Az inger előtti mikroállapotoktól függő eltérések a vizuális kiváltott válasz téreloszlásában. A P3 eseményfüggő kiváltott potenciál összetevő topográfiai és dimenzionális elemzése. Az össze nem illési negativitás (MMN) vizsgálata macskán. A kezdeti (?) buktatókról, avagy hogyan végezzük precízen és gyorsan az elektrofiziológiai vizsgálatokat újszülött-, cse­csemő- és gyermekkorban. Akusztikus P300 kiváltott potenciál skalptopográfiás analízise temporalislebeny-megbetegedésben. Kognitív kiváltott válasz-eltérések pszichiátriai betegeknél. Szédülésre panaszkodó betegek auditoros kiváltott válasz-vizsgá­lata. Albínók kiváltott válasz-vizsgálata. BAEP--Otoneurológio-Agytörzsi funkciózavar. ,,DSEP dermatomal somatosensory evoked potential". A nervus medianus ingerlésével kiváltott szenzoros válasz agyi vérátfolyásra gyakorolt hatásának vizsgálata SPECT-tel. Elektroretinográfia: a VEP kiegészítő vizsgálata. Elektrofiziolágus szemmel az agytörzsi halálról. Poszterújság. Sphenoidalis tüskék topográfiai analízise. Occipitalis tüskék topográfiai analízise amplitúdómapping útján. lctalis generalizált tüskehullámminták (absence rohamok) amplitú­dó mapping elemzése. EEG-változások Sabril (vigabatrin) kezelés mellett. A fotoszenzitív epilepszia előfordulása betegeinkben. Neurometriai vizsgálatok a cerebrovascularis eredetű agyi atro­phiás folyamatok eseteiben. Egy epilepsziás család kórtörténete: klinikai és EEG-tünetek. Egy kevéssé ismert, egyszerű EEG-teszt a benignus centrotemporalis és a centralis gócú szimptómás epilepsziák elkülönítésében. Összehasonlító EEG- és CT-vizsgálatok GM-rohamokban szenvedő krónikus alkoholistáknál. Migrén: pszichés tünetek és EEG-eltérések. Az alvásmegvonás nem alvásfüggő, epilepsziát provokáló ténye­zőinek vizsgálata. Szelektív poradox alvásdepriváció MPTP kezelés után. Mágneses ingerléssel végzett vizsgálatok tapasztalatai gyerme­keknél. EMG-vizsgálatok poramyotonia congenitában. Egészséges emberek izmainak komplex elektrofiziológiai analízise, az eredmények reprodukálhatósága. Long-loop reflexvizsgálatok sclerosis multiplexes betegeknél. Perifériás motoros reinnervatio vizsgálata nyulakon a plexus ischi­ adicus műtéti laesióját követően. Long-loop reflexvizsgálatok tenziós típusú fejfájás kapcsán. A klinikai és az elektrofiziológiai adatok korrelációja lumbalis porckorongbetegségben. Elektrofiziológiai vizsgálatok hyperkalaemiás periodikus bénulásnál. Az SFEMG jelentősége a myasthenia gravis diagnosztikában. Mágneses motoros kiváltott potenciál, intraoperatív monitorozás.

