Ca&Csont

A combnyaktörések betegségteher-modellezése finanszírozói szemszögből

SEBESTYÉN Andor, PÉNTEK Márta, GULÁCSI László, NYÁRÁDY József

2009. DECEMBER 28.

Ca&Csont - 2009;12(03)

CÉLKITŰZÉS - A tanulmány a combnyaktörések ellátási költségvonzatait és az egy év alatt bekövetkező törési események finanszírozási terheit modellezi a 2009-es finanszírozási értékek alapján egészségbiztosítói szemszögből. MÓDSZERTAN - A tanulmány a combnyaktörések ellátásának költségeit az OEP által finanszírozott, vagy támogatott ellátásformák teljes spektrumában modellezi, amely az akut és krónikus fekvőbeteg-ellátás, a járóbeteg- szakellátás, a gyógyszer- és gyógyászatisegédeszközigény, az otthoni szakápolás, az utazási költségtérítés vagy betegszállítás, valamint a keresőképtelenségi időszak egészségbiztosítói kiadásait tartalmazza. Külön vizsgálja a primer ellátásra gyógyuló (komplikáció nélküli) és a szövődményes eseteket. Szövődményként a leggyakrabban előforduló nagy műtéti igényű ellátások költségeit veszi számba. EREDMÉNYEK - A primer ellátásra gyógyuló betegek finanszírozói kiadásai az egyes ellátások költséghatáraitól és igénybevételeitől függően az aktív korosztályban 1 010 110-1 479 034 Ft között, a nyugdíjas korosztályban a táppénzes kiadások nélkül 635 350-1 104 274 Ft között alakulhatnak. A szövődményes betegek finanszírozói költségei (primer + szövődmény ellátása) az aktív korosztályban 1 858 438-3 133 096 Ft között, míg a nyugdíjasok esetében 1 108 918-2 383 576 Ft között is előfordulhatnak. A primer ellátások és a szövődmények szűken vett további ellátásainak kiadásai modellszámításaink alapján minimálisan 4 373 857 668-6 247 717 438 Ft finanszírozási terhet jelenthetnek az egészségbiztosítás számára az egy év alatt előforduló combnyaktörések további ellátása során. MEGBESZÉLÉS - A csípőtáji törések incidenciájának csökkentése érdekében hangsúlyozandó a jelen és jövőbeli intervenció fontossága, mely a finanszírozási teher társadalmi szintű mérséklésének lehetőségét is előrevetíti. A finanszírozási költségek elemzése átfogó egészséggazdaságtani tanulmányoknak képezheti alapját, szakmai és egészségpolitikai döntéshozók által is támogatott költséghatékony stratégia kialakításával.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ca&Csont

A D-vitamin autoimmun kórképekben: a D-vitamin immunregulatórikus hatása és terápiás lehetőségek

ZÖLD Éva, SZODORAY Péter, GAÁL János, SZEGEDI Andrea, SZEGEDI Gyula, BODOLAY Edit

Az autoimmun kórképek kialakulásában a genetikai faktorok mellett a környezeti hatások is alapvető szerepet játszanak. A D-vitamin-hiány egyike lehet azoknak a tényezőknek, amelyek az autoimmun betegségek kialakulásáért felelősek. Több vizsgálatban igazolták, hogy az alacsony D-vitamin-szintnek szerepe lehet a sclerosis multiplex, a szisztémás lupus erythematosus, a rheumatoid arthritis, az 1-es típusú diabetes mellitus és a gyulladásos bélbetegségek kialakulásában. Kísérletes adatok egyértelműen alátámasztják, hogy D-vitamin-hiány esetén nő az autoimmun betegségek előfordulása. A szerzők irodalmi áttekintést adnak arról, hogy az alacsony D-vitamin-szint milyen összefüggést mutat az autoimmun betegségek előfordulásával. A D-vitamin optimális szintje szükséges a normális immunfunkcióhoz, és jelentős a szerepe az immuntolerancia fenntartásában. A D-vitamin legfontosabb hatása, hogy befolyásolja a regulatórikus T-sejtek számát és funkcióját. A jelenlegi ismeretek szerint az optimális D-vitamin-szint csökkenti a Th1-sejtek működését, és javítja a regulatórikus Tsejt- funkciót. A megfelelő D-vitamin-ellátottság mellett csökken az autoimmun betegségek kialakulásának az esélye, valamint a már fennálló betegség súlyossága.

