítséget nyújt a kétoldali opticus neuropathiák differenciáldiagnosz tikájában. A patogén Leber-mutációkat hordozó egyéneknél nem minden esetben alakulnak ki a klinikai tünetek, s az ehhez vezető okokat még nem ismerjük.

Ideggyógyászati Szemle

Kéreg alatti ischaemiás károsodás által okozott EEG- változások káoszelméleti elemzése

MOLNÁR Márk, GÁCS Gyula, ÚJVÁRI Gábor, SKINNER E. James, KARMOS György

A hagyományos elektrofiziológiai módszerek nem alkalmasak az idegrendszer nem lineáris és random működési jellegzetességeinek vizsgálatára. A káosz- elmélet alapján kidolgozott eljárások közül a korrelációs dimenzió a vizsgált jel - például az elektroencefalogram - komplexitásának kvantitatív meghatározását teszi lehetővé. A módszer általunk kidolgozott változata, a pontkorrelációs dimenzió pontosabb az erre a célra általában használt eljárásoknál. Jelen tanulmány célja a hagyományos, és a káoszelmélet alapján kidolgozott elektrofiziológiai módszerek érzékenységének összehasonlítása egy beteg esetének imertetése alapján, akinek egyoldali, kis kiterjedésű, kéreg alatti ischaemiás károsodása volt. A tünetmentes állapotban elvezetett elektroencefalogramból számított pontkorrelációs dimenzió skalptérképén az azonos oldali parietális területen az ellenoldalhoz képest szignifikánsan alacsonyabb dimenziójú rész ábrázolódott, míg ugyanezen a területen a frekvenciasűrűség spektrumának csak kisfokú eltolódása volt látható. A szerzők szerint a kétféle elemző módszer hasznosan egészítheti ki egymást.

Ideggyógyászati Szemle

Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága SZOTE neurológiai kerekasztal

Extrapyramidalis megbetegedések. A SZOTE Neurológia "Extrapyramidális ambulancia" tevékenysége (diagnosztikai és terápiás elvek). Autonóm idegrendszeri zavarok és kezelésük Parkinson-kórban . Neuroprotektív kezelés lehetőségei Parkinson-kórban. Az epilepszia terápiája. Az antiepileptikumok alkalmazásának stratégiája. Az antiepileptikumok és a endokrin rendszer kapcsolata. Az antiepileptikumok teratogén hatásai. Az epilepsziás betegek gondozásának nehézségei néhány eset kapcsán. Nem tipizált leukodystrophia esete szimptómás fokális epilepszia hátterében. Az epilepszia sebészeti kimenetelének értékelése az életminőség mérésének felhasználásával. Az antiepileptikumok és az orális antikoncipiensek interakciói: egy felmérés tapasztalatai.

Ideggyógyászati Szemle

A háromdimenziós "time of flight" mágneses rezonanciás angiográfia trigeminusneuralgiában

VÖRÖS Erika, SZENTGYÖRGYI Réka, KUNCZ Ádám, MENCSER Zsolt, KARDOS Lilla, MILASSIN Péter

A szerzők a háromdimenziós mágneses rezonanciás angiográfia szerepét vizsgálták a neurovascularis kompresszió kimutatásában trigeminusneuralgiás betegeknél. 53 trigeminusneuralgiás beteget (26 férfi, 27 nő, átlagéletkor: 57 év) vizsgáltak háromdimenziós „time of flight” mágneses rezonanciás angiográfiával. A vizsgálatok 0,5 T Elscint Gyrex V Dlx berendezésen készültek. Natív és kontrasztanyagos vizsgálat is történt. Három standard (axialis, coronalis és sagittalis) síkban készítettek vékony és vastag rétegű maximum intensity projection rekonstrukciókat. A neurovascularis kontaktus kereséséhez mind az eredeti szeleteket, mind a rekonstrukciós képeket felhasználták. Neurovascularis kontaktust a fájdalmas oldalon 26 esetben (a. cerebelli superior 20, a. cerebelli superior és vena petrosa superior 1, a. cerebelli anterior inferior 2, a. basilaris 1, vena 1), a tünetmentes oldalon 3 betegnél (a. cerebelli superior) tudtak kimutatni a n.V. belépési zónájában. 24 beteg esetében kontaktust nem találtak. 3 vizsgálat mozgási műtermékek miatt nem volt értékelhető. A vénák a kontrasztanyag adását követően intenzívebben ábrázolódtak. 9 betegnél történt Janetta szerinti microvascularis dekompresszió. A műtéti és a neuroradiológiai lelet minden esetben egyezett. Az operációt követően a neuralgiás panaszok megszűntek vagy jelentősen mérséklődtek. A háromdimenziós time of flight” mágneses rezonanciás angiográfia eredményes módszernek látszik a neurovascularis kontaktus kimutatásában, ezáltal értékes információt nyújt a trigeminusneuralgiás betegek sebészi terápiájának megtervezéséhez.

