Ökológia

Elképzelni egy fenntarthatóbb világot – összefoglaló az ACLIM! kiállításról

2021. JÚLIUS 14.

A Levegőt! címet viselő, idei OFF-Biennále keretében szervezett kiállítást az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség. A rendezvény célja, hogy a társadalmi képzelet felszabadításával elősegítsék az ökológiai válság elleni fellépést. Az ACLIM! kiállítás kurátorai, Süveges Rita, Zilahi Anna és Horváth Gideon az xtro realm művészcsoport tagjaiként már több éve aktív résztvevői a témáról szóló diskurzusnak: munkájuk során a művészet eszközeivel, kritikai megközelítésből segítenek (újra)értelmezni a ma zajló ökológiai és társadalmi problémák összefüggéseit, és felülvizsgálni az ezek alapját képező meggyőződéseket és viszonyulásokat.

Az ACLIM! kiállítás 2021. április 23. és június 19. között volt személyesen megtekinthető a Horánszky utcai A.P.A. Galériában, de az anyag jelentős része egy tárlatvezetési videóval együtt jelenleg is elérhető az ACLIM! honlapján. A kiállítás egyik fő egységét az ökológiai válsághoz kapcsolódó tudományterületek szakértőivel készített beszélgetések, a másikat pedig összesen kilenc művész, köztük a kiállítás kurátorainak alkotásai képezték. A kiállító művészek Süveges Rita, Zilahi Anna és Horváth Gideon mellett Cséfalvay András, Kaszás Tamás, Kiss Kata Dóra, Nagy Csilla, Szári Laura és Ulbert Ádám voltak. Az Ügynökség további projektje a Klímaképzelet Reader cikksorozat is.

A kiállításon kivetített szakértői beszélgetésekben Dúll Andrea környezetpszichológus, Jordán Ferenc hálózatkutató biológus, Köves Alexandra ökológia-közgazdász és Szathmáry Eörs evolúcióbiológus szólalt meg. Ahogy a kiállítás egésze, ezek a beszélgetések is rendszerszintű összefüggéseket jártak körül, a problémák legkülönfélébb megközelítéseit fejtik ki. Az érintett témák sokfélesége rámutat, hogy mennyire szerteágazó, összetett problémákról van szó, és ezek megoldásához mennyire különböző szakterületekre van szükség. Felmerül a földi élet története, az együttműködés kérdésköre, a klímaszorongás, a tapasztalati tudás, valamint szó esik a gazdasági növekedés fenntarthatatlanságáról, jóllétről, relokalizációról, sokféleségről és a „tökéletes” megoldás kereséséről. Az egész projekt tudományos igényességgel jött létre, de – ahogy missziójukban fogalmaznak – kimondott szándékuk, hogy olyan ősi-új tudáseszményt terjesszenek, amelyben „a tudományosság mellett egyaránt helyt kaphat az intuíció, az érzelmi intelligencia, a testtapasztalatok összessége, a művészeti tudás vagy maga a párbeszéd”.

Az installációk olyan témákat dolgoznak fel, mint a patriarchális uralom és a technooptimizmus kritikája, tanulságok a földtörténeti múlt kihalási eseményeiből, a fosszilis energiahordozók kiaknázásának problémái, pusztító mezőgazdasági gyakorlatok, a fiatal generációk lelki egészségének kérdése és a világ kétéltűit sújtó kitridgomba-fertőzés. Mindezt személyes élményeken, meglátásokon és tapasztalatokon keresztül kifejezve, lehetőséget teremtve arra, hogy a szemlélő is kapcsolódhasson, átérezhesse a helyzetet.

Bár a kiállításból is elénk táruló helyzet elkeserítő, a közvetített üzenet pozitív: a ma zajló válságok megfékezhetők, ha képesek vagyunk meghaladni a képzeletünket is korlátozó uralkodó logikákat. Köves Alexandra szavaival: a változás egyik legnagyobb akadálya, hogy el sem tudjuk képzelni, lehetne másképp. Az Ügynökség célja, hogy hozzájáruljon a problémával való széles körű szembenézéshez, és ezzel együtt a pozitív jövőképek felvázolását is segítse. Ahogy a névválasztás is mutatja, ebben kulcsfontosságúnak tartják a képzelet szerepét.

Nagy hangsúlyt kap a különféle problémák egységben való értelmezése: az alkotók mind a témák feldolgozásán, mind a vizuális megjelenítésen keresztül rámutatnak, hogy a problémák között rengeteg összefüggés van, nem különállóak, nem függetlenek. Azért kulcskérdés ez, mert egészen más megoldásokra van szükség, ha napjaink válságait szorosan összefüggő, közös okokra visszavezethető következményeknek látjuk – így kiderül, hogy a probléma nem pusztán technológiai, hanem a meggyőződéseinkben és az ezzel összefüggésben működtetett társadalmi-gazdasági rendszerünkben keresendő. Ez egyúttal azt jelenti, hogy nyitottnak kell lennünk a ma uralkodó logikák meghaladására: újra kell gondolnunk a természethez fűződő viszonyunkat, az emberközpontúságot, illetve azokat az alapfeltevéseket, amelyekre a gazdasági rendszerünk is épül. Fel kell ismernünk a természetre utaltságunkat, a mai globális helyzet példátlanságát, és a fenntarthatatlanság mögött húzódó hajtóerők kezelésére kell törekednünk.

Az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség ebben nyújt segítséget, kiindulópontot. Érdemes meglátogatni a már említett honlapot, és böngészni a különféle tartalmak között!

Pribéli Levente

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

Antidepresszánsok hatékonysága - szubjektív szempont

BUDA Béla

Az antidepresszánsokból valamiféle elixír lett, valamiféle „szóma”, a „Prozac-korszak” embere a szerek révén a „jobbnál is jobban” (better than well) érezheti magát. A depresszió meghatározása kitágult, egyfajta „kisgömböc” lett, amely minden kórképet lassanként magába foglalt.

Ökológia

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19

Enyhe tünetmentes, SARS-CoV-2-fertőzött járóbetegeknél észlelt íz- és szagérzékelési változások

A Covid-19-ről szóló beszámolók a betegség súlyosságától függően, tünetileg leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor a szerzők tudomása szerint eddig csak egy tanulmány foglalkozott Covid-19 fertőzötteknél a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokkal, és 34%-os prevalenciát állapítottak meg a kórházban kezeltek körében. Viszont a tanulmány nem közölt adatot a megváltozott érzékelés idejéről és a többi tünethez való viszonyáról.

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

COVID-19

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

COVID-19

Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás

Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.