Látszólag kedvező adatok mutatkoznak az idei év egészségügyi költségvetésében, de nem biztos, hogy ez az év végéig így is marad – vélekedett dr. Sinkó Eszter közgazdász, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vezető oktatója. Az egészségpolitikus az IME VI. Regionális Egészségügyi Konferenciáján elhangzott előadásában arra kereste a választ, milyen környezetbe érkezik a Semmelweis Terv, ha azt a kormány elfogadja, s megvalósítható-e a koncepció a párt belső erőviszonyainak függvényében. Az egészségügy pozícióját, s hogy annak milyen mértékű prioritást szán a kormány, jól mutatja az, hogy míg 2008-ban a kormányzati kiadásokon belül 10 százalékos részarány jutott a területnek, mára ez az arány 8,8%-ra csökkent. Az Egészségbiztosítási Alap bevételei között egyre csökkenő mértékű a járulékbevétel, míg az állami hozzájárulás – 2009. év kivételével – folyamatosan növekszik, mára az utóbbi már elérte az E-Alap teljes bevételének mintegy felét. Sinkó Eszter szerint azonban csupán ebből az adatból nem következik, hogy a társadalombiztosítási rendszer is változik. Azt ugyanis csak törvényi szabályozással lehet átalakítani. Az Alap bevételének apadása első sorban a járulékok 24-ről 8 százalékra való csökkentése miatt következett be, mára bizonyossá vált, hogy a járulékok elengedése nem vonja maga után a foglalkoztatottság növekedését, így az ettől remélt többletbefizetés is elmarad. Ezért – 2007-08 kivételével – a TB-kassza folyamatosan deficites, amiért a kormányzatok az egészségügyet teszik meg bűnbaknak. A Semmelweis Tervben felvázolt struktúraátalakítási irányelvek megvalósításánál nehézséget jelenthet, hogy a kórházak városi és megyei önkormányzatok tulajdonában vannak, míg a fővárosban fél tucat különféle fenntartó működteti azokat. Figyelő szemünket a fővárosra vessük, tanácsolta Sinkó Eszter, mert ami ott történik az lesz vidéken is. A települési önkormányzatok ellenkezésére egyébként számítani kell az átalakításnál, hiszen mindenki védeni próbálja majd a tulajdonát, a különféle kórházfúziók pedig akadályozhatják a Semmelweis Terv megvalósíthatóságát. A járóbeteg szakellátó intézetek háromnegyede kórházi háttérrel rendelkezik, mindössze 25 százalékuk önálló. Nehézségeket okozhat, ha ezekre építik a kistérségi ellátást. Az alapellátásban valóban kívánatos lenne a háziorvosi csoportpraxisok, praxisközösségek preferálása, ám ezeket az egészségügy politika eddig sosem támogatta igazán. Ráadásul az ezen a szinten dolgozó doktorok idősek, s a jelenlegi finanszírozási keretek sem vonzóak a fiatalok számára. Súlyos problémaként terheli a jelenlegi rendszert a humánerőforrás exponenciális kiáramlása, az orvosegyetemekről kikerülő fiatalok más szektorokban keresnek állást, vagy eleve külföldön próbálnak elhelyezkedni. Az ágazati dolgozók bíztak abban, hogy az új kormány betartja majd azokat az ígéreteit, amelyeket ellenzékben tett, de a gazdasági környezet nem ad most erre lehetőséget, s ezért meglehetősen nagy a csalódottság a szakdolgozók körében. Ráadásul sok résztvevőt kedvezőtlenül érintett a személyi jövedelemadó törvények módosítása is. Nem biztos, hogy a jelenlegi, nominális szempontból kedvezőnek tűnő ágazati költségvetési adatok az év végén is megmaradnak – vetette fel Sinkó Eszter. Ugyanis míg 2010-ben az összevont szakellátásra 791 milliárdot költöttek el, addig idén 770 milliárdot szánnak az ágazatra, 15 milliárdnyi tartalékkal. Ez azonban csak akkor lesz elegendő, ha a gyógyszerkassza nem szalad túl a tervezetten, márpedig éppen ezt terheli a 100 milliárdos megtakarítási kényszer. Az állami egészségügy három ismérve az, hogy nem működik társadalombiztosítás, a rendszert kizárólag adóbevételekből finanszírozzák, a fő tulajdonos az állam, míg a harmadik elem az állampolgári jogon járó ellátás. A Semmelweis Tervben Sinkó Eszter szerint nagyobb állami szerepvállalás mellett sem a tipikus állami rendszert vázolták fel. eLitMed.hu, T.O. 2011-02-24