Miközben a medikus hallgatókkal az egyetemi képzés során aláíratják, hogy maradéktalanul elvégezték a rendeletben meghatározott számú gyakorlati beavatkozást, hiszen enélkül nem tehetnének szakvizsgát sem, a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) és a Szinapszis Kft. legutóbbi, közös felmérésének eredménye ennek ellentmond. A kérdőívet a négy orvosegyetem hatodéves hallgatóinak több mint 30 százaléka töltötte ki, ezek összegzése a balatonkenesei I. Medikus és Orvos Fesztiválon (MOF) hangzott el múlt héten, pénteken. A problémát az egészségügyért felelős államtitkárság is felismerte, így újra megnyitotta a 122/2009. számú kormányrendeletet, amely az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzési rendszerről szól. A jelenlegi oktatói létszámmal lehetetlen ellátni a hallgatók gyakorlati képzését, és bár a tutorok és mentorok díjazását 2011-ben rendezték, sok helyen ezt a pénzt nem kapják meg a kollégák, illetve arra nem az oktatói munka elismeréseként, hanem fizetés kiegészítésként tekintenek. Az MRSZ módosító javaslata szerint az idősebb rezidensek – díjazás ellenében – a hazai egyetemi klinikákon és az oktatókórházakban továbbadhatnák tudásukat a fiatalabb hallgatóknak. A demonstrátori rendszer átalakításának szükségességéről dr. Dénes Tamás, az MRSZ elnöke a MOF-on igyekezett meggyőzni a hazai orvoskarok dékánjait is, bár volt köztük olyan, aki úgy vélte, a demonstrációs rendszer az elmélettől a klinikumig most is működik az egyetemeken. Az elméleti képzéssel elégedettek, a gyakorlati képzés mennyiségével viszont nem – ismertette a felmérés adatait az elnök. A manuális készségek fejlesztése mindössze a medikusok négy százaléka szerint elégséges az egyetemeken. Soha nem végzett sebellátást, sebvarrást a hatodévesek több mint 30 százaléka, több mint negyven százalékuk sosem vezetett be katétert és nem adott be intravénás injekciót. Mindettől függetlenül az egyetemi oktatók megítélése jó, a medikusok 85 százaléka elégedett tanárával. A hiányosságok miatt azonban a rendszer jelenleg nem felel meg a feltételeknek, és Dénes Tamás szerint előfordul, hogy a hallgatóknak dokumentumot kell hamisítaniuk, hogy szakvizsgát tehessenek. A Semmelweis Egyetem orvostanhallgatói nem írtak alá olyan íveket, amelyek az el nem végzett gyakorlatok elvégzését igazolja – mondta el dr. Hunyady László, az SE orvosi karának dékánja, hozzátette azonban azt is, a rendszer folyamatosan és dinamikusan változik, sokkal több lehetőség van a manuális készségek elsajátítására, ezt szolgálják például a skill-laborok is. Több rezidens van a rendszerben, mint amennyire a tutorok számából következtetni lehet – erről már dr. Ertl Tibor, a Pécsi Tudományegyetem orvoskarának Szak- és Továbbképzési dékán-helyettese beszélt, elmondta azt is, a műtétek gyakorlati teljesítése sem valósul meg az orvosképzésben, mert egyes beavatkozásokból kevesebbet finanszírozott az OEP, mint amennyit a hallgatók papíron elvégeztek. Jelentősen csökkent a finanszírozás Nincs magyar út az orvosképzésben, öt-húsz évvel követjük az Európában és másutt bevált módszereket – ekként reagált Prof. dr. Bari Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE ÁOK)dékánja Dénes Tamás azon felvetésére, hogy a rezidenseket más országokban sikerrel forgatják be az oktatásba. Az orvosképzés költséges, ezt nem csak a politikával, hanem a társadalommal is meg kell értetni, és el kell dönteni, melyik irányvonalat kövessük. Viszont az európai megoldások nem kedveznek az orvosszakmának – erre már dr. Hajnal Ferenc, az SZTE ÁOK Szak- és Továbbképzési dékán-helyettese hívta fel a figyelmet, aki a hivatásrendi igényesség megtartását javasolná. Egyetértett ezzel dr. Éger István is, aki szerint nem szabad szétválasztani a gyógyítás-kutatás-oktatás hármasát, mert az már nem orvosi iskola. A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a technokrata irány az informatikai megoldásokat díjazza mind a diagnosztikában, mind az oktatásban, a holisztikus, emberközpontú szemlélet elvesztése pedig nagy hiba. Miközben a kerekasztal beszélgetés résztvevő egyetértettek abban, hogy probléma van a gyakorlati képzéssel, dr. Csernoch László, a Debreceni Egyetem tudományos rektor-helyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemek finanszírozása mind GDP arányosan, mind abszolút értéken húsz százalékkal csökkent az elmúlt öt évben, emellett az egészségügyre fordított forrás is kevesebb lett. Mindehhez Hunyady László azt is hozzátette, az egyetemeken folyó tudományos munka finanszírozása is megoldatlan, a korábbi kutatási normatíva töredékét kapják csak meg. Már nem lennének orvosok A hatodévesek 55 százaléka, ha most döntene, már más pályát választana – folytatta a felmérés ismertetését az MRSZ elnöke. A végzősök hetven százaléka külföldi munkavállalást tervez, negyedük közvetlenül a végzés, 35 százalékuk a szakvizsgát követően keresne munkát más országban. Kis híján negyven százalékuk öt évre, 26 százalékuk ennél hosszabb távra, vagy véglegesen tervezi, hogy más országban gyógyít majd. Mindössze a válaszadók 17 százaléka felelt úgy, hogy biztosan itthon marad. Többségük első sorban családi okok miatt, mert az így válaszolóknak is csupán harmada bízik abban, hogy javul az egészségügy helyzete. Ha azonnali, hathatós beavatkozás történne, és mostantól valamennyi végzős orvostanhallgató itthon maradna, akkor sem lenne elegendő orvos tízéves távlatban, ráadásul – ahogyan ennek már most is vannak jelei – éppen az a szakorvosi derékhad hiányozna, akiktől a jövő gyógyítói megtanulhatnák a szakmát – mondta Dénes Tamás, emlékeztetve arra is, a külföldön dolgozó kollégák közül sokan szeretnének hazatérni, de egyelőre tízből nyolcan külföldön maradnak. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2014-06-30