Hírvilág

A személyiségzavarok pszichodinamikus pszichoterápiája

2013. MÁJUS 21.

Az Oriold és társa cég az utóbbi évekre a vezető pszichiátriai szakkiadóvá nőtte ki magát, és a Lélekben Otthon Könyvek sorozata sok kitűnő angolszász szakkönyvet tett hozzáférhetővé a magyar olvasó számára. Erre példa a jelen kötet is. Az American Psychiatric Publishing kiadásában 2010-ben jelent meg eredetileg, a nagy terjedelmű és szorosan vett szakterminológiát használó könyv (mint az alcím hangsúlyozza) klinikai kézikönyv) fordítása és közreadása ilyen rövid idő alatt komoly teljesítmény (igaz, a fogalmak magyar megfelelői inkább megvannak, mint a szorosan vett pszichoanalítikus közlemények esetében), mert részben a DSM-kiadások, részben a határesetszindróma és a személyiségzavarok témakörében megjelent közlemények már kialakítottak e téren bizonyos magyar konvenciót).

Az amerikai kiadó a világ legnagyobb szakmai szervezetének, az American Psychiatric Association-nek hivatalos fóruma, és a kiadó már hagyománnyá tett egy formátumot, amely elsősorban a szakmai továbbképzés és az aktuális tájékoztatás céljait szolgálja és az angolszász térben nagyon népszerű lett. Ez a sokszerzős tematikus összefoglalás, amelyet a szerkesztők foglalnak keretbe, és amelyben a fejezetek nemcsak a tárgykört járják körül, hanem ki is egészítik egymást. Minden fejezet feldolgozza a legújabb szakirodalmat, megadja az ajánlott olvasmányok listáját és egybegyűjti a fejezet szakmai kulcsfogalmait és legfontosabb megállapításait.

Mivel a személyiségzavarokra az új évezredben különösen sok kutatás irányult, mint várható, ez a kötet nagyon gazdag és sok újdonságot tartalmaz. Csak tanulmány méretében lehetne méltó és igazságos ismertétest írni róla, különösen, ha a recenzens néhány vitapontot is ki akarna emelni. A nagy újdonság a kötetben, hogy talán első alkalommal jelenik meg a pszichodinamikus (tehát a pszichoanalítikus szemlélet – személyiség- és terápiafelfogás – alapján álló) pszichoterápia mint az összes személyiségzavar terápiás megközelítése. Eddig Kernberg és mások a nárcisztikus személyiségzavarban alkalmazták eredményesen a módszert, ill. újabban Fonagy és Bateman a borderline személyiségzavar u.n. mentalizációs terápiáját terjesztették el és tették népszerűvé. Ám, mint e könyvből is kitetszik, és a szakirodalmat ismerők nyilván felfigyeltek rá, más személyiségzavarokban is kiterjedt és eredményes próbálkozások folynak a terápia terén.

E kötet most kísérletet tehet bizonyos szintézisre, ugyanis általában felvetheti a DSM rendszer második tengelyéből fakadó definíciós és kategorizációs elveket, amelyeket sok kritika éri. Új fénybe állíthatják a személyiség struktúráinak kérdését, kiemelhetik a belső tárgykapcsolatok fogalmát, vagyis azt a mintázati és beállítódási rendszert ( sémák és „forgatókönyvek” merev formáit), amelyek a személyközi, kapcsolati viselkedést kórossá teszik. A pszichodinamikus terápia ezek megváltoztatására irányul. Az első fejezet (Caligor és Clarkin kíváló munkája) a terápia számára öt fókuszt jelöl meg, amelyekben dolgoznia kell: identitás, túlsúlyban lévő elhárítási mechanizmusok, realitásvizsgálat, a tárgykapcsolatok minősége, morális működések. E vetületekben jelennek meg a kóros folyamatok, amelyek tünetek, konfliktusok kiváltói. Az első fejezet a tárgykapcsolat-elmélet felől bontja ki a témát, a második, Fonagy és több szerzőtárs írása a kötődéselmélet szemszögéből, a mentalizáció defektusát helyezve középpontba. Mindenütt szó van a ma már elmaradhatatlannak látszó neurobiológiai alapokról, az első részben erről külön fejezet is van. Ezt a témakör lehetett volna zárójelbe tenni, kihagyni, hiszen ennek óriási az irodalma, de még a klinikum szempontjából alig releváns, bár ez a fejezet igyekszik az anyagot a klinikus igényeinek megfelelően rendezni. A fontos az, amelyre a kötet egyébként összpontosít, hogyan lehet diagnózist alkotni, amely a strukturális szemlélet jegyében eléggé megbízható, és hogyan lehet tervezni, lebonyolítani, majd pedig értékelni a terápiát, szerencsére ez a kötet súlypontja.

