Gyakran a művészek vállalják magukra, hogy rámutassanak koruk betegségeire és a társadalom visszásságaira, még mielőtt a társadalomtudósok feltárnák kutatásaik eredményét. Száztíz éve, 1902. február 27-én született a kaliforniai Salinasban John Steinbeck Nobel-díjas amerikai író, a nagy gazdasági válság kárvallottjainak megjelenítője. Apai ágon német, anyai ágon ír bevándorlók leszármazottja volt. A helyi középiskola elvégzése után a Stanford Egyetemen tengerbiológusnak készült, mellette angol irodalmat hallgatott s dolgozott is. Szívesen forgott fizikai munkások körében, akikről később műveinek nem egy alakját mintázta. Őszinteségükön és bátorságukon túl csodálta úgynevezett magas életben maradási hányadosukat is, amelyet ő az emberi siker lényeges bizonyítékának tekintett. sokat tudott az emberi lélekről is: "A bűntudat nagyon érdekes dolog (...). Azt hiszem, ha egy ember lehánt magáról mindent, és megtisztálkodik kívül-belül, még mindig megmarad néhány kis bűne, ami azért bujkál benne, hogy nyugtalanítsa. Mindent könnyebben feladunk, mint ezt a gyötrő bűntudatot." Steinbeck 1926-ban hátat fordított az egyetemnek és New Yorkba ment újságírónak. A mindig zajos és nyüzsgő várost nem tudta megszokni, inkább visszatért Kaliforniába, ahol egy Lake Tahoe-i üdülő gondnoka lett. Itt írta meg 1929-ben első regényét, az Egy marék aranyat, amely azonban A mohos szikla című következő regényével együtt szinte észrevétlen maradt. Nem aratott sikert akkor még az 1935-ös Kedves csirkefogók című regénye sem, amelyben a Kaliforniában élő paisanók (mexikói-amerikai etnikum) gondtalan, naplopó életmódját mutatta be. A harmincas évek közepére érdeklődése egyre inkább a társadalmi visszásságok felé fordult, ekkor keletkezett egyik legerőteljesebb regénye, a Késik a szüret, mely a kaliforniai vándor gyümölcsszedők sztrájkjáról ad megrázó képet. Sikert aratott az Egerek és emberek is, melynek színpadi és filmfeldolgozása is készült. A gazdasági válság hatására írott művei közül kiemelkedik a Pulitzer-díjjal jutalmazott Érik a gyümölcs (1939). A regény fogadtatása vegyes volt: Kalifornia konzervatív körei kiátkozták, sok helyen elégették a könyvet, az olvasók körében azonban siker volt, s népszerűségét növelte az 1940-es filmváltozat is. A negyvenes évek közepére Steinbeck befutott író lett, New Yorkba költözött, és sok időt töltött külföldön. A második világháború idején a Herald Tribune haditudósítójaként Nagy-Britanniába és Dél-Európába utazott, s ebben az időben született meg a Lement a hold című antifasiszta regénye. A háború után a fotóriporter Robert Capával hosszabb utazást tett a Szovjetunióban, erről képes útinapló is készült. 1952-ben jelent meg az Édentől keletre című családregénye, ennek utolsó részéből Elia Kazan által rendezett filmben debütált az ifjú James Dean. Steinbeck Rosszkedvünk tele című regényét a kritika fanyalogva fogadta, amin az sem változtatott, hogy 1962-ben életművéért megkapta a Nobel-díjat. Steinbeck betegsége 1960-ban egy kis teherautót lakókocsivá alakíttatott át, és kutyájával együtt elindult, hogy átszelje Amerikát. A kis uszkárt Charley-nak hívták. Úti élményeit egy melankolikus, helyenként ironikus könyvben írta meg. Útleírásaiban a család, az eltűnt ifjúság utáni vágy színezi Amerika dicséretét. Fia szerint az hajtotta erre a nagy útra, hogy még utoljára életében szerette volna látni hazáját, azt az országot, melyet sokszor kritizált, de amelynek elesettjeitnek és elfeledett polgárainak életét maradandóan örökítette meg. Steinbeck súlyos szívbeteg volt már ekkor, és bármelyik pillanatban meghalhatott volna. Végül 1962-ben jelent meg erről a nagy útról, a kedvenc uszkárjával tett amerikai útjáról szóló Csatangolások Charley-val című útirajza. Bár élete addigi részében a haladó politikai és társadalmi erők mellett foglalt állást: az 50-es években Arthur Miller író védelmében írt cikket, a 60-as években egyetértett a feketék polgárjogi mozgalmával, mégis a vietnámi háború idején a katonai beavatkozás mellé állt, és tudósításokat is küldött az ázsiai országból. Ezért sok támadás érte, amit az író nehezen viselt, egészsége is megromlott, és 1968. december 20-án New Yorkban, szívinfarktusban meghalt. Kívánsága szerint elhamvasztották. Egy amerikai kritikusa írta róla: "Steinbeck helye az irodalomban biztosítva van. Élni fog számtalan író munkájában, mindazokéban, akik megtanulták tőle, hogyan kell az elfelejtett embereket felejthetetlenül bemutatni". NZS