KÉKES Ede
2016. FEBRUÁR 10.
Hypertonia és Nephrologia - 2016;20(01)
Neil Poulter 1974-ben diplomázott Londonban. Ezt követően belgyógyászati munkatevékenységet végzett a St. Mary Kórházban. 1980-ban Kenyába ment a magasvérnyomás-betegséggel foglalkozó kutatási program koordinátoraként, melyet közösen végzett a kenyai Medical Research Institute és a londoni St. Mary Kórház. Hazatérve a London School of Hygiene & Tropical Medicine-ben epidemiológiai szakképzettséget szerzett kitüntetéssel 1986-ban.
Hypertonia és Nephrologia
A hipertenzív sürgősségi állapotok gyors felismerésével és körültekintő kezelésével jelentősen csökkenthető a definitív szervi szövődmények kialakulása és a mortalitás. A betegek hirtelen vérnyomás-emelkedésének leggyakoribb oka az előzőleg szedett rövid hatású antihipertenzív szerek kihagyása. Az életveszéllyel járó hypertoniás krízisben általában a gyors hatású parenteralis szerek választandók elsőként, míg a közvetlen életveszéllyel nem járó esetekben a per os terápia is hatásos és elégséges lehet. A kezelés során a cerebralis és coronariahipoperfúzió elkerülendő, ezért a vérnyomást csak fokozatosan és lassan szabad csökkenteni.
Hypertonia és Nephrologia
A hypertonia a krónikus vesebetegség (CKD) kialakulásának és progressziójának jelentős rizikófaktora, továbbá vesekárosodás következménye is lehet. Számos megfigyelésen alapuló vizsgálat szoros összefüggést igazolt, a diabeteses vagy nem diabeteses betegeknél, a magas vérnyomás (BP) és a vesefunkció-károsodás megnövekedett rizikója vagy végstádiumú vesebetegségig (ESRD) történő progresszió között, míg a klinikai vizsgálatokban az egyezményes határérték alatti vérnyomást elért betegek vesetúlélése hosszabbnak bizonyult.
Hypertonia és Nephrologia
Bevezetés: Az eritropoetin (EPO) fontos szerepet játszik a vörösvértestképzés szabályozásában. Az EPO-kezelésre adott válaszkészség csökkenése a krónikus vesebetegek anaemiájának kezelésében eddig megoldatlan problémát jelent. Célkitűzések: Az volt a célunk, hogy vizsgáljuk az EPO-rezisztencia egy lehetséges mechanizmusát in vitro kísérletekben. Módszerek: Kísérleteink során TF-1 erythroblast-sejtvonalat használtunk. Sejt osz lá - sos vizsgálataink EPO jelenlétében vagy hiányában, három napig tenyésztett, para-, orto- vagy metatirozinnal kezelt sejtkultúrákon történtek. A sejtszámokat két független vizsgáló naponta, Bürker-kamra segítségével határozta meg. A fehérjekoncentráció méréséhez kolorimetriás módszert használtunk. Fluo reszcens, nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás méréseink során a sejtekben fehérjéhez kötött tirozinizomerek össztirozinhoz viszonyított relatív mennyiségét határoztuk meg. Western blot módszerrel vizsgáltuk az orto- és metatirozin-kezelés hatását a STAT (signal transducer and activator of transcription) 5- és az ERK (extracelluláris szignálregulált kináz) 1/2-foszforilációra. Eredmények: Orto- és metatirozin-kezelés hatására csökkent EPO kiváltotta sejt - osz lást észleltünk a paratirozin jelenlétében tenyésztett sejtekhez viszonyítva. Ennek megfelelően az orto- vagy metatirozinnal kezelt sejtkultúrák szignifikánsan kevesebb fehérjét tartalmaztak, mint a paratirozin jelenlétében tenyésztettek. A kóros tirozinizomerek sejtoszlást gátló hatása paratirozinnal koncentrációfüggő módon kivédhető volt. Kromatográfiás méréseink alapján a tenyésztőoldathoz adott orto- és metatirozin beépül a sejtalkotó fehérjékbe. Western blot vizsgálataink igazolták, hogy orto- vagy metatirozin jelenlétében a STAT5 és az ERK foszforilációja csökkent. Megbeszélés: Igazoltuk, hogy a sejtet alkotó fehérjékbe beépült orto- és metatirozin gátolja az EPO-függő jelátvitelt, ennek eredményeképpen csökken az EPO-indukált sejtoszlás. A meta- és az ortotirozin EPO-hatásra gyakorolt gátlása paratirozinnal, koncentrációfüggő módon kivédhető volt.
Hypertonia és Nephrologia
A szerzők vizsgálták a hypertoniás betegekben a praediabetes előfordulását- az IFG kritérium alapján - a Magyar Hypertonia Regiszter 2005. évi adatbázisa (38 849 eset) és az Éljen 140/90 alatt egyik alprogramja („Előzd meg”) (23 670 eset) adatai alapján. A betegeknél diabetes jelenlétét kizártuk. Az IFG előfordulását (5,6-7,1 mmol/l között) 13-18% között találták a 40 év feletti felnőtt populációban. Férfiaknál az előfordulás szignifikánsan gyakoribb volt. A károsodott éhomi vércukorral rendelkező egyéneknél a BMI, haskörfogatértékek jelentősen magasabbak voltak a normális átlagértékeknél és meghaladták a veszélyeztetett zónahatárt. A nők esetében szignifikánsan magasabb értékeket találtunk. Ezen betegeknél magasabbak voltak az összkoleszterin-, valamint a vérnyomásértékek is. Három hónapos intenzív ellenőrzés, tanácsadás, gondozás után minden 40 év feletti korcsoportban - gyógyszeres kezelés nélkül - szignifikánsan csökkentek az éhomi vércukorértékek. Bemutatták a praediabetesre vonatkozó nemzetközi tapasztalatokat.
