Ideggyógyászati Szemle

Inducalt paranoid psychosis

HAITS Géza1

1965. NOVEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1965;18(11)

Szerző a vonatkozó irodalom rövid áttekintése mellett az inducalt paranoid psychosis két különálló esetét; egy család (anyós, férj, feleség, fiú), valamint egy házaspár megbetegedését elemzi. Rámutat a környezeti hatások és a személyiség szerkezet szerepére. Felhívja a figyelmet a főváros közelsége ellenére is erősen ható babonás-misztikus szocialis átöröklés (boszorkányhit) tükröződésére a téveseszmék tartalmában, és az irrationalis elem jelentőségére a suggestiós mechanismusok érvényesülésében. – További elemző esetleírásokat hasznosnak tart.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Psychiatriai Klinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Megfigyelések a mittenes alvás klinikai diagnosztikai értelmezésére vonatkozóan

HALÁSZ Péter, NAGY A. Tibor, ZSADÁNYI Ottó, KAJTOR Ferenc

Száz mittenes betegünk elemzése alapján úgy látszik, hogy a mittenes alvás recidiv psychés decompensatiók és magatartászavar formájában megnyilvánuló, organicus cerebralis károsodás talaján kialakult személyiségzavarra utal. A mittenes alvás nem egyes klinikai kórképekhez tartozó rendellenesség, ha nem a következő tényezők együttes jelenlétében fordul elő : 1. személyiségzavar időszakos neuroticus, esetleg psychoticus decompensatiók kal, illetőleg magatartászavarral. 2. pathologiás vegetativ jelenségek. 3. diffus cerebralis károsodás (kamratágulat vagy/és corticalis atrophia). 4. koroptimum : 15-34 év.

Ideggyógyászati Szemle

Meningoencephalitis Behcet-syndromában

DOMBAY Margit, NÁDRAI Ágnes

Szerzők 32 és 20 éves fiútestvérpár azonos megbetegedését észlelték. Mindkettő szemén chronicus uveitis, acut iritis, inveteralt chorioretinitises gócok voltak láthatók. A fiatalabbik fiú egyik szeme már teljesen amauroticus volt. Ez utóbbinak meningoencephalitise is jelentkezett, melyet a cortison kedvezően nem befolyásolt. Friss száj aphthájából vírust izolálni nem sikerült. Az irodalmi adatok és saját észleléseink alapján a neurologiai tünetek feltehetően allergiás alapon jöttek létre.

Ideggyógyászati Szemle

A caissonmunkások idegrendszeri károsodásairól

RÓZSAHEGYI István, ROTH Bedrich

A központi idegrendszer nagy érzékenysége a decompressiós traumával szemben nyilvánvaló, károsodása nem csupán manifest idegrendszeri megbetegedés alkalmával, de latens módon, egyéb betegségformák megjelenése mögött, vagy akár minden manifest decompressiós megbetegedési tünet nélkül is létre jöhet. A központi idegrendszer decompressiós megbetegedésének egyetlen hatásos, kauzális terápiája az idejében, szakszerűen, nagy gondossággal és szükség esetén kitartó türelemmel végrehajtott recompressio. A sikertelen recompressio után a gyógyulás kilátásai rosszak; maradandó károsodások jönnek létre és ezek mind somaticus, mind ún. functionalis psychés kórképeket okozhatnak. Tekintettel a súlyos és maradandó idegrendszeri elváltozások veszélyére, elengedhetetlen a leggondosabb preventio és terápia. A preventív intézkedések között mérlegelendő a túlnyomás alatt eltölthető idő tartamának korlátozása a lassan saturálódó lipoidtartalmú szövetek telítődésének megakadályozására. A kizsilipelés üteme az előírások szerint szigorúan betartandó. A terápiában a recompressio végrehajtása a döntő: a sikeres recompressio után nagyon lassú nyomáscsökkentés, szükség esetén oxigénbelégzés alkalmazandó. Caissonmunkások foglalkozási eredetű megbetegedéseinek kártalanításában mérlegelni kell functionalis jellegű állapotok organicus eredetének lehetőségét is.

Ideggyógyászati Szemle

Elektromos trauma által okozott spinalis paralysis macskán

KÓMÁR József, IFJ. KÓMÁR Gyula

Szerzők 220 V-os áramütés okozta spinalis paralysist észleltek macskán. A kórképet feltételesen a Panse-féle spinalis atrophiás paralysis körébe sorolják. Az eset klinikumát histopathologiai vizsgálatokkal támasztják alá. Áttekintik az áramütés várható neurológiai következményeit, foglalkoznak az áramütés pathologiájával és pathomechanismusával. A Panse-féle syndroma kialakulását az esetükből levonható következtetések alapján a gerincvelő sajátos érellátásával hozzák összefüggésbe. Ezúton is köszönetet mondunk Guzsal Ernő adjunktus úrnak a mikrofotogrammok elkészítéséért.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Szerotonin diszfunkciók a hét fõbűn hátterében

