Ideggyógyászati Szemle

A gerinccsatornában elhelyezkedő térfoglaló folyamatok eltávolítása féloldali parciális feltárásból, a „hemi-semi laminectomia”

BANCZEROWSKI Péter, VAJDA János, VERES Róbert

2008. MÁRCIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(03-04)

Célkitűzés - A gerinccsatornában elhelyezkedő daganatok és más kóros elváltozások eltávolítására használt hagyományos műtéti feltárások a hátsó csontos struktúrák elvételével, a ligamentum supraspinale és interspinalia szalagrendszer megbontásával, valamint a paraspinalis izomzat leválasztásával járnak, amelyek megváltoztatják a gerinc biomechanikai viszonyait, a gerinc deformitásához, instabilitásához vezethetnek. A gerinc szerkezeti integritásának és stabilitásának megőrzésére, egyúttal a gerinccsatornában elhelyezkedő térfoglaló folyamatok eltávolítására számos minimálisan invazív módszer létezik. A szerzők saját tapasztalataikat összegzik intraspinalisan, döntően lateralisan elhelyezkedő intra- és extraduralis kóros elváltozások féloldali, részleges laminectomiával járó feltáráson keresztül végzett műtéti eltávolítása kapcsán. Módszer - Tüneteket okozó, a nyaki, háti és az ágyéki gerincszakaszon, a canalis spinalisban elhelyezkedő intraés extraduralis kóros elváltozás miatt 86 beteg esetében történt féloldali, olyan részleges laminectomiával járó feltáráson keresztüli műtéti beavatkozás, amely során a laminákon csak ablak készült, a hemi-semi laminectomia. A betegek panaszait lokális és radicularis fájdalom, motoros, szenzoros és vegetatív tünetek képezték. Eredmény - Az alkalmazott feltárás minden esetben alkalmas volt a gerinccsatornában elhelyezkedő kóros elváltozások műtéti megoldására. Hatvannyolc esetben egy, 15 esetben kettő, három esetben három szegmentumban végeztünk hemi-semi laminectomiát. A beavatkozás 16 esetben a nyaki gerincszakaszon, hat esetben a cervicothoracalis átmenetben, 35 esetben a háti szakaszon, tíz esetben a thoracolumbalis átmenetben, valamint 19 esetben az ágyéki gerincszakaszon történt. Szövettani megoszlás szerint intraduralisan 32 meningeoma, 27 neurinoma, tíz ependymoma, három arachnoidealis cysta, két cavernoma, valamint extraduralisan négy epiduralis haematoma, öt epiduralis abscessus, három duralis fistula került műtéti megoldásra. Következtetés - A féloldali részleges, úgynevezett hemisemi laminectomián keresztüli gerinccsatorna-feltárási technika lehetővé teszi az ép szövetek károsodásának további szignifikáns csökkentését, ugyanakkor biztonságos és hatásos módszer az intraspinalisan, döntően lateralisan elhelyezkedő intra- és extraduralis kóros elváltozások eltávolításában és az idegelemek felszabadításában. Két további előnye a szegmentumtévesztés, illetve a reoperáció esetén jelentkezik.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A parathormon 2-es receptor jelenlétének bizonyítékai humán agytörzsben (angol nyelven)

BAGÓ G. Attila, PALKOVITS Miklós, USDIN B. Ted, SERESS László, DOBOLYI Árpád

Előzmények és célkitűzés - A parathormon 2-es receptora (PTH2R) a G protein csatolt receptorok családjába tartozik. Farmakológiai és anatómiai bizonyítékok szerint endogén ligandja nem a parathormon vagy a parathormonnal rokon peptid, hanem a néhány évvel ezelőtt azonosított, 39 aminosavból álló tuberoinfundibularis peptid (TIP39). Az első funkcionális vizsgálatok eredményei szerint a PTH2R részt vesz a viscerosensoros információ feldolgozásának szabályozásában. A klinikai alkalmazások felé tett első lépésként megvizsgáltuk a PTH2R jelenlétét a humán agyban. Anyag és módszer - RT-PCR vizsgálathoz RNS-t izoláltunk agykérgi és agytörzsi post mortem humán szövetmintákból. Az RNS bomlását formaldehidgélen ellenőriztük, és a le nem bomlott RNS-mintákat reverz transzkripcióval cDNS-sé alakítottuk át. Egyesített corticalis, illetve agytörzsi cDNS-eket használtunk templátnak a PTH2R-re specifikus három primerpárral végzett PCRamplifikációban. Ezenkívül PTH2R-immunfestést is végeztünk szabadon úszó humán nyúltvelõi metszeteken felerősített fluoreszcens immunfestési technikát alkalmazva. Eredmények - Az RT-PCR vizsgálat specifikus sávjai, illetve a PCR-termékek szekvenálása bizonyította a PTH2R kifejeződését humán agytörzsben. Továbbá nagy sűrűségben találtunk PTH2Rimmunoreaktív rostokat nyúltvelõi területeken, például a nucleus tractus solitarius, a nucleus spinalis nervi trigemini és a nucleus reticularis medullaris dorsalis területén. Következtetések - A PTH2R mRNS-ének és immunoreaktivitásának együttes igazolása alátámasztja a PTH2R kifejeződését humán agytörzsben. A PTH2R-immunoreaktív rostok elhelyezkedése több viscerosensoros agyterületen megegyezik az egérben és patkányban tett megfigyelésekkel, ami a PTH2R hasonló szerepére utal emberben, mint rágcsálókban. Ennek a megállapításnak fontos szerepe lesz, amikor majd a rágcsálókban szerzett funkcionális ismereteket kívánjuk ember esetében hasznosítani.

