Ideggyógyászati Szemle

Az elhúzódó éhségsztrájk hatásai: 25 éhségsztrájkoló klinikai és laboratóriumi eredményei

D Kirbas1, N Sutlas1, DY Kuscu1, N Karagoz1, O Tecer2, U Altun1

2008. SZEPTEMBER 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(09-10)

Eredeti közlemény

Háttér - Az éhségsztrájk nagyon súlyos körülmény, amely súlyos betegségekhez és halálhoz vezethet. Célok - A szerzők célja az volt, hogy dokumentálják az elhúzódó éhségsztrájk klinikai, neurofiziológiai, neuroradiológiai és neuropszichológiai vonatkozásait. Anyagok és módszer - A szerzők 25, újratáplálás miatt kórházba felvett éhségsztrájkoló klinikai és laboratóriumi jellemzőit vizsgálták. A statisztikai elemzéshez egymintás t-próbát, független mintás t-próbát, Mann-Whitney- és Pearson-féle korrelációs tesztet használtak. Eredmények - A vizsgálati alanyok közül 12-en 190-366 napig folyamatosan éhségsztrájkoltak. A többi 13 vizsgálati alany különböző okok miatt ezt időnként megszakította, a folyamatos éhezési időszakok 65-265 napig tartottak, összesen 153-382 napot tettek ki. A résztvevők a testtömegindexüknek átlagosan a 40,98±9,3%-át veszítették el. Leggyakoribb panaszként egyensúlyzavar, alvászavar, szomatoszenzoros zavarok és adinámia jelentkeztek. A felvételkor a betegek egyharmadában volt jelen ophthalmoparesis, felében paresis, egynegyedében törzsataxia. Az elbocsátáskor 16%-ban volt jelent perzisztáló ophthalmoparesis és 36%-ban nystagmus. Csak négy beteg (16%) tudott önállóan járni. Nem észleltek súlyos MR- és EEG-eltéréseket. Az EMG-leletek közül a legszembetűnőbb a nervus medianus és suralis cnap-, a nervus medianus és fibularis cmap- és a nervus fibularis ncvértékeinek a csökkenése volt. Enyhén károsodott az MMTS, a betegek többségében figyelemhiány és a frontális típusú memória károsodása volt megfigyelhető. Következtetés - A következtetések szerint a B-vitaminbevitel a mennyiségétől és időzítésétől függetlenül csökkentheti az éhségsztrájkolók morbiditását és halálozását.

AFFILIÁCIÓK

  1. Bakirkoy Hospital for Psychiatric and Neurological Diseases, Istanbul
  2. Istanbul University, Cerrahpasa Medical Faculty, Psychiatry Department, Istambul

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Többféle antineuralis antitesttel és kissejtes tüdőrákkal társuló paraneoplasiás krónikus demyelinisatiós szindróma és lambert-eaton myastheniás szindróma

RÓZSA Csilla, VINCENT Angela, ARÁNYI Zsuzsanna, KOVÁCS G. Gábor, KOMOLY Sámuel, ILLÉS Zsolt

Krónikus inflammatorikus demyelinisatiós polyneuropathiában (CIDP) szenvedő betegünk esetében Lambert- Eaton myasthenia szindróma (LEMS) alakult ki, negatív mellkas-CT mellett. Anti-Hu és feszültségfüggő kalciumcsatorna- ellenes (VGCC) ellenanyagok is kimutathatók voltak a beteg szérumából, ezért ismételt mellkas-CT-vizsgálat történt, amely végül igazolta a pulmonalis térszűkítő folyamatot. Az elvégzett biopszia kissejtes tüdőrákot (SCLC) igazolt. Betegünk esete arra hívja fel a figyelmet, hogy Lambert- Eaton myasthenia szindrómában akkor is indokolt ismételt mellkas-CT-vizsgálatot végezni, ha az egyidejűleg fennálló autoimmun betegség és a kezdeti mellkas-CT negativitása inkább autoimmun eredetre utal. Az irodalomban korábban nem számoltak be paraneoplasiás eredetű, kissejtes tüdőrákhoz társuló, anti-Hu- és anti-VGCC-ellenanyagok jelenlétével járó CIDP és LEMS együttes előfordulásáról.

Ideggyógyászati Szemle

Szinkronizált, oszcillatorikus agyi elektromos aktivitás a vizuális percepcióban

BRAUNITZER Gábor

Ez az áttekintés az agy-tudat kérdés egyik legígéretesebb fejleményéről, a szinkronizált, oszcillatorikus agyi elektromos aktivitás és egyes (vizuális) percepcióval kapcsolatos kognitív folyamatok összefüggéséről szól. A szerző a vonatkozó irodalom áttekintésén keresztül mutatja be a koherens észlelés („binding”) elméleteit, valamint azt, hogyan magyarázhatja a különféle frekvenciatartományokból EEG-vel regisztrálható oszcillatorikus aktivitások szinkronizációja a koherens vizuális észlelést. Kitér néhány olyan klinikai vonatkozásra is, amelyekben elméletileg felmerülhet a felvázolt keret szerepe.