JANKA Zoltán

Az emberiség kultúrtörténetén - bizonyos művészeti alkotásokban tételesen fellelhető módon - végigvonul a hét főbűn szimbolikája. Idetartozik, többek között, Hieronymus Bosch festménye - A hét főbűn és a négy végső dolog -, Dante Alighieri műve - Divina Commedia (Isteni színjáték) - és Edmund Spenser The Faerie Queene (A tündérkirálynő) című költeménye. A Bibliában, valamint William Shakespeare életművében is találunk a hét főbűn magatartásformáira utaló sorokat. Jelen összefoglaló tanulmány célja annak felvetése, hogy e „bűnös” viselkedésmintázatok neurobiológiai hátterében az agyi szerotoninrendszer diszfunkcionális állapota húzódik meg. Tudományos adatok sora jelzi, hogy az Accidia (lustaság, restség), Luxuria (bujaság, kéjelgés), Superbia (gőg, kevélység), Ira (harag, düh), Invidia (irigység, féltékenység), Avaritia (kapzsiság, fösvénység), Gula (torkosság, falánkság) bűnös magatartások mögött a szerotonin neurotranszmitter működésének eltérései állhatnak. Ennek igazolására humán viszonyok között a szerotoninrendszer (receptor, transzporter, enzim) biokémiai és molekuláris genetikai (polimorfizmus) vizsgálatainak adatai, funkcionális képalkotó eljárásokkal mért elváltozásai, a szerotoninprekurzor triptofán étrendi megvonásának - illetve a triptofánkezelés - hatásai, a centrális szerotonerg működéssel összefüggő aktivációs (provokációs) tesztek és a perifériás szerotonin- (thrombocyta-) mutatók tanulmányozásának eredményei, a liquor 5-hidroxi-indolecetsav-koncentrációjának értékei sorolhatók fel. Arra, hogy a hét főbűn neurofiziológiai hátterében alaposan feltételezhető az agyi szerotonin diszfunkciók szerepe, egyéb tényezők is utalnak: állatkísérletes adatok (például agresszió, affiliatív és domináns- szubmisszív viselkedés, étvágy-, alkoholpreferencia), de a „bűnös” magatartásformák, illetve analógiaszerűen a pszichiátriai betegségig fokozódó patológiás állapotok (depresszió, szexuális zavarok, szociális fóbia, mánia, impulzivitás- agresszió, kényszer- és kényszerspektrum-betegségek, paranoid féltékenység, evészavarok) klinikailag igazolt, a szerotonerg rendszer modulációján és perturbációján alapuló (például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) farmakoterápiájának hatékonysága is.

Ideggyógyászati Szemle

[Modernkori egészségféltés szorongásos és hangulatzavaros betegek körében]

FREYLER Anett, SIMOR Péter, SZEMERSZKY Renáta, SZABOLCS Zsuzsanna, KÖTELES Ferenc

[Célkitűzés - A modernkori egészségféltés a negatív affektivitás indikátoraihoz, összeesküvés-elméletekhez és paranormális hiedelmekhez is kapcsolódik egészséges személyekben. Kérdésfeltevés - A pilot vizsgálat célja a modernkori egészségféltés és a negatív affektivitás indikátorainak felmérése volt pszichiátriai betegek körében. Emellett a modernkori egészségféltés és a paranoid és szkizofrén tendenciák kapcsolatának felderítése is célunk volt. A vizsgálat módszere - Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat. A vizsgálat alanyai - Szorongásos és/vagy hangulatzavarral diagnosztizált betegek (n = 66). Eredmény - A pszichiátriai betegek a szomatikus betegeknél magasabb fokú modernkori egészségféltéssel, szomatoszenzoros amplifikációs tendenciával és egészségszorongással jellemezhetők. A modernkori egészségféltés közepes erősségű kapcsolatot mutatott a paranoid (r = 0,35, p < 0,01) és a szkizofrén (r = 0,37, p < 0,01) tendenciákkal. A többszörös lineáris regressziós elemzésben a szomatoszenzoros amplifikáció (β = 0,452, p < 0,001) és a paranoia (β = 0,281, p < 0.01) járult hozzá szignifikáns mértékben a modernkori egészségféltéshez (R2 = 0,323, p < 0,001). Következtetés - A szorongásos és/vagy hangulatzavarral diagnosztizált betegekre fokozott mértékű egészségféltés, egészségszorongás és szomatoszenzoros amplifikáció jellemző. A modernkori egészségféltéshez paranoid tendencia kapcsolódik.]

