Mély megrendüléssel értesültem a fájdalmas hírről, hogy 2013. április 11-én hajnalban elhunyt dr. Halmy László belgyógyász professzor, tanítómesterem, akinek oly sokat köszönhettem a szakma, a tudomány és az élet egyéb területén is! Egészségi állapota az elmúlt fél évben romlott rohamosan, súlyos betegség által sújtva. 2012 decemberében még előadást tartott a Magyar Hypertonia Társaság XX. Jubileumi Kongresszusán, és igazi öröm volt számára és számomra is, hogy alig három hete a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság „honoris causa” obezitológus diplomáját – az elhízástudomány területén végzett kimagasló úttörő munkájáért – elsőként vehette át. A MOMOT „Az egészséges életért” díját hazánkban szintén elsőként kapta meg, amely kiemelkedő pályafutásának egyik nagy elismerése volt. Az elhízás területén végzett munkáját, kiemelkedő szakmai tevékenységét nemzetközileg is elismerték. Szakmai aktivitását csak a legutolsó hónapokban akadályozta betegsége. Professzor úr 1935 májusában született Budapesten, és 1959-ben végzett a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. Ezt követően 1959 és 1961 között a Parádfürdői Állami Kórházban dolgozott segédorvosként. Innen került fel Budapestre, ahol Mosonyi László professzor tanítványaként az Orvostovábbképző Intézet IV. Belgyógyászati Klinikáján szerzett belgyógyász szakvizsgát. 1968 és 1971 között az MTA ösztöndíjas aspiránsaként kutatott, majd a következő évben kanditátusi fokozatot szerzett. 1972-ben a BM Korvin Ottó Kórház I. Belgyógyászati Osztályának vezetője lett, egészen 1984-ig, amikor Etiópiába ment és Addis-Abebaban visiting professzori állást kapott. 1989-ben jött haza, a BM Központi Kórház V. Belgyógyászati Osztályát vezette 1997-ig, amelyet követően a Belügyminisztérium Egészségügyi Főcsoportfőnöke, majd 1999-ben ugyanitt főosztályvezető-helyettes és szakmai főtanácsos lett. 2003 és 2007 között a BM Központi Kórház Hypertonia és Zsíranyagcsere Decentrumát vezette, majd a BM Kórház megszűnését követően a Platon Egészségügyi Tanácsadó és Szolgáltató Kft. igazgatójaként tevékenykedett. Szakmai pályafutását 432 tudományos előadás, 316 közlemény fémjelezte. 1992-ben alapította meg a hazai obezitológia első társaságát, a Magyar Elhízásellenes Alapítványt, ahol professzor úr elnöksége mellett az alapítvány titkáraként igyekeztem megtanulni az obezitológia tudományát. 1992-2009 között a Magyar Hypertonia Társaság elnökségi, majd vezetőségi tagja volt, 1993-tól a Táplálkozási Fórum alapítótagja, 1994-2000-ig a Magyar Táplálkozástudományi Társaság, vezetőségi tagja volt. 1995-2007 között a Társadalombiztosítási Tudományos Társaság alapító elnöke, majd 1999-ben megalapította a Magyar Elhízástudományi Társaságot. 2000-től az Obesitologia Hungarica folyóirat szerkesztőbizottsági elnöke, majd 2001-től főszerkesztője volt. Szakmai munkájának betetőzéseként 2007-ben az Európai Elhízástudományi Társaság XV. Kongresszusának elnöke lehetett, majd 2009-ben, a 2. Közép-európai Elhízástudományi Kongresszus elnöke volt. Iskolateremtő tanító volt ő a szó legnemesebb értelmében. Nagyvizitjein példásan szigorú vezető. Megkövetelte a beteg anamnézisének teljes részletességű, alapos és fejből történő referálását, a kórlap és lázlap helyesírási hibáktól mentes precíz vezetését, a zárójelentések tiszta szakmai gondolatmenetét úgy, hogy a magyar nyelv értékeit se érje sérülés. Volt alkalom, amikor ezek hiányában a kész zárójelentések átírására kényszerültünk, és a számítógép előtti korban ez bizony nagy munkát jelentett. A nagyviziteken különös hangsúly fektetett a betegek alapos kikérdezésére, illetve a fizikális vizsgálatokra. Ez utóbbi során bizony gyakran kutakodtunk a korábbi belgyógyászati tankönyvekben, hogy pl. a Krönig-teret hogyan is lehet kikopogtatni. A beteg embert mint egészet kellett néznünk, korát meghaladóan már ekkor is interdiszciplináris ellátásban gondolkodott. Tanítómesterének, Mosonyi professzor úrnak lehetőséget biztosított, hogy az osztályon tanácsadóként működjön, és nagy csodálattal néztük, ahogyan megvizsgálta a betegeket. Közben igyekeztünk ellesni egy-egy már feledésbe merült műfogást, illetve klasszikus gondolkodásmódot is. Osztályát ugyanakkor nagyvonalú vezetőként támogatta, amelybe a beosztottak tudományos lehetőségeinek megteremtését és az osztály az átlagot jelentősen meghaladó felszereltségét is bele kell érteni. Művelt és rendkívül olvasott volt, azon túlmenően, hogy a szakirodalmat is naprakészen ismerte. Az osztályon végzett tudományos munka európai-szintre emelkedett. Iskolateremtő munkásságát 27 vezető (kórházi főigazgató, osztályvezető, illetve vezető főorvos, BM Eü. szolgálatvezető, Információs Hivatal-, Nemzetbiztonsági Hivatal eü. vezetője, minisztériumi osztályvezető, több külföldi tudományos kutató) kinevelése jellemezte. Munkásságát 22 szakmai elismerés és díj fémjelezte, 2012-ben elsőként kapta meg a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság „Egészséges Életért” díját. Halmy professzor úr halálával egy nagyformátumú, iskolateremtő képességű és a hagyományos belgyógyászati iskola kiemelkedő képviselőjével lett szegényebb a magyar orvostársadalom. Tanárom, mentorom, tanítómesterem Halmy professzor úr tanácsai, bölcs gondolatai, segítő szavai nagyon hiányozni fognak. Emlékét szívünkben örökre megőrizzük, valamint a Tőle tanult kitartással, az általa fontosnak tartott eszméket képviselve végezzük tovább munkánkat, hogy büszkén tekinthessen volt tanítványaira! Kedves Professzor Úr, megrendülve, mély fájdalommal búcsúzom Tőled volt tanítványaid, kollégáid és társaságunk nevében is! Dr. Bedros J. Róbert