1935-1945: Benedek László és kora

[A Scheuermann-betegek különböző izomcsoportjainak fokozott tónusa jellegzetes ebben a betegségben, és gyakran fordul elő szekunder fibromyalgia e növekedési zavar után, a fiatal felnőttkorban. Az irodalom arról a klinikai észlelésről számol be, hogy a Scheuermann-beteg serdülők között érzelmi-pszichológiai zavarok figyelhetők meg. Ezen előzmények után arra kerestünk választ, hogy vannak-e a Scheuermann-beteg serdülőknek olyan személyiségjegyeik, melyek - hozzáadódva a gerinc patológiájához - hozzájárulhatnak a jellegzetes izomtónus-fokozódáshoz. A személyiség-diagnosztika 4 pszichológiai tesztjét (Brengelmann-, Taylor-, Lüscher-teszt, neurózis-skála) alkalmazva 52 Scheuermann-beteg serdülő, valamint 52 illesztett egészséges kontrollszemély érzelmi életét vizsgáltuk. A két csoport eredményeit khi-négyzet próbák végzésével hasonlítottuk össze, p<0.05 szignifikancia határral. A legfeltűnőbb különbség a két csoport között az volt, hogy a betegek akarati és diffúz pszichikus feszültsége magasabb volt (c = 1.00 és p < 0.0005); ugyanakkor ezt a feszültségek levezetésének eszköztelensége is kísérte (c = 1.00 és p < 0.0005). Az eredmények arra utalnak, hogy a Scheuermann-beteg serdülők a mindennapi élet stresszeire nem a szokásos levezetéssel válaszolnak, hanem izmaik tónusának fokozódásával. Izomzatuk a stressz-szervük. Ez a tulajdonság - hozzáadódva a gerinc patologiájához - hozzájárulhat a jellegzetes izomfeszességek létrejöttéhez, és esetleg prediszponáló tényező lehet a későbbi szekunder fibromyalgia kialakulásában. A kezelésnek arra is törekednie kell, hogy ezt a „circulus vitiosust" megszakítsa: a rendszeres gyógytorna gyakorlatoknak relaxációs technikákat is tartalmazniuk kell]

[Az akut dens törések kezelésének módszere széles körben vitatott témája a nyaki gerincsérülésekkel foglalkozó közleményeknek. A töréskezelés újabb sebészi módszereinek megjelenésével, mint az elülső direkt dens csavarozás és a hátsó Cl-Cli transarticularis csavaros rögzítés, időszerű a dens törések kezelési tervének újraértékelése. A szerzők áttekintik az Országos Traumatológiai Intézetben az 1980 és 1990 közötti időszakban kezelt 115 akut dens axis törést szenvedett betegek eseteit. Vizsgálataik pontosítása érdekében módosított Anderson-D'Alonzo-beosztást vezettek be, mely részletesebben írja le a törés típusát, és így segítséget nyújt a terápiás terv kialakításához. Betegeiket 27 esetben különböző típusú külső rögzítéssel (Halot kivéve), 13 esetben Halo-készülékkel, 22 esetben különböző típusú hátsó Cl-Cll rögzítéssel, és 53 esetben elülső direkt dens csavarozással kezelték. Megállapítják, hogy a modern kezelési tervek felállítása során törekedni kell az atlantoaxiális ízület funkciójának megőrzésére, ha lehetséges. Ezen cél sikerrel valósítható meg az elülső direkt dens csavarozás műtétével. Véleményük szerint a terápiás módszer megválasztásánál elsősorban a törési sík iránya veendő figyelembe, ha a szalagrendszer ép. Ha a törési sík haránt vagy hátra ferde irányú, az elülső direkt dens csavarozás az elsőként javasolható módszer. Előre ferde törési sík esetében Halo-rögzítés vagy Cl-Cil hátsó rögzítés a javasolható módszer.]

A CT-vezérelt stereotaxiás sugársebészet (radiosurgery) egy új terápiás eljárás a különböző intracranialis patológiás elváltozások kezelésében. Magyarországon 1991. július 1. óta működik a szerzők által konstruált sugársebészeti rendszer, melyet egy CT-kompatibilis stereotaxiás készülék és egy speciális kiegészítőkkel ellátott lineáris gyorsító (Neptun 10 P) alkot. Az első 20 hónapban 23 beteg 39 metasztázisát kezeltük stereotaxiás irradiációval. A besugárzást követő negyedik hónapban végzett kontroll CT-vizsgálatok során az esetek 82%-ában (19 beteg) teljes remissziót vagy jelentős méretcsökkenést tapasztaltunk, progressziót 9%-ban észleltünk (2 beteg), 9%-uknál (2 beteg) pedig nem változott a tumor mérete. A 26 hónapos követési idő alatt elvesztett 13 beteg közül csak kettő esetében volt neurológiai progresszió a halál oka. Eredményeink alátámasztják azt a megfigyelést, hogy ez a non invazív módszer igen eredményes ebben a betegségcsoportban, a beteg számára nem megterhelő és azokban az esetekben is nagy hatásfokkal alkalmazható, amikor sebészi megoldás nem jöhet szóba.