Ca&Csont

Az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezői magyar nők csoportjában: a Nemzeti Osteoporosis Kockázati Kérdőív (NOKK) vizsgálat eredményei

MEZŐ Tibor, TABÁK Ádám, BHATTOA Harjit Pál, LAKATOS Péter

BEVEZETÉS - A Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban végzett viszgálatokból tudjuk, hogy a származás és a lakhely jelentősen befolyásolja az osteoporosis kockázatát. Kevesebbet tudunk ezekről az összefüggésekről Kelet-Európában. A szerzők célja volt, hogy leírják az osteoporosis és az osteoporoticus törések kockázati tényezőjét válogatott női populációban a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság irányításával végzett keresztmetszeti, többcentrumos vizsgálatban. ANYAG ÉS MÓDSZER - A vizsgálatban tíz véletlenszerűen kiválasztott regionális osteoporosiscentrumból összesen 2602, 18 évesnél idősebb nő vett részt. Adatokat gyűjtöttünk a kockázati tényezőkről, a vérnyomásról, az antropometriai változókról és a csontsűrűségről. EREDMÉNYEK - Többszörös regresszióval azt találtuk, hogy az idősebb életkor, az alacsonyabb diasztolés vérnyomás, a családi anamnézisben szereplő csonttörés, az elesés az előző évben és az alacsony T-pontszám független összefüggésben álltak a csonttöréssel. A femoralis osteoporosis kockázati tényezői közé tartozott az idősebb életkor, a kisebb testtömeg, a csonttörés a családi anamnézisben, a kisebb fizikai aktivitás, az elesés az előző évben és a glükokortikoid-kezelés. MEGBESZÉLÉS - Vizsgálatunk az első nagy epidemiológiai áttekintés, amelyben leírtuk az osteoporosis és a csonttörések kockázati tényezőit a magyar női populációban. Adataink alapján felmerül, hogy az alacsonyabb diasztolés vérnyomás is összefüggésben állhat az osteoporoticus csonttörésekkel.

Ca&Csont

MOOT HÍREK

HORVÁTH CSABA

A XI. Magyar Oszteológiai Kongresszus szervezése megkezdődött, az első meghirdetés postára került. A konferenciát a szokásos helyen és időben rendezzük: Balatonfüreden az Anna Grand Hotelben, 2010. május 19-22. között.

Ca&Csont

Tisztelt Olvasók! Kedves Kollégák!

HORVÁTH CSABA

A Ca és Csont új számai hagyományosan a szerkesztő beköszöntő gondolataival indulnak, a szakterület aktualitásairól és az újságban megjelenő cikkek szakmai értelmezéséről.

Ca&Csont

A biszfoszfonátrezisztencia áttörése alfakalcidol alkalmazásával: egyéves nyílt, követéses vizsgálat eredményei

GAÁL János, BENDER Tamás, VARGA József, HORVÁTH Irén, KISS Judit, SOMOGYI Péter, SURÁNYI Péter

