Az osteoporosisban alkalmazott hosszú idejű biszfoszfonátkezelés után számos esetben számoltak be atípusos combtörésekről (JW Gen Med, 2009. Dec. 15.); ennek feltételezett mechanizmusa pedig a csontújraépülés fokozott gátlása. Három, biszfoszfonátterápiával kapcsolatos, mostanában végzett, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatból származó adatok nem támasztják alá ezt a megfigyelést, viszont az elemzés mégsem bizonyult eléggé meggyőzőnek a ritkább végpontokat illetően (JW Gen Med, 2010. Ápr. 27.). Kanadai tudósok Ontarióban populációalapú, irányított, eset-kontroll vizsgálatot végeztek ebben a témában. A vizsgálatba 716, biszfoszfonátkezelésben részesülő és az előző hét év során atípusos (combtengely vagy subtrochantericus) törést szenvedett nőbeteget választottak be (életkor: ≥68 év). A kontrollcsoportot 3580, hasonló életkorú, viszont törésmentes, szintén biszfoszfonátot szedő nőbeteg alkotta. A biszfoszfonátkezelés időtartamát, mely az átmeneti (közel 100 nap) és a hosszú távú (közel 5 év) között váltakozott, minden esetben rögzítették. A korrigált elemzés alapján a hosszú távú biszfoszfonátterápia az átmenetihez viszonyítva az atípusos combcsonttörések szignifikáns kockázati tényezőjét jelenti (esélyhánados: 2,74). Mindazonáltal az abszolút kockázat mégis kicsinek bizonyult. Minden 1000 nőből kettő szenvedett el az öt évig alkalmazott biszfoszfonátterápiát követő két évben atípusos törést. Ezzel szemben a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kisebb kockázatot (korrigált esélyhányados: 0,76) jelentett a típusos combnyak- illetve intertrochantericus törések szempontjából, melyek ebben a populációban egyébként 14-szer gyakrabban fordulnak elő. A vizsgálat alapján kiderült, hogy a hosszú távú biszfoszfonátkezelés kismértékben növeli az atípusos combcsonttörések relatív kockázatát. Lévén, hogy a biszfoszfonátokat szakszerűen rendelik osteoporosisban szenvedő (vagy a törések szempontjából a FRAX tool; JW Gen Med, 2008. Ápr. 8. alapján nagyobb kockázatú) nők számára, a terápia nagyobb előnyt (gyakori típusos törések alacsonyabb előfordulása) kell jelentsen, mint kárt (potenciálisan kevésbé gyakori atípusos törések). Azonban a kis kockázatú, osteoporosisban nem szenvedő nők esetében a biszfoszfonátok alkalmazásának kockázata meghaladhatja a velük járó előnyöket. Forrás: Park-Wyllie LY et al. Biszfofonát használat és az időskorú nők subtrochantericus illetve combtengely törései. JAMA 2011 Feb 23; 305:783. (https://dx.doi.org/10.1001/jama.2011.190) eLitMed.hu