Ökológia

Nagyanyáink még tudták, hogy mi az a zero waste

2021. NOVEMBER 23.

A világ egyik részén elképesztő mérteket ölt az élelmiszerpazarlás, míg a másik felén éheznek. Az ökológiai lábnyom jelentős részéért felelős az élelmiszertermelés és -kereskedelem. Sokat és sokszor elismételt mondatok, amit számos beszédes adat támaszt alá. Ha csak hazai viszonylatban nézzük, a 2019-es NÉBIH felmérés szerint egy átlag magyar lakos évente 65 kg élelmiszerhulladékot termel, aminek majdnem a fele indokolatlanul megy a szemétbe. Ez a mennyiség Ázsiában például „csak” 8 kg. Ahogy a tartós eredményt ígérő fogyókúrákat, úgy az élelmiszerpazarlás megállítását is apró, praktikus lépésekkel kell elkezdeni, amelyek aztán az életünk részévé válnak – tanácsolja a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége.

Hogy miként jutottunk idáig, nem nehéz belátni, ha belegondolunk, hogyan működött akár csak 30-40 évvel ezelőtt egy háztartás. Nem sok hulladék keletkezett, az biztos. Nem használtak egyszer használatos műanyagokat, elenyésző volt a csomagolóanyag, az is jobbára zsírpapír. A ház körül tartott állatoknak szinte minden részét felhasználták: tejét, zsírját, húsát, máját, tollát. A zöldség, gyümölcs megtermett a kertben vagy a veteményesben, az élelmiszermaradékból új fogások készültek, az emberi fogyasztásra nem alkalmas maradék pedig ment a kutyáknak, vagy a disznók elé kerülő moslékba. Mindenki szépen a saját kosarával vagy vászon cekkerével járt a boltba, az első nejlon reklámszatyrok még évek múlva is státuszszimbólumnak számítottak. Éveken át hordták a rányomtatott reklámlány felismerhetetlenségig lekopott arcával.

„Sok szempontból érdemes feleleveníteni a régi gyakorlatot, mert ha egy az egyben nem is, de sok elemét ma is jól lehet alkalmazni a fenntarthatóság jegyében – mondja Szűcs Zsuzsanna, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke. – Nem volt az olyan régen, amikor az étel kidobása szinte bűnnek számított és a csomagolásba sem fulladtunk bele. Most pedig ott tartunk, hogy az élelmiszerpazarlás fogalmát is definiálni kell. Ez a helyzet sarkalt minket arra, hogy az érvényben lévő táplálkozási ajánlásunkat megújítsuk, és az átdolgozott OKOSTÁNYÉR®-ba sokkal hangsúlyosabban kerüljenek be a táplálkozással kapcsolatos fenntarthatósági szempontok is.”

Élelmiszerpazarlásról akkor beszélünk, ha olyan étel kerül a szemétbe, aminél elkerülhető lett volna, hogy hulladék legyen belőle. Ilyenek lehetnek a lejárt szavatosságú ételek vagy a kidobott ételmaradékok. Emellett vannak az emberi fogyasztásra nem alkalmas hulladékok is (csontok, héjak, magvak), amelyeknek egy része újrahasznosítható is lehetne.

Zero waste megoldások a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségétől:

• a zöldségek, gyümölcsök héjából készítsünk savanyúságot vagy chipset
• a gyümölcshéjból (pl. alma, körte) főzhetünk finom teát, de házi potpurri is varázsolható belőle
• a zöldséghéjat, szárakat, leveleket semmiképp ne dobjuk ki, főzzünk belőle más fogásokhoz jól használható zöldség alaplevet
• a zöldségek leveléből (pl. karalábé, retek) készülhet pesztó, de smoothie-ba is betehető
• a zöldségek zsenge leveleit felhasználhatjuk rakott ételekhez
• a tojáshéjból forralás után egy egyszerű kávédarálóban készülhet tojáshéj-por, amivel smoothie-kat vagy akár zabkását is dúsíthatunk, alaposan megemeli a kalciumtartalmat
• a kávézaccból remek házi bőrradír állítható elő, de rádobhatjuk a szobanövények földjére is
• a kezeletlen cirusfélék héja kiváló házi tisztítószer, ragyogóvá varázsolja a mosogatót, mikrót, csaptelepeket
• a megszáradt sajtból csináljunk fondüt vagy sajtropogóst, mártást vagy krémlevest
• süssük meg a fonnyadt zöldséget, a túlérett gyümölcsökből pedig készüljön smoothie vagy kompót
• a száraz kenyeret daráljuk le prézlinek, de süthetünk belőle levesbetétnek, saláták tetejére krutont is
• a főtt étel maradékából készítsünk új fogást, pl. krumplipüréből gnocchit, pörköltből töltött palacsintát, rizsköretből sült rizst zöldségekkel, párolt zöldségköretből krémlevest

Folyamatosan nézzük át az otthoni készleteinket, és adjunk még egy esélyt a már kevésbé friss, de még biztonságosan elfogyasztható élelmiszereknek! Érdemes tudni, hogy a minőségmegőrzési idő nem azonos a fogyaszthatósági idővel. Minőségmegőrzési időt az alacsony víz és/vagy fehérjetartalmú termékeken találunk, ezek a jelölt dátum után is biztonságosan elfogyaszthatók. Az élvezeti értékük csökkenhet, de a tápérték változatlan, ezért kár lenne ezeket elpocsékolni!

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

Antidepresszánsok hatékonysága - szubjektív szempont

BUDA Béla

Az antidepresszánsokból valamiféle elixír lett, valamiféle „szóma”, a „Prozac-korszak” embere a szerek révén a „jobbnál is jobban” (better than well) érezheti magát. A depresszió meghatározása kitágult, egyfajta „kisgömböc” lett, amely minden kórképet lassanként magába foglalt.

Ökológia

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19

Enyhe tünetmentes, SARS-CoV-2-fertőzött járóbetegeknél észlelt íz- és szagérzékelési változások

A Covid-19-ről szóló beszámolók a betegség súlyosságától függően, tünetileg leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor a szerzők tudomása szerint eddig csak egy tanulmány foglalkozott Covid-19 fertőzötteknél a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokkal, és 34%-os prevalenciát állapítottak meg a kórházban kezeltek körében. Viszont a tanulmány nem közölt adatot a megváltozott érzékelés idejéről és a többi tünethez való viszonyáról.

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

COVID-19

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

COVID-19

Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás

Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.