Kipipálásért „gyártják” a legtöbb helyi protokollt az intézményekben, holott azoknak a jelenlegi ellátási rendszerben különösen nagy jelentősége lenne mind az orvosok, mind pedig a betegek biztonságának szempontjából. A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) szakemberei olyan módszertani lépések kidolgozásán gondolkodnak, amelyek segítséget adhatnak a helyi ellátási rendek összeállításában. Ezekről beszélt dr. Kis Erika, az Intézet Minőségügyi Főosztályának módszertani szakértője a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának XXI. Betegbiztonsági Fórumán csütörtökön, ahol azonban olyan vélemény is elhangzott, hogy a túlságosan leszabályozott folyamatok az intézményekkel szemben indított műhibaperek számát növelhetik, és korlátozzák a gyógyítás szabadságát. Most az ír protokollt az intézményekben, akit „el tudnak kapni”, hogy két szót papírra vessen – mondta Kis Erika. Ennek az is oka lehet, hogy nincs mire támaszkodni, hiszen a jelenleg érvényben lévő, több mint 370 szakmai irányelv többsége az azt használók véleménye szerint is elavult, nagyrészük 2008-2011-ben lejárt, 36 duplikátum található közöttük, de a tüdőrák kezeléséről például három van érvényben. Az új irányelvekben a döntési pontokra fókuszáltak, megadva az alternatív választás lehetőségét. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) dönt majd arról, hogy egy-egy szakmai irányelven belüli ajánlások közül melyikre költi el az adóforintokat, s a közfinanszírozott ellátásban ezek alapján kell majd eljárni. Ettől eltekintve azonban az irányelvek szektorsemlegesek lesznek, azokat minden ellátási formában alkalmazni kell. Bár a helyi protokollok elkészítésére más országokban sincsenek előírások, a Minőségügyi Főosztályon úgy vélik, bizonyos lépések követése fontos lenne az eljárási szabályzat kidolgozásánál. Az intézményeken belüli protokoll a szakmai irányelvek ajánlásait bontja ki, azok gyakorlati alkalmazását segíti elő. Megírásakor támaszkodni kellene mindazokra a szakemberekre, akik a folyamatokban részt vesznek, hiszen sok esetben az ugyanazon folyamatban résztvevő szakemberek nem ismerik egymás tevékenységét sem. Ugyanakkor a protokollok 3-6 havonkénti felülvizsgálata is szükséges lenne. Folyamatos frissítésükért – ami a nemzeti szakmai irányelvek esetében is elvárás, hiszen aktualizálás hiányában „jégre viszi” a kollégákat –, házon belüli kommunikációjukért egy embernek kellene felelnie. A jól kidolgozott helyi eljárási rend az orvos válláról is levenné a döntés terhét, hogy az irányelvekben meghatározott ajánlások közül melyiket válassza. Ezért a szakemberek egy olyan módszertan kidolgozásán fáradoznak, amely segíti a helyi protokollok elkészítését. Terveik szerint egy vállalkozó szellemű kórházban pilotprogram keretében egy, mindenütt alkalmazható metódus alapján írnák meg a protokollokat. Ezekben az időkben, amikor magukra hagyott rezidensek ügyelnek az intézményekben, különösen nagy jelentősége lenne a jól megírt protokolloknak, legalább ezek szolgálnának némi útmutatással, mit is kell tennie – hangsúlyozta dr. Beliczai Éva arra a felvetésre reflektálva, mely szerint a túl részletes protokollal a „saját halálos ítéletünket írjuk alá”. Az így vélekedő dr. Vadász Gábor sebész-aneszteziológus szerint „a kórházak kapuiban készenlétben álló ügyvédeknek” valóságos kincsesbánya lenne a túl részletes helyi eljárásrend, arról nem is beszélve, hogy az orvos és a gyógyítás szabadságát is erősen korlátozná. Most, amikor a műhibaperes eljárásokat a polgári peres procedúrák színteréről egyre inkább a büntetőügyek terepére terelik, még nagyobb jelentősége lehet a jól kidolgozott, folyamatosan aktualizált helyi protokolloknak - vélekedett a felvetésről a Minőségügyi Osztály munkatársa. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-12-07