Ideggyógyászati Szemle

A schizophrenia és az epilepsia elkülönítő kórisméjének nehézségeiről

DR. ZSADÁNYI Ottó1, DR. MOLNÁR Klára1

1971. JÚNIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1971;24(06)

Betegünk - K. M. 20 éves egyetemi hallgató - kórképének ismertetésével a schizophrenia és a photogen epilepsia elkülönítő kórisméjének nehézségeire szeretnénk felhívni a figyelmet.

AFFILIÁCIÓK

  1. Debreceni Orvostudományi Egyetem, Ideg- és elmegyógyászati Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a liquor arginase-aktivitás eredetének kérdéséhez. (A liquor arginase aktivitás, liquor-összfehérje, -sejtszám és szérum arginase aktivitás összehasonlítás alapján.)

DR. SZILÁGYI Á. Katalin

Az utóbbi időben alkalmazott új elveken nyugvó módszerek lehetővé tették, hogy a fehérjékről általában, s ezeken belül a liquorfehérjékről is többet tudjunk meg. A negyvenes évektől kezdve a liquorfehérjekutatás új területe kezdett kibontakozni, mely a liquorban észlelt enzimaktivitásokkal foglalkozott, s a kézikönyvek ma már külön fejezetben foglalkoznak e kérdésekkel [13].

Ideggyógyászati Szemle

Intravenás barbiturat altatás alkalmazása generalizált tüske-hullám mintával járó epilepsiás mechanismusokban

DR. HALÁSZ Péter

Az epilepsiás mechanismusokat kísérő elektromos anomaliák természetes ill. gyógyszeres alvás során megfigyelhető felerősödése Gibbs és iskolája [ 7, 10, 21] munkája nyomán korán ismertté vált. 1951-ben Duensing [3] kísérelte meg először, hogy i.v. Hexobarbital narcosissal epileptiform elektromos jelenségeket aktiváljon. Ezen kezdeti kísérletek nyomán a Debreceni Idegklinikán Kajtor [18] dolgozta ki 1952-től 1956-ig az i.v. Hexobarbital altatás módszerét, elsősorban temporalis epilepsiás mechanismusok elektromos jelenségeinek aktiválására és tanulmányozására.

Ideggyógyászati Szemle

Epilepsiával szövődő Systemás Lupus Erythematosus

DR. SZEGEDI Gy., DR. SORSZEGI P., DR. KRASZNAI G., DR. SZABÓ G.

A systemás lupus erythematosus (SLE) saját tapasztalatunk szerint is gyakran okoz idegrendszeri megbetegedéseket. A központi idegrendszer érintettségéhez képest a peripheriás idegek kóros elváltozása jóval ritkább. Az idegrendszeri kórképek közül gyakoriságukkal a psychés eltérések és convulsiók emelkednek ki.

Ideggyógyászati Szemle

A liquor cerebrospinalis lipoproteinjeinek vizsgálata papír-elektrophoresissel különböző neuropsychiatriai kórképekben, különös tekintettel az agysorvadásra

DR. VÁMOSI Bertalan, DR. MOLNÁR Gyula, DR. ÚJVÁROSI Imre, DR. RUSZ Sándor

A liquor cerebrospinalis lipoprotein-tartalmának és összetételének vizsgálatával mintegy két évtizede foglalkoznak. A liquor physiologiás és pathologiás lipoprotein fractiói egyszerű eljárással, papír-elektrophoresissel is jól kimutathatók, és az így nyert adatok az irodalom tanúsága szerint diagnostikailag értékesíthetők.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

Dysimmun neuropathiák a pandémia idején

BÁLINT Eunika, MAJOR István, MIKE Andrea

Bevezetés: A 2021-es évet tekintve klinikai gyakorlatunkban az akut gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathiás esetek incidenciájának növekedését tapasztaltuk. Az esetszám-emelkedés feltételezhetően összefüggésben áll a SARS-CoV-2-fertőzéshez kapcsolódó parainfekciózus és a Covid-19-vakcinák használatával járó posztvakcinációs perifériás idegrendszeri szövődményekkel, emellett azonban egyéb kóroki faktorok szerepét is tekintetbe kell venni. Betegek és módszerek: Előadásunkban ismertetjük a 2021. március–június között észlelt, dysimmun neuropathiával diagnosztizált 6 betegünk klinikumát, vizsgálati eredményeit, az alkalmazott terápia hatékonyságát és a kórlefolyást. A klinikai tünetek megjelenése előtti hónapban négy alkalommal védőoltás alkalmazását, 2 esetben lezajlott SARS-CoV-2-fertőzést találtunk. Egy betegnél a védőoltás utáni, kézenfekvőnek tűnő ok-okozati háttér ellenére kiegészítő vizsgálatokkal neuroborreliosis igazolódott. Következtetés: A SARS-CoV-2-fertőzéssel, illetve a Covid-19-vakcinákkal asszociált dysimmun neuropathiák klinikuma és terápiás válaszkészsége a klasszikus Guillain–Barré-szindrómától több szempontból eltérést mutatott. Az elkülönítő kórismék mérlegelése még az egyértelműnek tűnő esetek kapcsán is fontos.