Ideggyógyászati Szemle

Hangulatstabilizáló antiepileptikus szerek: mire jók az epilepsziában szerzett tapasztalatok?

RAJNA Péter

A szerző a hangulatstabilizáló potenciállal rendelkező antiepileptikumok pszichiátriai alkalmazásának gyakorlatát tekinti át. Azt a kérdéskört vizsgálja, hogy a vonatkozó molekulákkal szerzett „epileptológiai” tapasztalatok hogyan ültethetők át az affektív zavarok kezelési gyakorlatába. Röviden kitér a hatásmechanizmusokban rejlő információk és a görcsgátló hatás ellentmondásosságára és esetleges jelentőségére a gyógyszerválasztás során. A szerző véleménye szerint alulbecsült a farmakokinetikai mutatók klinikai jelentősége a pszichiátriai alkalmazás során. Ezért - a szakirodalomban először - részletesen összefoglalja a hangulatstabilizáció céljából beállított antiepileptikumok szérumszintmérésének klinikai javallatát. Ezeknek a szereknek az epilepsziákban történő több évtizedes alkalmazása számos hasznosítható gyakorlati ismeretet kínál az adagolás, a gyógyszer fel-le építés, valamint a gyógyszerváltás hatékony kivitelezéséhez. Részletesen bemutatja az eddig megismert gyógyszerkölcsönhatásokat a hatástani csoport egyéb képviselőivel, illetve a leggyakoribb szokásosan alkalmazott gyógyszerekkel. Mint minden tartós kezelésnél, a hangulatstabilizációban is a beteg együttműködésének egyik legfontosabb feltétele a hiányzó vagy legalább vállalható mellékhatás-megjelenés. Ezért az összefoglalóban részletesen kitért a szerző az egyes molekulák gyakoribb, illetve „specifikus” mellékhatásaira is. A relatív terápiás potenciál fogalmának használatával hangsúlyozza, hogy a sikeres kezelés általában kompromisszum az elérhető legerősebb terápiás hatás és az elérhető leggyengébb mellékhatás párosításával. A gyógyszerelés szabályai jelentősen változhatnak egyes speciális populációkban, mint például terhességben, elhízás esetén vagy komorbid állapotokban, illetve politerápia mellett. Az antiepileptikus molekulák csoportjában önmagában is hiányosak a tapasztalatok: a hagyományos molekulák között a karbamazepinről és a valproátról, az újabbak közül a lamotriginről több és kedvezőbb adatokkal rendelkezünk, az egyéb új generációs szerek hangulatstabilizáló tulajdonságairól lényegesen kevesebbet tudunk. További alap- és klinikai kutatások szükségesek ahhoz, hogy a hangulatstabilizáló antiepileptikumok elfoglalják méltó helyüket a farmakoterápiás palettán, és a bipoláris affektív zavarok krónikus, nemegyszer élethosszig tartó kezelése során egyénre szabott, bizonyítékon alapuló, nagy relatív terápiás potenciállal rendelkező hatékony kombinációkat határozzunk meg.

Ideggyógyászati Szemle

A Központi Idegrendszeri Sérülés 4. Pannon Szimpóziumának absztraktjai

Ideggyógyászati Szemle

Fiatal neurológusok európai társasága

SZTRIHA László

Tájékoztatjuk a MIET 35 évesnél fiatalabb tagjait, hogy továbbra is lehetőség van belépni a Fiatal Neurológusok Európai Társaságába. Az alábbiakban ismertetjük a szervezet felépítését, célkitűzéseit, feladatait és a társaság által támogatott pályázati lehetőségeket kongresszusi részvételhez. Ezenfelül a jövőben várhatóan lehetőség nyílik szorosabb együttműködés kialakítására a Cochrane neurológiai hálózatával. A Fiatal Neurológusok Európai Társaságába a belépés ingyenes, további információ az alábbi internetcímen érhető el: www.eaynt.org.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Lege Artis Medicinae

Védőoltások a Covid-19-pandémia ellen

FALUS András, SZEKANECZ Zoltán

A gyorsan terjedő SARS-CoV-2 légzőszervi vírus súlyos következményekkel járó járványt okozott az egész világon. Az egészségügyi hatások mellett a globális gazdasági károk ma még felmérhetetlenek. A világjárvány ugyanakkor soha nem látott tudományos kutatások sorát indította el, többek között a védőoltások kidolgozása terén. A cikk a vakcinákról, az immunmemóriáról és az egyes felvetődő klinikai hatásokról szóló aktuális információkat foglalja össze.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.