„Azzal kezdtem, hogy szeretem a magam másságát, de időnként azt veszem észre, nem szeretem a másik másságát. Azzal fejezem be, hogy szeretem a magam másságát és ennek szabad megéléséhez a legcélszerűbb és legtöbb örömet adó formában úgy tudok eljutni, hogy kedvelem mások különbözőségét, másságát – tőlem. „ Németh László A Krisztus utáni negyedik században Nagy Konstantin római császár megtérése után a kereszténység államvallássá vált. Európa ebből adódóan fokozatosan elfogadta az emberi szexualitásra vonatkozó keresztény szemléletet, melynek doktrínája szerint a szexuális tevékenységet csak a nemzés célja igazolhatja. Ez a nézet a régebbi, zsidó hagyomány és egyes aszketikus ókori filozófiák által is jelentősen támogatott és közkeletű volt. A szex minden olyan formája tiltott és bűnös dolog volt, mely nem ezt a célt szolgálta. A keresztény társadalomban szigorúan szankcionálták, büntették a közösülés orális, anális, állatokkal vagy azonos neműekkel folytatott formáit. Ez a szigorú megítélés és elutasítás egészen a modern korig fennmaradt és uralkodott a nyugati világban. Néhány európai ország kb. kétszáz évvel ezelőtt kezdte megszüntetni törvénykönyvében a vallási befolyást. A kialakuló pszichiátria, orvostudomány a jog helyébe lépett, és elmebajjá, szexuális pszichopátiává minősítette át ezeket a jelenségeket. Mindenesetre a büntetéstől a gyógyításra helyeződött át a hangsúly. Az orvostudomány gyógyítani, korrigálni igyekezett ezeket a „téves” szexuális viselkedésmódokat. A huszadik század végén a korábbi teológiai narrációból való, a moralizáló hangsúlyoktól sem mentes meghatározások helyett (úgymint „perverzió”, „deviáció”, „aberráció”) egy újfajta, tárgyilagosságra törekvő. „tudományosabb” és morálisan semleges leírásra törekedett a felvilágosult orvostudomány. A legújabbkorban pedig a modern viselkedéskutatók – mint például a témában úttörő munkát végző Alfred Kinsey – a szexuális orientációt egy adott kontinuumnak tekintik, amely a kizárólagos heteroszexualitástól a kizárólagos homoszexualitásig terjed. Az egyén szexuális irányultsága azt mutatja, hogy az illető milyen mértékben vonzódik az ellenkező vagy azonos nemű személyekhez. Kinsey hétpontos skálát állított fel, melynek egyik végére kerülnek azok, akik kizárólag a másik, illetve csakis a saját nemükkel létesítenek kapcsolatot, így kapjuk a heteroszexuális, illetve homoszexuális kategóriát, s a köztes, 2–4 osztályba eső személyeket biszexuáliskénrt határozta meg. Számos tévhit él a köztudatban a homoszexualitásról. Érdemes szemügyre venni néhányat (az alábbiakban azt a kifejezést használjuk, melyet a magyar homoszexuális férfiak magukra nézve elfogadtak: melegek): Tévhit: A homoszexualitás betegség. Tény: A homoszexualitást 1975-ban kivették a pszichológiai betegségeket felsoroló „Betegségek nemzetközi osztályozása” című könyvből. Pszichológusok és orvosok nem foglalkoznak a „gyógyításával”. Tévhit: A melegek csak a promiszkuitást kedvelik, és nem képesek hosszú távú kapcsolatra. Tény: A meglehetősen nehezített és előítéletes társadalmi környezet ellenére sokan tartós párkapcsolatban élnek. Tévhit: Egy homoszexuális kapcsolatban az egyik fél női, a másik férfiszerepet játszik. Tény: Vannak olyan párkapcsolatok, ahol valóban egyértelmű a szerepfelosztás, ám a kutatások szerint a legtöbb kapcsolatban nem veszik figyelembe a nemi szerepeket, és inkább az egyéni érdeklődés befolyásolja a tevékenységi köröket. Tévhit: A meleg férfiak pedofilok és gyermekeket molesztálnak. Tény: Ez a veszély, a kutatások szerint, gyakrabban fennáll a heteroszexuális férfiak esetében, az esetek azonban kisebb médianyilvánosságot kapnak. Tévhit: A homoszexuálisok minden velük azonos neműhöz vonzódnak. Tény: A homoszexuálisok éppen olyan bonyolult elvárásrendszerrel közelítenek mások felé, mint a heteroszexuálisok. A rokon- és ellenszenv kérdése éppen olyan összetett esetükben is, mint másoknál. Tévhit: A homoszexuálisok gyermekei maguk is melegek lesznek. Tény: Számos kutatás azt bizonyítja, hogy az azonos neműek által felnevelt gyerekek nem lesznek gyakrabban homoszexuálisok, mint az ellenkező nemű párok gyerekei. Tévhit: A homoszexualitást gyerekkori trauma okozza. Tény: Nem bizonyítható tudományosan, hogy mitől „lesz” valaki homoszexuális. Különböző elméletek léteznek, amelyek sokféle komponenst említenek az örökletességtől kezdve a környezet hatásáig. Egyetlen olyan tényezőt mutattak csak ki, amely mind férfiaknál, mind nőknél előre jelzi a felnőttkori homoszexuális