Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban. Az alacsony szénhidráttartalmú diétáknak az egészségi állapotra gyakorolt hosszú távú hatását nagy prospektív kohorsz vizsgálatokból származó adatok alapján lehet megbecsülni, azonban az eddigi ilyen vizsgálatok ellentmondásos eredményekkel zárultak. A szemlézett tanulmány kutató ezért azt elemezték, hogy hogyan alakul különböző arányban szénhidrátot fogyasztó, középkorú amerikaiak mortalitása és várható élettartama átlagosan 25 éves utánkövetés alatt. Módszerek A vizsgálat alapját a jelenleg is folyamatban lévő, a kardiovaszkuláris rizikótényezőket felmérő, amerikai „Atherosclerosis Risk in Communities (ARIC) study” adatai adták: a vizsgálatba 1987 és 1989 között vontak be 45-64 éves életkorú személyeket, akik a bevonás időpontjában (vizit1), majd 6 évvel később (vizit2) kitöltöttek egy 66 kérdésből álló, étkezi szokásaikkal foglalkozó kérdőívet (a Willet-féle 61 kérdéses élelmiszer-gyakoriság kérdőív módosított változata). A két vizit közötti szénhidrátfogyasztást az 1 vizit alkalmával kitöltött kérdőív alapján, a 2. vizit és az utánkövetési idő végéig eltelt idő szénhidrátfogyasztását pedig a két kérdőív átlaga alapján számolták, kivéve azoknál, akik a két vizit között szív- vagy cukorbetegségben betegedtek meg vagy stroke-ot kaptak: a megbetegedetteknél nem vették figyelembe a 2. vizit során kitöltött kérdőívet, szénhidrátfogyasztásukat végig az 1. kérdőív adatai alapján számolták (a szerzők szerint ennek az volt az oka, mert így akarták elkerülni a betegség diagnózisa következtében megváltozó táplálkozási szokások befolyásoló hatását). A vizsgálati személyek a két vizit alkalmával táplálkozási szokásaikon kívül beszámoltak életkorukról, nemükről, rasszukról, iskolai végzettségükről, dohányzási szokásaikról, fizikai aktivitási szintjükről és diabetesz-státuszukról is. A vizsgálatból kizárták a szélsőséges kalóriamennyiséget fogyasztókat (férfiak: <600 kcal/nap vagy >4200 kcal/nap; nők: <500 kcal/nap vagy >3600 kcal/nap). A halálozási adatok megszerzése érdekében a vizsgálati alanyokat évente, majd kétévente telefonon hívták fel, illetve az utánkövetésből kiesetteket ellenőrizték a Nemzeti Halálozási Indexben. A statisztikai elemzésbe a táplálkozási kérdőívek adatain kívül a következőket számolták be: a vizsgálati alanyok által elmondott életkor, nem, rassz, iskolai végzettség, dohányzási szokás, fizikai aktivitási szint és diabetesz-státusz. A szerzők ezen kívül modernizáltak egy korábbi metaanalízist is (Noto H, Goto A, Tsujimoto T, Noda M. Low-carbohydrate diets and all-cause mortality: a systematic review and meta-analysis of observational studies. PLoS One 2013; 8: e55030.): a szakirodalomban rákerestek azokra a vizsgálatokra, amelyek 2012 szeptembere és 2017 szeptembere között „alacsony szénhidráttartalmú diéta” vagy „csökkentett szénhidráttartalmú diéta” és „mortalitás” vagy „túlélés” kulcsszavakkal foglalkoztak, és ezek közül azokat elemezték, amelyek megfeleltek a beválasztási kritériumoknak (a vizsgálat teljes szövegét publikálták, obszervációs vagy randomizált kontrollált vizsgálat legalább 1 éves utánkövetéssel, adat a relatív kockázattal kapcsolatosan, és a következők közül legalább három hatását figyelembe vette az eredmény számításánál: életkor, nem, elhízás, dohányzás, diabétesz, hipertenzió, hiperkoleszterinémia, kardiovaszkuláris megbetegedések, illetve ezek szereplése a családi anamnézisben). Eredmények A szerzők a korábbi metaanalízis 5 tanulmányát 2 továbbival bővítették, az ARIC populációból pedig 15.428 középkorú személy adatát elemezték. Az elsődleges végpont a bármilyen okból bekövetkező mortalitás volt, 2013 végéig. A vizsgálat kezdetén átlagosan 54 éves vizsgálati alanyokat az átlagos szénhidrátfogyasztás alapján 5 csoportba osztották (a teljes populáció átlagos szénhidrátfogyasztása 48,9% volt):

