Vizsgálat célja: A szerzők célul tűzték ki a cisztás craniopharyngeomás betegeken 90Y szilikát és citrát kolloid oldattal létrehozott cisztákon belüli béta besugárzás meghonosítását, eredményességének vizsgálatát, továbbá a ciszták zsugorodásának időbeli, objektív meghatározását. A képfúziót nemzetközileg elsőként került alkalmazásra agydaganatok szövetközti besugárzásnak vezérlésére és ellenőrzésére. A szerzők vizsgálták továbbá a módszer alkalmazhatóságának vizsgálatát agydaganatok brachyterápiája során, műtétek előtt, alatt és hónapokkal, sőt évekkel a besugárzás után a betegek kontrollvizsgálatakor. Vizsgálati módszer és minta: 84 betegben 130 craniopharyngeomás cysta intracavitalis besugárzását végezték el Ittrium-90 kolloid izotóp oldattal. A cysta belső falára eső sugárterhelés 180-300 Gy között változott. A cystatérfogatokat CT-MRI fuzionált kontrollképeken csaknem 30 éven át követték. A szerzők a sugártervezést saját fejlesztésű szoftverrel, a CT-MR-PET képfúziót a BrainLab módszerével végezték. A matematikai, illetve statisztikai számításokhoz a Matlab és a MedCalc programcsomag került alkalmazásra. Eredmények: 130 stereotaxiás 90 Y β besugárzás eredményei cisztás craniopharyngeomákban. Cisztás CRF-k 80 %-os térfogat csökkenés; és a műtét után 7,5 éves túlélést eredményezett. A cisztás CRF térfogat csökkenését és többnyire félév után jelentős. Következtetések: Hosszú távú klinikai tapasztalat szerint az intracavitalis 90 Ittrium-brachytherapia noninvazív (azaz „csak egy célzott punkció”) és hatásos mód a recidív cystás craniopharyngeomák kezelése esetén. Izotóp behelyezéses műtétek minden tekintetben megfelelnek a minimálisan invazív eljárások kritériumának.

Prof. dr. Földes János a magyar pajzsmirigytudomány kiemelkedő, nemzetközileg elismert alakja. Ő alapította a SE I. sz. Belgyógyászati Klinikán az Izotóp Laboratóriumot, elsők között vezette be a pajzsmirigy-túlműködés radiojód terápiáját. Béke, derű és hivatásszeretet sugárzik minden szavából.

A szerzők az izotóp-higulásos keringésvizsgálati módszer általuk módosított változatával — a módszer teljesítőképességének demonstrálására — néhány beteg agyi vérkeringési adatait ismertetik, akiknél jellegzetes keringésdynamikai elváltozást találtak. A módszerrel egyidejűleg nagyszámú keringési adat határozható meg (keringési idők, az agyon átáramló vérmennyiség, az agy vértartalma, a szív perctérfogata, a keringő vérmennyiség). A hígulási görbék alakjából és egymáshoz viszonyított helyzetéből keringésdynamikai elváltozásokra is lehet következtetni : pl. az art. carotis int. thrombosisára, ér fejlődési rendellenességre és — az artériás phasisban létrejött keveredésből — az egyik félteke artériás eredetű kóros folyamataira.

Antiepilepticumok, elsősorban a diphenylhydantoin, de egyéb antiepilepticumok is több éven át történő kezelés során elvétve okozhatnak manifest, klinikai osteomalaciát [15, 9, 13], a laboratóriumi és izotóp vizsgálatok azonban kiderítették, hogy ennél lényegesen gyakoribb a latens csontrendszerkárosodás [l, 7,4, 14, 10,2,3].

20 neurológiai beteg közül négynél (2 Friedreich-, 1 Wilson-betegség, 1 gargoylismus) izotóp-vizsgálattal kóros általános vasanyagcserét találtunk. Ezzel szemben Hallervorden—Spatz-betegeink általános vasforgalma a pallidum és substantia nigra kóros vasháztartása ellenére normálisnak bizonyult. A vastárolás ezekben a képletekben folyamatos. Ezek a leletek a Hallervorden— Spatz-betegség kórismézésében felhasználhatók.