A neurorehabilitáció jövõje
FÁY Veronika, URBÁN Erika, SZÉPNÉ Kontra Andrea
2002. JÚNIUS 20.
Ideggyógyászati Szemle - 2002;55(05-06)
FÁY Veronika, URBÁN Erika, SZÉPNÉ Kontra Andrea
2002. JÚNIUS 20.
Ideggyógyászati Szemle - 2002;55(05-06)
A neurorehabilitáció jövõje című szakmai találkozót 2002. február 13-án rendezték meg Újpesten, amelyen döntés született a Magyar Rehabilitációs Társaságon belül a Neurorehabilitációs Szekció megalakulásáról. A szekció alakuló ülésére 2002. május 15-én kerül sor.
Ideggyógyászati Szemle
Ideggyógyászati Szemle
Bevezetés - A szerzők 250, különböző emberi agydaganatokból származó monolayer tenyészet morfológiáját és immuncitokémiai tulajdonságait tanulmányozták azzal a szándékkal, hogy a neuropatológiai diagnózist elősegítsék és kiegészítsék. Ebben a dolgozatban 124 gliomás esetet mutattak be. Módszerek - A tumorszövetet mechanikus úton disszociálták és üveglemezre helyezték. A monolayer kialakulása után a tenyészeteket fixálták és megfestették May-Grünwald-Giemsamódszerrel morfológiai elemzés céljából. A szemikvantitatív immuncitokémiai vizsgálat során különböző mono-, illetve poliklonális antitestet és avidin-biotin vizualizációs rendszert alkalmaztak. Kilenc glioblastoma tenyésztése során az erőteljes proliferáció lehetővé tette sejtvonal kialakítását. Eredmények - A tumorok glialis eredetét 124 esetben igazolták a glialis fibrillaris savas fehérje jelenléte alapján. A glialis fibrillaris savas fehérje reakciójának intenzitása és a daganatok malignitási foka között fordított arányú összefüggést figyeltek meg. A rosszindulatú gliomák hosszabb ideig fenntartott tenyészeteiben a glialis fibrillaris savas fehérjére jelölődő sejtek intenzitása és gyakorisága csökkent. Mind a vimentin és a neuronspecifikus enoláz festések általában erősebbek voltak a gliaspecifikus antigén reakciójánál, és szinte minden sejtet jeleztek. A Ki-67 proliferációs markerrel jelölődött sejtmagok száma arányosan emelkedett a daganatok rosszindulatúságának mértékével. A morfológiai és immuncitokémiai vizsgálatok eredményei megfelelő összefüggést tártak fel az in vitro és a patológiai eredmények között a daganatok osztályozását illetően. Következtetés - Ezen eredmények alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a tumordarabokból nyert monolayer tenyészetek megerősítik és kiegészítik az agydaganatok korrekt diagnózisát.
Ideggyógyászati Szemle
Ez év februárjában meghívást kaptam az Amerikai Neuroophthalmologiai Társaság (NANOS) éves kongresszusára, amit a Denvertõl (Colorado állam) 70 mérföldre lévõ Copper Mountainben, az amerikai síelõk kedvelt téli pihenõhelyén rendeztek meg.
Ideggyógyászati Szemle
Sántha Kálmánról 1974-ben a History of neurological sciences in Hungary című könyvében Környey István1 a következõket írja: „1939-tõl a Debreceni Ideg- és Elmegyógyászati tanszéket Schaffer legkedvesebb tanítványa, Sántha Kálmán vezette. Az agy és az intelligencia kapcsolatáról szóló Schaffer által inspirált publikációi között található egy speciális számolótehetségrõl szóló munkája.
Ideggyógyászati Szemle
Az epilepsziának több mint negyven formáját különböztetik meg a jelentkezõ tünetek, a görcsroham típusa, oka, az EEG-elváltozások és az életkor alapján, amikor a görcsroham elsõ ízben jelentkezik1. Közös jellemzõjük a központi idegrendszer valamely területén fellépõ fokozott görcskészség, amely a neuronok egy csoportjának kóros, ismételt, szinkronizált és ritmikus akcióspotenciál- generálásában (kisülésében) nyilvánul meg.
Ideggyógyászati Szemle
Az elmúlt két évben számos, a neurológiai szakma neves személyisége által megfogalmazott, helyzetértékelésekkel egybekötött véleményt olvashattunk a klinikai neurológiáról, a neurológiai betegellátás újraszervezésének szükségességéről. A közlemények szervesen érintették a neurorehabilitáció ügyét is. A szerzők, akik napi szinten foglalkoznak neurológiai alapbetegség miatt fogyatékossá vált emberek rehabilitációjával, rövid összefoglalást adnak a rehabilitációs medicina fogalomrendszeréről, bemutatják a rehabilitációs szakma által képviselt neurológiai rehabilitáció rendszerét.
Ideggyógyászati Szemle
A központi idegrendszeri károsodás következtében kialakuló, rendszerint többszörös fogyatékosság miatti rehabilitáció eredményesebbé tétele a rehabilitáció eszköztárának bővítését teszi szükségessé. Ennek egyik ígéretes lehetősége a gyógytornáztató robotok alkalmazása. Fejlesztésük negyedszázados múltra tekint vissza és ma már kereskedelmi forgalomban elérhető robotok is vannak, mind az alsó, mind a felső végtagi gyógytorna támogatására. A robotalkalmazás célja sohasem a terapeuta helyettesítése, hanem munkájának megkönnyítése, illetve kiegészítése. Elsősorban a célorientált, a nagy ismétlésszám vagy erőkifejtés miatt a gyógytornász számára megterhelő feladatok esetén, illetve a funkcionális mozgások hibájának változatos stratégiák mentén történő korrekciójára érdemes robotokat alkalmazni, de hasznosak a beteg motiválására, a rehabilitációs program érdekesebbé tételére is. Neurorehabilitációs állapotfelmérésre is használhatók. Számos klinikai vizsgálat történt világszerte ezen a területen. A randomizált, kontrollált vizsgálatok alapján készült metaanalízisek azt mutatják, hogy előnyt jelent a betegek számára a hagyományos gyógytorna robot által végzett terápiával történő kiegészítése. További vizsgálatok szükségesek annak tisztázására, hogy mely betegcsoportban, milyen stádiumban, milyen intenzitással és üzemmóddal érdemes a feladatokat végeztetni.