Hypertonia és Nephrologia
A túlzott sóbevitel a vérnyomás megemelésén túl a legnagyobb rizikófaktor a cardiovascularis betegségek szempontjából, továbbá növeli a gyomorrák megjelenésének kockázatát, sőt kihatással van a globális carcinomahalálozásra is.
Ideggyógyászati Szemle
Berényi Marianne és Katona Ferenc tollából ez évben igen értékes mű jelent meg a Medicina Kiadó gondozásában. Valójában egy könyvsorozat újabb kitűnő példányát olvashatjuk, hiszen Katona professzor úr első könyve a közel fél évszázada, 1963-ban publikált „Az agysebészet története” című kiadvány volt.
Lege Artis Medicinae
Fenyvesi professzor orvosi diplomáját 1958-ban szerezte a Harkovi Orvostudományi Egyetemen, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem (BOTE) III. Sz. Belklinikáján kezdett dolgozni, és 1959-tôl professzorával együtt távozva, a II. Sz. Bel klinika legendás elitjének tagja volt 1975-ig. Ezután visszatért a III. Sz. Belklinikára (Kútvölgyi Klinikai Tömb), majd életének utolsó hónapjaiban, idén bekövetkezett haláláig a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológiai Klinikájának volt emeritus munkatársa.
Magyar Radiológia
A Magyar Radiológusok Társasága döbbenten értesült Makó Ernő professzor hirtelen haláláról, és ezúton fejezi ki együttérzését családjának, barátainak, kollégáinak. Fájdalmas számunkra, hogy utolsó útjára vezetőségünk tagjai, barátai, tisztelői nem tudták elkísérni, viszont lélekben együtt voltunk vele a temetés órájában is.
Lege Artis Medicinae
Munka, becsület, haza és hit minden területen – ez dr. Romics Imre professzor ars poeticája és egyben üzenete a fiataloknak. Ô, akárcsak bátyja, László, aki egyben példaképe volt, ezt hozta otthonról. Hisz abban, hogy minden generációban megvan a tisztelet, még ha egészen más gondokkal kell is megküzdeniük. „Más világ van, a rezidensek már önállóbbak, képzettebbek, jól beszélnek nyelveket, de ez jól is van így. Viszont fontos megőrizni a »nagyok« emlékét, »merítkezni« tudásukból, emberségükből. És mindig egy lépcsővel előrébb kell lépni”– vallja az urológus szakember. Bátyja volt az első orvos a családban, aki megmutatta azt az utat, amelyet pályája során mindvégig maga előtt látott. Különböző személyiségek voltak, a 11 év korkülönbség okán más korszakban, nem egyszerre nőttek fel, de értékrendjük az életről, a betegekről való gondolkodásuk ugyanaz volt és maradt. Tőle tanulta többek között a beteg tiszteletét, a beteggel való kommunikációt, a hangnemet, nincs tegeződés, bratyizás, mert annak a gyógyítás látja a kárát. Dr. Romics Imre urológusprofesszor orvosi szobájában ma is ott van édesapjuk fényképe
Lege Artis Medicinae
Szauder Ipoly professzor úr igen fontos, a magyar nyelvû szakirodalomban eddig még alig tárgyalt témával foglalkozó közleménye: „A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai” címmel olvasható e kommentár elôtt. A közlemény bevezetôjében a szerzô megjegyzi, hazánkban jelenleg is gyakran fordul elô, hogy ha az invazív koronarográfiával nem lehet szignifikáns mértékû stenosist kimutatni az epicardialis coronariaágakon, „negatív koronarográfiás leletet” véleményeznek, a beteg mellkasi fájdalmait nem tartják ischaemiás eredetûnek. Ha mégis felvetik a „kisérbetegség” lehetôségét, azt nem gondolják prognosztikai szempontból fontosnak, ezért aztán gyakori, hogy a betegek nem kapnak megfelelô tanácsot és kezelést. A közlemény végigvezeti az olvasót a microvascularis coronariakeringés anatómiai és funkcionális alapjaitól a keringéskárosodást okozó tényezôkön és a klinikai megnyilvánulási formákon keresztül a diagnosztikai lépésekig és a kezelésig. Még a témával részletesen nem foglalkozó kardiológus szakorvos számára sem könnyû, nagy odafigyelést igénylô olvasmányról van szó, ami azonban az utóbbi idôben egyre inkább elôtérbe kerülô, egyre pontosabban diagnosztizálható és kezelhetô, prognosztikai szempontból is jelentôs betegséggel foglalkozik. A közlemény könnyebb megértését kívánja elôsegíteni a szerkesztôi kommentár.
1.
2.
3.
4.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás