Ideggyógyászati Szemle

Bevezetõ

VÉCSEI László

2006. NOVEMBER 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2006;59(11-12)

A 110 éves Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága 2005. október 13-15. között tartotta Szegeden 34. jubileumi nagygyűlését. Aktuális volt a szegedi helyszín, hiszen Schaffer Károly és a Nobeldíjas Cajal tanítványa volt Miskolczy Dezső, aki tíz évig (1930-1940) vezette a szegedi idegklinikát és agykutató intézetet. A neves ideggyógyász profeszszor életútjára Csanda Endre professzor emlékezett, majd a 2005. évi Miskolczy Dezső-emlékelőadást Telegdy Gyula akadémikus tartotta „Neuropeptidek a központi idegrendszerben” címmel.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az időskori stroke epidemiológiája

POZSEGOVITS Krisztián, KAZUO Suzuki, NAGY Zoltán

Bevezetés - A fejlett ipari országokban a lakosság átlagos élettartamának növekedése miatt egyre gyakrabban találkozunk nagyon idős korú (≥85 év) betegekkel. Jelenleg Japánban a leghosszabb a várható élettartam, így itt jól vizsgálható az igen idősek stroke-ja. Kevés, kis mintaelemszámú cikkből már tudható, hogy ebben a korcsoportban az elszenvedett cerebrovascularis betegség statisztikai jellegzetességei jelentősen különböznek a fiatalabbakétól. Betegek és vizsgálati módszerek - Az Akita Stroke Registryből kiválogattuk az 1996 és 1998 közötti első stroke-ot elszenvedett, 85 évnél idősebb betegeket. Eredmények - A regisztrált, 10 022 stroke-esetből 8046 volt első stroke (80,2%). Ebből 684 beteg életkora érte el a 85 évet (8,5%). A nemek aránya (nő/férfi) 1,89 volt. A teljes akitai populációban az első stroke incidenciája 222/100 000/év volt, míg a 85 évesnél idősebbek körében 1,085/100 000/év. A fő stroke-altípusok megoszlásában a cerebralis ischaemia a Japánban ismert 60% körüli érték helyett 73,3%-ban fordult elő a vizsgált korcsoportban, ezzel szemben a vérzéses történések kisebb arányban voltak jelen (intracerebralis haemorrhagia 20,6%, subarachnoidealis haemorrhagia 6,1%). A 85 évesnél idősebbeket a kockázati tényezők viszonylag ritkább előfordulása jellemezte, kivételt képeztek ez alól a pitvarfibrilláció (26,9%) és a cardiovascularis betegségek (34,2%). A halálozás aránya kifejezetten nagy volt, különösen a subarachnoidealis vérzéses alcsoportban. A halálozás legerősebb előrejelzője a tünetek kezdetekor jelentkező tudatzavar volt. Statisztikai szempontból erősségben a subarachnoidealis vérzés bizonyult a következőnek. Következtetés - A 85 évesnél idősebbek esetében viszonylag kevés hagyományos cardiovascularis kockázati tényező van jelen, mégis nagy gyakorisággal szenvednek el stroke-ot, a bekövetkezett agyi érkatasztrófa igen súlyos tüneteket okoz, és nagy arányban vezet halálhoz. Mindez implicit módon rávilágít az öregedés mint folyamat komplexitására, valamint megnöveli nemcsak a fiatal, de az idős emberek körében is a megelőzés, még inkább az aktív akut kezelés és a rehabilitáció jelentőségét.