BEVEZETÉS - Az osteoporosisos betegek egy része nem reagál megfelelően az adekvát biszfoszfonát + kalcium + konvencionális D3-vitamin-terápiára. Vizsgáltuk, hogy ilyen esetekben a D3-vitamint alfakalcidolra cserélve észlelhető- e a csontsűrűség (BMD) növekedése, azaz áttörhető- e a biszfoszfonátrezisztencia. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Hetvenhat, alendronat + D3- vitamin + kalcium terápiára nem reagáló beteg esetében a konvencionális D3-vitamint napi 0,5 μg alfakalcidolra cseréltük, majd követtük a betegeket egy éven át. A klinikai és laboratóriumi paramétereket induláskor és egy év elteltével is rögzítettük, és a változást statisztikailag is értékeltük. EREDMÉNYEK - Egyéves alfakalcidolkezelés után kissé, de statisztikailag szignifikánsan (p<0,001) javult a BMD mind az alkaron (+2,2%), mind a lumbális gerincen (+1,4%). A kezelési periódus végén a kiindulási értékhez képest a következő, statisztikailag szignifikáns változásokat figyelhettük meg a következő változók medián értékeiben: a szérumkalcium-érték 0,06 mmol/l-rel növekedett, a szérumfoszforszint 0,05 mmol/l-rel, a szérumalkalikusfoszfatáz- érték 13 E/l-rel, a szérum-PTH-szint 10,7 pg/ml-rel, a szérumoszteokalcin-szint 0,4 ng/ml-rel, a reggeli első vizeletben mért D-Pyr/kreatinin arány pedig 0,2 nmol/mmol értékkel csökkent a mellékhatások szignifikáns emelkedése nélkül. MEGBESZÉLÉS - Eredményeink szerint a biszfoszfonátrezisztens betegek esetében alkalmazott alendronatalfakalcidol kezelés a csontdenzitás emelkedésével és a csontanyagcsere laboratóriumi markereinek javulásával jár a mellékhatások gyakoriságának jelentős fokozódása nélkül.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

LAM KID

Combnyaktörések ellátása DHLS-csavarral - korai eredmények

KOCSIS András, KÁDAS István, KÁDAS Dániel, HANGODY László

Magyarországon az osteoporosis talaján kialakult medialis combnyaktörés ellátási taktikája függ a törés típusától és a sérült általános állapotától. Nyilvánvaló cél, hogy kis kockázatú, minimálisan invazív műtéti technika megtartása mellett minimálisra csökkentsük a módszer leggyakoribb szövődményeit: a combfejnecrosist és a törés újbóli elmozdulását. Kézenfekvő volt, hogy az országunkban legáltalánosabban alkalmazott módszert, a kettős kanülált csavarozást kombináljuk a kompressziós HLS-csavar technikával, ami intraoperatív kompressziót, így nagyobb stabilitást biztosít a minimálinvazív elvek megtartása mellett.

Ideggyógyászati Szemle

[A sarcopenia és a dynapenia prevalenciája a különböző stádiumú Alzheimer-típusú dementiában szenvedő betegek körében ]

YAZAR Tamer, YAZAR Olgun Hülya

[Cél - A vizsgálat célja a sarcopenia és a dynapenia prevalenciájának megállapítása a különböző stádiumú Alzheimer-típusú dementiában (AD) szenvedő betegek körében, továbbá adatgyűjtés annak érdekében, hogy javaslatokat tehessünk a betegségteher csökkentése érdekében. Módszer - A prospektív és keresztmetszeti vizsgálatban 127, különböző stádiumú AD-beteg és 279, a beválasztási kritériumoknak megfelelő, egészséges kontrollszemély vett részt; a stádiumbeosztás a Clinical Dementia Rating Scale/CDR alapján történt, a kontrollszemélyek 18-39 és 70-80 év közöttiek voltak. A beválasztott AD-betegek a NINCDS-ADRDA (National Institute of Neurological and Communicative Disorders and Stroke-Alzheimer’s Disease and Related Disorders Association) diagnosztikai kritériumai alapján nagy valószínűséggel minősültek AD-betegnek, továbbá a mini-mentál teszt (MMSE) szerint több mint egy kognitív területen kórosan teljesítettek. Mértük a betegek és kontrollok vázizomtömeg-indexét (skeletal muscle mass index/SMMI), izomerejét, fizikai teljesítőképességét; a sarcopenia diagnózisát a European Working Group on Sarcopenia in Older People/EWGSOP kritériumai alapján állapítottuk meg. Eredmények - A korban illesztett, egészséges kontrollszemélyekkel összehasonlítva, az AD stádiumának emelkedésével párhuzamosan nőtt a sarcopenia és a dynapenia prevalenciája. Következtetés - A krónikus, progresszív betegségek esetén, amilyen az AD is, fontos a különböző élettani paraméterek - például izomtömeg, izomerő, fizikai teljesítőképesség - romlásának korai stádiumban való azonosítása, és a szekunder prevenció mielőbbi elkezdése.]