Ideggyógyászati Szemle
Célkitűzés - Négy vizsgálatban elemeztük az epilepszia és egyéb funkcionális faktorok hatását a féltekei munkamegosztásra. Módszerek - A vizsgálatokat epilepsziás és plexussérült betegeken végeztük funkcionális MR segítségével, beszéd-, vizuális, memória- és szenzomotoros paradigmák segítségével. Eredmények - 1. A beszédközpontokon belül elhelyezkedő dysgenesisek csak a betegek közel felében indukálnak ellenoldali beszédlateralizációt. 2. Az epilepsziás működészavar reorganizációt indukál, elősegítheti a féltekei beszédlateralizáció balról jobbra irányuló átrendeződését. 3. Kimutattuk, hogy bilaterális epilepsziás aktivitás esetén gyakran elmarad a memórialateralizációnak a rohamindító régióval ellenoldali reorganizációja. 4. Igazoltuk, hogy a jobb felső végtag sérülése összefüggést mutat a beszédlateralizáció balról jobbra történő eltolódásával. Következtetések - Eredményeinknek közvetlen klinikai jelentősége van az idegsebészeti műtétek során. Figyelembe kell venni, hogy a dysgenesisek részt vehetnek a fiziológiás agyi funkciókban. A beszéd- és memóriareorganizáció felhívja a figyelmet, hogy nemcsak morfológiai, hanem funkcionális markerek alapján is el kell különíteni az ép és kóros, illetve funkcionáló és nem funkcionáló agyszövetet. Eredményeink felhasználhatók lehetnek a neurorehabilitáció során is, mind a rehabilitáció követésében, mind esetlegesen új rehabilitációs stratégiák kidolgozásában.
Ideggyógyászati Szemle
Az elmúlt két évtized megváltoztatta a neurológia művelésének korábbi gyakorlatát. Az „evidence based” szemlélet, és az új terápiás módszerek hatására átalakult a neurológusok gondolkodása. Az individuális gyógyítás helyére a protokollok követése került, amely feloldja a döntések felelősségét. Az „evidence based” szemlélet alapja, hogy a módszerekre vonatkozó statisztikai bizonyítékokban hinni kell.
A farmakogenetika új eredményei ezzel szemben a visszatérést ígérik az individuális gyógyszeres kezeléshez. A betegséget előidéző okok ismerete nélkül az agyi thrombolysis kísérleti beavatkozásnak tekinthető, mert a kezelés protokollja nem teszi lehetővé az agyi ischaemiák eredetének kiderítését. Szigorú indikációk alapján az agyi ischaemiás betegek 1-8%-ában végezhető a thrombolysis. A Cochrane-adatbázis szerint a terápiás kísérletekben a kockázat-haszon arány megismeréséhez újabb véletlen besorolásos és kontrollcsoportos gyógyszervizsgálat javasolt. Az agyi ischaemiák terápiás elveinek változása miatt újra meghatározták a TIA fogalmát. Az új elnevezés: „acute neurovascular syndrome”. Az elmúlt két évtizedben a diagnosztikai biztonság és a gyógyszeres kezelés fejlődése magával hozta a neurológiai szubspecializációk kialakulását.
A részterületeken specializált tudományos társaságok működnek világszerte. Magyarországon 1993 és 2000 között kilenc tudományos társaság keletkezett a neurológián belül. Ezek a társaságok a gyógyszergyártók támogatása nélkül nem tudtak volna fennmaradni. 2007-ben néhány európai országban csak három államilag elfogadott szubspecializáció létezett: neurofiziológia, neurorehabilitáció és gyermekneurológia.
Ráépített speciális képzésként a neuroradiológiába egyik EU-országban sem engedik be a neurológusokat - tehát nálunk sem. A specializáció magával hozta a szakmai kompetencia szűkülését. A neurológusok gyakorlati képzése hiányos, leginkább a propedeutikai ismeretek gyengültek el. A neurológia tanítását az oktatók specializációja is akadályozza.
Ideggyógyászati Szemle
A neurofiziológiai módszerek új teret hódítanak a cereb-rovascularis betegségek diagnosztikájában és terápiájában. Míg az EEG vezető szerepe a post-stroke epilepszia diagnózisában változatlan, a thrombolysis eredményességének korai megítélésére, illetve a beteg állapotának prognosztizálásában a qEEG-paraméterek több vizsgálatban is bizonyították hatékonyságukat. A súlyos állapotú betegek intenzív osztályon történő állandó EEG-monitorozása az intenzív osztályok szakmai protokolljának részévé vált. Az intraoperatív neuromonitorozásban a carotisendarterectomia során végzett SSEP- (somatosensory evoked potential), illetve EEG-vizsgálat korán jelzi a rossz prognózisú kimenetelt. A neurorehabilitáció egy újonnan felfedezett területe a neurofiziológiának, klinikai vizsgálatok bizonyították az rTMS (repetitive transcranial magnetic stimulation) hatékonyságát a stroke-betegek rehabilitációjában. A brain computer interface (BCI) módszer kezdetét jelzi a modern rehabilitációnak, ahol robottechnikával a kiesett funkció helyettesíthető.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás