Évekkel ezelőtt furcsa tünemények kezdtek megjelenni a főváros közterein. Karikákkal díszített átjárók, kancsal szellőző nyílások, geometriai formák a házak tűzfalain. A kivitelezésből egyértelműen következtetni lehetett: nem egy-két környékbeli, unatkozó siheder felelős mindezekért. Az első projekt, a Flórián téren megjelenő aluljáró-átalakítás után kiderült, hogy nem egyszeri alkotásról van szó: a Színes Város mozgalom fiataljai megálmodják, engedélyeztetik, majd ötleteikkel és kreativitásuk segítségével kiszínesítik a szürkén éktelenkedő tűzfalakat, csúnya, elhasznált köztereket. Az MTI-Press Flór Péterrel, a mozgalom titkárával beszélgetett falakról, színekről, festékekről, tervekről, a mozgalom kezdeteiről, jelenéről és az elképzelt jövőről. - Victor Vasarely Színes Város koncepciója volt a program ötletadója. A művész Színes Város című könyve 1983-ban jelent meg, ebben fogalmazza meg azt az elképzelését, hogy a művészetnek ki kellene vonulnia a múzeumokból az utcára, a közterekre, hogy mindenki találkozhasson vele - idézte fel a titkár. - Ezt nagyon szimpatikus eszmerendszernek találjuk, ez lett ez az első pályázatunk alapkoncepciója is, amelyet Megyeri András, a szervezet alapítója adott be a Norvég Alap Szellemi Örökségvédelem pályázatára. Mi nem külföldi trendeknek, hanem kimondottan Vasarely könyvének a hatására indítottuk el a mozgalmat, az országban elsőként. A Városháza Park például klasszikus Vasarely-munka, amellyel az országban először mutattuk meg, hogyan lehetne másként értelmezni a tűzfalak funkcióját. Eddigi munkáink többek között a Flórián tér, a Széll Kálmán tér, Kőbánya, az ország legnagyobb, ezer négyzetméteres tűzfalcsoportja az ELTE Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola udvarán, valamint a Pöttyös utcai metrómegálló és környéke. - A mozgalom tagjai nemcsak festenek, hanem interaktív alkotásokkal is színesítik a programot. - Nagyon büszkék vagyunk az Erzsébet téren, az Akváriumnál (korábban Gödörnél) található QB-projektre. Ez egy fém keretben lévő tábla, amely minden oldalán más-más színű kicsi kockákból áll. Ezek elforgatásával különböző ábrák, szavak rakhatók ki. A táblát az Axioma designcsoport saját ötlet alapján készítette el, és olyannyira elkezdett "működni", élni a QB, hogy még ma is naponta lehet látni valakit, aki ezzel foglalkozik. Sőt külföldi turisták is beleírnak a kockákba spanyolul, oroszul, románul, szerbül, amitől egészen egyedi arcot és funkciót kapott az alkotás: valóban interaktívvá vált. - Lényegesnek tartják a mozgalom civil jellegét a programban dolgozók? - Programjainknak a civil aktivitás megteremtése az egyik legfontosabb célja. Ebben komoly összhang van azok között a szervezetek között, amelyeknek - hozzánk hasonlóan - fontos a városszínesítés. Jól tudunk egymás mellett dolgozni, ha segítséget kérnek tőlünk - legyen szó festékről, munkaeszközről vagy akár művészeti koncepcióról -, mi nagyon szívesen állunk a rendelkezésükre. Egy célért dolgozunk, nincs köztünk versengés vagy konkurenciaharc, és ezt a magyar valóságban nagyon sokra becsüljük. - A köztérszínesítéshez nemcsak pár vödör festék, néhány tucat ecset és kreativitás szükséges, hanem végig kell járni a bürokrácia útvesztőit is, igaz? - Több kerületben dolgoztunk eddig, és az a tapasztalatunk, hogy minden egyes kerület más és más helyi szabályozással és viszonyokkal