Ideggyógyászati Szemle

Babona és psychosis

FORNÁDI Ferenc1, VARGA Ervin1, POHL Ödön1

1967. MÁJUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(05)

Szerzők 5 eset kapcsán elemzik a psychotikus és neurotikus betegek misztikus, babonás élményeit és azok interpretatióját. Összefüggésbe hozzák a tünetet a környezeti behatásokkal (gyermekkori élményvilággal, kulturális, szociális befolyásokkal).

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Psychiatriai Klinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A Budapesti Orvostudományi Egyetem Psychiatriai Klinikája 15 éves ES anyagának statisztikai feldolgozása

ORVOSI Kara

Abban a küzdelemben, amit Nyirő az elmebetegségek gyógyítása, az emberi elme egészsége érdekében folytatott, az egyik központi kérdést a therapiás optimismus, a therapiás activitas képezte. A beteg ember és az egész társadalom a minél tökéletesebb restitutiót várja az orvostól s a hivatásának élő orvosnak kötélessége is a helytállás, a felelősségvállalás, a legkorszerűbb gyógymódok alkalmazása.

Ideggyógyászati Szemle

Schizophrenia vagy schizophreniák

DRIETOMSZKY Jenő, BRUNECKER Györgyi

Szerzők a ,,schizophrenia” fogalmának szakmai-történeti, valamint elvi meg alapozottságú fejlődésének alakulását elemezve Nyirő állásfoglalását teszik magukévá, miszerint "...nem beszélhetünk schizophreniáról, csak schizophreniákról...” Sternberg conceptiójának értelmében állásfoglalásukat úgy szűkítik le, hogy a kérdés lényegi megválaszolásához a nosologiai szemlélet, valamint a Leonhard-i rendszertan elengedhetetlen követelmény.

Ideggyógyászati Szemle

Reanimatiós és neuropsychiatriai therapiás tapasztalatok elektrostimulátorral

FORNÁDI Ferenc, BARTOS Valéria, ZSOMBÓK György, KAFFKA Károly

Szerzők Nyirővel közös kutatásaikat ismertetik, a transcerebralis elektrostimulatio therapiás értékére vonatkozóan. Tapasztalataik szerint: 1. az elektrostimulatio nemcsak az elektrotraumát követő légzésbénulás kezelésénél nélkülözhetetlen, de a psychiatriai ún. nagy somatikus kezelések bizonyos szövődményeinek kivédésénél, ill. kezelésénél is; 2. továbbá mitigáltabb áram-parameterek alkalmazásával új kezelési lehetőséget jelent hormonrefracter hypothalamicus syndromák, pl. amenorrhoeák befolyásolásában.

Ideggyógyászati Szemle

Typusos és atypusos részegségi állapotok elkülönítésének elmeszakértői problémái

HUSZÁR Ilona, IRÁNYI Jenőné

Szerzők közleményükben az acut, typusosan lezajló részegségi állapotoknak az atypusos (pathológiás) részegségi állapotoktól való elkülönítésével foglalkoznak, hangsúlyozva az elkülönítés szociológiai jelentőségét, meghatározva a differentiálás jogi alapját. Részletesen megemlékeznek a kérdéssel kapcsolatban Nyirő munkásságáról, majd sorra veszik az atypusos részegség egyes tüneteit és azok diagnostikus jelentőségét. Elemzik mindazon külső és belső tényezőket is, melyek az atypusos részegség létrejöttében szerepet játszhatnak. A két részegségi forma elkülönítését csak minden egyes eset valamennyi tényezőjének összefüggésekben való vizsgálatával látják lehetségesnek, de hangsúlyozzák, hogy éles határvonalat nem minden esetben lehet húzni.

Ideggyógyászati Szemle

Exogen tényezők szerepéről a psychiatriai kórképekben

IVÁN László, TAKÁCS László, PETHŐ Bertalan

Szerzők az isolatio, ill. deprivatio psychopathológiai jelentőségét tárgyalják. Felhívják a figyelmet e sajátos exogen tényezőkre, valamint hangsúlyozzák értelmezésükben a több-dimensionalis szemlélet fontosságát. Mind az irodalom, mind a saját klinikai tapasztalatok felhasználásával bizonyos következtetéseket kívánnak körvonalazni e téma területén.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Akut psychosis mint az AIDS-hez társuló Toxoplasma-encephalitis első tünete

ILNICZKY Sándor, DEBRECZENI Róbert, KOVÁCS Tibor, VÁRKONYI Viktória, BARSI Péter, SZIRMAI Imre

A szerzett immunhiányos tünetegyüttes (acquired immunodeficiency syndrome, AIDS) legfontosabb idegrendszeri szövődményei az agyi toxoplasmosis, a primer központi idegrendszeri lymphoma, a progresszív multifokális leukoencephalopathia és az AIDS-encephalitis (AIDS-dementia-komplex, óriássejtes encephalitis, HIVencephalopathia). Az opportunista fertőzések neurológiai tünetei főként a betegség késői szakaszában jelentkeznek. Az esetek kisebb részében elsőként pszichiátriai tünetegyüttes alakul ki, amely nehezíti az alapbetegség felismerését. Harmincnégy éves, AIDS-beteg férfi kórtörténetét ismertetjük. Toxoplasma-encephalitise akut psychosissal kezdődött, amely rapid mentális és szomatikus leépülést követően három hónap alatt halálhoz vezetett. A beteg HIV-pozitivitása pszichiátriai, majd neurológiai kezelése idején nem volt ismert, egyéb szervi manifesztációk csekélyek voltak. A diagnózist szerológiai vizsgálat, képalkotó eljárások és végül a kórszövettani lelet erősítették meg. A klinikai tünetek ismertetése után tárgyaljuk a differenciáldiagnózis kérdését, különös tekintettel a képalkotó vizsgálatokkal kapott leletekre, és ismertetjük a patológiai feldolgozás eredményeit.