Ideggyógyászati Szemle

A stroke és a cardiovascularis kockázati tényezők gyakorisága magyar falusi környezetben - keresztmetszeti, leíró tanulmány (angol nyelven)

BODO Michael, THURÓCZY György, PÁNCZÉL Gyula, SIPOS Kornél, ILIÁS Lajos, SZÕNYI Péter, BADÓ Mike Jr, NEBELLA Tamás, BÁNYÁSZ Attila, NAGY Zoltán

Felmérést végeztünk az egyik kelet-magyarországi faluban 1992-94-ben, amelynek elsődleges célja a stroke kockázati tényezőinek a vizsgálata volt; azonban magába foglalta a szomatikus, mentális és szociális-gazdasági jellemzők komplex felmérését is. Ismertetjük a stroke-ra és a cardiovascularis betegségre vonatkozó adatokat. Célkitűzések - a) Felmérni a cardiovascularis morbiditást, különös tekintettel a stroke kockázati tényezőire egy magyar faluban; b) az eredményeket összehasonlítani a számítógépes tömeges szűrési mérőrendszer (Cerberus) adataival (aminek célja, hogy azonosítsa a nagy kockázatúakat); c) továbbá összevetni a hagyományos orvosi nyilvántartási adatokkal. Módszer - A keresztmetszeti felmérést Csengersimán végeztük (n=546) a 90-es évek elején, Cerberus rendszerrel, amely magában foglal: 1. a stroke és a cardiovascularis betegség kockázati tényezőire vonatkozó kérdőívet; 2. erősítőket, amelyek a feji (rheoenkefalogram) és végtagi pulzushullámok, elektrokardiogram és elektroenkefalogram regisztrálását végzik. Kiegészítésként mértük a carotisszűkületet és a véráramlást Doppler-ultrahanggal, valamint 12 csatornás elektrokardiogramot készítettünk, meghatároztuk a vér koleszterin-, cukor- és trigliceridszintjét. Eredmények - A stroke kockázati tényezőinek az előfordulási gyakorisága a következő volt: túlsúly 63,25%; meszesedő agyi erek (rheoenkefalogram) 54,29%; szívbetegség 37,92%; kóros carotis-véráramlás 34,24%; dohányzás 30,55%; magas koleszterinszint 28,70%; magas vérnyomás 27,83%; magas trigliceridszint 24,35%; elektrokardiogram- eltérés 20%; átmeneti agyi keringési zavar tünetei 16,07%; magas vércukorszint 15,95%; alkoholizmus 6,74% és diabetes 4,53%. Következtetés - A vizsgálat során bemutattuk a stroke/cardiovascularis betegség primer prevenciójának a gyakorlati alkalmazását. A módszer lehetővé teszi a standardizálást, és olcsó, gyakorlati megoldást kínál tömeges szűrés céljára: a stroke és cardiovascularis betegség szempontjából nagy kockázatúak kiszűrésére. A rendszerben használt rheoenkefalogram az agyi arteriosclerosist a gyanú fázisában képes kimutatni a tünetek megjelenése előtt, előbb, mint a Doppler-ultrahang. A Cerberus rendszer egyúttal példát szolgáltat analóg fiziológiai jelek tárolására számítógépes egészségügyi adatok nyilvántartásában; továbbá megtörténtek a szakértői rendszerré alakítás első lépései is.