Ideggyógyászati Szemle

Mozgásfüggő béta-válaszok essentialis tremorban és Parkinson-kórban

GERTRÚD Tamás, PÁLVÖLGYI László, TAKÁTS Annamária, SZIRMAI Imre, KAMONDI Anita

Célkitűzés - Az essentialis tremor (ET) és a Parkinson-tremor (PT) patomechanizmusát vizsgáltuk, összefüggést kerestünk a tremor súlyossága és az elektroencefalográfiával (EEG) detektált mozgásfüggő béta-válaszok között. Betegek és módszerek - Tíz beteget essentialis tremor, tíz beteget tremordomináns Parkinson-betegség miatt és tíz kontrollt vizsgáltunk. A vizsgálat előtt akcelerométerrel meghatároztuk a kisebb (T+) és nagyobb (T++) amplitúdójú tremor oldalát. A mérések során a vizsgálati alanyok saját elhatározásukból be/ki gombot nyomtak meg a hüvelykujjukkal. Miután a C4-, C3-, Cz-elektródokon regisztrált EEG-t digitalizáltuk, meghatároztuk a mozgásra reagáló bétafrekvencia- tartományt. Az itt mért minimum/maximum teljesítményértékeket és ezeknek a mozgás végéhez viszonyított latenciáját értékeltük. Eredmények - A mozgásfüggő béta-deszinkronizáció teljesítménye és latenciája nem különbözött a vizsgálati csoportokban, a két érték független volt a tremor intenzitásától. Az ETcsoportban a mozgás utáni béta-szinkronizációt (PMBS) nem befolyásolta a tremor intenzitása (PMBSET+=100,98± 48,874%, PMBSET++=135,1±92,87%; p=0,23), de latenciája nagyobb volt a T++ kéz mozgása után, mint a T+ kéz mozgása után (latPMBSET+=1,26±0,566 s, latPMBSET++= 1,57±0,565 s, p=0,003). A PT-csoportban a PMBS teljesítménye kisebb volt a T++ mozgása után, mint a T+ kéz mozgása után (PMBSPT+=115,19±72,131%, PMBSPT++=77,84±53,101%, p=0,0028), a latencia nem különbözött (latPMBSPT+=1,4±0,74 s, latPMBSPT++= 1,25±0,797 s, p=0,19). A kontrollcsoportban a PMBS teljesítménye és latenciája hasonló volt a két kéz mozgása után. Következtetések - Az eredmények szerint a PMBS generálása eltérően módosul essentialis és Parkinson-tremorban. A PMBS vizsgálata segítséget nyújthat a két betegség elkülönítéséhez.

Ideggyógyászati Szemle

Thoracalis meningokele

FEKETE Tamás Fülöp, VERES Róbert, NYÁRY István

A meningokele a gerinccsatorna falának folytonossághiányán keresztül elõboltosuló, liquorral telt üreg, amely leggyakrabban a lumbosacralis régióban, dorsalisan helyezkedik el. Többnyire záródási zavar, rendszerbetegség vagy iatrogenia részeként jelentkezik. Az alábbiakban egy igen ritka, izolált, valódi ventralis, thoracalis meningokele esetét ismertetjük.

Ideggyógyászati Szemle

A tremorometria szerepe az ablatív műtétek eredményességének előrejelzésében

KOVÁCS Norbert, BALÁS István, ILLÉS Zsolt, KELLÉNYI Lóránt, NAGY Ferenc

Az ablatív beavatkozásokat jelenleg is széles körben alkalmazzák a Parkinson-kór késői stádiumának kezelésére. Az esetek egy részében a műtét során elért tüneti javulás csak átmeneti és a végleges eredmény eléréséhez reoperáció szükséges. Harminc, Parkinsonkórban szenvedő beteg ablatív műtétje során összehasonlító tremorometriás vizsgálattal olyan biológiai markert kerestünk, amely alkalmas lehet a műtét hatékonyságának előrejelzésére. Huszonhét sikeres beavatkozást követően tartós tremorredukciót észleltünk a nyugalmi tremor szignifikáns frekvencianövekedése mellett. Ezzel szemben három, hosszú távon eredménytelen beavatkozást követően rövid ideig tartó, átmeneti tremorredukciót észleltünk frekvenciaváltozás nélkül. Feltételezhető, hogy a frekvenciaváltozás jelenléte vagy hiánya előre jelzi a műtéti kimenetelt.

Ideggyógyászati Szemle

Az ösztradiol moduláló hatása a patkány caudalis trigeminalis magjára a migrén állatkísérletes modelljében

VARGA Hedvig, PÁRDUTZ Árpád, TAJTI János, VÉCSEI László, JEAN Schoenen

A migrén az egyik leggyakoribb neurológiai betegség, amely a népesség körülbelül 14%-át érinti. A betegség nemi dimorfizmust mutat és feltételezhető, hogy más érző működéssel egyetemben a nemi hormonok alapvető szerepet játszanak a kialakulásában. Egyik kísérletes modellje a nitrogén-monoxid (NO) -donor nitroglicerin (NTG) szisztémás adása, amely késleltetett, aura nélküli rohamot provokál a migrénes páciensekben, de nem az egészséges kontrollszemélyekben. Állatkísérletekben is bizonyítást nyert, hogy az NTG képes a caudalis trigeminalis rendszer aktiválására. Munkánkban összefoglaljuk az NTG hatását a patkány caudalis trigeminalis magjában előforduló, néhány, a fejfájásban kiemelkedő szerepet játszó molekula expressziójára, és megvizsgáljuk a krónikus ösztradiolkezelés erre gyakorolt moduláló hatását. Adataink szerint az NTG befolyásolja az összes általunk vizsgált molekula megjelenését, s ezt a hatást a krónikus ösztradiolkezelés kivédi. Eredményeink közelebb vihetnek a migrén patomechanizmusának pontosabb megismeréséhez, valamint információt nyújthatnak a nemi hormonok trigeminovascularis rendszerben betöltött szerepéről.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok