Hypertonia és Nephrologia

Nils Alwall, a művese egyik alaptípusának feltalálója és magyar kapcsolata

KARÁTSON András, SZOLCSÁNYI János

2017. FEBRUÁR 10.

Hypertonia és Nephrologia - 2017;21(01)

A múlt század harmincas éveinek végén, amikor Nils Alwall (1904-1986) klinikai munkáját elkezdte, az uraemia kezelése az ágynyugalom mellett fehérjeszegény diétából állt. A klinikai dialízis alapjainak megteremtése több mint száz évig tartó kutatómunka után Willem Kolff (1944, forgódobos dializátor), Nils Alwall (1946, tekercsdializátor), valamint Skeggs és Leonards (1948, lapdializátor) munkásságában került sor. Nils Alwall 1923-ban a dél-svédországi Lundban vé gezte orvosegyetemi tanulmányait, majd az egyetem Farmakológiai Intézetében dolgozott. Az 1935-36-os tanévet a nemzetközi hírű Mansfeld Géza professzor vezette Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Gyógyszertani Intézetében töltötte, ahol közleményekben is publikált állatkísérletekben vizsgálta a pajzsmirigyhormon hőregulációra gyakorolt hatását. A 40-es évek elején nyulakon végzett kísérletes vizsgálatok (érösszeköttetés, folyadékterhelés, fluid lung, ultrafiltráció) után, 1946 szeptemberében került sor az Alwall-tekercsdializátorral végzett első klinikai kezelésre. Alwall azonban nemcsak a dialízis pionírja, hanem a kontrollált ultrafiltráció, a hemodiafiltráció, az arteriovenosus sönt, az aspirációs vesebiopszia, a kontrasztanyagok vesekárosító hatásának, a diabetes eredetű vesekárosodásnak, a barbiturátok dializálhatóságának első leírója és alkalmazója. Egyikünk (K. A.) 1973-ban tanulmányúton vett részt Alwall professzor klinikáján, ahol egy korszerű, a vesegyógyászat és dialízis minden területét magas szinten művelő intézetet ismert meg. Az Alwall-készüléket 19 ország több mint 50 köz pontjában használták. A „Szeged” művese Alwall-princípiumon készült, melyen Gál György professzor vezetésével számos sikeres változtatást végeztek. Alwall professzort 1957-ben Lundban a világon az első nefrológiai klinika igazgatójának nevezték ki. Megszervezte a Svéd Nefrológus Társaságot (1964), alapítója és elnöke volt az Európai Dializáló és Transzplantáló Társaságnak (1970) és a Nemzetközi Nefrológus Társaságnak (1975) is. 1971-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

A volumenstátusz meghatározásának jelentősége és lehetőségei a szív- és vesebeteg populációban

LEDÓ Nóra, HORVÁTH Viktor József, TISLÉR András

A folyadékháztartás egyensúlyának elérése, illetve megtartása a szív- és vesebeteg populációban kiemelt fontosságú, jelentősen befolyásolja a kezelés sikerességét. A volumentöbblet vagy -hiány korai felismerése és kezelése így alapvető fontosságú. A volumenstátusz felmérésére számos módszert alkal - mazhatunk, melyek segítségünkre lehetnek a diagnózis felállításában és a kezelés megtervezésében, követésében. Összefoglaló közleményünk célja, hogy bemutassuk a folyadékstátusz megítélésére alkalmazott technikákat. A széles körben elterjedt módszerek (fizikális vizsgálat, laboratóriumi tesztek) mellett számos, a magyar klinikai gyakorlatban kevésbé elterjedt, de könnyen alkalmazható módszert is bemutatunk, mint a mellkasi ultrahangvizsgálat és bioimpedancia-spektroszkópia. A módszerek előnyeit és hátrányait mérlegelve, valamint a beteg egyéni igényeit figyelembe véve választhatjuk ki a leginkább megfelelő technikát a folyadékháztartás megítélésére.

Hypertonia és Nephrologia

A stroke rizikófaktorai

KÉLES Ede, KISS István

A szerzők összefoglalják azon fontos tényezőket, melyek szerepet játszanak a stroke kialakulásában. Ismertetik a jelentős régebbi és a mai ismeretanyagra alapozott tényeket és azok gyakorlati hasznossági értékét a klinikai gyakorlat és népegészségügy szempontjából. Kiemelkedően legnagyobb „súlyú” tényező a magasvérnyomás-betegség és a pitvarfibrilláció, de egyre nagyobb jelentősége van a diabetesnek, a visceralis obesitasnak, illetve ezek társulásának a hypertoniával. Saját tapasztalataikról is beszámolnak a 2-es típusú diabetes és a krónikus vesebetegség vonatkozásában.

Hypertonia és Nephrologia

A ketodiéta alkalmazásának hatásai IV. stádiumú krónikus veseelégtelenségben

KÓSA Dezider, GELENCSÉR Éva, PALOTAI Ágota, GASZTONYI Beáta

A krónikus veseelégtelenség ismert progresszív lefolyását különböző mértékű fehérjeszegény étrend alkalmazásával lassítani lehet. A standard 0,6 g/ttkg/nap diétát esszenciális aminosavakkal és ketosavakkal kiegészítve, 1 tabletta/10 ttkg/nap Ketosterilt alkalmaztunk 100 IV. stádiumú krónikus veseelégtelen betegnél, átlagosan 31,5 (10-63) hónapon keresztül. Az észlelési idő alatt a betegek 11%-a került dialízisprogramba, négy beteg halt meg. Az észlelési idő végén vesefunkciós érték alapján a betegek 31%-a III., 50%-a IV. és 19%-a V. stádiumú vesefunkciós besorolásba került. A vesefunkció követésére az MDRD formula alapján számolt glomerularis filtrációs ráta (GFR) -értéket alkalmaztunk ml/min/1,73 m2 értékben. A kezdeti GFR-átlagérték 24,9-ről 23,63 ml/min/1,73 m2-re csökkent, mely nem volt szignifikáns csökkenés. Nők esetében a vesefunkciós javulás jobbnak bizonyult, a kezdeti átlag-GFR-érték 24,8-ről az észlelés végére 24,6 ml/min/1,73 m2-re csökkent. Megállapítható volt, hogy a nők nagyobb arányban tartották be az előírt diétát. A vizsgálat végén értékelt BMI alapján alultáplált nem volt. A betegek 25,8%-a normálsúllyal rendelkezett, 54,3%-uk túlsúlyos volt, az esetek 17,5%-a elhízott, 2,4%-a súlyosan elhízott volt. A tápláltsági állapot alakulását a szérumalbumin-érték alapján követtük, az átlagos szérumalbumin-értékek a követés elején 42,92 g/l és a kezelés végén mért 42,81 g/l értékkel érdemben nem változott. A ketodiéta alkalmazása súlyos veseelégtelenségben biztonságos és hatékony a vesefunkció progressziójának lassításában, a betegek tápláltsági állapotának javításában. A predialízis stádiumában elért jó tápláltsági állapot alacsony mortalitási aránnyal jár és lehetőséget ad a dialízisprogramba kerülő esetek mortalitásának csökkentésére is.

Hypertonia és Nephrologia

A kiindulási vérnyomás, illetve a vérnyomás változásának hatása az artériás stiffness progressziójára

BENCZÚR Béla

Az artériák falának rugalmatlanná válása - mely a felnőttkor korai évtizedeiben már megkezdődik és az egészséges öregedés részeként egyre fokozódik - az egyik legkorábbi jele az artériafal funkcionális és morfológiai változásainak. Vizsgálata az elmúlt 1-2 évtizedben került a szív-érrendszeri prevencióval foglalkozó szakemberek érdeklődésének középpontjába, miután kiderült, hogy az artériás stiffness erős és független prediktora a cardiovascularis morbiditásnak és mortalitásnak, emiatt indokolt a vizsgálata a kockázatbecslésben, hiszen a hagyományos rizikófaktorokon túl többletinformációkat tartalmaz a későbbi események előrejelzésében, segíti a kockázat pontosítását, a tünetmentes egyének rizikójának reklasszifikálását.

Hypertonia és Nephrologia

A SPRINT vizsgálat eredményeinek kritikája és gyakorlati értéke

KISS István, KÉKES Ede

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének konszenzusdokumentuma - A hyperurikaemiás és a köszvényes betegek ellátásáról

Ez a konszenzusdokumentum azért született, hogy iránymutatást adjon a magas húgysavszinttel élô tünetmentes személyek, illetve a köszvényes betegek hatékony és modern szemléletû ellátásához. A dokumentumot három hazai tudományos társaság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Nephrologiai Társaság és a Magyar Reumatológusok Egyesületének szakértôi testülete állította össze annak érdekében, hogy összefoglalják mindazokat az ismereteket, amelyek jelenleg rendelkezésünkre állnak a kérdésben. Emellett a konszenzusdokumentum megalkotásának fontos célkitûzése volt olyan egyértelmû ajánlások megfogalmazása, amelyek segítenek a gyakorló orvosnak a hyperurikaemiás és a köszvényes betegek mindennapi ellátásában.

Hivatásunk

Szívgyógyászok, szakdolgozók a pitvarfibrillációról

KUN J. Viktória

Rendkívüli, de remélhetőleg hagyományt teremtő országos találkozót szerveztek a leggyakoribb szívritmuszavarról. A Lurdy Házban laikusok, érintettek és szakdolgozók tudhattak meg elsőkézből mindent a pitvarfibrillációról. Úgy, ahogy eddig még sohasem. Nemzetközileg elismert kardiológus szaktekintélyek, vezető szakaszszisztens, diplomás szakápoló hozta testközelbe a betegséget és a gyógyítómunkát. A SZÍVSN Országos Beteg - egyesület szervezésében, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Kardiológusok Társaságának támogatásával elindult kezdeményezés célja a tájékoztatás, a hiteles információk átadása, hogy szakemberek és laikusok minél inkább tisztában legyenek az egyre gyakrabban diagnosztizált betegséggel.

Hypertonia és Nephrologia

Szérumhúgysavszint hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013., 2015. évi adatai alapján - I. rész Bevezető gondolatok. Betegek és módszer. Alapadatok

KÉKES Ede, PAKSY András, ALFÖLDI Sándor

Világszerte az általános populációban végzett szűrések alapján észlelik a szérumhúgysavszint átlagának emelkedését mindkét nemben. Ez a növekedési tendencia érvényes a hypertoniabetegségre is. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a szérumhúgysavszint alakulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a vérnyomáscélértékkel, szervkárosodásokkal, gyógyszeres kezeléssel, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük első részében bemutatják az elemzés módszerét és az alapösszefüggéseket. A húgysavszint magasabb férfiaknál, mint nőknél, a kor előrehaladásával értéke emelkedik. A szisztolés és diasztolés vérnyomás emelkedése a szérumhúgysavszint növekedésével jár, amelynek trendje a szisztolés nyomás esetében szignifikánsan nagyobb. A hölgyeknél az emelkedési trend kisebb és mindig alacsonyabbak a húgysavértékek. Azoknál, akik nem érik el a célvérnyomást, a húgysavérték magasabb. A társbetegségek jelenléte szignifikánsan növeli a szérumhúgysavszintet.

Ideggyógyászati Szemle

Az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzôi a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az elôrehaladott Parkinson-kórban szen­vedô betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmû konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az elôrehaladott stádiumban levô Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az elôrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelôen körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsôdleges célja a részt vevô mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint elôrehaladott Parkinson-kórban szenvedô betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedô vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyûjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminôséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminôségi Kérdôívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór elôrehaladott/nem elôrehaladott stádiumba történô besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedô beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt elôreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az elôrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentôsebb károsodást mutattak, mint a nem elôrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték elôrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminôséggel, mint a nem elôrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Lege Artis Medicinae

Traumatikus életesemények és evészavarok kapcsolata – terápiás lehetôségek

KOVÁCS-TÓTH Beáta, TÚRY Ferenc

Az evészavarok (fôleg a bulimia nervosa és a falászavar) etiológiájában fontos szerepet játszanak a traumatikus elôzmények (szexuális, fizikai, érzelmi abúzus, elhanyagolás). A traumatizáció súlyos következményekkel jár, melyeket a megrázkódtatás egyes paraméterei, valamint egyéb rizikó- és protektív tényezôk, továbbá a traumát átélt személy rezilienciája is befolyásol. A következmények számos pszichés és szomatikus megbetegedéshez vezethetnek, valamint az életút során bármikor bekövetkezô reviktimizációt is okozhatnak. A traumatikus elôzményekre vonatkozó adatok feltárása lényeges az evészavarok esetében is. Amennyiben az evészavar hátterében traumás események explorálhatóak, akkor a terápia során az evészavarok tekintetében a specifikus terápiás elemek mellett a traumaterápiákra vonatkozó általános irányelvek a követendôek. A biztonságot jelentô terápiás kapcsolat alapvetô. A terápiás lehetôségek széles körûek, a pszichodinamikus megközelítések mellett a kognitív viselkedésterápiára épülô újabb módszerek is ajánlottak, mint a dialektikus viselkedésterápia, vagy az integratív kognitív-analitikus terápia. A hipnoterápia alkalmazása is hasznos lehet.