Ideggyógyászati Szemle

A mentális zavarok kockázata, változásai és szomatikus vonatkozásai magyar falusi környezetben (angol nyelven)

SIPOS Kornél, BODO Michael, MAY Zsolt, LENDVAI Balázs, PIROS Andrea, SPITZER Nóra, PATAKY Ilona, NAGY Zoltán, BÁNYÁSZ Attila

Célkitűzés - Felmérést végeztünk 1992-94-ben az egyik kelet-magyarországi faluban, amelynek elsődleges célja a stroke kockázati tényezőinek vizsgálata volt; azonban magába foglalta a szomatikus, mentális és szociális-gazdasági jellemzők komplex felmérését is. Most ismertetjük a mentális zavarokra vonatkozó adatokat. Módszer - A szorongás-, depresszió-, dementia- és neurózisteszteket 535 személy esetében végeztük el; az orvosi nyilvántartás és a tesztek adatainak összehasonlítására 330 fő esetében került sor. Eredmények - A mentális zavarok gyakorisága a következő volt: szorongás 34,7% (súlyos), dementia 44,68% (enyhe), depresszió 66% (enyhe), 15,94% (közepes), 7,88% (súlyos), neurózis 66,73% (enyhe, közepes és súlyos, együttesen). Az 1960 óta meglevő orvosi nyilvántartási adatok és a teszt eredményei között megállapítható volt az eltérés: háromszor annyi neurózisesetet mértünk, mint amennyi az orvosi nyilvántartásban szerepelt. Megállapítható volt továbbá az agyi keringési zavar összekötő/híd szerepe a mentális és a szomatikus faktorok között. Következtetés - A vizsgálat eredménye tanúsítja a szomatikus, mentális és szociális-gazdasági jellemzők együttes felmérésének sikerességét. A tapasztalat bebizonyította, hogy 1. a betegközpontú orvosi ellátás egyszerre irányulhat a szomatikus és mentális zavarokra; 2. lehetséges csökkenteni a mentális zavarok kezelésének a hiányosságait; 3. van értelme a rendszeres adatgyűjtésnek azért, hogy tervezni lehessen az optimális prevenciót, az egészségügyi költségeket és a kapcsolódó döntéseket.

Ideggyógyászati Szemle

Emlékezés Szepesváraljai Sarbó Artúrra (1867-1943)

EMED Alexander

Sarbó Artúr édesapja a Fonciere biztosítóintézet vezérigazgatójaként 1898-ban szepesváraljai előnévvel magyar nemességet kapott, s a címet fia örökölte. Budapesten született 1867. március 10-én, és 1891-ben avatták orvossá az Orvostudományi Egyetemen.

Ideggyógyászati Szemle

Dr. Czopf József

KOMOLY Sámuel, ILLÉS Zsolt, KONDÁKOR István

Dr. Czopf József egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pécsi Orvostudományi Egyetem korábbi klinikai rektorhelyettese, a neurológiai klinikának 16 éven át volt igazgatója, a Pécsi Környey Tanítványok Társaságának alapítója és sok éven át elnöke, az ohiói, az erfurti és a lipcsei egyetem volt vendégprofesszora életének 69. évében, 2008. január 12-én elhunyt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Új műtéttechnikai eljárások a gerincsebészetben, különös tekintettel a minimálinvazivitásra

BANCZEROWSKI Péter, VERES Róbert, VAJDA János

Az elmúlt évtized jelentős eredményeket hozott a gerincsebészet egészét tekintve. Mint a sebészet minden területén, itt is a minimálisan invazív, atraumatikus módszerek bevezetése hatotta át a tevékenységet. A javuló technikai feltételek, mint például a neuronavigáció, az operációs mikroszkóp és az intraoperatív röntgen rendszeres alkalmazása, a nagy sebességű fúró- és maróeszközök bevezetése, a kulcslyukkoncepció térnyerése jelentősen csökkentette a rövid és hosszú távú szövődmények számát, és javította a műtéti beavatkozások eredményességét. A modern, vékony rétegű CT-vizsgálatok, a nagy felbontású, szükség esetén funkcionális MR-vizsgálatok nagyságrendekkel növelték meg a tervezendő beavatkozások pontosságát, nagyban hozzájárulva a műtétek mortalitásának és morbiditásának csökkentéséhez. Eredményeink ismertetése során a gerincsebészetben lezajlott minimálisan invazív irányú és szemléletű technikai fejlődést vizsgáltuk, saját fejlesztésekkel kiegészítve az eszköztárat a gerinccsatorna-szűkület és a gerinccsatornában elhelyezkedő kórfolyamatok sebészi kezelése során. E technikák közé olyan módszerek tartoznak, mint split laminotomia, az „archbone” technika, az „over the top” dekompreszszió, a hemi-semi laminectomia, a supraforaminalis „fúrt lyuk", a „nyitott csatorna” technika, vagy a parasplit minimálisan invazív feltárás. Az általunk vizsgált, fejlesztett és alkalmazott módszerek legnagyobb előnye, hogy egyidejűleg megoldható a gerinccsatorna- szűkület, eltávolíthatóak a gerinccsatornában intra- és extramedullarisan elhelyezkedő, valamint a neuroforamenen paravertebralisan terjedő kórfolyamatok, ugyanakkor nagyobb mértékben megőrizhetőek a kórfolyamatban részt nem vevő struktúrák, így az ép szövetek szükségtelen károsítása, traumatizációja kisebb, mint a hagyományos feltárások során észlelt. Kidolgoztuk a kórfolyamatok csoportosítási rendszerét a gerinccsatornában való térbeli elhelyezkedésük alapján, mely lokalizációhoz rendelhető a kórfolyamat sebészi megoldását dorsalis irányból lehetővé tevő minimálisan invazív technika. Vizsgálataink alapján igazolható volt, hogy az általunk alkalmazott, illetve kifejlesztett minimálisan invazív feltárási technikák alkalmasak a gerinccsatornában elhelyezkedő kórfolyamatok döntő többségének dorsalis irányból történő szövetkímélő megközelítésére és sebészi megoldására. Ezeket a technikai lehetőségeket egységes szerkezetbe foglaltuk. Az egységes szerkezetbe foglalt gerincsebészeti szövetkímélő feltárásrendszer a mindennapi gyakorlatban jól alkalmazható, ajánlásként megfogalmazható.