rendelkezik. Ezt az elején nehéz volt megszokni. Eleinte, amikor bementünk az elképzeléseinkkel az illetékes önkormányzathoz, nagyon furcsán néztek ránk. Nem értették, hogy ez miért, és kinek lesz jó. Elmondtuk, hogy azért szeretnénk megcsinálni egy adott területet, mert rosszul néz ki. és sokkal szebb lesz, ha kifestjük. Valóban csak ennyi? - jött a kérdés. Igen, valóban csak ennyi - válaszoltuk. - A válasz egyszerű: jobban fog kinézni! Igen ám, de elég ennyi az engedélyek megszerzéséhez? - A kezdeti nehézségek ellenére az utóbbi időben sokat egyszerűsödött a Színes Város engedélyeztetési része. Sok főépítésszel dolgoztunk együtt, és néhány kerületben már egészen egyszerűen megy a dolog. Korábban leginkább az volt a probléma, hogy ilyen jellegű köztéri akciók nem igazán voltak, úttörőnek lenni pedig nem mindig egyszerű. - Sok helyszín esetében nem egyértelmű, hogy melyik terület hova tartozik, ki az illetékes az engedélyek kiadásában. - A Széll Kálmán térnél történt meg, hogy egyetlen engedélyre nyolc hónapot kellett várnunk. Ott ugyanis nem egyértelmű, hogy melyik területnek ki a tulajdonosa, a főváros, a kerület, a közlekedési vállalat vagy más. Van, hogy az a terület, amelyen állunk, a fővárosé, de egy méterrel arrébb már teljesen más a tulajdonos. Ezzel nagyon nehéz volt megküzdeni, és ez sajnos a mai napig így van. Európa számos országában vagy Dél-Amerikában egész más a helyzet. Brazíliában például társadalmi felelősségvállalás jellege van ezeknek az alkotásoknak. Nagyon kevés az olyan ország, amely ennyire túlbürokratizált lenne a tulajdonviszonyok szempontjából, mint Magyarország. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy egyre könnyebb a helyzetünk. Vannak nehéz pillanatok, de épp ezek nyomán tanulja meg értékelni az ember a jó dolgokat: mind a Budapesti Közlekedési Központ, mind pedig a Városképvédelmi Bizottság fontosnak tartja és elismeri a munkánkat, ami sokszor fontosabb, mint bármilyen anyagi támogatás. - A színesre festett falak elszaporodása néhány pedagógus fantáziáját is megmozgatta. Úgy tudni, ezeknek a megkereséseknek a hatására született meg a Pillangóhatás Pedagógiai Program ötlete. - Többször kerestek meg minket, hogy fessünk együtt gyerekekkel, de mindig túl bonyolultnak és kivitelezhetetlennek tűnt a megvalósítás. Mi profi művészekkel dolgozunk együtt, így könnyen fel tudjuk becsülni a munkákra fordított idő mértékét és a szükséges felszerelések költségét. Ezt gyerekek esetében teljesen kivitelezhetetlennek láttuk. Ennek ellenére 2010 őszén egy pályázati felhívás kapcsán mégis átgondoltuk a diákok közreműködésének lehetőségét. A Zöld Kakas Líceum egyik tanára azzal keresett meg minket, hogy vannak tehetséges graffitis gyerekek az iskolájukban, akiknek a képességeit esetleg hasznosíthatnánk. Így aztán kidolgoztunk egy koncepciót, amelyet bemutattunk az iskolában. Végül aktívan tizenhat diák vett részt a munkában, és annyira lelkesnek mutatkoztak, hogy a festésen kívül a Pöttyös utcai helyszín és ennek kapcsán a Pöttyös, mint főszponzor ötlete is az ő fejükből pattant ki. A csapatmunka személyiségformáló hatása Flór Péter szerint a történet azért is különleges, mert a Zöld Kakas úgynevezett "második esély középiskola", az odajáró gyerekek főleg olyanok, akik más iskolákból kiestek vagy képtelenek voltak beilleszkedni. A Színes Város program munkatársainak meg kellett tanulniuk, hogyan motiválják ezeket a gyerekeket, amely nem volt könnyű, de a végeredmény önmagáért beszél. - Meghívtak minket a világ legeredetibb ötleteit bemutató TEDXYouth Budapestre, hogy adjuk elő, mivel foglalkozunk - magyarázta. - Egy olyan diák tartotta meg az előadást, aki korábban nagyon zárkózott volt. A projekt teljesen megváltoztatta: diákkoordinátorként kiállt az emberek és a kamerák elé, majd előadta az egész tervet. Fantasztikus volt látni a kreatív, alkotó csapatmunkának ezt a személyiségformáló hatását. Ekkor döntöttünk úgy, hogy kidolgozunk egy komplex pedagógiai programot a Pöttyös utcai vállalkozás alapján. A sikereken felbuzdulva a Színes Város január közepén országos pályázatot hirdetett meg középiskolák számára. Három intézményt nyert, így Pécs, Zirc, és Budapest már biztosan színesedni fog tavasz végén. Flór Péter hangsúlyozta, hogy szeretnék, ha ez egy hosszú távú munka kezdete lehetne, amelybe bármilyen iskola nevezhet, bármilyen helyszínnel pályázhat. A szervezet megszerzi a szükséges támogatást és hagyományos tanóraként beépítik a Színes Város órákat a tanrendbe. A program működik és virágzik. Ám - ahogy ez lenni szokott -, vannak akiknek nem tetszenek a színes falak és előszeretettel látják el azt kézjegyeikkel, habár az elkészült munkához vajmi kevés közük van. A városokat és járműveket összefirkáló fiatalság a Színes Város munkáit sem kímélte. - A Flórián teret nagyon összefirkálták - közölte. - Kérdésünkre, hogy mit tehetünk a firkák megszüntetése ellen, a helyi főépítész iroda azt válaszolta: "ahol ipari kamera van, ott nem firkálnak". Ám ez nem lehet mindenhol megoldani. Nemrég a legrégebbi magyar festékgyártó, a Kemikál Zrt. személyében partnerre találtunk, ők bevonnák a festett felületet egy speciális "antifalfirka" anyaggal, így ha össze is mázolják, erősnyomású vízsugárral egyszerűen le lehet majd mosni. Ez fontos, hiszen többször kaptuk azt a kritikát, hogy mi értelme van az egész festésnek, ha ilyen csúnyán összepiszkítják. - A vállalkozás a lehetőségek tárháza, és a falak száma végtelenül sok. Mégis érdekes kérdés, milyen távlatokat látnak a programban a szervezők. - Azt szeretnénk, hogy minél több színes fal legyen, és ha a mozgalom eljuthatna oda, hogy saját erőből, támogatók nélkül, száz százalékban saját ötleteink alapján tudjunk megfesteni általunk megtalált helyszíneket. Szeretnénk még több iskolát bevonni a programokba. Ha a pillangóhatás sikeres lesz, megpróbálunk a határon túlra is nyitni, elindulni Erdélybe, hogy a helyi kezdeményezéseknek új utat mutathassunk. Követjük a szlovákiai, az ukrán és a cseh művészek munkáit is, akik nagyon tehetségesek. A régióban azonban a lengyelek a legjobbak, mivel a térségben náluk működik a legrégebb óta ez a képzőművészeti irány. Fontosnak tartjuk emellett, hogy megőrizzük kezdeményezésünk civil jellegét, nem akarunk üzletet csinálni a Színes Városból. Szeretnénk, ha megmaradna a program lelke, amiért létrejött. Szerencsére elmondhatom, hogy már a legtöbb helyen jó kapcsolatot tartunk fent az önkormányzatokkal, felismertük, hogy a Színes Város közös érdek, így hatékonyan és jól tudunk együtt dolgozni. Azt szeretnénk, hogy ne csak a főváros kerületei, hanem a vidéki városokban is egyre több köztér színesedhessen ki, és a művészet valóban kivonulhasson az utcára. MTI 2012. április 12., csütörtök