Az első részben izgalmas egy új diagnosztikai értékelő eljárás, a Shedler-Westen rendszer, amelyben az eddigi kategoriális szempontok helyett dimenzionális gondolkodás kerül előtérbe és amely az egyedi eset jobb feltárását ígéri. A fejezetet a névadó szakemberek írták, figyelemreméltó, hogy csaknem két évtizedes kutatás van mögötte, amelyben több száz szakember is részt vett. A fejezet már kitekint a DSM-V felé, erről külön fejezet is szól (a l6. fejezet), jellemzően azonban még csak a problémák, dilemmák felsorolásánál marad a tárgyalás, a megoldások még nem körvonalazódnak).

A második rész tartalmazza a terápiás megközelítések 10 fejezetét, ezek között szerepel Bateman és Fonagy már ismertnek mondható (de igen világosan kifejtett) összefoglalása a mentalizáció alkalmazásáról a borderline személyiségzavarban. A fejezetek a DSM-IV A, B és C csoportjában felsorolt személyiségzavarokat külön tárgyalják. (A=paranoid,szkizoid, szkizotiás; B= borderline, antiszociális, hisztrionikus; C= elkerülő, dependens, kényszeres személyiségzavar). Izgalmas Clarkin és munkatársai áttétel-fókuszú pszichoterápiás módszere, itt a kibontakozó áttétel gondos feldolgozása áll a középpontban. Ez főleg a borderline szindrómában válik be, itt sokban hozzájárul a kórkép kezelésében elért nagyobb hatásfokkal, amely többféle módszer alkalmazásánál is megfigyelhető, leginkább a mentalizációs terápiánál. Talán a legizgalmasabb fejezet Gabbard írása, amely a terápiás hatást vizsgálja a pszichodinamikus pszichoterápiában a legújabb vizsgálatok alapján. Megállapításaiból kiemelendő, hogy az analítikus hatás nem különböztethető meg a terápiás hatástól általában, vagyis a terápia egész rendszere hat, a sok, ma még nem ismert és ezért célzottan nem is alkalmazható nemspecifikus hatás mellett. Ugyanakkor a pszichodinamikus terápiákban sok a hasonlóság, inkább technikai elemek vagy taktikai választások, célkitűzések jelentik a különbségeket. A mentalizáció pl. ugyancsak az áttétel tükrében válik megragadhatóvá, a reflexivitás, az affektus-kontroll, a kros hárítások leépítése, stb. minden módszerben szerepel.

A kötetben megtaláljuk Kernberg fejezetét a nárcisztikus személyiségzavarról, ennek módszerét a neves szerző egyre letisztultabban és egységesebben vázolja fel, miközben terápiás rendszerének bonyolultsága láthatóan keveset változott, a súlyos patológia továbbra is nehezen kezelhető. Igen jó fejezet foglalkozik a hisztrionikus személyiségzavar terápiájával, ez sok praktikus eljárási szempontot fejt ki. Hasonlóan jó az antiszociális személyiségzavar kezelését áttekintő tanulmány is. A C csoport kórképeinek kezelésében ismét sajátos fókusz merül fel, az affektusoktól való belső fóbia koncepciója ill. az affektív fókusz kiemelése fő terápiás munkaterületként. Ez utóbbi fejezetben sok az esetrészlet és jellegzetes terápiás dialóguselemek közlése. Van fejezet az intézményi és a nappali szanatóriumi kezelésről. Egészen kiemelkedő Stone fejezete a pszichoterápia nehézségeiről a személyiségzavarokban. Itt külön téma a többi fejezetben is előkerülő kérdés, az, hogy a diagnózisok nem pontosak, az egyes kórképekben zavaróan sok a komorbiditás, gyakran a tüneti kép mögött eltérőek a struktúrák és a patológiai viszonyok. Inkább a tájékoztatást segíti a pszichodinamikus pszichoterápia hatékonyságára vonatkozó kutatási adatokat összefoglaló fejezet, és a kötetet a DSM-V-re utaló, a nehézségek tárgyalásán túlmenően kevés kilátást ígérő záró fejezet.

