A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

A túlsúly problémája mára népbetegséggé nőtt ki magát: akár orvosként, akár betegként (vagy esetleg mindkét oldalról) szembesülünk az elhízás egészségromboló hatásaival, a kérdéskör nem hagyhat közömbösen bennünket.

A szerzőpáros cikke azt a látszólag könnyed és kissé szokatlan kérdést teszi fel, hogy a humor alkalmazása belefér-e a terápiás folyamatba. Van-e létjogosultsága, és milyen szándékkal, milyen céllal.

Az elmúlt 30-40 évben a klasszikus fertőző betegségek eltűnésével, ill. számuk jelentős csökkenésével párhuzamosan egyre több egészségügyi beavatkozásokkal és kórházi fertőzésekkel kapcsolatos infekciók diagnosztizálhatók. Az is közismert, hogy egyes nem kórházi eredetű fertőzések még ma is jelentős számban fordulnak elő (pl. salmonellosis, campylobacteriosis, varicella) és szinte minden évben új kórokozókat és új betegségeket ismertünk meg. Az új ismeretek közé tartozik infekciók szempontjából az is, hogy bármilyen mikroorganizmus fertőzést idézhet elő, a szervezet megváltozott védekezőképességének tükrében.

Erősen vitatott, hogy a jól beállított cukorbetegben a fertőzések gyakrabban fordulnak elő, mint egészségesekben. Számos bizonyíték van arra vonatkozólag, hogy a rosszul beállított cukorbeteg neutrophil granulocytái nem képesek feladatukat ellátni (chemotaxis, phagocytosis, adherencia, intracellularis elölés), és a celluláris immunitásban is károsodás következik be. Ennek alapján számosan azon a véleményen vannak, hogy a nem jól beállított cukorbeteg csökkent védekezőképességűnek („immunocompromised host”) tekintendő. Abban azonban egyetértés van, hogy diabetes mellitus kapcsán az infekciók igen sokszor súlyosabb lefolyásúak, mint az egyébként egészséges egyénekben keletkező hasonló fertőzések.