Ideggyógyászati Szemle

A vestibularis rendszer károsodásainak interdiszciplináris szemlélete

PONGRÁCZ Endre

A téma áttekintésének első részében a szédülés/vertigo definícióját ismertetem. A két panasz közötti fő különbség az érzés iránya, mely a vertigóra jellemző. A szédülés gyakori vezető panasz a mindennapi klinikai gyakorlatban, mely az életévek emelkedésével nő, ugyanakkor megfigyelhető a kognitív folyamatok csökkenése az életkorral, ami azt támasztja alá, hogy a szédülés megjelenésében kognitív folyamatok is szerepet játszanak. A szédüléses panaszok nagy népegészségügyi jelentőségét annak növekvő aránya adja. Az akut szédüléssel jelentkező súlyos állapot általában másodpercek-percek alatt kifejlődik, tehát a sürgősségi betegellátás körébe tartozik. Három gyakori kórforma a neuronitis vestibularis, a benignus paroxysmalis pozicionális vertigo, valamint a Meniere-betegség. Ha nincsenek perifériás vestibularis tünetek, centrális okokat kell keresni, mindenekelőtt a stroke jön számításba (lysis lehetősége). A különböző szédülés/vertigo formák elkülönítő kórismézését megkönnyítendő, táblázatban foglaltuk össze a tüneteket időrendi sorrendben, valamint a leggyakoribb congenitalis és szerzett nystagmusformákat is. Az akut és krónikus stádiumban lévő szédülés/vertigo terápiáját illetően kevés a kellően erős bizonyítékokkal szolgáló, megfelelő vizsgálat. Az in vitro és in vivo vizsgálatok, valamint metaanalízisek alapján a leggyakrabban használt gyógyszerek a vinpocetin, a betahistin és a piracetam. Közlemények adatai támasztják alá, hogy a piracetam mind perifériás, mind centrális eredetű vertigóban hatásos.

Ideggyógyászati Szemle

Primer cerebralis angiitis: esetismertetés és irodalmi összefoglalás

CSÉPÁNY Tünde, KOLLÁR József, SIKULA Judit, MOLNÁR Mária, CSIBA László

A szerzõk primer cerebralis vasculitisben szenvedõ beteg esetét ismertetik négyéves követéssel. A korai diagnózis felállítását a típusos klinikai tünetek, a koponya-MRvizsgálat, intracranialis MR-angiográfia és tüneteket nem okozó, de elektrofiziológiai vizsgálatokkal diagnosztizált perifériás neuropathia alapján végzett nervus suralis biopszia szövettani vizsgálata segítette. Szteroid- és immunszuppresszív kezelés mellett remissziót észleltek. A szerzõk az esetismertetés kapcsán irodalmi áttekintést adnak a kórkép diagnosztikai nehézségeirõl.

Ideggyógyászati Szemle

Mágneses rezonanciás mérési és adatfeldolgozó módszerek epilepsziában

BARSI Péter

Az epilepsziás beteg kivizsgálásában alapvető jelentőségű a neuroradiológia, azon belül is elsősorban a mágneses rezonanciás (MR-) vizsgálat szerepe. A vizsgálati eredmény kiemelt fontosságú terápiarezisztens fokális epilepsziás beteg esetében, amikor műtéti megoldásra lehet szükség. A folyamatosan fejlődő MR-technika lehetővé teszi, hogy optimális vizsgálati protokollt alkalmazzunk. A nagy felbontású, vékony rétegű képeken az agyi struktúrákat mikroanatómiai szinten elemezhetjük. A háromdimenziós (3D) mérésnek kiváló a felbontása és szürke-/fehérállomány-elkülönítő képessége, belőle felszíni rekonstrukciók és volumetria készíthető, illetve más módszerek (például traktográfia, funkcionális MR) és a neuronavigáció anatómiai alapját nyújtja. A diffúziós mérés, a diffúziós tenzormérés (DTI) és traktográfia differenciáldiagnosztikai szerepe mellett megjeleníti a fontos fehérállományi pályákat, illetve azok viszonyát az agyi elváltozáshoz. Az MR-perfúzió (MRP) differenciáldiagnosztikai segítséget nyújt és a jövőben szerepe lehet multifokális elváltozások esetén az epileptogén fókusz meghatározásában. Az MR-spektroszkópia (MRS) differenciáldiagnosztikai szerepe mellett a fokális epilepszia lateralizációjában, a hippocampalis sclerosis diagnózisának megerősítésében is szerepet játszik. Egyes módszerek alkalmazása speciális készüléket, szoftvert és szakismeretet igényel, de az alap-epilepszia-MR-protokoll minden modern, legalább közepes térerejű MR-készüléken elvégezhető.

Lege Artis Medicinae

Fejfájás a mindennapi orvosi gyakorlatban

ERTSEY Csaba

A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz az orvosi gyakorlatban. A Nemzetközi Fejfájás Társaság elsődleges (önálló) fejfájásbetegségeket és másodlagos (tüneti) fejfájásokat különít el. A fejfájások többségét jelentő önálló fejfájások az ép idegrendszerben kialakuló működészavar következményeként jönnek létre; sztereotip, az egyes típusokra jellemző idő után legtöbbször spontán is szűnő rohamokkal járnak. Diagnózisuk alapja a rohamok részletes kikérdezésen alapuló besorolása és a negatív neurológiai vizsgálat. A beteg első vizsgálatakor eldöntendő, hogy van-e gyanú súlyos vagy életet veszélyeztető betegségre, besorolható-e a fejfájás valamely fejfájás-kategóriába, illetve milyen vizsgálatok szükségesek a pontos diagnózis felállításához. Az önálló fejfájások kórismézéséhez elsődleges fontosságú a gondos anamnézis, az eszközös vizsgálatok nem pótolják ennek hiányosságait. A képalkotó és más vizsgálóeljárások alkalmazása a tüneti fejfájások kórisméjének felállításához szükséges: ha az anamnézis és a neurológiai vizsgálat egyértelműen önálló fejfájás mellett szól, a műszeres vizsgálatoktól csak igen kis eséllyel várható pluszinformáció. Bár a diagnózis felállítása sokszor időigényes, ez a hatékony kezelés előfeltétele.