Ca&Csont

A dohányzás hatása a csont ásványianyag-tartalmára

MÉSZÁROS SZILVIA1, FERENCZ VIKTÓRIA1, DELI Mónika1, BORS Katalin2, HORVÁTH CSABA1

2005. JÚNIUS 20.

Ca&Csont - 2005;8(02)

Eredeti közlemény

BEVEZETÉS - A dohányzás az osteoporosis egyik ismert, de nem bizonyított rizikófaktora.Vizsgálatunkban a dohányzás csontmennyiségre gyakorolt hatását vizsgáltuk. VIZSGÁLATI ALANYOK ÉS MÓDSZEREK - Negyvenhárom dohányzó nő (életkoruk: 25-72 év közötti) adatait hasonlítottuk össze 43, életkorban és testparaméterekben illesztett nem dohányzó nő adataival. A lumbalis gerinc és a bal combnyak ásványianyag-tartalmát kétfotonos módszerrel (Prodigy, GE Lunar), a nem domináns oldali radius denzitását egyfotonos módszerrel (NK-364, Gamma) mértük. EREDMÉNYEK - A dohányosok közt gyakoribb volt az osteoporosis diagnosztikus küszöbértékét meghaladó, csökkent ásványianyag-tartalom (bármely mért régióban T-score<-2,5) (63,6% vs. 36,4%, χ2-próba p=0,009), mint a nem dohányzó nők között. Premenopauzában lévő nők körében nem találtunk különbséget a két csoport ásványianyag-tartalma (BMD) között, ugyanakkor a posztmenopauzában lévő dohányzók BMD-értéke tendenciájában kisebb volt, mint nem dohányzó társaiké. A lumbalis gerincen a szignifikancia határán észleltünk különbséget (0,977 vs. 1,04; p=0,06). KÖVETKEZTETÉS - Megfigyelésünk arra utal, hogy a dohányzás csupán kismértékben csökkenti a csont mennyiségét, ez azonban a posztmenopauzális csontfogyással együtt már szerepet játszhat a törési rizikó fokozódásában.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest
  2. Fővárosi Önkormányzat Visegrádi Rehabilitációs Szakkórháza,Visegrád

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

A csontfejlõdés zavara kísérletes májcirrhosisban, növekedésben lévõ patkányokban

FERENCZ VIKTÓRIA, HORVÁTH CSABA, FOLHOFFER Anikó, KÁRI Béla, GAÁL János, MÉSZÁROS SZILVIA, WOLF Zsuzsanna, MESTER Ádám, HEGEDÛS Dalma, HORVÁTH Andrea, SZALAY Ferenc

BEVEZETÉS - A hepaticus osteopathia patomechanizmusa még nem minden részletében tisztázott. Azt vizsgáltuk, hogy a csontanyagcserére jellemzõ bizonyos paraméterek hogyan változnak a növekedésben lévõ patkányokban, kísérletesen elõidézett zsírmáj, cirrhosis és hepatocellularis carcinoma esetén. MÓDSZEREK - Szén-tetraklorid (CCl4), fenobarbitál, valamint egyszeri dietilnitrózamin-injekció adásával idéztünk elõ májbetegséget Fischer-344 patkányokban (n=55). A kísérleti állatokat két csoportra osztottuk, és egyik felüknél a kezelés nyolcadik, másik felüknél a kezelés 16. hetében távolítottuk el a femurokat, túlaltatva õket.Vizsgáltuk a femur ásványianyagtartalmát (BMC), a csont hosszát, a corticalis indexet (corticalis vastagság és a teljes átmérõ hányadosa a diaphysis területén), továbbá a maximális terhelõerõt (Fmax). A mindhárom ágenssel (dietilnitrózamin-fenobarbitál-szén-tetraklorid) kezelt DPCcsoport (n=21) eredményeit a kezeletlen kontrollcsoport (KO, n=14), és a csupán dietilnitrózamin-fenobarbitál kezelést kapó kontrollcsoport (DP, n=20) eredményeivel vetettük össze. EREDMÉNYEK - A vizsgálat nyolcadik hetén leölt DPCcsoportba tartozó állatok mindegyikénél (n=10) kialakult zsírmáj, illetve cirrhosis. A 16. hétre a DPC-kezelt állatokban hepatocellularis carcinoma is megjelent (n=11). Ebben a csoportban a nyolcadik héten a csontanyagcsere vizsgált jellemzõiben nem találtunk eltérést, azonban a 16. kezelési héten kisebb BMC-t, rövidebb csonthosszt, kisebb corticalis indexet és alacsonyabb Fmax-ot mértünk a kezeletlen és DP-kezelt kontrollcsoporthoz viszonyítva (p<0,05, minden esetben). A DP-kezelt patkányokban a nyolcadik héten sem zsírmáj, sem májcirrhosis nem alakult ki. Ezekben az állatokban a femur hossza és az Fmax nagyobb volt, mint a kezeletlen kontrollcsoportban (p<0,05, mindkét paraméter esetén). A 16. héten azonban nem találtunk eltérést a DP-kezelt és a kezeletlen kontrollcsoport között. KÖVETKEZTETÉS - A kísérletesen indukált májcirrhosisban és hepatocellularis carcinomában szenvedõ patkányokban a csontnövekedés gátolt, a csont ásványianyag-tartalma kisebb, a corticalis vastagsága csekély, valamint a csontok mechanikai teherbíró képessége csökkent.

