Ideggyógyászati Szemle

Kísérleti eredmények a trijodált angiográfiás kontrasztanyagok klinikai alkalmazására vonatkozóan

ZSEBŐK Zoltán1

1965. OKTÓBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1965;18(10)

A tapasztalatok azt mutatták, hogy voltak olyan esetek, amikor az említett próbák negatívak és mégis kifejlődtek az anaphylaxiás shockra emlékeztető tünetek. Távolról sem helyezkedhetünk tehát arra az álláspontra, hogy a negatív próba teljes biztosítékot jelent, hogy nagyobb mennyiségű anyagot alkalmazva az ismert tünetek, szövődmények nem fejlődnek ki. Az angiográfia indikációjánál tehát tekintetbe kell vennünk, hogy ez az eljárás helyesen kivitelezve általában nem jár nagyobb kockázattal, de mindig fel kell készülnünk a szövődmények leküzdésére, hogy a betegünk áldozatul ne essék egy diagnosztikai beavatkozásnak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Röntgenklinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Felsővégtagi motoros rostok vezetési sebességének meghatározása klinikai beteganyagon

FENYŐ Egon, HASZNOS Tivadar

A szerzők 54 normál és 50 kóros esetben vizsgálták a medianus és ulnaris vezetési sebességét az alkaron. Az esetek egy részében meghatározták a terminalis átlagsebességet (a csukló ingerlési pont és a regisztrálási hely közötti távolságának és a latentia-időnek a hányadosa). A kóros esetek kórforma szerinti megoszlása a következő : 13 peripheriás ideg-laesio, 4 myasthenia, 4 sclerosis multiplex, 10 dystrophia musculorum progressiva, 2 polymyositis, 17 mellső szarvi laesio. A 70 év alatti normál kontroll-csoport vezetési sebessége az ulnarison 58,54 +/-1,98 m/sec, a medianuson 57,07+1,81 m/sec. A vezetési sebesség a korral csökken. A 70-80 év közöttiek vezetési sebessége mind az ulnarison, mind a medianuson significansan csökkent (P<0,05) a 70 év alattiak vezetési sebességéhez képest. Peripheriás ideg-laesióban a vezetési sebesség (medianus : < 0,001, ulnaris : P<0,01) és a terminalis átlagsebesség (medianus : P<0,05, ulnaris : P<0,02) egyaránt significansan csökkent. Mellső szarvi folyamatokban a vezetési sebesség a normál kontrolltól értékelhetően nem tér el, csak amyotrophias lateral sclerosisban csökkent significansan (P < 0,05) az ulnaris vezetési sebessége. A terminalis átlagsebesség azonban mellső szarvi folyamatokban igen erősen significansan csökkent (medianus : P < 0,001, ulnaris : P < 0,001). Myastheniában és sclerosis multiplexben a vezetési sebesség a normál kontroll csoporttól értékelhetően nem tér el. Terminalis átlagsebesség meghatározás nem történt, mert a csuklótól mért latentia-idők alapján eltérés nem várható. Dystrophia musculorum progressivában az alkaron mért vezetési sebesség nem csökkent, a terminalis átlagsebesség a normál kontrollhoz képest emelkedett, azonban nem érte el a significantia-szintet. A polymyositises betegek vezetési sebessége a normál kontrolltól értékelhetően nem tér el. A terminalis átlagsebesség a medianuson significansan csökkent (P<0,05), az ulnarison a csökkenés nem significans. A mellső szarvi folyamatoknál észlelt eltérések a neuron retrograd degeneratiojának elvével (,,dying back”) összhangban állnak. A polymyositisnél talált terminalis átlagsebesség-csökkenés az intramuscularis ideg-rost degeneratiojával magyarázható, a ténymegállapítás azonban még további megerősítésre szorul.

Ideggyógyászati Szemle

Vizsgálati célkitűzéseink és kutatásaink néhány tanulsága a fáradtság lélektanának köréből

GERÉB György

Iskolásokon és felnőtteken másfél évtizeden át végzett vizsgálatokról számol be, amelyek célja a stressz hatására fellépő pszichológiai jelenségek feltárása volt. Az iskolások esetében a hét folyamán és a napszakokban bekövetkező változásokat követték nyomon, és vizsgálták a reggeli és délutáni tanórák hatását. Meghatározták azokat a körülményeket, amelyek az iskolai és otthoni káros túlterheléshez vezethetnek. A diákokra és a gyári munkásokra vonatkozó tanulmányok a megterhelés sajátos formáira vonatkoztak. Tisztázni kívánták a fáradtságot a 3 munkaidőben, a különböző munkafolyamatokban és a munkaközi szünetek hatását. A figyelem és a kézügyesség egyidejű szerepét vizsgálták egy saját tervezésű eszközzel jól és rosszul teljesítő dolgozókon, valamint kimerült, beteg egyéneken. További cél volt a monotónia hatásának vizsgálata.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Lege Artis Medicinae

Védőoltások a Covid-19-pandémia ellen

FALUS András, SZEKANECZ Zoltán

A gyorsan terjedő SARS-CoV-2 légzőszervi vírus súlyos következményekkel járó járványt okozott az egész világon. Az egészségügyi hatások mellett a globális gazdasági károk ma még felmérhetetlenek. A világjárvány ugyanakkor soha nem látott tudományos kutatások sorát indította el, többek között a védőoltások kidolgozása terén. A cikk a vakcinákról, az immunmemóriáról és az egyes felvetődő klinikai hatásokról szóló aktuális információkat foglalja össze.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.