Ideggyógyászati Szemle

Beszámoló a marseille-i EEG-tanfolyamról

WALSO Róbert

1961. DECEMBER 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1961;14(12)

A szerző beszámol a marseille-i EEG tanfolyamról, melyet az „International Federation of Societies for EEG and Clin. Neurophysiology" rendezett 1961. aug. 28. és szept. 2. között Marseille-ben.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

[Fejlődés - Reakció - Folyamat]

NIKOLA Schipkowensky

[Ez a meghatározás a szomatikus és a pszichés élet elválaszthatatlanságát hangsúlyozza, ami nem jelenti azt, hogy ezek azonosak. De ez már hangsúlyozza, hogy az anyag az elsődleges, a szellem pedig a másodlagos; mert a forma tartalom nélkül elképzelhetetlen. A tudatot, mint az emberi lét legmagasabb formáját, nem szabad a szervének puszta epifenoménjének tekinteni. Bár a pszichés tevékenységet az agy végzi, annak tartalmát és logikai szerkezetét az objektív valóság határozza meg, amelynek szubjektív leképezése. A meghatározás utal az emberi személyiség biológiai eredetére is, amelynek további fejlődése a feltétlen reflexek és az időbeli kapcsolatok legbonyolultabb dinamikus sztereotípiáinak kialakulásával való kombinációján alapul. Végül, ez a meghatározás feltételezi a pszichiátria és a neurológia elválaszthatatlanságát is: ezek az orvosi tudomány egységes tagjai.]

Ideggyógyászati Szemle

A spinalis carcinoma metastasisok műtéti indicatióinak kérdéséről

PÁSZTOR Emil, NAGY Vilmos

40 spinalis cc. metastasisos beteg műtétjével szerzett tapasztalat alapján az egy gócú spinalis carcinoma metastasisok műtétjétől nem állunk el s nem jelent kontraindikációt egymagában a paraplegia sem. A műtéti indikációt és a várható eredményeket elsősorban a primer tumor hisztológiai és biológiai tulajdonságaitól, a betegség lefolyásától és a beteg általános testi állapotától tesszük függővé. Az operált és nem operált betegek katamnesticus értékelése alapján, a műtétet ajánlani tudjuk. Miután a compressio ill. a paresis súlyossága jelentős a postoperativ eredmények alakulásában, korai műtét kívánatos.

Ideggyógyászati Szemle

Sclerosis multiplex és generalisalt reticulosarcoma együttes esete

PAPP Mátyás, KIRÁLY Ferenc

63 éves betegnél kb. 20 éven át sclerosis multiplex volt jelen, mely schubokban progrediált. Halála előtt 8 hónappal generalizalt nyirokcsomó megnagyobbodások léptek fel. A boncolási és szövettani vizsgálat testszerte generalizált reticulosarcoma mellett a központi idegrendszerben diffus lágyburki és perivascularis daganatos burjánzást mutatott. A pia-glia membrana jelentéktelen kivétellel mindenhol gátat vetett az idegszövetbe való átterjedésnek, kivéve a corpus pinealét, ami a corpus pinealenak pathológiás folyamatokkal szembeni sajátságos biológiai magatartásának tulajdonítható. A központi idegrendszerben a perivascularis űrökben helyetfoglaló daganatos burjánzás mellett többgócú velőtlenedést találtunk, melyek elhelyezkedésükben és szövettani jellegzetességükben idős sclerosis multiplexes gócoknak felelnek meg. A szövettani kép és a klinikai lefolyás alapján a leírt esetet két különálló megbetegedés véletlen találkozásának kell tartanunk.

Ideggyógyászati Szemle

Nyaki csigolya-chordoma ritka tünetcsoportja

HAFFNER Zsolt, DÖMÖTÖR László, VACZÓ György

60 éves férfi nyaki elhelyezkedésű chordomáját ismertetik, melynek klinikai képe hullámzó lefolyású volt, s amelynek diagnosisát kórszövettani vizsgálattal sikerült csak tisztázni. Az eddigi irodalmi adatokkal ellentétben a C III. csigolyában reaktív marginalis sclerosis volt kimutatható, melynek létrejöttében a chordomának volt elsődleges szerepe. Az eset megerősíti azt a jelenséget, hogy a vertebralis chordoma klinikai képe nem jellemző és így klinikailag nehezen diagnostizálható.