Ideggyógyászati Szemle

Evipan alvásban aktivált EEG-rendellenességek klinikai értelmezése nem epilepsiás psychiatriai betegeknél

NAGY A. Tibor, KAJTOR Ferenc, HALÁSZ Péter, KLEININGER Ottó

Szerzők 86 betegnél talált aktivált EEG-rendellenesség és a különböző, nem epilepsiás psychiatriai kórképek közötti correlatiót keresik. Eseteinkben a neurosis — psychopathia — psychosis csoportokba sorolható krónikus klinikai syndromák hátterében organikus agyi károsodást, különböző fokú cerebralis atrophiát tételeznek fel oki tényezőként. Nem tartják elfogadhatónak az epilepsia fogalmának kiterjesztését mindazokra, akiknél csupán kóros EEG lelet található klinikai epilepsiás megnyilvánulások nélkül. Ehhez kapcsolva felvetik a görcs-potential specificitásának kérdését is. Az ,,organikus psychopathia" fogalmi körébe sorolják azokat, akiknél az EEG rendellensség és a PEG-lelet cerebralis functio-zavarra utal, mely a személyiségváltozás mellett az esetenként adott pathoplastikus tényezők hatására más más megjelenési formát ölthet.

Ideggyógyászati Szemle

Nyirő Gyula pathographiai munkássága

VARGA Lajos, KŐMŰVES Géza, PISZTORA Ferenc

Szerzők Nyirő Gyula professzor pathographiai munkásságát elemezték. Az első – Ady Endrével kapcsolatos — tanulmánya a zseni lelkének szélsőséges, ellentétes pólusait bizonyította. A későbbiek — Semmelweisről, Csontváryról szóló pathographiája – az élmény jellemformáló, ill. művészetre serkentő szerepét igazolják. Csontvárynál ezenkívül felhívta a figyelmet a racionális, művészi és pathologiás ,,én” hullámzásaira, bizonyítva, hogy volt idő, amikor a pathologikus energetikai többletként serkentette a művészit, míg később ennek elhatalmasodásával a psychosis végleg elnyomta a művészit és a racionálist.

Ideggyógyászati Szemle

Inducalt paranoid psychosis

HAITS Géza

Szerző a vonatkozó irodalom rövid áttekintése mellett az inducalt paranoid psychosis két különálló esetét; egy család (anyós, férj, feleség, fiú), valamint egy házaspár megbetegedését elemzi. Rámutat a környezeti hatások és a személyiség szerkezet szerepére. Felhívja a figyelmet a főváros közelsége ellenére is erősen ható babonás-misztikus szocialis átöröklés (boszorkányhit) tükröződésére a téveseszmék tartalmában, és az irrationalis elem jelentőségére a suggestiós mechanismusok érvényesülésében. – További elemző esetleírásokat hasznosnak tart.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a depersonalisatiós syndroma kialakulásához

TAKÁCS László, VARGA Lajos

Szerzők betegeik közül hármat ismertetnek, akiknél a d. kialakulásában különböző faktorok játszottak szerepet. Az első beteg d.-os élményeivel még megmaradt a neurosis vágányán. A második beteg védekezési mechanismusokkal beilleszkedett, és hét éven át kivédte környezetének ártalmait, de egy situativ változás – mármint plus megterhelés — decomponálttá tette, téveseszmék jelentek meg, s a kórkép paranoid psychosissá fejlődött. A harmadik betegnél, aki szokatlanul nehéz környezetben nőtt fel, a váratlanul fellépő létbizonytalanság hatására neurastheniás tünetekkel bevezetett d.-os jelenségek mutatkoztak, majd téveseszmeképzés nélkül autisticus világba menekült, melyben d.-os élményei feloldódtak, és csak a reális világgal való contactus hozta ismét vissza őket. Szerzők e három d.-ós eseten keresztül vázolták, hogy a psychopathologiai folyamatokban fellépő regressiós jelenségek a situatiotól függően különböző stádiumokban néha évekig is stagnálhatnak. Az egyén a legkülönbözőbb — sokszor bizarr – védekezési mechanismusokkal, mint kóros kapcsolásokkal egy-egy időre kivédheti és megerősítheti megingó psychés egyensúlyát. Az újabb megterhelések felléptével azonban a tudati tensio csökkenhet, ezáltal a regressio mélyül, és ezekben az újabb kóros kapcsolásokban, a fokozódó regressiós és dissociatiós jelenségekben a psychosis már el nem kerülhető.