irányultságot: a gyermekkori nonkonformitást a nemükhöz megfelelőnek tartott viselkedésekben. Tévhit: Ha információkat terjesztünk a homoszexuaális személyekről, több ember lesz majd meleg. Tény: A valós ismeretek csökkenthetik az előítéleteket és enyhíthetik az elutasítást, így előfordulhat, hogy többen merik vállalni valós szexuális orientációjukat. Ettől azonban nem nő a számarányuk a társadalomban. Tévhit: Sokan csak divatból lesznek melegek. Tény: Az érintettek többnyire úgy érzik, nem ők választották szabadon szexuális érdeklődésüket. Tévhit: A nők azért lesznek leszbikusok, mert még nem volt kielégítő szexuális élményük férfival. Tény: A leszbikusok egy része azután ismeri fel határozottan saját valódi vágyait, amikor megtapasztalja, hogy sehogy sem tudja élvezni a szexet férfiakkal. Tévhit: Azért lesz valaki homoszexuális, mert nem kell az ellenkező neműeknek. Tény: Sok meleg és leszbikus az ellenkező neműek számára is vonzó. Tévhit: A melegek és a leszbikusok szándékosan provokálnak másokat a viselkedésükkel. Tény: Amit egy heteroszexuális pár esetében senki nem tart furcsának, például, hogy jegygyűrűt hordanak, kézen fogva mennek az utcán, vagy az asztalukon tartják a másik fényképét, azonos neműek esetében gyakran provokatívnak ítélik. Az élet számos más területén is érvényesül ez a kettős mérce. Tévhit: A homoszexualitás csak átmeneti állapot, mert „gyógyítható”. Tény: A leszbikusok, biszexuálisok és melegek nem maguk választották a szexuális érdeklődésüket, hanem az inkább történik velük, függetlenül attól, hogy ők mit szeretnének, vagy mások mit várnak el tőlük. Tévhit: A melegek úgy lettek melegek, hogy „megrontották” őket. Tény: Tudományos kutatások szerint a melegek és leszbikusok első szexuális élménye általában heteroszexuális élmény, éppúgy, mint a heteroszexuálisoké. Tévhit: A biszexuálisok nem tudják eldönteni, hogy nőkhöz vagy férfiakhoz vonzódnak-e. Tény: A biszexuális nők és férfiak olyan emberek, akik egyenlő vagy más-más mértékben, de nőkhöz és férfiakhoz is vonzódnak. Többségük teljesen biztos abban, hogy kedvel férfiakat és nőket is: ők eldöntötték, hogy a férfiak és a nők között is vannak olyanok, akik tetszenek nekik. Azokat az embereket is biszexuálisnak lehet tekinteni, akik életük egyik szakaszában kizárólag vagy túlnyomórészt nőkhöz, másik szakaszában pedig férfiakhoz vonzódnak. Tévhit: Ha egyszer meleg vagy heteroszexuális lett valaki, élete végéig az marad. Tény: Vannak olyan emberek (pl. a biszexuálisok egy része), akiknek élete folyamán változik a szexuális érdeklődésük, akár többször is. Így vannak életükben hetero- és homoszexuális periódusok, amikor kizárólag az egyik vagy a másik nem vonzza őket. Tévhit: Minden meleg férfi szeret női ruhába öltözni. Tény: Számos meleg férfi éppen azért küzd, hogy még férfiasabban nézzen ki. Tévhit: A szexuális kisebbségek tagjai „szexmániások”. Tény: A melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek valamennyien érző emberi lények, mindenféle késztetéssel, akik többnyire köznapi életet élnek. Minthogy megítélésük alapja egy adott tulajdonság, a szexuális orientációjuk – ez kap hangsúlyt minősítésükben. Ezen túl nyilván jelentős számban vannak magányosak és hiányos szexuális életet élők is közöttük, mint minden csoportban. Tévhit: A biszexuálisok nem melegek. Tény: A „meleg” szó tágabb értelemben a biszexuálisokra is vonatkozik. Sokan aktívan részt vesznek meleg- és leszbikus-szervezetek és csoportok munkájában. Ugyanolyan jogi és egyéb diszkrimináció sújtja őket, mint a többi meleget. Tévhit: A nők között több a meleg és még több a biszexuális, mint a férfiak között. Tény: A férfiak, erőfölényükkel visszaélve, sok heteroszexuális nőt rábírnak arra, hogy a szexuális iparban vegyenek részt leszbikus jelenetekben, szexben. Ez visszahat a közvélekedésre. Ez a nők szexuális kihasználásának egyik formája. Tévhit: A leszbikusok férfiak akarnak lenni, a meleg férfiak pedig nők. Tény: Kevés olyan ember van, aki valóban szeretné megváltoztatni nemét: ez a transzszexuálisoknak nevezett csoport. Tévhit: A transzvesztiták egyben melegek is. Tény: Vannak teljesen heteroszexuális érdeklődésű férfiak, akik szeretnek női ruhába öltözni. Valószínűleg érdemes felülbírálni hát elképzeléseinket és ismereteinket e téren. NZS. Kapcsolódó anyagok: A transzszexualizmus kulturtörténeti háttere Forrás: Atkinson, R.L. – Atkinson, R.C. – Smith, E.E. – Bem, D.J. – Nolen-Hoeksema, S.: Pszichológia. Második, javított kiadás, Budapest, Osiris, 1999., 313–317. o.