Ideggyógyászati Szemle

Spiractinnal végzett elektroencephalographiás vizsgálatok

SOMOGYI István

A Spiractinnal végzett vizsgálatokból megállapítható, hogy: 1. A légzőcentumra gyakorolt hatásán kívül az agytörzsi diffus activatiós rendszerre is izgató hatású. 2. Epilepsiagyanús betegek elektroencephalographiás vizsgálata során provokáló szerként alkalmazható (főleg gyermekeknél). 3. Elvétve generalizált görcsrohamot is eredményezhet, melyet az epilepsiagyanús esetekben ajánlatos szem előtt tartani.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19 betegséget követő encephalitis

VARANNAI Lajos, MAGYAR Zsuzsa, BARANYAI Beatrix, AJZNER Éva, CZURKÓ Marina

A Covid-19 betegség megjelenését követően rövid idő után világossá vált, hogy noha az elsősorban légúti tünetekkel jár, ezek mellett nagyon sok esetben egyéb szervek, szervrendszerek, így az idegrendszer károsodására utaló tünetek is megjelennek. Az első észlelés és közlés óta megjelent és naponta megjelenő nagy mennyiségű, a betegséggel, annak szövődményeivel foglalkozó közlemény között számos neurológiai komplikációkkal foglalkozó is megtalálható. Az adatok alapján viszonylag gyakori ideggyógyászati szövődménynek tartható az encephalitis kialakulása. Tünetei az esetek többségében a még zajló légúti kórfolyamattal egyidejűleg vagy a kialakult kritikus állapot során észlelhetők; többféle megjelenési formáját is közölték. Az általunk ismertetett esetben a központi idegrendszer érintettségét jelző tünetek több héttel a lezajlott Covid-19-pneumonia után, a beteg ebből a szempontból már gyógyult állapotában jelentek meg. A klinikum, a képalkotó, EEG- és liquorvizsgálatok eredményei alapján a tünetek hátterében encephalitis igazolódott. Az alkalmazott terápia mellett a klinikai szempontból rohamosan javuló folyamat hátterében az elvégzett vizsgálatok egyértelmű kórokot nem igazoltak. A korábban zajlott SARS-CoV-2-vírusinfekciót is figyelembe véve Covid-19 betegséget követő posztinfekciós központi idegrendszeri kórfolyamatot véleményeztünk, melyre vonatkozóan jelenleg csak elvétve található irodalmi adat.

Lege Artis Medicinae

„Olykor úgy éreztem, én jobban értem még, mit akar a beteg mondani” Orvosi antropológia - orvostanhallgatók terepmunkatapasztalatai

ZANA Ágnes, ZSINKÓ-SZABÓ Zoltán

A tanulmány a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán futó orvosi antropológia tantárgy oktatásában szerzett tapasztalatokról számol be. Az orvosi antropológiát sokan a „Dr. Csont-féle” fizikai antropológiával azonosítják, holott e tudományterület a kulturális antropológia egyik, alkalmazott antropológiával foglalkozó ága. A gyakorlatok során a preklinikai éveiket töltő - tehát már nem laikus, még nem gyógyító - hallgatók többek között antropológiai terepmunkát, részt vevő megfigyelést végeznek az általuk választott egészségügyi intézményben: kórházi osztályon, családorvosi rendelőben vagy alternatív gyógyászati központban/rendelőben. A terepmunka célja a különböző gyógyító rendszerek, és az orvos-beteg viszony vizsgálata, értelmezése. Az utóbbi kilenc év alatt közel ötszáz terepmunka-beszámoló született, ezek alapján a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy összegezve a tapasztalatokat, képet alkosson a hazai orvoslás pluralizmusáról, a különböző gyógyítási rendszerek használhatóságáról és esetleges hibáiról, és végső soron az orvosi antropológia tantárgy hatékonyságáról.

Ideggyógyászati Szemle

Intracranialis EEG-monitorozási eljárások

TÓTH Márton, JANSZKY József

Gyógyszerrezisztens epilepsziabetegség esetén a reszektív sebészeti beavatkozás nyújtja a legjobb esélyt a rohammentességre. Elokvens kérgi área mellett elhelyezkedő rohamindító zóna, vagy extratemporalis betegek MR-ne­gativitása, vagy diszkordáns preoperatív vizsgálati eredmények esetén intracranialis EEG-vizsgálat elvégzése szükséges. Jelenleg háromfajta elektróda használata a legelterjedtebb: 1. foramen ovale (FO) elektróda, 2. subduralis strip vagy grid elektróda (SDG), 3. mélyelektróda (sztereo-elektroencefalográfia, SEEG). Az FO elektróda használata napjainkban a bitemporalis esetekre korlátozódik. Az SDG és az SEEG, különálló filozófiai megközelítéssel, különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik. Az SDG alkalmas a hemisphaerialis és interhemisphaerialis felszín közeli rohamindító zónák meghatározására az MR-negatív és MR-pozitív epilepsziás betegekben egyaránt; elsőként választandó módszer elokvens kérgi áreák közelében elhelyezkedő rohamindító zóna esetében. Az SEEG a mélyebb corticalis struktúrák (sulcus alatti dysplasiák, amygdala, hippocampus) feltérképezésére kiválóan alkal­mas, azonban a kis felbontás miatt nagyon pontos tervezést igényel. Mindkét módszer magas posztoperatív rohammentességet kínál (SDG: 55%, SEEG: 64%), tolerálható szövődményráta mellett.

