Költséghatékony ellátási forma alakult ki az elmúlt időszakban, amely egyre inkább működik, igaz, a pénz kevés – ismerte el dr. Török Krisztina, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) főigazgatója a Napi.hu csütörtökön rendezett Mérlegen az egészségügy című konferenciáján, ahol az is kiderült, az adóssággondokkal küszködő kórházak menedzsmentjéhez a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) képviselőit is magukkal vitték a problémamegoldó tárgyalásokra a módszertani intézet munkatársai. Abban reménykednek, így a fiskális szemléletű szakemberek is belátják, a kórházak nem hatékonytalan, pénzpazarló és károkat okozó intézmények – mert egyelőre nem csak a gazdaságpolitika, de a társadalom is így tekint rájuk. A döntéshozók nem érzékelték, mekkora feladatot rótt a kórházak államosítása a GYEMSZI-re, az egészségügyi államtitkárságra és az ellátókra úgy, hogy mindeközben a betegellátás zavartalan volt – mondta expozéjában Török Krisztina. Az extra feladat mellett az elmúlt három év adatgyűjtési, adatelemzési és szerkezetátalakítási munkálatainak köszönhetően mára racionális betegutakhoz illeszkedő progresszivitási szintek alakultak ki. A minőségügyi és betegbiztonsági stratégia elkészítése mellett – amelyet pilot kórházakban tesztelnek – a szakma részvételével összehasonlító módszertan és nemzetközi normáknak alapján készülnek az egységes szakmai irányelvek. A protokollok a főigazgató szerint nem azért fontosak, hogy a bíróságok ezek alapján tudjanak dönteni a műhibaperekben, hanem éppen a peres ügyek számának csökkenését remélik publikálásuktól, ahogyan az intézményekbe szervezett kommunikációs tréningek is ezt a célt szolgálják. Az elmúlt időszakban 285 infrastrukturális beruházásra 318 milliárd forintnyi uniós forrás jutott, a következő hét éves pályázati ciklus azonban már nem ennyire bőkezű az egészségüggyel. De mivel az ágazatnak továbbra is nagy szüksége van pénzre az uniós büdzséből, így a 2020-ig felhasználható pénzeszközökre mártrix-szerűen kell majd pályáznia a szereplőknek. Kimerítették a hatékonysági tartalékokat, a közös közbeszerzések eredményeként a földgázszámlákon évente egymilliárd forintot, míg a villamos energia tenderen eddig 119 millió forintot spóroltak – igaz, utóbbi csak jövőre fejeződik be, ettől további 700 millió forintos megtakarítást remélnek még. Bár a gyógyszer közbeszerzés még nem mindenütt zárult le, de ahol igen, ott harminc százalékot tudtak spórolni. Pénz beszél Az államosítás nem cél, hanem eszköz, ennek ellenére mégis ez volt az elmúlt három és fél év kulcsszava, s bár a centralizáció szorosabb kontrollt eredményezett, sok bosszúsággal, adminisztrációval járt – vélekedett a főigazgató előadását követő kerekasztal beszélgetésben dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Nem került pont az ágazatot jellemző örök vita végére, amely a gazdaságpolitikusok és az ágazati vezetők között zajlik: vajon az ellátórendszer hatékonysága rossz, vagy a forrás kevés? Alapvető hibának ez utóbbit tartja Velkey. Török Krisztina erre úgy reagált: az NGM fiskálisan gondolkodó szakembereit nem lehet evidenciák alapján meggyőzni. Ne legyen túl nagy galiba, ez a célja az egészségügyért felelős államtitkárnak – mondta dr. Rásky László az Orvostechnikai Szövetség főtitkára, aki szerint az alaphozzáállás az, „ha az elmúlt három évet megúsztuk megszorítások nélkül, miért ne úszhatnánk meg a következő hármat is”. Úgy vélte, a döntéshozók szemében továbbra sem prioritás az egészségügy, hiszen a politika rövid távú népszerűségszerzésre és gazdasági haszonra törekszik, márpedig ebben az ágazatban ez nem érhető el könnyen. Rendszeridegennek, korruptnak állítja be a beszállító cégeket az egészségügyi kormányzat, holott a „rohadt kapitalistáknál” van a szakmai tudás nagy része – fogalmazott a főtitkár, aki szerint egyelőre az sem tisztázott, mi a szerepe