Klinikusnak, pszichoterapeutának vagy a pszichiátria teoretikusainak egyaránt hasznos a kötet, de legtöbbet az profitálhat belőle, aki személyiségzavaros betegekkel folyamatosan foglalkozik. Nagyon világos a fogalomhasználat, sok a gyakorlatias osztályozás, elkülönítés, folyamati fázisra bontás, módszertani ajánlás, ezek egy része már a korábbi irodalomban is megfogalmazódott, és azok,akik ilyen esetekkel dolgoztak, gyakran lehet olyan érzésük, hogy ilyen fogások vagy koncepciókat a gyakorlat kikényszerített belőlük.

Buda Béla dr.
eLitMed.hu

John F.Clarkin, Peter Fonagy, Glen O.Gabbard (szerk.) A személyiségzavarok pszichodinamikus pszichoterápiája. Klinikai kézikönyv. 2012. Oriold és Társai, Budapest, 525 oldal, ármegjelölés nélkül).

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Hírvilág

Hasnyálmirigyrák - az alattomos gyilkos Meghalt Patrick Swayze

Orvosai tavaly diagnosztizálták Patrick Swayze betegségét. A kezeléseknek köszönhetően talpra állt, és hónapokig forgatta a "The Beast" c. új televíziós sorozatot. Önéletrajzi könyvet készült írni közösen feleségével.

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

Hírvilág

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

Hírvilág

EESZT - állandó társ a háziorvosi ellátásban

Az EESZT talán a háziorvosok számára nyújtja a legtöbb segítséget, mivel megismerhetik betegük kórelőzményeit, melyek tekintetében eddig a páciensre voltak utalva. A NEAK által ellenőrzött kötelező adatszolgáltatás biztosítja számukra, hogy a szükséges információkat megtalálhassák a rendszerben, azonban részükre is előír kötelezettségeket, amiket a napokban megjelent jogszabály-módosítás alapján az egészségügyi államigazgatási szerv is ellenőrizni fog.

Hírvilág

Bilasztin, nem szedáló antihisztamin használata krónikus urtikária esetén, már gyermekkorban is

Az allergiás betegségek, allergiás nátha, urtikária első vonalbeli kezelésére nem szedáló, második generációs antihisztaminok javasoltak. Az egyik legújabb második generációs antihisztamin a bilasztin, amellyel nemcsak felnőtt-, hanem gyermekvizsgálatok is történtek.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Bevezetés a szomato-pszichoterápia szerteágazó világába

A szomato-pszichoterápia szemléletében a test és az elme nem különválasztható jelenségek, hanem egyazon dolog, a testelme két aspektusa. Ám ebben a szemléletben mégis a test az elsődleges, a „bölcsebb fél”: a test, a testi élmény biztosíthatja a biztonság, az önbizalom, az önkontroll és a lelki gyógyulás és öngyógyítás lényeges elemeit az egyén számára.

Gondolat

Az élet álom és improvizáció - Álomszínház

Parádi József pszichiáter, pszichoterapeuta beszél az álmokról mint életünk racionalitáson túl lévő jelzéseiről, a szorongásos álmok hasznáról, a szenoi nép tanításairól, a normalitás embertelenségéről, az Álomszínház gyakorlatáról, s arról, hogy mielőtt betegeinek felírt volna egy gyógyszert, kipróbálta magán...

Gondolat

A humor jótékony formái a terápiában

A szerzőpáros cikke azt a látszólag könnyed és kissé szokatlan kérdést teszi fel, hogy a humor alkalmazása belefér-e a terápiás folyamatba. Van-e létjogosultsága, és milyen szándékkal, milyen céllal.

Gondolat

Kreatív újraélés: az álmokat játszó Álomszínház

Rákosi Mátyás helyeslően nézi a falról, ahogy a kisfiú az anyja hasát simogatja, és bátorítva oda-odabiccent, amikor a kisfiú keze lassan odébb téved. De ekkor belép az apa, és felébreszti a kisfiút.

Gondolat

Gondos Annára emlékezve

Rohanó életet élünk, és ebben sok esély, alkalom mellett szaladunk el, és utólag hiába sajnáljuk, mit mulasztottunk. Ez az érzés nagyon erős bennem Gondos Annával kapcsolatosan.