Q1: a legkisebb szénhidrátfogyasztók az összkalóriamennyiségük 37%-át vették magukhoz szénhidrát formájában (ők fogyasztották a legkevesebb üdítőitalt is), 53%-uk férfi, 13%-uk cukorbeteg, 35%-uk hipertóniás, 32%-uk sose dohányzott, átlagos energiabevitelük: 1558 kcal; az összkalóriamennyiségük 16,9%-át vették magukhoz állati fehérje formájában, az összkalóriamennyiségük 3,9%-át vették magukhoz növényi fehérje formájában; az összkalóriamennyiségük 26,3%-át vették magukhoz állati zsír formájában; az összkalóriamennyiségük 12,5%-át vették magukhoz növényi zsír formájában.

Q2: a második legkisebb szénhidrátfogyasztók az összkalóriamennyiségük 44%-át vették magukhoz szénhidrát formájában, 48%-uk férfi, 13%-uk cukorbeteg, 33%-uk hipertóniás, 40%-uk sose dohányzott, átlagos energiabevitelük: 1655 kcal; az összkalóriamennyiségük 14,8%-át vették magukhoz állati fehérje formájában, az összkalóriamennyiségük 4,3%-át vették magukhoz növényi fehérje formájában; az összkalóriamennyiségük 22,4%-át vették magukhoz állati zsír formájában; az összkalóriamennyiségük 13,6%-át vették magukhoz növényi zsír formájában.

Q3: a középső kvintilis szénhidrátfogyasztói az összkalóriamennyiségük 49%-át vették magukhoz szénhidrát formájában, 45%-uk férfi, 11%-uk cukorbeteg, 33%-uk hipertóniás, 42%-uk sose dohányzott, átlagos energiabevitelük: 1660 kcal; az összkalóriamennyiségük 13,5%-át vették magukhoz állati fehérje formájában, az összkalóriamennyiségük 4,5%-át vették magukhoz növényi fehérje formájában; az összkalóriamennyiségük 19,9%-át vették magukhoz állati zsír formájában; az összkalóriamennyiségük 13,6%-át vették magukhoz növényi zsír formájában.

A Q4 kvintilis szénhidrátfogyasztói az összkalóriamennyiségük 53%-át vették magukhoz szénhidrát formájában, 42%-uk férfi, 11%-uk cukorbeteg, 34%-uk hipertóniás, 46%-uk sose dohányzott, átlagos energiabevitelük: 1646 kcal; az összkalóriamennyiségük 12,3%-át vették magukhoz állati fehérje formájában, az összkalóriamennyiségük 4,6%-át vették magukhoz növényi fehérje formájában; az összkalóriamennyiségük 17,6%-át vették magukhoz állati zsír formájában; az összkalóriamennyiségük 13,2%-át vették magukhoz növényi zsír formájában.

Q5: a legnagyobb szénhidrátfogyasztók az összkalóriamennyiségük 61%-át vették magukhoz szénhidrát formájában, 36%-uk férfi, 10%-uk cukorbeteg, 37%-uk hipertóniás, 48%-uk sose dohányzott, átlagos energiabevitelük: 1607 kcal; az összkalóriamennyiségük 10,1%-át vették magukhoz állati fehérje formájában, az összkalóriamennyiségük 4,8%-át vették magukhoz növényi fehérje formájában; az összkalóriamennyiségük 13,6%-át vették magukhoz állati zsír formájában; az összkalóriamennyiségük 11,5%-át vették magukhoz növényi zsír formájában.