Ideggyógyászati Szemle

Multiplex thoracalis homokóratumor eltávolítása hemi-semi laminectomia és minimálisan invazív paraspinalis feltárás együttes alkalmazásával

PAPP Zoltán

Az elsődleges gerincdaganatok közel egyharmadát a neurinomák alkotják, amelyek leggyakrabban intraduralisextramedullaris elhelyezkedésűek, de az esetek mintegy 15- 25%-ában a daganat a gerinccsatornából a neuroforamenen keresztül a paraspinalis régióba is terjed. A neurofibromatosis részjelenségeként gyakran fordul elő a gerinc különböző szakaszán Schwann-sejt-eredetű daganat, legtöbbször neurofibroma. A neurofibromatosis 1-ben szenvedő, 31 éves nőbeteg esetében a ThIII-VI és ThX-XI gerincszakaszokon elhelyezkedő homokóratumor miatt történt több lépésben műtéti kezelés. Első lépésben a gerinccsatornában elhelyezkedő, gerincvelő-kompressziót okozó tumorrészeket távolították el, részleges hemilaminectomiás feltárásokból. Később az extraspinalisan elhelyezkedő, további panaszokat okozó tumor eltávolítása történt minimálisan invazív paraspinalis feltárásból. A szerző bemutatja a minimálisan invazív gerincsebészeti műtéti technikák kombinált alkalmazási lehetőségeit, valamint elemzi a beavatkozások előnyeit és hátrányait a hagyományos gerincsebészeti műtétekkel szemben.

Ideggyógyászati Szemle

[Extraskeletalis, intraduralis, nem metasztatikus Ewing-sarcoma]

OTTÓFFY Gábor, KOMÁROMY Hedvig

[Intracranialis lokalizációjú Ewing-sarcoma nagyon ritkán fordul elô. Egy négyéves fiúgyermek klinikai és képalkotó vizsgálatainak jellegzetességeit ismertetjük. Koraszülött volt, intraventricularis vérzés szövôdményeként kialakult posthaemorrhagiás hydrocephalus miatt ventriculoperitonealis sönt beültetésen esett át újszülöttkorában. Rendszeres gondozás során nem észleltük söntvezetési zavar vagy emelkedett intracranialis nyomás tüneteit. Nyolc hónapos korában készült utolsó képalkotó vizsgálata. Négyéves korában ismétlôdô hányás, fokális epilepsziás rohamok kezdôdtek. Koponya-MR-vizsgálata bal oldali frontoparietalis, a sinus sagittalis superiorba betörô térfoglaló folyamatot mutatott. Cranio­tomia során a tumor teljes eltávolításra került. A tumor­szövet hisztológiai vizsgálata igazolta a kis, kék, kerek sejtes daganatot. A Ewing-sarcoma diagnózisát az EWSR1-gén­­transzlokáció kimutatása FISH-módszerrel megerôsítette. A staging vizsgálatokkal metasztázis nem volt kimutatható. A beteg az EuroEwing99 protokoll szerint kapta meg kezelését. 10 év telt el a diagnózis és a mûtét óta, jelenleg is tumor- és rohammentes, életminôsége jó.]