A reinkarnáció doktrínája a judeo-keresztény hagyományoktól jelentősen eltérő módon értelmezi a halált, hiszen a lélekvándorlás tana szerint a tudat tovább él a halál után. A francia születésű tibeti rinpocsét, Shenpen lámát budapesti előadása kapcsán a buddhizmus és az eutanázia viszonyáról kérdeztük. - Magyarországon az eutanázia kérdése ismét a viták kereszttűzébe került. Jelenleg a jogi szabályozás a passzív eutanáziát (életfenntartó ellátás visszautasításának jogát) nevesíti, az aktív eutanázia nem megengedett forma. Hogy értékeli a tibeti buddhizmus a passzív és aktív eutanáziát? - Buddhizmus nem tartja elfogadhatónak az aktív eutanáziát, mivel az gyilkosságként is értelmezhető és a buddhizmus a gyilkosság minden formáját szigorúan elutasítja. A passzív eutanáziát két fő csoportja oszthatjuk, az első esetben hagyunk valakit meghalni, pedig alapjában véve az élete folytatódna. A másik esetben pedig életbentartó kezelés „elhagyásáról” beszélhetünk. Az első eset oka jellemzően az idős kor, vagy fájdalom vagy handicap előli menekülés lehet, ebben az esetben egyfajta öngyilkosságról beszélhetünk, amivel a buddhizmus nem ért egyet. A második esetben, ha valaki lemond arról, hogy néhány hónappal meghosszabbítsák az életét erős mellékhatásokkal járó kezelések árán, nos, ez esetben érthető és helyes lehet a páciens számára. - Hogyan látja a fájdalomcsillapítók használatának szerepét a terminális állapotú betegek esetében? Befolyásolják a tudat utazását? - Általában a megfelelő mértékű fájdalomcsillapítás megkönnyíti a halál folyamatában való részvételt, mert így az erős fájdalom nem befolyásolja, nem nehezíti a tudatot és segíti a jó halált. Ilyen értelemben pozitív hatású. -Hogyan látja a hospice-ellátás a palliatív terápia szerepét? - Abban az esetben, ha a haldoklót a családja a megfelelő módon el tudja látni, akkor mindenképpen szerencsés, ha otthon, a családja környezetében távozik el. Sajnos ez a legtöbb esetben nem lehetséges és a kórházi tartózkodás jelentősen kényelmesebb, szerencsésebb. A magas szakmai színvonalú hospice-ellátás fontos, hiszen teret ad a betegnek és a családnak is. -A budapesti előadásán hangsúlyozta, hogy a halálközeli-élmény és a halálélmény jelentősen különbözik, és a halálközeli-élmények kutatása bizonyos értelemben még félre is vezetheti a halálról való tudásunkat. Mondana erről többet? -A tibeti buddhizmus szerint a halál folyamata irreverzibilis. Ha a folyamat megkezdődött, akkor már nem térhetünk vissza. A halálközeli élményekben leírt békesség, a test körül zajló események álomszerű látása, találkozás halott hozzátartozókkal, a melegség érzete inkább álomszerű élmény. A halál élménye ettől lényegesen különbözik. Ezért gondolom, hogy könnyen félrevezetőek lehetnek a halálközeli élmények, hiszen könnyen halálélményként értelmeződhetnek és ezzel megnehezítik mind a felkészülést, mind pedig a halálélmény megfelelő feldolgozását. A halál során a tudat elhagyja a testet és meghatározott folyamaton megy végig. -Hogyan értékeli az öngyilkosságot a tibeti buddhizmus? - Öngyilkosság, gyilkosságként számít, és arról úgy hisszük, hogy negatív karmával, negatív következményekkel jár, roppant kellemetlen élményekkel. Természetesen itt is sok múlik a motiváción és a körülményeken. Teljesen más megítélés alá esik, ha egy gyógyszer-mellékhatásaként, vagy ha megoldhatatlan helyzetben, vagy ha menekülésképpen követik el az öngyilkosságot. Ez mind más és más elbírálás alá esik hitünkben. -Harvard egyetem kutatója (John Halpern) azt állítja, hogy bizonyos pszichotróp anyagok (MDMA) segíthet terminális állapotú betegeknek a halálfélelem leküzdésében. Mi a véleménye ezekről a kutatásokról, illetve pszichotróp anyagok alkalmazásáról? -Nagyon óvatos lennék a pszichotróp anyagokkal, mivel jelentősen tudják módosítani a tudatállapotot és magát a tudatot is. Megfelelő fájdalomcsillapító vagy anxiolitikus hatóanyagokok alkalmazását jobban el tudom fogadni, mert segítik az erős fájdalom, vagy a szörnyű stressz elviselését. Ám a tudat a legtöbb esetben tiszta marad, és a valóságot észleli, úgy ahogy van. A pszichotróp anyagok alkalmazása a halál pillanatában veszélyes lehet, hiszen az illető összezavarodhat és talán a halál tényét sem képes észlelni. – A tibeti buddhizmus szerint a halált követően a tudatosság megkezdi “utazását”, elhagyja a testet, és ebben a folyamatban szerencsés, ha három napig érintetlen a test. Ám a szervtranszplantációhoz sokszor azonnali beavatkozás szükséges, hogy egyeztethető ez össze a tibeti buddhizmus gyakorlói számára? – Fejlett buddhista gyakorlók számára fontos, hogy a halál pillanatát meditálásra használják fel és onnantól kezdve tudatosan irányítsák az újraszületés összetett folyamatát, ebben az “utazásban” előnyt jelent, ha nem mozgatjuk a testet. Ám kevesen képesek ezt a meditációt elvégezni, ennélfogva a test mozgatásának kicsiny szerep jut. Ám a motiváció ebben az esetben is rendkívül fontos tényező, a szerveink donációja könnyen lehet egy nemes cselekedet, ami az együttérzés gyakorlásának kifejeződése. Szóval tibeti buddhista gyakorlók számára a szervdonáció egyáltalán nem idegen gondolat, sőt. eLitMed.hu