Ideggyógyászati Szemle

A stroke neuropszichiátriai következményei

VARGA Dániel

Az agyi érkatasztrófák neuropszichiátriai következményeit többnyire kevés figyelem övezi. Stroke-ot követően gyakran észlelhető hangulatzavar, máskor a kognitív hanyatlás jelei, szorongás, ritkán viharos schizoform vagy paranoid állapotok jelentkeznek. A leggyakoribb, s az orvos számára leginkább hozzáférhető poststroke pszichiátriai zavar a depreszszió, amely nehezíti a rehabilitációt, negatív hatást gyakorol a kórlefolyásra, valamint az agyi érkatasztrófák rövid és hosszú távú mortalitására is. E kórkép kezelésében a hagyományos antidepresszánsok helyét kedvezőbb mellékhatásprofillal rendelkező, korszerű készítmények vették át. A vascularis dementia típusainak helye, viszonya a többi dementiaformához az utóbbi években átértékelődött. E változás terápiás konzekvenciákat is maga után von. Poststroke-anxietas, emocionális incontinentia, tartós személyiségváltozás ugyancsak gyakran, pszichózis ritkábban észlelhető. Ezen kórformák előfordulását, diagnózisát és kezelését illetően kevés adat áll rendelkezésünkre.

Ideggyógyászati Szemle

Myasthenia, sarcoidosis és schizophrenia együttes elõfordulása - esetismertetés (angol nyelven)

RÓZSA Csilla, KIS Gábor, KOMOLY Sámuel

A beteg paranoid schizophreniáját 1985-ben diagnosztizálták elsõ pszichiátriai kórházi kezelése alkalmával. Depó neuroleptikumkezelés mellett további pszichotikus epizódok 10 éven keresztül nem jelentkeztek. Myastheniás tünetei 1997-ben kezdõdtek, generalizált, bulbaris túlsúlyú myasthenia gravis formájában. A myasthenia gravis diagnózisát mind az EMGvizsgálat, mind az acetil-kolin-receptor-ellenes ellenanyag emelkedett titere alátámasztotta. A mediastinalis CT-vizsgálat a bal oldali hilaris nyirokcsomók megnagyobbodását mutatta, thymomára gyanús elváltozás nem ábrázolódott. Mediasztinoszkópia során biopszia történt a kóros nyirokcsomókból. A szövettani vizsgálat sarcoidosis fennállását igazolta. A beavatkozást követõen a betegnél myastheniás krízis alakult ki (1998 szeptemberében). Kombinált immunmoduláló kezelést kezdtünk (64 mg metilprednizolon másnaponta, 150 mg azathioprin naponta), amelynek hatására myastheniás tünetei és sarcoidosisa is remisszióba kerültek. A mediastinalis kontroll- CT-vizsgálat eredménye 2000 januárjában negatív volt. A szteroidkezelés idején a beteg schizophreniája aktiválódott, de pszichotikus tünetei kiegészítõ haloperidolkezelés mellett megszűntek. Jelenleg napi 150 mg per os azathioprint és havi 40 mg im. flupentixolt kap. Mindhárom betegség egyensúlyban van már több mint 24 hónapja. A myasthenia gravis és a sarcoidosis együttes elõfordulása ismert, de ritka jelenség. A szakirodalomban nem találtunk példát a schizophrenia, a myasthenia gravis és a sarcoidosis együttes elõfordulására.

Ideggyógyászati Szemle

Post-storke állapotok pszichiátriai vonatkozásai (post-stroke depresszió kezelése moclobemiddel)

VARGA Dániel, PÉK Márta, NAGY Zoltán

A post-stroke állapotok értékelésekor a reziduális neurológiai tünetegyüttes mellett a pszichológiai zavarok kevesebb figyelmet kapnak. Stroke-betegeknél gyakran észlelhető hangulati nyomottság, depresszió, szellemi hanyatlás, szorongás, ritkábban schizoform vagy paranoid állapotok. A post-stroke depresszió az agyi érkatasztrófák leggyakoribb, s egyben a terápia számára leginkább hozzáférhető következménye. A kórkép akadályozza a rehabilitációt, negatív hatást gyakorol a kórlefolyásra, a reszocializáció folyamatára, és a hosszú távú mortalitásra is. A post-stroke depresszió etiológiájában pszichológiai, biológiai és szociális faktorok egyaránt szerepet játszanak. A kórkép kezelésének pszichoterápiás technikái egyelőre kiforratlanok; gyógyszeres kezelésében a triciklikus készítmények helyét egyre inkább a kevesebb mellékhatással rendelkező második generációs antidepresszánsok veszik át. Harminchárom, post-stroke depressziós beteg 6 hetes moclobemid kezelése során szerzett tapasztalataink szerint a betegek 80%-ánál a tünetek mérséklődését észleltük. A kezelés csökkenti a hospitalizáció időtartamát, növeli a fizikális és szociális rehabilitáció esélyét, hosszú távon javítja az élet minőséget és csökkenti a mortalitást