„A Szaturnusz gyűrűi felett táncolni. Kincsekre lelni és ellopni az összeset, Jean le Flambeurnak lenni…” - e szavak a vásott világűr csavargótól, a kvantumtolvajtól származnak. Szülőatyja a szerző Hannu Rajaniemi, aki eredetileg matematikai fizikát tanult, de jeles íróvá virtuóz fantáziája révén vált. Egy irodalmi ügynökség, műve első néhány oldalának elolvasása után trilógiára szóló szerződéssel kereste meg. A Fraktálherceg a trilógia második darabja. Az első történetfolyamatban a tolvaj egy virtuális börtönben önmaga másolataival vív ádáz csatákat. Pártfogói kiszabadítják, kalandjai a Marson folytatódnak, ahol önmagát keresi és egy mesterdetektívvel áll állandó harcban. A történet a Fraktálhercegben folytatódik tovább. Hősünk a virtuális dobozban szellemmacskákat gyilkol (van jel-nincs jel alapon), ami rajta kívül csak Erwin Schrödingernek sikerülhetett. A jelenkori tudományos-fantasztikus irodalmi alkotások legalább két kötelező és egy szabadon választott háttér-elv szerint működnek. Az egyik az elemi fizika, a mindenség alkotóelemeinek, determinánsainak az alkalmazása, a másik a számítástechnika rohamosan fejlődő világának szerepeltetése. Szabadon választható az ezotéria. Mi Rajaniemi trilógiájának különleges alapötlete? A szerző a megszokott kellékeket rávetíti a kultúrtörténet egyik legnagyobb kincsére, az Ezeregyéjszaka meséire. Nem a klasszikus meséket (Seherezádé kerettörténete, Szinbád utazásai, Ali Baba és a negyven rabló, Aladdin és a csodalámpa, stb.) tölti fel hipermodern tartalommal, hanem a fantasztikum megteremtéséhez couleur locale-nak tekinti a mesefolyamot. A mű főszereplője a tolvaj, (a Fraktálherceg) aki a fraktálok természetének megfelelően képes térben és (időben) sokasodni, elsődlegesen a bagdadi tolvaj alakját idézi. Az effajta kópét az olvasó ebben a transzendens megvalósulásban is nagyon szereti. A másik főszereplőnek Tavaddudnak, erős a Seherezádé-áthallása. Neki és nővérének Dunjázádnak a sorsa jól tükrözi az arab főúri hölgyek sorsának kettősségét: engedelmesség vagy rabság, illetve kitaszítottság. A két főszereplő története idővel összefut egymással. Miről szól a Fraktálherceg? Mindenek felett a halhatatlanságról. A marsalltudat, a világ urának Csennek a társaságában fejti ki: „A nagy közös terv megköveteli, hogy igába hajtsuk a fizikát, kipusztítsuk a kvantummocskot, kivegyük a dobókockát Isten kezéből, új világegyetemet teremtsünk, teljesen új szabályok alapján, ahol újra élhetnek azok, akik meghaltak…” (p165-166). Ezen kívül: lélek és test viszonyáról, csodalényekről, ultramodern dzsinnekről, a mesék extrapolált alakjairól, a filmszerűen változó környezetről van szó a fantázia kimeríthetetlen gazdagságával. Az ábrázolás módszere, hogy az elemi fizika változékonyságának, esetenként nem determinált, véletlen voltának megfelelően alakul a szereplők sorsa, változékonysága is. „A kvantumistenek világa kegyetlen és véletlen” (p167)

(Hannu Rajaniemi) Ami a fentiek függvényében a további szereplőket illeti: Flambeur Szumanguru nagyúr képében jelenik meg, Szumanguru tigrisként egy toppantással virtuálisan átírja a világot, Perhonen a hajó gondolkodik és beszél, fejében Mieli az oorti lány szólal meg. Tavaddud idővel megosztja tudatát Alieval, a madárrá változott tanácsos-asszonnyal. Csen a világ ura kisgyermekként is meg tud jelenni. Mit tudhatunk meg ezeken kívül? Többek között, hogy miképpen lebeg Szirr a Föld utolsó városa, vannak káoszkódok, amelyek pecsétekkel gyógyíthatók, van okosanyag, a sivatagban gogolokat bányásznak, virágzik a szobornoszt technika, vannak lélekfonók és lélekvonatok, ezzel szemben testorzók és testadó szolgák, milyen lehet a leszbikus sárkányszex, a kvantumkötelékkel összefűzött kollektív tudat, a borostyánba dermedt gyémántbogár, a lift és a villamos kombinációja. Rajaniemi ábrázolásmódja felvet egy nagy problémát. Az olvasó hősökkel kíván azonosulni, az író kénytelen időről-időre a pulzáló száguldásokat lelassítani, hogy az eredetileg választott jellemeket érzékeltetni tudja. Az Ezeregyéjszaka központi eleme maga a mese. Seherezádé sorsa is a mesemondás folyamatosságától függött. A műben a történetek önálló hatalmat kapnak, a szereplők egymás történeteinek bekebelezésére törekednek, mert az elsajátított igaz történetek hatalmat, örökkévalóságot jelentenek. „A hszien-kuk a történelem megszállottjai.” (p181) „Kígyószerű lények fonódnak össze, vagy nyelik el egymást és történeteket írnak a homokba és a levegőbe.” (p339) „Az aunok magukhoz veszik Szirr összes lakójának a tudatát, és történetekké alakítanak mindenkit.” (p344) A szerző stílusa helyenként nagyvonalú önparódiába fordul: „Amióta Dunji a nyakában lógó dzsinpalackkal két tudattal egy testben hazajött a lélekfonótól, nagyon megváltozott.” „Van kedved megnézni, mikor egy transzhumán agynak Hawking-orgazmusa van?” (p255) A szereplők nevei is az arab világ, helyenként a spanyol-mór világ készletéből származnak, de a Rajaniemi érthetően balti eredetű neveket is adott. Van-e tanulsága Rajaniemi regényének? A szerző elsődlegesen ábrázol, mesebeli sokszínűséget teremt, nem ítélkezik nem moralizál. A Földet katasztrófa éri, az élet ideiglenesen a szomszédos bolygókra kényszerül, de ennek nincs futurológiai tanulsága. A jó és rossz helyenkénti szembenállását is meglágyítja a mese. Mindent összevéve a Fraktáherceg nem tekinthető disztópiának. Juhász Viktor műfordító feladata jelen esetben kétirányú volt. Egyrészt rengeteg fogalmat és átalakulást kellett azonosítani magyar nyelven, másrészt tartania kellett az emberléptékű állandóságot, amivel Rajaniemi már megbirkózott. A fordító a szerzőhöz méltóan oldotta meg feladatát. Tehát: Seherezádé még most is él… (Garai Imre táncdala a múlt század ötvenes éveiből) Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg Ad Astra Kiadó, Budapest ISBN 978-615-5229-29-9 354 oldal A/5 2290 HUF Fordította: Juhász Viktor Sas Gábor Literatura Medica