Mint a szerzők megállapítják: a vizsgálati alanyok az összes szénhidrát-kvanitilisben nagyobb arányban fedezték energiaszükségletüket állati, mintsem növényi zsírból és fehérjéből. A legkisebb szénhidrát-kvanitilisbe tartozók nagyobb arányban fogyasztottak állati zsírt és fehérjét, és kisebb arányban fogyasztottak növényi fehérjét, mint a többi szénhidrát-kvanitilis tagjai. A növényi zsír- és az összenergia-bevitel fordított U alakú összefüggésben állt valamennyi szénhidrát-kvanitilisben: az első és az ötödik kvantilis tagjai fogyasztották a legkevesebb növényi zsírt és náluk volt a legalacsonyabb az összenergia-bevitel. Az átlagosan 25 éves utánkövetési idő alatt 6283 fő halt meg, a legnagyobb mortalitást a Q1 kvartilisben lehetett megfigyelni. A szerzők továbbelemezték az alacsony szénhidrátfogyasztókat aszerint, hogy szénhidrát helyett növényi vagy állati eredetű zsírt és fehérjét fogyasztanak-e. Mint kiderült, a növényi eredetű zsírt és fehérjét fogyasztó alacsony szénhidrátfogyasztók több zöldséget, de kevesebb gyümölcsöt ettek, míg az állati eredetű zsírt és fehérjét fogyasztó alacsony szénhidrátfogyasztók zöldségből és gyümölcsből is keveset ettek. A szerzők kifejtik: mind az ARIC kohorsz, mind a metaanalízis eredménye szerint a szénhidrát helyett állati zsírt és fehérjét fogyasztók körében szignifikánsan magasabb a bármilyen okból bekövetkező mortalitás, míg ezzel ellentétben, szénhidrát helyett növényi zsírt és fehérjét fogyasztók körében szignifikánsan kisebb a bármilyen okból bekövetkező mortalitás. A megfigyelt összefüggés U alakú: ha 40%-nál kisebb vagy ha 70%-nál nagyobb a szénhidrát aránya az elfogyasztott táplálék összkalória-tartalmában, nő a (bármilyen okú és a kardiovaszkuláris) mortalitás, továbbá rövidül a várható élettartam; a legkisebb kockázat az 50-55%-os szénhidrátbeviteli aránynál volt megfigyelhető. A szerzők hipotézise szerint az alacsonyabb szénhidrátbevitellel együtt járó mortalitásfokozódás hátterében az alacsony zöldség- és gyümölcsfogyasztás, és az állati fehérje- és zsírfogyasztás gyulladásokozó hatása állhat, míg a magas szénhidrátfogyasztás a negatív metabolikus következmények miatt járhat együtt a mortalitás növekedésével. A vizsgálat limitációi közé tartozik, hogy a szerzők önbevallásos kérdőívet alkalmaztak, mindössze kétszer a 25 éves utánkövetés alatt, holott a táplálkozási szokások ilyen hosszú idő alatt jelentősen változhatnak; az alacsony szénhidrát-, magas növényi zsír- és fehérjefogyasztók csoportjába kevés ember tartozott, ami megnehezített az összehasonlítást; a fogyasztott szénhidrátokban nem tett különbséget (finomított – nem finomított), és nem tett különbséget a fogyasztott állati fehérjékben és zsírokban sem (feldolgozott - nem feldolgozott hús). Szemlézte: Kovács Bence dr. eLitMed.hu, 2018. szeptember 18. Eredeti közlemény: Seidelmann SB, Claggett B, Cheng S, Henglin M, Shah A, Steffen LM, Folsom AR, Rimm EB, Willett WC, Solomon SD.: Dietary carbohydrate intake and mortality: a prospective cohort study and meta-analysis. Lancet Public Health. 2018 Sep;3(9):e419-e428.