Ideggyógyászati Szemle

Uraemiás polyneuropathia - klinikai és elektrofiziológiai elemzés

PFUND Zoltán, CZOPF József, NAGY Ferenc

Az uraemiás polyneuropathia a krónikus veseelégtelenség következménye és az uraemiás szindróma része. Etiológiája ismeretlen, patológiájában számos neurotoxikus faktor szerepel. A neuropathia kialakulásában mind az axonalis mind a demyelinisatiós típusú károsodás szerepet játszik. A szerzők a Pécsi Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikáján 1978 és 1988 között 66 elektrofiziológiai mérést végeztek el 57 uraemiás betegen. A vizsgálatok célja a klinikai és elektrofiziológiai leletek közötti összefüggések feltárása volt. Az 57 beteg közül 50 betegnek volt klinikai vagy neuronográfiás és miográfiás kórjele. Az elektrofiziológiai kórjelek száma párhuzamosan változott az uraemiás neuropathia súlyosságával. A csökkent plazmakalciumszint valamint az emelkedett plazmafoszfátszint és a polyneuropathia súlyossága közötti összefüggések szignifikánsnak bizonyultak. Az elektrofiziológiai kórjelek sokkal gyakoribbak voltak a rapidan progresszív neuropathia eseteiben. A perifériás idegkárosodás patológiájában a szegmentális demyelinisatio és az axonalis degeneráció kombinálódott.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A kiváltottválasz-vizsgálatok klinikai jelentősége a mindennapi gyakorlatban

KUNDRA Olga

A szerző a szakirodalmi adatok áttekintése és saját tapasztalata alapján foglalja össze a kiváltottválaszmódszerek (vizuális, szomatoszenzoros és agytörzsi kiváltott válasz, mágneses ingerléssel kiváltott motoros válasz) utóbbi időben kijelölt szerepét és helyét a gyakoribb neurológiai kórképekben (sclerosis multiplex, cerebrovascularis betegségek, kóma, epilepszia, migrén, degeneratív betegségek). Míg a korábbi évtizedekben a lokális diagnosztikában alkalmazták leggyakrabban, addig napjainkban a neuroradiológia széles körű elterjedése óta szerepe elsősorban a kórfolyamat súlyosságának, kiterjedtségének megítélésében és különösen a hosszmetszeti követésben van. A diagnosztikai fázisban szerepe háttérbe szorult. Sclerosis multiplexes betegeknél a kiváltottválasz-eltérések a klinikai adatokkal jobban korrelálnak, mint a képalkotó MR-vizsgálatok adataival. A módszer alkalmas a terápiás hatás követésére is. A szerző több eset bemutatásával demonstrálja a kiváltottválasz-vizsgálatok jelentőségét.

Ideggyógyászati Szemle

A perfúziós technika alkalmazása az idegsebészeti anesztéziában (II. Rész)

HUDVÁGNER Sándor, SZENOHRADSZKY Katalin, VIDA Gabriella, DÓCZI Tamás

A retrospektív analízis 1300 idegsebészeti intravénás perfúziós narkózis adatainak elemzése alapján megállapítja, hogy a propofol-fentanyl-vecuron narkózis módszerének alkalmazása szignifikánsan csökkentette az ébredési időt, a posztoperatív hányás és az izomremegés gyakoriságát. Nem növelte sem a normális, sem a (műtét előtti) magas koponyaűri nyomást, sőt az utóbbi esetekben csökkenési trend volt megfigyelhető. A betegek, különösen az idősek, e módszert jól tolerálták, kellemes elalvásról és ébredésről számoltak be. Az esetek 95%-ában az ébredés gyors, tiszta tudatú volt. Más narkózistechnikák (kombinált balanszírozott anesztézia és perfúziós ataranalgézia) adatainak öszehasonlítása alapján a propofol szignifikánsan előnyösebbnek bizonyult. A tapasztalatok szerint a propofollal végzett idegsebészeti anesztézia igen jó, használata javasolt.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

1.

Lege Artis Medicinae

"Karakterfejek" Messerschmidttől
ÁPR 28.

2.

Lege Artis Medicinae

Könyvekről
ÁPR 28.

3.

Lege Artis Medicinae

A Moreno-i pszichodrámáról
ÁPR 28.

4.

Lege Artis Medicinae

Markusovszky Lajos halálának centenáriumára
ÁPR 28.

5.

Lege Artis Medicinae

A mulandóság dicsérete
ÁPR 28.