Ideggyógyászati Szemle

Eseményfüggő EEG- és kiváltottválasz-vizsgálatok a klinikai gyakorlatban

RAJNA Péter, HIDASI Zoltán, WALDEMAR Szelenberger

A szerzők a hagyományos EEG korlátaiból kiindulva áttekintik az eseményfüggő EEG-vizsgálatok módszereit és klinikai jelentőségét. A módszertani eltérések szerint megkülönböztetik a feladathelyzetben vagy a feladat előtt és után felvett EEG-tevékenység spektrális elemzésével történő vizsgálatokat, valamint az agyi kiváltottválasztechnikán alapuló ingervezérelt méréseket. Az előbbiekkel kapcsolatosan a klinikai közlemények legfontosabb eredményeit egyes betegségcsoportok (Alzheimer-kór, epilepszia, szkizofrénia, Parkinson-kór, dyslexia, depresszió) szerint összegzik. A stimulusvezérelt eseményfüggő EEG-jelenségekkel (P300, kognitív potenciál) kapcsolatos irodalommal részletesebben foglalkoznak. Az utóbbi évek publikációiból kiemelt 224 humán tudományos közlemény tájékozódó metaanalízisét végzik el. Ennek során bemutatják, hogy a módszert milyen tudományterületeken és milyen gyakorisággal alkalmazták. Ezt követően a 83 klinikai kutatás eredményeit foglalják össze. Kitérnek arra, hogy mely eseményfüggő EEG-mérést milyen gyakran alkalmaztak, és mely agyi hullámösszetevőket és milyen paramétereket értékeltek. Végül ismét betegségcsoportok szerint (szkizofrénia, magatartászavarok, traumás károsodások, enuresis nocturna, depresszió, memóriazavar és dementia, gyermekkori részképességzavarok, gyógyszerhatás) összefoglalják a módszer használatával nyert eredményeket. Dolgozatukat a módszer lehetséges perspektíváinak és jelenlegi korlátainak bemutatásával zárják.

Ideggyógyászati Szemle

[Creutzfeldt–Jakob-kór: Egy neurológiai központ tapasztalatai és a törökországi esetek szisztematikus áttekintése]

USLU Ilgen Ferda, ELIF Gökçal, GÜRSOY Esra Azize, KOLUKISA Mehmet, YILDIZ Babacan Gulsen

[A tanulmány célja az isztambuli Bezmialem Vakif Egyetem Neurológiai Részlegén diagnosztizált sporadikus Creutzfeldt–Jakob-kóros (CJD) betegek klinikai, laboratóriumi és idegrendszeri képalkotó leleteinek elemzése, és a törökországi CJD-esetek áttekintése. Elemeztük a Neurológiai Részleg valamennyi, 2014. január 1. és 2017. június 31. között diagnosztizált CJD-esetét, a klinikai, az EEG- és a koponya-MRI-leletek, a cerebrospinalis folyadék vizsgálati eredménye, a differenciáldiagnózis, valamint a korábbi téves diagnózisok felhasználásával. Áttekintettük továbbá a Törökországban 2005 és 2018 között publikált CJD-eseteket. A Neurológiai Részleg összesen 13 CJD-betege esetében a progresszív kognitív hanyatlás volt a legelső tünet. Két beteg esetében Heidenhain-variánst, egy beteg esetében Oppenheimer–Brownell-variánst diagnosztizáltak. Korábbi téves diagnózis a 13 CJD-beteg 53,3%-a (7 fő) esetében fordult elő (depresszió, vascularis dementia, normális nyomású hydrocephalus vagy encephalitis). 11 beteg esetében (87%) tipikus MRI-jeleket mutattak ki, azonban ezek csak öt beteg esetében voltak jelen már kiinduláskor. Négy beteg esetében figyeltek meg az MRI-n aszimmetrikus magasjel-abnormalitást. Öt beteg (45,4%) esetében figyeltek meg az EEG-n periodikus tüskehullám-komplexeket, valamennyi esetben az utánkövetés során. 2005–2018 között Törökországban 74 esetet publikáltak, különböző klinikai tünetekkel. A CJD-betegek részlegünkön és a törökországi esetekben egyaránt különböző klinikai tünetekkel jelentkeztek. Habár a leggyakoribb induló tünet a progresszív kognitív hanyatlás, a korai stádiumban a szokatlan tünetek téves diagnózist eredményezhetnek. Izolált vizuális vagy cerebellaris tünetek esetén a variánsformákra is gondolni kell. Továbbra is fennálló klinikai gyanú esetén az utánkövetés során ismételt EEG- és MR-vizsgálatokra van szükség.]