az NGM-nek, az egészségpolitikának, vagy a többi ágazati szereplőnek. Míg Török Krisztina felhívta a figyelmet az idei, 33 milliárd forintos konszolidációra, amelyet már ebben a hónapban megkapnak a kórházak, addig Rásky szerint a kasszasöprés rossz gyakorlat. Szerinte egyébként sem az intézmények vannak bajban – hiszen ott a nehézségek ellenére van fizetés, fűtés és a betegellátás is folyamatos. A hiány nagy része a kisbeszállítóknál jelentkezik, ahol már azért vesznek fel hitelt, hogy a béreket ki tudják fizetni. De egyelőre a GYEMSZ-ben senkinek nem jut eszébe, hogy az ő szempontjukból közelítsék meg az adósságrendezést. A konszolidáció ellenére a kórházak adóssága újratermelődik, ráadásul fele annyi idő alatt, mint korábban – mondta dr. Sándor Marianna, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége Kórházi Tagozatának elnöke. A magyarországi gyógyszer-nagykereskedők a biztonságos betegellátás megtartására törekednek, annak ellenére, hogy 16 milliárd forintos kintlévőségeik közel felével már határidőn túl tartoznak az intézmények, így ők is banki hitelekből tartják fenn a rendszert. A kedvező piaci helyzetek kihasználását lehetővé tévő rapid döntéshozatal helyett a kórházigazgatók hetekig, hónapokig a GYEMSZI-vel leveleznek, így valóban az a látszat, hogy az intézmények gazdálkodnak rosszul – vélekedett a panelbeszélgetés moderátora, Sinkó Eszter. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Menedzsment és Egészség-gazdaságtan Tagozatának vezetője felhívta a figyelmet arra is, hogy a forrásokat a dologi kiadásoktól szívták el, és a béremelésre fordították. Valóban szűkült a kórházvezetők játéktere – ismerte el Török Krisztina, Velkey György pedig hozzátette: a kórházaknak nem csak a beszállítók, hanem a jelentős túlmunkát vállaló dolgozók felé is eladósodottak, és a betegigények terén is jelentős tartozásokkal bírnak az intézmények. Ha megszorításra volt szükség, mindig az egészségügyet találták meg, amelynek GDP arányos részesedése folyamatosan csökken, így a rendszerben most a betegek a legkiszolgáltatottabbak, mert egyre kiszámíthatatlanabb az ellátás – összegzett Sinkó Eszter. Szólni kell, hogy nagy a baj Rendben mennek a dolgok – ezt kommunikálja az egészségügyért felelős államtitkárság dr. Kaló Zoltán, az ELTE egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője szerint is, pedig az kap több pénzt, aki meg tudja mutatni: nagyobb bajban van. A problémák felfedésére segítségül kellene hívni a szakmát, erősebb hangok kellenek ahhoz, hogy felhívják a nagypolitika figyelmét arra, a forráshiány miatt van probléma az egészségügyben. Ritkán kap pozitív képet a gazdaságpolitikai vezetés vagy a társadalom a „magát hülyére dolgozó” rendszerről – vélekedett Velkey György, aki szerint a kórházak hatékonytalan, pénzpazarló, károkat okozó szereplőként kerülnek a nyilvánosság elé. Sándor Marianna véleménye viszont az volt, hogy a kórházi szektor sikere a stabil szakmapolitikai célok legalább középtávú meghatározásában rejlik, kiszámíthatóságra van szükség. Decembertől januárig beszélgetéssorozatot tervez a GYEMSZI az ágazat szereplőivel, mert a főigazgató szerint az átalakítás olyan fázisába érkezett, amikor már eredményekről is be tudnak számolni. Mint Török Krisztina fogalmazott, „a korbácsos dadus típust nem szeretem”, így 2020-ban már nem központi irányítású rendszert képzelnek el: a feladatok visszakerülnek az egészségügyi térségekhez, a kórházaknak is nagyobb önállóságra számíthatnak. „Igaz, most nem nagy a rend”, de „össze kell pakolni a legókat”, és partnerként kezelni a szereplőket. Pár év múlva más országok számára is mintamodell lesz a hazánkban működő, egységes színvonalú, transzparens, az ellátási feladatokat térségi szintre integráló magyar egészségügyi rendszer – mondta a GYEMSZI főigazgatója. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2013-11-22