Ca&Csont

Tisztelt Kollégák, kedves Olvasók!

HORVÁTH CSABA

Ca&Csont 2005;8;02

Ca&Csont

A fizikai aktivitás hatása a csontszövetre - A mechanotranszdukció

MONDUK Péter, SZEKERES László

Régóta ismert tény, hogy a csontok szilárdságának alapvetően meghatározó tényezője a csontok ásványianyag-tartalmán kívül a szerkezeti felépítése. Ez a szerkezet elsősorban a csontra ható erők - a gravitáció, illetve az ínakon keresztül az izomerő - hatására alakul ki. A csontok egyfajta mechanosztátként működnek. A szerzők a világirodalmi adatokat áttekintve bemutatják, milyen szabályozórendszerek határozzák meg a mechanotranszdukciót, és váltják a mechanikai terhelést csontanyagra. A rendszeresen végzett, viszonylag nagy frekvenciával változó axiális terhelést biztosító mozgások a csontok lacunaris rendszerében extracelluláris folyadékáramlást indítanak meg. A folyadékáramlás prosztaglandinok szintézisét indukálja az osteocytákban, ez a RANK-RANKL mechanizmus gátlását okozza (RANK: receptor activator of nuclear factor κB, RANKL: RANK-ligand), az osteoblastok oszteoprotegerinszekréciója révén. Ez a folyamat az osteoclastok gátlásához vezet. Emellett az osteoblastok leptintermelése is fokozódik, ezáltal auto- és parakrin módon fokozva az osteoblastaktiválódást, csökkentve az osteocyták és -blastok apoptózisát. Ez összességében a csontfelépítés fokozódása irányába hat. A szerzők szerint az adatok mindenképpen arra utalnak, hogy a rendszeres testmozgás nagyobb csonttömeget, jobb izomerőt, biztosabb egyensúlyt, ezáltal kisebb törési rizikót eredményez. A fizikai aktivitás a cardialis állapot javításával és a fenti eredményekkel hozzájárul az életminőség javításához.

Ca&Csont

MOOT-HÍREK

Ca&Csont

AZ OSTEOPOROSIS BETEGEK MAGYARORSZÁGI EGYESÜLETE HÍREI

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A krónikus obstruktív tüdőbetegség és kezelési lehetőségei

LOSONCZY György

Az előrejelzések szerint a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) már valószínűleg a 3. leggyakoribb korai halálok. Fő kiváltó oka a több évtizedes dohányzás, amelynek hatására nagy részben visszafordíthatatlan nagy- és kislégúti gyulladás és obstrukció, valamint pulmonalis interstitialis elastolysis következik be következményes emphysemával. Az intrathoracalis légúti obstrukció miatt a kilégzés (főként fizikai megterhelés során) nem teljes, a tüdő és a mellkas hi­per­­inflálódik. A légzőizmok munkája megsokszorozódik, kimerülésük a beteg sorsát megpecsételi. A COPD-s légzészavart elő­ször hypoxaemia kíséri normocapniával, később, amikor a dyspnoe már régóta fennáll, és a légzőizmok fokozatosan kimerülnek, hypercapnia jellemző (globális légzési elégtelenség). A fenntartó terápiában in­halációs hosszú hatású hörgőtágítók és inhalációs kortikoszteroid-kezelés biztosítja a légúti obstrukció bizonyos mértékű csökkenését, a légszomj enyhülését, az exacerbációk ritkulását és a jobb életminőséget. Az exacerbációk a progressziót felgyorsítják és a várható élettartamot megrövidítik. A ke­ze­lés legfontosabb eleme a dohányzás abbahagyása. Krónikus parciális légzési elégtelenségben tartós otthoni O2-terápia biztosítható. Az oxigén túladagolásával kapcsolatos hypercapnia megelőzése érdekében az adagolt O2-mennyiség pontos be­állítása kórházban történik.

Lege Artis Medicinae

Dohányzási szokások és leszokástámogatási feladatok Magyarországon. 1. rész

CSELKÓ Zsuzsa, FÉNYES Márta, CSÁNYI Péter, BOGOS Krisztina, KISS Judit, DEMJÉN Tibor

Korunkban a nem fertőző betegségek okozzák az emberiség közel 70%-ának halálát, amelyek hátterében minden esetben megtalálhatók a fő kockázati tényezők: a dohányzás, a fizikai inaktivitás, a túlzott alkohol­fogyasztás és az egészségtelen táplálkozás. A nem fertőző betegségek visszaszorítására globális cselekvési terv készült, amely – egye­bek mellett – azt a kívánta elérni, hogy 2010-hez képest 2025-ig 30%-kal csökkenjen a dohányzók aránya. Az Egész­ség­ügyi Világszervezet (WHO) ezen célkitű­zé­se – összhangban az Egyesült Nemzetek Szer­vezete Fenntartható Fejlődési Célok ne­vű okmánya tartalmával (UN SDG 2030) – elő­irányozza, hogy Magyarországon ez az arány 2025-re 23% legyen. A jelenlegi do­hányzási arány (29%) és az előzetes becslések alapján ez nem teljesül. Komoly gondot jelent, hogy miközben a hagyományos dohánytermékek fogyasztása Magyar­or­szágon nem az elvárt ütemben csökken, az új típusú nikotintartalmú és dohánytermékek világszerte, így hazánkban is terjednek. A dohányzás visszaszorítása érdekében te­hát Magyarországon erőteljesebb fellépésre van szükség. Ennek keretében fokozott fi­gyelmet kell fordítani a WHO Do­hány­zás-ellenőrzési Keretegyez­mé­nyé­ben (FCTC) foglaltakra. Nevezett dokumentum a do­hány­termékek adótartalmának nö­velését ajánlja, kimondja, hogy meg kell ál­lítani az új típusú nikotintartalmú és do­hány­ter­mé­kek térhódítását, és szorgalmazza, hogy az egészségügyben legyen szakmai követelmény a dohányzók leszokásának segítése. Jelen összefoglaló az aktuális hazai dohányzási szokások figyelembevételével ismerteti az egészségügy leszokástámogatással kapcsolatos feladatait.

Lege Artis Medicinae

A magyarországi dohányzásleszokást támogató telefonos tanácsadás

TÓTH Erzsébet, CSELKÓ Zsuzsa, DARWISH Diána, PATAKI Erika, BARTA Veronika , CSÁNYI Péter, BOGOS Krisztina

Az Országos Korányi Pul­mo­nológiai Intézet Dohányzás Leszokást Tá­mo­gató Módszertani Központja 2013 óta in­gye­nes segélyvonalat működtet, amelynek az a feladata, hogy a dohányzásról le­szokni vágyókat szakmai tanácsokkal lássa el, tájékoztatást adjon a leszokástámogatási lehetőségekről, programokról, az érdeklődőt szükség esetén a megfelelő egészségügyi ellátás keretei közé irányítsa. Meg­ha­tározott protokollt követve, a proaktív telefonos beszélgetés hat héten át tart, heti egyszeri alkalommal. A tanulmány az elmúlt hat év tevékenységét ismerteti. Retrospektív longitudinális vizsgálat. Az adatokat leíró statisztikai mód­szerrel elemeztük. A 2015-től 2020-ig ter­jedő időszakban 24 286 üzenet érkezett a telefonos tanácsadás üzenetrögzítőjére. Az érdeklődők megközelítőleg 55%-ával sikerült be­szélgetést kezdeményezni. Az ingyenesen, bárki számára elérhető segítség­nyújtó vonalat leginkább az alacsonyabb iskolai vég­zett­ségűek és nehezebb anyagi körülmények között élő emberek veszik igénybe. A segítségkérők nikotinfüggősége erős volt. A program különösen fontos azoknak a dohányzóknak, akik egyébként kevésbé részesülnének szakértői támogatásban. 2015–2020 között a programban résztvevők átlagos absztinencia aránya a pro­aktív hí­vásokat követően 16% volt. A ki­indulási absztinenciaarány 2015-ben 19% volt, ami 2020-ban visszaesett 6%-ra. Ezen időszakban a le­szokók arányának átlaga a féléves követésnél 13%, az egyévesnél 9% volt. Az alacsony leszokási arány egyik lehetséges oka, hogy a telefonos tanácsadási program csak a viselkedés változására tud hangsúlyt fektetni, közvetlen segítséget azonban nem ad a gyógyszeres támogatáshoz. Ezért az egészségügyi dolgozóknak kiemelt szerepük van abban, hogy ösztönözzék a dohányzót a leszokásra, és emellett a nikotinmegvonás kezelésére.

Nővér

A mozgásterápia szerepe a csontritkulásos betegek egyensúlyfejlesztésében és esésmegelőzésében – Szisztematikus irodalomelemzés

MISZORY Erika Viktória, JÁROMI Melinda, PAKAI Annamária

Az elesésekből származó traumatikus események gyakori előfordulása a csontritkulásos betegek körében és azok életminőségre gyakorolt negatív következményei fontossá teszik a hatékony mozgásterápiás intervenciók alkalmazását az elesések megelőzésére. A vizsgálat célja: A szerzők célja, hogy áttekintsék a csontritkulás kapcsán tett mozgásterápiás beavatkozások hatásosságát elsősorban az egyensúlyfejlesztés és az elesés prevenció területén. Részletes szisztematikus irodalomkeresést végeztünk az Ebsco Discovery Service adatbázisában 2014. január és 2019. december közötti időszakra vonatkozóan. Kizárólag angol nyelvű és teljes terjedelmükben elérhető cikkeket kerestünk, amihez megfelelő kulcsszavakat használtunk. Potenciálisan relevánsnak 42 db közleményt találtunk, amelyből 12 felelt meg a beválasztási kritériumoknak. A csontritkulással kapcsolatos mozgásprogramok szép számmal és varianciával bírnak. Az izomerő és egyensúlyfejlesztés szempontjából hatásosnak bizonyulnak és egyre növekszik azon bizonyítékok száma, mely a multimodális programok szerepét emelik ki.

Lege Artis Medicinae

A dohányzás légzőrendszerünkre gyakorolt kedvezőtlen hatásának bemutatása a 2010-2018 között végzett hazai népegészségügyi szűrés adatai alapján

KÉKES Ede, DAIKI Tenno, DANKOVICS Gergely, BARNA István

A rendszeres dohányzás klinikai tünetek nélkül is strukturális változásokat okoz a tüdőszövetben és ez megnyilvánul a légzésfunkciós vizsgálatokban is. A 2010 és 2018 közötti időszakban végzett nép­egészségügyi szűrővizsgálat (MÁESZ) ki­lenc éve során 70 822 nő és 60 187 férfi esetében végeztünk spirometriás vizsgá­la­to­kat (PEF, FEV1, MEF25-75, FVC). Az elem­­zésnél a prediktív értékek százalékában fejeztük ki az egyes jellemző kóros elő­fordulási arányt. A kilégzett levegő szén-monoxid- (eCO) tartalmát (ppm-ben) 24 899 nő és 22 340 férfi esetében végeztük el. A COPD értékelő tesztet (kérdéssort) (CAT) 4166 nő és 3170 férfi töltötte ki. A spirometriás vizsgálatoknál a dohányzóknál mindkét nemben alacsonyabb értékeket találtunk mind a négy paraméter esetében. A férfiaknál mindig szignifikánsan kedvezőtlenebb értékeket mértünk. A kor előrehaladásával az értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak. A normális prediktív értékektől való eltérés, illetve a dohányzók és nem dohányzók közötti különbség a MEF25-75 és az FVC esetében volt a legnagyobb. A kilégzett levegő CO-tartalma (eCO) dohányzóknál minden korcsoportban szignifikánsan nagyobb, mint a nem dohányzók esetében. A kóros CAT-összpontszám dohányosok esetében szignifikán­san nagyobb volt. A légzésfunkciós szűrővizsgálatok még klinikai tünetek hiányában is korán jelzik a dohányzás káros hatását, illetve a COPD kialakulásának veszélyét.