Nővér

A gyulladásos bélbetegségben szenvedő fiatal felnőttek életminősége

VARGA Győrfi Krisztina, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, TÓTH Marianna, SZUNOMÁR Szilvia, PAKAI Annamária

A vizsgálat célja: A nem fertőzéses eredetű gyulladásos bélbetegségben szenvedő egyének száma az utóbbi években jelentős emelkedést mutat. Cél rávilágítani azokra a tényezőkre, amelyek negatívan befolyásolják a gyulladásos bélbetegségben szenvedő fiatal felnőttek életminőségét. Vizsgálati módszerek és minta: A keresztmetszeti, kvantitatív vizsgálat a PTE KK-ban 2014.07.15.-2014.12.31. között történt. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportba 18-46 év közötti Crohn - betegségben vagy Colitis ulcerosában szenvedő betegek kerültek. Az adatgyűjtés standard kérdőívek felhasználásával (Betegségteher Index, IBDQ, Coloplast életminőség kérdőív) és a demográfiai adatok kiegészítésével történt (N=103). Microsoft Excel 2013 program segítségével a leíró statisztika mellett kétmintás t-próbát alkalmaztunk (p<0,05). Eredmények: A Betegségteher Index átlagpontszáma 55,34±17,06, az alapbetegség és a szocio-demográfiai mutatók tükrében nem mutat szignifikáns különbséget (p>0,05). Az IBDQ átlagpontszáma 51,92 ±18,54, a lakóhely függvényében szignifikáns különbség található (p<0,001). Következtetés: A gyulladásos bélbetegségben szenvedő fiatal felnőttek életminőségét javítani kell, törekedni kell a betegségterhük csökkentésére. Fontos a betegség multidiszciplináris kezelése.

Ideggyógyászati Szemle

[Nem diabeteses perifériás neuropathiás betegek életminőségének mérése magyarországi háziorvosi praxisokban végzett keresztmetszeti vizsgálat eredményei alapján]

BRODSZKY Valentin, PÉNTEK Márta, KOMOLY Sámuel, BERECZKI Dániel, EMBEY-ISZTIN Dezső, TORZSA Péter, GULÁCSI László

[Háttér és célkitűzés – Magyarországon korlátozott ismereteink vannak a perifériás neuropathiás (PeNP-) betegek életminőségéről. A tanulmány célja, hogy felmérje a háziorvosi praxisokban a nem diabetes PeNP-betegek életminőségét és megvizsgálja ennek kapcsolatát a fájdalomintenzitással. Módszerek – Harmincévesnél idősebb, nem diabeteses betegeket válogattunk be a vizsgálatba 10 magyarországi felnőtt háziorvosi praxisban. Először a betegek kitöltötték a PainDETECT kérdőívet, ami a neuropathiás fájdalom szűrésére alkalmas. Azoknál a betegeknél, akiknél a PainDETECT-pontszám 13 felett volt (nem egyértelmű vagy lehetséges neuropathiás fájdalom), a háziorvos kitöltötte a DN4 diagnosztikus kérdőívet. Ha a DN4-pontszám ≥4 vagy a PainDETECT-pontszám >18, akkor igazoltnak tekintettük a PeNP fennállását. Ezután a betegek kitöltötték az EQ-5D kérdőívet és a demográfiai adatokat rögzítette a háziorvos. Eredmények – Összesen 111 PeNP-beteget azonosítottunk, akiknek 69%-a volt nő. Az átlagos életkor 62 (SD 14) év volt. Az átlagos EQ-5D-pontszám 44%-kal alacsonyabb volt a hasonló korú magyarországi átlagpopulációénál (0,42 vs. 0,75, p<0,001). A várakozásoknak megfelelően a fájdalomskálák magasabb értékei rosszabb életminőséggel jártak. A fájdalom/diszkomfort és a szorongás/lehangoltság EQ-5D életminőség-dimenziók mutatták a legnagyobb károsodást. Szoros korrelációt figyeltünk meg a PainDETECT-pontszám és az EQ-5D között. A betegek többségénél (86%) korábban nem volt ismert a PeNP diagnózisa. Következtetések – A nem diabetes PeNP jelentős negatív hatással van az életminőségre. Habár ez a betegség súlyos, krónikus állapot, a betegségteher jelentősen alulbecsült, mert a betegséget csak ritkán diagnosztizálják. ]